Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-04-23 / 11. szám
I- évfolyam. 1603. április lx«f> 2Q. 11-ilt szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. — Kiadóhivatal: Hid-utcza (Bay-ház), hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. Egy ideáról. i. Egy régi kedvencz ideámat akarom bemutatni, hogy önök is megösmerjék és megszeressék t. olvasóim. Mint vérbeli nagybányai embernek, régi ideálom ez eszme, mely mindannyiszor megremegteti lelkemet, valahányszor e tájnak fönséges szépségeiben gyönyör- dtod^m s amely mindannyiszor azzal az elégületlen vágyódással izgat, hogy miért nem lehetünk mi különbek az ellenszenves németnél, szerencsésebbek az élelmes tali- ánnál, akik országuk legszürkébb pontjait is fényesre csiszolták, hogy behajtsák az élvező emberiség gyönyöreinek sarczát, mely évről-évre busásabb lesz a tájaikra vándorló tömegek révén. A tavaszi napsugár nemcsak a nyíló virágokat hívja életre, hanem az ember lelkében szunnyadó vágyakat is, amelyek egy vidéki télnek keserves unalmaiból felébresztve, jogosult sóvárgással töltik el lelkünket látni, üdülni és szórakozni. És megindulnak a karavánok dél és nyugat felé. Egykoron csodaszámba ment, ha valaki tengert látott, ma már Abbázia, Circ- venica, Velencze rendes üdülőhelye a főváros és vidéke művelt társadalmának. Hát még az a temérdek osztrák fürdő, a Mond- seek, Ausseek, Radegundok, Kaltleutge- benek hány és hány ezer magyart fogadnak évről-évre telepeiken. Eső után a gomba nem nő olyan gyorsan, mint kedves szomszédainknál a „Klimatisches Curort“. És a mi szittya vitézeink, akik katonajavaslatot, Gotterhaltet kuruczmódra obstruálnak, oly édes boldogsággal szívják be annak levegőjét, mintha csak a Hortobágyon sétálnának. Kellemetlen, bántó s nemzetgazdaságunk szempontjából végzetes kórtünet ez tisztelt honfitársaim. Többet árt ez száz katonai törvény- javaslatnál, mert a nemzeti vagyont szívja fel mind nagyobb és megdöbbentőbb arányokban és ami ennél is veszedelmesebb, a nemzet fiait idegeníti el saját hazája szépségeitől. Hogy mi ennek a viszás és szerencsétlen állapotnak az oka, erre már tömérdekszer megadta minden tapasztalt és világlátott ember őszinte feleletét. A magyar fürdők és üdülőtelepek elenyésző kivétellel drágák, rosszak és igy élvezhetetlenek. Valamennyien a pénztelenség sápkórjában szenvednek s a befektetett csekély forgótőke uzsorakamatait a vendégek bőréről kopasztja le a megszorult tulajdonos vagy a kapzsi bérlő. Nincs azokban sem rend, sem kényelem, sem tisztaság. Már pedig aki üdülni vagy pláne gyógyulni akar, az legalább oly ellátást követel drága pénzéért, mint aminőt otthon hagyott. Erről pedig szó sincs a mi fürdőinkben. A felséges Tátrát, a páratlan hullám- verésü Balatont külföldi ember — aki pedig a világ végére is elmegy, csak jót kapjon — gyéren látogatja; szegényebb sorsú magyar ember még csak reá sem mer gondolni. A lipótvárosi tőkepénzes pazarlásának fitogtatásával dicsekedik el, ha Siófokon nyaralt. A külföldön általánosan elterjedt pensio rendszert a mi fürdőhelyeinken nem ösmerik. Olaszország legfényesebb szállóiban napi 12—15 líráért, mérsékeltebb igényüeknek napi 8—10 líráért lehet teljes ellátást kapni. És minő ellátást! Próbálja meg ezt valaki ugyanannyi koronáért minálunk a legprimitívebb fürdőcskében. S ha egyik-másik fürdőnk nagyhangú prospektusaiban meg is hirdeti a pensiot, azt a helyszínén olybá tekintik, mint amivel „igazi úri ember“ nem élhet. A magyar pedig szertelenül hiú és költekezéseiben mértéktelen. Restelkedik józan kivétel lenni a nagyzolás ez áradatában és inkább menekül a külföldre, ahol pénzét üdülésre, nemes szórakozásra és világlátottságra válthatja fel. Nem tulsötét a kép, amelyet festettünk, hanem való és igaz. Csak nem régen olvastam egy szavahihető kimutatásból, hogy a déli vasutak hazai vonalán több magyar utazott el egy hónapban a Balaton mellett, mint amennyi ott egy saison alatt megfordul. Ezt a népvándorlást nem lehet hamis jelszavakkal megakasztani. A külföld látogatóit hazafiatlansággal, nagyzolással megvádolni üres beszéd, amely e tátongó sebünket nemzeti szinü fátyollal akarja eltakarni. Nem jelszavak kellenek ide, hanem tettek, kézzel fogható, józan cselekedetek. A magyar ember édesanyjaként imádja hazája földjét, amelyért élni, halni tud. Az Amerikába vándorlottak pénzéből egész faluk épültek fel a felső vidéken, a melyeknek jóléttől megnyillott kapui kitárt karokkal várják az idegenbe ment gyermeket. Nem szakadt az el mitőlünk, csak elutazott, hogy verejtékes munkájának jól kiérdemelt gyümölcseit édes otthonában élvezhesse. Szeressük és imádjuk is e földet, mert oly szép, oly hálás és oly igazán méltó tárgya a honfi szivek legnemesebb szenvedélyének, hogy nincs is párja széles e nagy világon. Ne tekintsünk messze földre, csak a mi Nagybányánkra, amelyet a Gondviselés örömében teremtett. Ha a sors nem a magyarországi Kárpátok e félreeső helyére, hanem teszem fel csak a szomszédos Ausztriába helyezi: pompás vidékével, kincseket érő vizeivel, tiszta levegőjével, üdítő éghajlatával, egyike lett volna a leghíresebb és első sorban magyarok által látogatott klimatikus gyógyhelyeknek. Ma pedig szegény, nagyon szegény városka. Tengődik a magas kincstár kegyelméből és az időjárás irgalmából, mely egy rideg éjszakán gyümölcsfáiba fagyaszthatja egy küzdelmes esztendőnek minden vágyát, reménységét. Mit lehetne tenni érdekében. Miként lehetne klimatikus helyet, ha legkezdetén legalább egy hidegvizgyógyintézet alakjában létesíteni, amely a város és polgárainak szegénységét ne vegye túlzott mérvben igénybe s mégis európai színvonalon álljon - erről legközelebb. H. I. A vízvezeték. Ápril 22. Jó ivó vízre már az ókorban nagy súlyt fektettek. Hippokrates szerint a mocsár viz élvezete májdaganatot és lesoványodást okoz, mig a folyó viz követ és vesebajokat idéz elő. Plinius a jó víznél feltételezi, hogy az, mint a levegő színtelen, szagtalan és Íztelen legyen; ne legyen lerakodása s ne legyen nehéz a gyomornak. Az ókorban az élénken folyó viznek előnyt adtak, mert az a folyás által jobbá lesz. Az indusok, perzsák és egyiptomi népek a I a külömböző forrásoknak és vizeknek külöm- I böző hatásokat tulajdonítottak. Egy felnőtt 70 kiló súlyú embernek a teste 41 kiló vizet tartalmaz, a melyből anyagcsere által naponként nagyobb mennyiség válik ki s igy megint pótlandó. Ezen pótlás történik részben ivó viz által, részint mesterségesen készített italok és ételek által, melyek mind vizet tartalmaznak. S igy a dolog természetében rejlik, hogy az élvezeti viz minősége az ember jóérzésére nagy befolyással van. A német birodalmi közegészségügyi ankett az 1876-ik évben tartott 4-ik közgyűlése alkalmával a következő elveket állította fel: 1. A közegészségnek azon kettős feladata, hogy az emberi lakóhelyek tisztán tartassanak és egészséges ivó vízzel ellátva legyenek csak vízvezetékkel oldható meg. 2. A használati és ivóvíz egységes behozatalának előny adandó a külön választásnál. 3. A mi a minőséget illeti, az engedélyezett és ártalmatlan anyagok mennyiségére nézve a határértékek fel nem állíthatók. A fődolog, hogy a berendezés olyan legyen, hogy a viz állati hulladékok által inficziálható ne legyen. 4. A rendelkezésre álló vízmennyiség olyan legyen, hogy tekintetbe véve az előre látható szaporodást és növekvő fogyasztást, hosszú évekre minden évszakban a legnagyobb biztossággal minden igénynek elég legyen téve. 5. A forrás viz és szűrt folyóvíz a feltett feladatnak megfelelnek; hogy az egyes esetekben a vízellátás melyik nemének adatik előny, a helyi viszonyoktól függ. Más külömben egyenlő minőségi és mennyiségi viszonyok közt azon viznek adandó előny, a mely: a) a berendezés egyszerűsége és biztonsága által a zavartalan üzemet biztosítja; b) a berendezési és üzemi költségekre a legkisebb költséget igényli; c) olyan nyomás alatt vezethető, hogy a község összes lakóhelyeire a fővezetékből bevezethető legyen, tekintetbe véve a város jövő terjedését. 6. A vízvezeték állandó vízmennyiséggel legyen ellátva. 7. Amennyiben tapasztalat szerint a viz minősége változásnak lehet alávetve, szükséges, hogy szabályos havi vizsgálatok foganatosíttassanak. Láthatjuk, hogy a szűrt folyó viz egyenlő rangra helyeztetik a forrás vízzel és a viz
