Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-21 / 15. szám
NAGYBANYA 3 1903. május 21. létezéseknek — még mindig a kezdet nehézségeivel küzdenek. Gyors egymásutánban készülnek az újított és javított kocsiminták, a melyek közül megnyugvással ma még csak nagy körültekintéssel lehetne választani. Legújabban az államvasutak szereztek be négy ilyen kocsit s legkevesebb hat havi időtartam szükséges azok végleges kipróbálásához. E kocsik drágák s éppen azért óvatosan kell közülök választani, nehogy rövid idő alatt hasznavehetetlenekké váljanak. Amint örömmel láthatjuk, ez az emlékezetes közgyűlés behatólag foglalkozott mindazon reform kérdésekkel, a melyek megvalósítása után viczinálisunk a modern vasúti művek sorába emelkedik és véget vet azon jogosult panaszoknak, a melyek fogyatkozásai miatt elhangzottak. Hogy ily sokáig várt az újítások behozatalára, annak főoka a sajátosan nehéz körülményekben s első sorban abban rejlik, hogy prioritásai idegen emberek kezeiben vannak, a kiket hidegen hágy e szegény magyar végvidéknek létküzdelme s a kiket csak egy dolog érdekel, az, hogy befektetésük meghozza busás kamatait. Ily felfogással szemben pedig nagyon keserves és nehéz a küzdelem. A közgyűlésen Nagybányáról részt vett Gellert Endre polgármester, Szirty Vilmos, a városi takarékpénztár képviseletében és Dr. Harácse/c Imre felügyelő-bizottsági tag. Felsőbányát Farkas Jenő polgármester képviselte. H. I. HÍREK. Május"'20. Személyi hírek. L. Bay Lajos országgyűlési képviselőnk részt vett a május 14-én tartott udvari bálon. - Schönherr Antal rendőrfőkapitány a fővárosból pár napi ott tartózkodás után haza érkezett. — Wiessner Richárd kincstári számellenőr hivatalos kiküldetésben Rodnára utazott. Eljegyzés. Jeszenszky Béla szinérváraljai szolgabiró eljegyezte Budaházy Sándor mátészalkai ügyvéd leányát: Erzsikét. Kinevezés. Szűcs Gyula terembiztost a képviselőház elnöke a XI. fizetési osztályból a X-ikbe nevezte ki. Tanári diploma. Varga János, városunk szülötte, nagykikindai állami főgymnáziumi helyettes tanár a kolozsvári tudomány egyetemen a tanári vizsgálatot kitűnő sikerrel letette. Hentzi pedig tehetetlen dühében ismét Pesten tölti ki bosszúját. Május 9-én hajnalhasadtakor két óra hosz- száig bombáztatta Pestet. A lakosság rémülten menekült Uj-Pestre, a közeli falvakba. A kik tehették elutaztak; sokan pedig a városligetbe menekültek, hol lőtávolon kívül voltak s itt napokig sátrak alatt tanyáztak. A május 9-iki bombázás okozta tüzek még ki sem aludtak, midőn 13-án ismét tüztengerben állottak Pest utczái. Hentzi este hét órától hajnalig lövette a várost. A pusztítás képe megdöbbentő látványt nyújtott. Egész utczasorok váltak romhalmazzá ez éjjel s a mely falak ellentállottak a szörnyű ágyutüznek, kormosán, tető nélkül meredtek az ég felé. Az ágyutiizről fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy egyedül a nemzeti kaszinó épületének falain 67 lövés nyomai voltak láthatók. Görgeyt Pest bombázása annyira felbőszítette, hogy május 15-én az összes ostromágyúkat megszólaltatta s már május 16-án éjjel általános rohamot intézett a vár ellen. A honvédek halált megvető elszántsággal rohanták meg a falakat. Hentzi a roham kezdetén felgyújtatta a Víziváros házait s azoknak világánál gyilkos golyózáporral fogadta az ostromlókat. Honvédeink azonban oroszlánbátorsággal állották a golyózáport s Görgey parancsára csak akkor vonultak vissza, midőn a mászó létrák rövideknek bizonyultak. Alig, hogy beszerezték a hosszú mászólétrákat, május 21-én Görgey újabb rohamot Áldozó csütörtök. A kereszténység ma nagy ünnepet ül. Emléknapját üli annak a dicsőséges ténynek, hogy a Megváltó, ez a földre szállt isteni Szeretet, ki az emberi nem megváltásának csodálatos munkáját tanainak három évi szakadatlan hirdetése után, istenségének kétségtelen jelei közt a golgothai kereszten végrehajtotta, — a Jeruzsálem keleti határában fekvő Olajfák-hegyéről tanítványai szemeláttára fölment a menyekbe. A sok szenvedés és lealáztatás, mely Neki földi pályafutása alatt osztályrészül jutott, már megtalálta jutalmát a föltámadás dicsőségében. De dicsősége csak most lett teljes, midőn eltávozott a földről, nem a természet rendje szerint, hanem a Benne rejlő isteni hatalom erejével, csodálatos módon. És ennek a magasztos titoknak emlékét üli az egyház a mai napon, mely a negyvenedik nap husvét után, mint a hogy az Üdvözítő is a föltámadás után negyven napig maradt a földön. E nap magyarul áldozó csütörtöknek neveztetik, mert a hívek e napon részint a keresztjáró napok méltó befejezéséül, részint hogy az egyház parancsainak eleget tegyenek, tömegesen szoktak járulni az Ur asztalához. Városunkban e szép ünnep jelentőségét még fokozza az a körülmény, hogy a kis gyerekek régi szokás szerint e napon áldoznak először. A templom megtelik ájtatos hívőkkel, az oltárt ünnepi ruhába öltözött ifjú lánykák és fiúcskák festői csoportja veszi körül, kikre e nap azért is emlékezetes, mert az első áldozás tényével kapcsolatban esküsznek örök hűséget az egyháznak. Ez alkalommal, úgy halljuk, mintegy 80 első áldozó lesz. Negyven fiulTés^ugyanannyi leány, kik közül a szegényebbeknek az alkalomhoz illő ünnepi ruhát a szt. Antal-persely szolgáltatja. Az ünnepi mise után a gyermekek közösen reggeliznek a plébánián, a hová nagy közönség jár el gyönyörködni ártalan örömeikben. sége megörökíteni. Jóleső érzéssel regisztráljuk e hirt, mert a dicsőséges fejedelem emlékének ünneplésétől Szatmárvármegye el nem maradhat. Hiszen a mi földünkön vívta Rákóczy első fényes diadalát s a mi földünkről indult hosszú Golgotha-utjára. Papolczy Károly jubileuma. Lélekemelő, magasztos ünnepélylyel ülte meg f. hó 17-én a szatmárhegyi ev. ref. egyház lelkészének: Papolczy Károlynak, városunk szülöttének ötvenéves lelkészi jubileumát. A jubileum alkalmából Szatmárhegy külső képe is díszt öltött; minden házon nemzetiszinü lobogók lengettek. Az ünnepélyen nemcsak a szatmárhegyi hívek voltak jelen, de Szatmárról, sőt a szomszédos eklézsiákból is igen nagy számban jöttek el, hogy lelkesen ünnepeljék az agg lelkipásztort, ki Szatmár- hegyen negyvenhárom év óta szerető atyja, bölcs lelkipásztora híveinek. Az ünnepség istentisztelettel vette kezdetét. Az istentiszteleten maga a jubiláns mondott magasan szárnyaló, könyezésig megható imát, melynek végeztével az apai földművesekből álló dalos egylet szép egyházi énekeket adott elő. Majd Papolczy Zoltán apai lelkész, a jubiláns fia tartott igen szép, lendületes beszédet, melyben a lelkészek nemes hivatását fejtegette. Ezután Szabó Lajos, a szatmárhegyi egyház főgondnoka intézett beszédet az ünnepekhez, méltatva érdemeit s különösen kiemelve azon sikereket, melyeket úgy az egyház, mint a magyarosodás terén elért. Szatmár város tör- vényhatóságaTnevében Vajay Károly dr. t. főügyész, mig a szatmári egyházmegye nevében Uray Géza üdvözölte a jubilánst. Üdvözlő be- szédetlmondottak még Rácz István és Bakcsy Gergely. Az ünnepelt meghatottan, könyes szemekkel mondott köszönetét s azzal fejezte be rövid beszédét: Mégis csak nem éltem hiába! Délben az ünnepeknél diszebéd volt, melyen mintegy ötvenen voltak jelen. Délután az eklézsia udvarán népünnepélyt tartottak. Uj munkatársunk. Révai Károly, a kiváló poeta azzal tisztelte meg lapunkat, hogy rendes munkatársaink sorába lépett. Midőn erről örömmel értesítjük olvasóinkat, felhívjuk figyelmüket Rákóczy=ünnep Szatmárvármegyében. Arról értesülünk, hogy a nagykárolyi Kölcsey-egyesület s a szatmári Kölcsey-kör nagyszabású Rákóczy- ünnepélyt akarnak rendezni. Hogy külön-külön vagy együttesen fogják-e az ünnepélyt rendezni, arra nézve még döntés nem történt. Az ünnepélyt a hires tiszabecsi győzelem évfordulóján akarják rendezni s ez alkalommal a győzelem emlékét emlékjellel óhajtja a vármegye közönmai tárczarovatunkban közölt »Rodostóban egy koporsó* czimü költeményére, mely gyöngye a hazafias költészetnek. Révait, egyébként kedves kötelékek fűzik városunkhoz édes testvére: Obiatok Béla kir. főmérnök révén. Néprajzi tárgyak gyűjtése. Dr. Seemayer Willibald, a Nemzeti Muzeum néprajzi osztályának igazgatója hétfőn este városunkba érkezett, rendelt el. Előbb azonban több napon át minden este éjfélig tüntetéseket rendezett, csakhogy a várőrséget kifárassza. A 21-iki ostrom megkezdésére egy röppentyű adta meg a jelt a svábhegyi főhadiszállásról hajnali három órakor. A jelre kétszáz trombita harsant meg s négyszáz dob verte a riadót. Ugyanakkor megszólaltak az összes réstörő s ostromágyúk. A honvédek vad csatakiáltással, rettenhetetlen hősiességgel rohanták meg a bástyákat, a falakat. A várőrség ágyútüze néha utczákat nyitott soraikban, de a ki élve maradt, halálmegvetéssel rohant tovább.- Előre! Előre! hangzott a tisztek lelkesítő szava s a támadó hadoszlopok élén mindenütt ők maguk rohantak legeiül. Nagy Sándor parancsnoksága alatt a negyedik hadtest 28, 44 és 47 zászlóaljai a rés ellen intézték a főtámadást; a rés jobb és baloldalait a 1. 2 és 3-ik dandár rohanta meg. A bécsi kaput Knézich, a Gellérthegy felőli főkaput pedig Aulich csapatai támadták. A Vízivárosban Kmethy intézte a rohamot. A várőrség elszántan védekezett. Bömbölt az ágyú szakadatlanul, pattogott a gránát, ropogott a fegyver. De honvédeink oroszlánként küzdöttek. Rendíthetetlenül állották a tüzet s másztak fel a magas létrákon, mely a halál útja volt. Tizével, húszával hullottak alá holtan a magasból, de az aluljövők Éljen a haza kiáltással rohantak fölfelé. Az ostom előtti napon Rónay Jáczint, a későbbi püspök azzal adott át 80 darab aranyat Görgeynek, hogy azt azon honvédnek adja jutalmul, ki elsőnek jut fel a várba. — Azt hiszi főtisztelendőséged, hogy lesz még szüksége aranyra annak, ki Buda falát legelsőnek megmássza? És Görgeynek igaza volt. A legelsők halálukkal pecsételték meg hősiességüket, hazájuk iránt érzett lángoló szeretetüket. Hentzi az ostrom kezdetén a Vízivárosban küzdött, hol Kmethy vitéz csapatai erősen szorongatták; de csakhamar a hídfőnél termett, hol szintén nagy volt a veszély. Itt hallotta meg, hogy a honvédek a résen s a mászólétrákon már a várba hatoltak. Kétségbeesetten rohant föl a várba s egy csomó határőr élén a dísztérre vonul, honnan már látni lehetett a dicsőségesen előnyomuló honvédeket. Rohamra vezényel, midőn egy golyó leteriti. Kristin nevű főhadnagy karjaiba hanyatlik. Haláltusájában hallja a honvédek mámoros diadalkiáltását, kik csakhamar ott teremnek csapatainál. Rónay János honvédfőhadnagy a kegyesrendiek zárdájába viteti a haldokló tábornokot, majd a főparancsnoksági épületbe s őrséget állíttat melléje, hogy bánto- dása ne essék. Honvédeink igy fizettek Pest bombáztatásáért. Midőn Görgey meghallotta, hogy Hentzi halálosan megsebesült, igy szólott:- Jobb igy, mert ha életben marad, fel kellett volna akasztatnom. Görgey később meg is látogatta Hentzit s Ékszerek, órák, úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg- =.-r=rr— jutányosabb árak mellett kaphatók ===== REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér. Óraég ékgzerjavitások jutányos — áron számíttatnak.--------
