Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-04-09 / 9. szám
1903. április 9. 3 NAGYBÁNYA Jól értsetek meg polgártársak, nem az ellen tiltakozik a magyar nép, hogy katonaság legyen, hiszen a hazát megvédeni katonaságra szükségünk van, nem is tüntetünk mi a hadsereg ellen, de tiltakoznunk kell a militárizmus tulkövetelései ellen. Hazánkat megvédeni mindnyájunknak szent kötelessége; a vér még vízzé nem változott. Balsorstól Isten óvjon s ha a haza kívánja, királyunkért és hazánkért fegyvert fogunk mindannyian s ellenségeink csak holt testünkön keresztül juthatnak e földre. Erre mindannyian esküszünk! Mi tiltakozó népgyülésünkkel a nemzet jogait védőket támogatjuk nehéz munkájukban s állásfoglalásunkkal az adófizető polgárság szavát akarjuk eljuttatni a törvényhozáshoz. Felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen, hogy a katonai létszám emelése miatt újabb milliókkal terheljenek meg bennünket. Öntudatos polgárok vagyunk, adót fizetünk, mert ez is hazánk iránti kötelességünk, de ha oda fenn nem tudják vagy tudni nem akarják, hogy többet fizetni képtelenek vagyunk, ám feleljenek a következményekért. Mi újabb milliókat nem vagyunk hajlandók sem elvállalni, sem fizetni. Szomorúan látjuk,hogy a császári jelzővel díszelgő hadseregünknek szive Bécset uralja. Zászlójában, nyelvében nekünk teljesen idegen s mikor a legkisebb nemzeti követelményeinket sem hajlandók teljesíteni, akkor fordulnak a nemzethez oly kéréssel, melyet a nemzet teljesíteni képtelen s ha teljesítene, egyértelmű volna az a koldusbot elvállalásával. Polgártársak ! Mi megtettük kötelességünket, midőn a katonai javaslatok ellen tiltakozó szavunkat felemeltük, most tegyék meg hazafias kötelességüket azok is, a kik a magyar nemzet sorsát intézik. Hallgassátok meg s fogadjátok el azon határozati javaslatot, melylyel a törvényhozás előtt Nagybánya város polgársága tiltakozik a katonai javaslatok elfogadása ellen. Perczekig tartó éljenzés hangzott fel, midőn Szabó Miklós szép beszédét befejezte s a kiváló szónokot számosán üdvözölték. Égly Mihály jegyző olvasta fel ezután a határozati javaslatot, mely igy hangzik: Nagybánya sz. kir. rendezett tanácsú város választó polgársága pártkülömbség nélkül állást foglal s az országgyűlésen napirenden levő katonai javaslatok elfogadása ellen tiltakozik s megbízza elnököt, jegyzőt s hitelesítőket, hogy ezen tiltakozást az országgyűlés elnökéhez a népgyiilés nevében terjeszszék föl. A határozati javaslathoz Kapás Mihály szólott a polgárság nevében. Lelkes, igen szép beszédben támogatta a határozati javaslatot. benneteket! Át akartam rohanni a végtelen öröm fenséges kapuján! De egyszerre csak megállt a léggömb olyan közel a mennyország kapujánál! Keserű fájdalom fogta el szivemet. — Hát nem vetettem-e ki szivemből mindent, mint haszontalan terhet ? kiáltottam fel vad kétségbeeséssel. Hiú nagyravágyásomból, földi gyarlóságból semmi sem maradt szivemben! — Még nehéz vagy, szólt az angyal, mert szivedben ................. — Mi van, mondd! kérdeztem. — Ott van szived mélyén, legeslegfenekén, mélyebben elrejtve, mint a hol meglátogatnak nagyravágyó álmaid, bűnös szenvedélyeid, egy nem szép, alig csinos kis gyermekleány emléke, ki a rezgő nyárfa aljában elfordítja ajkát ajkadtól amaz este, mikor tizenhat éves lettél. Rajta, vesd ki szivedből ezt is, mint a többit! Nézd, hogy ragyog a mennyország! — Ázt nem vetem ki! szóltam. És akkor az angyal haragos kézmozdulatára alásülyedtem a fénytengeren, a végtelen sötéten át a földi világ felé és lehullottam a fekete, a durva földre, oly messze a ragyogó mennyországtól ! Megrémülve, összetörve, talán meg is halva, de boldogan, a miért megőriztem kicsiny, beteges, halavány kedvesem emlékét, ki elfordította ajkát ajkamtól amaz este, mikor tizenhat éves lettem, ott a rezsgő nyárfa alatt, melynek tövében nem nyílhatott ki első szerelmem rózsája! .... Beszéde, melyet gyakorta szakított meg a tetszés zaja, a következőleg hangzik: Tisztelt Népgyülés! Tisztelt Polgártársak! Amidőn a magyar alkotmányban gyökeredző kérvényezési és gyülekezési jogunknál fogva, mi, Nagybánya város független gondolkodású polgárai pártkülömbség nélkül, itt az Isten szabad ege alatt a szólásszabadság csillogó fegyverével fölfegyvérkezve ezen tiltakozó népgyülésre megjelentünk, én az imént felolvasott határozati javaslathoz a polgárság nevében, de különösen a magyar ipar, a magyar iparos osztály és azoknak munkásai szempontjából kívánok hozzá szólni. Tisztelt polgártársak! Ha eltekintve a politikától, csupán a magyar ipar szempontjából bíráljuk a katonai kérdést, manapság, amikor folyton azon kesergünk, hogy nincs fejlett magyar iparunk, nincs eléggé intelligens iparos osztályunk, ma, a mikor a magyar ipar egy újabb bölcsőkorát éli, a mikor minden jóravaló munkáskézre szükség van, hogy nyersterményeinket feldolgozni tudjuk, ily helyzetben az összes társadalmi tényezők között az iparososztály az, a melyre kiszámíthatatlan káros hatással lesz, ha a szóban forgó és az egész magyar társadalmat mélyen felháborító katonai javaslatokból törvény lesz. Mert mi, magyar iparosok és azoknak lelkes munkásai, hiába fogjuk akarni Magyarországon az óhajtott nagy és hatalmas magyaripart megteremteni, hiába fogjuk akarni az intelligensebb ellenieknek is ezen pályát közkedveltté tenni, hogy a hazának méltó utódokat s pályánknak erős bajnokokat nevelhessünk, ha mindanyiszor elő áll a katonai hatalom mindig nagyobb számban elhurczolni fegyver alá műhelyeinkből az ifjúság virágát, a serdülő magyar ipar lelkes úttörőit és előharczosait. Ott aztán elfelejti az ifjú addig tanulmányait s vége lesz minden ambicziónak, mert a katonai fegyelem csak azt igyekszik megértetni vele, hogy ő nem egy önálló gondolkodó fő, hogy ő csak egy mindenféle parancsra hajló emberanyag, kinek az a legfőbb erénye, ha jó szolga lélek lesz belőle. Uraim! Akiket sorsuk az iparos pályára terelt, azok tudni fogják, mert előttük a példa, hogy mi sors vár rájuk a katonai sor után. Ezekből nem lesz iparos többé, mert a katonaságnál eltöltött három év egy évtizedre veti vissza pályájára nézve az ifjút, mert legtöbbje, mikor megtörve vissza kerül a műhelybe, férfi korban van s nem hajlandó élűiről kezdeni a félbehagyott pályát, mert pályáján boldogulni sehogy sem tud, beáll bakternek vagy hivatalszolgának, vagy lesz belőle kivándorló, szóval a magyar iparra nézve a legtöbbször végképen elveszett. Ha még hozzá vesszük tisztelt Polgártársak azt is, hogy a most folyó örült katonai követelések költségeit és milliót is leginkább a magyar iparosnak kell ki izzadnia, most, a mikor az egész magyar társadalom feljajdult, nekünk kétszeres okunk van felemelni tiltakozó szavunkat a tul- követelések ellen, hogy hadd tudja meg, hadd lássa meg az a láthatlan bécsi kéz, a mely bennünket fojtogatni mindig kész, hogy itt ebben az országban most már egy öntudatos néppel áll szemközt, a mely nem tud és nem akar többé a zsarnok osztrák hatalomnak továbbra is lekopaszitható birkanyája lenni. Tisztelt Polgártársak! Mi békés szándékkal vagyunk a hadsereg intézménye iránt, ennek létjogosultságát a közrend és a béke fejlesztése szempontjából elismerjük, de ugyanakkor megértetni akarjuk, hogy a hadsereg nem állam az államban, hogy a hadsereg van a memzetért és nem a nemzet ő érte. A hadsereg legyen a trón, a nemzet, a népjog és az alkotmány védője, őrizze meg az ország területi épségét, de ne vágyódjon kétes értékű kalandokra és ne legyen az országnak egy nagyravágyó hobortos kikapós menyecskéje. Mielőtt újabb ékességeket akarna, magára rakni, méltányolja előbb a nemzet amúgy is nagy teherviselését és ne kívánja, hogy nagyzási hóbortjának kielégítésére a nemzet testéből, véréből és pénzéből újabb ékességeket rakjunk rája. Elégedjék meg a már hozott áldozatokkal, a melyet ugyanis erőnkön felül hoztunk. Ebben az értelemben szivem mélyéből üdvözlöm önöket tisztelt polgártársak, a határozati javaslatot elfogadom s azt önöknek is elfogadásra ajánlom. Az éljenzés lecsillapultával elnök határozatiig kimondta, hogy a népgyülés a határozati javaslatot elfogadja. Ezzel az emlékezetes népgyülés az elnök zajos éljenzésével véget ért s a polgárság s a nagyszámú választó közönség zászlók alatt visz- szatért a Lendvay-térre, hol a legszebb rendben szétoszlottak. A TÁRSASÁGBÓL. Husvét. Az emberiség társadalmi, vallási, erkölcsi, politikai intézményei, szokásai időről-időre változnak, módosulnak. Folytonos mozgásban, haladásban van értelmiségünk, mert más és más eszmék foglalkoztatják. Ezek az eszmék nemcsak értelmünkre hatnak, de megtermékenyítik fantáziánkat is. S a mindent átalakító fantázia a vallásos eszméket a vallási ünnepekben érzékitette meg. „A milyen az ember, olyan az Istene“ Göthe-féle mondást oda lehet módosítani: A minő a kor és nép, olyan az ünnepe. A korszellem és a nép műveltségi állapotának leghívebb kifejezői az ünnepek. Keleten Manunak törvényei a Brahma vallásnak istentiszteletében első rangba a vizet teszi. A hinduknál pedig a Rig-Veda számtalan hym- nusza dicsőíti a tűz istenségét az Agni-t. Az ős babilóniaiaknál a Bál isten tiszteletére rendezett ünnepély, az indusoknál a szörnyű Tirunnal, szekérünnepély, az aegyptusiak főünnepe a Nilus áradásának megindulásakor tartott ünnepély: emberáldozatokkal járó ünnepek voltak. Sokkal kedvesebb, bájosabb és eszmei tartalomban fenségesebb a feltámadás ünnepe: a husvét. A kereszténység az ünnepek központjává Krisztus születését és feltámadását tette. Összeesik a természet ébredésével; a tavasz megérkezte fölött való öröm és a termékenység ünnepének symboluma. A vele járó szokások többnyire pogány eredetűek. A régi pogányok Ostorának, a tavasz istennőjének tiszteletére rendezték a húsvéti ünnepet. Máshol a feltámadó, az újjá ébredő napnak és természetnek ünnepét ülték a tánczokkal, drámai jelenetekkel, ünnepi örömtüzek gyújtásával tarkított husvétban. Némely nép, kivált a napimádók, a tél bukását látták benne. Naiv hitük szerint örökös küzdelemben áll a nap a téllel; ennek jelképezésére egy rongyokba borított bábot állítottak fel s ezt a nép addig kövezte, mig lebukott a sárba s az örömrivalgó nép tüzet gyújtott föl a nap győzelmének jeléül. Ebbe az örömtüzbe Németalföldön, Dániában, az Északi tenger partjain lakó népek kis mókusokat, Thüringiában pedig lófejet égettek el. Ez volt az „uj tűz“ s ez később középpontja lett némely hegyes vidéken divó ünnepi szertartásnak, melyet a szántóföldek termékenységének és a házi állatok egészségének érdekében hozott tüzáldozatnak tekintettek. Ki hinné manapság, hogy a Pilátus égetésnek szokása erre az uj tűzre vezethető vissza ? A tavaszi ünnep ételei: a húsvéti kalács, a nyúl, a tojás, mind a föltámadásnak és termékenységnek jelképei. A húsvéti nyúl pogány eredetű. A tavasz istennőjének Vénusnak kalácsalakjában megsütötték a nyúlat és megették. Ennek a nyúlnak szerepét a húsvéti bárány vette át a kereszténység elterjedésével. A tavasz ünnepén nem hiányozhatott a virág sem. Kivált a koránnyiló pálma nem. A megszentelt pálma jelentősége abban áll, hogy a házat a tűzvésztől, a villámcsapásoktól megvédje. A megszentelt zöld ágról meg az volt a hit, hogy termékenyítő hatása van. Családok, hol gyermek nem volt, zöld gályákkal díszítették föl falaikat, sőt a földbe bele ásták. Némely helyen pedig a tenyész állatokat zöld ággal verdesték meg. A tavasz frisségével függ össze az öntözés is. A kit megöntöznek, a nép hite szerint egész éven át nem hagyja el vidámsága, egészsége. A kü- lömböző színekre festett tojás már egészen modern szokás és ennek semmi jelentősége nincs, legalább vallási jelentősége aligha. Ha csak az nem, hogy megfoszsza a tojást eredeti jelentőségétől és az egyszerű szívélyesség, az ajándékozás okozta öröm szimbólumával ruházza fel. Adorján. ITÁrtsak Úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg- ^^^J| jutányosabb árak mellett kaphatók ' REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér.
