Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-03-26 / 7. szám
2 NAGYBÁNYA 1903. márczius 26. S ha valakinek oly régiségei volná- í nak, melyektől talán családi szempontokból megválni nem akarna, az ne ajándékképen adja azt oda a múzeumnak, hanem letétképen, melyért a muzeum-egyesület anyagilag és erkölcsileg is szavatol. E családi ereklyék vagy műtárgyak átenge- ! désével nemcsak a köznek hozunk áldozatot, de szakszerű gondozás mellett a tárgyak megőrzését s jókarban tartását is jobban biztosítjuk. Városunk történetében kiváló szerep jutott az iparos czéheknek. Főfontosságu dolog tehát, hogy mindazon emlékeket, okiratokat, melyek a czéhek működésére vonatkoznak, az elkallódástól megmentsük. Most még összeállíthatók volnának oly gyűjtemények, melyek a czéhek nagy jelentőségű működését megörökíthetnék. Nemcsak a nagy közönséghez fordulunk felhívásunkkal, hogy régi tárgyaikat akár ajándék, akár letétképen adják át a múzeumnak, de főleg iparos polgártársainkat kérjük, hogy a birtokukban levő s a czéhekre vonatkozó tárgyaikat, legyenek azok okmányok, czéhládák, fegyverek, kulacsok, legényládák, számadási könyvek stb. ajándékozzák a múzeumnak, hogy a régi czéhek működése, szereplése, a kiállított tárgyakból is megkonstruálható legyen. Az iparosok önmaguknak emelnek emléket, midőn a czéhek emlékeit megmentik a végpusztulástól. A városi muzeum berendezési munkálatai az orsz. nemzeti-muzeum előkelő tisztviselőinek: dr. Schönherr Gyula és Se may er Villibáld felügyelete alatt most vannak folyamatban. A muzeum egyesület ez utón is kéri a nagy közönséget, hogy a múzeumnak szánt tárgyaikat lehetőleg mielőbb szolgáltassák be, hogy a beérkezett tárgyak mennyisége és külömböző- j sége szerint a szükséges állványokról és szekrényekről idejekorán gondoskodni lehessen. Reméljük, hogy hivó szavunk visszhangra fog találni, hiszen a ki a multat megbecsülni tudja, az jövőjének erős fundamentumát rakosgatja. é. m. A r. kath. plébánosválasztás. Ez év január havában három éve múlt el, hogy Rátz Pál prépost-plébános halálával megüresedett a r. kath. plébánosi állás s hogy ez állásra M esz lény i Gyula megyés püspök a pályázatot meghirdette. Három éve már tehát, hogy a város, mint patronatus kegyúri választó jogát nem gyakorolhatta, mert a kegyúri jog mikénti gyakorlatára nézve nagy, szinte áthidalhatatlan differen- cziák merültek fel a megyés püspök s a város közönsége között. Nem lehet most feladatunk annak vitatása, hogy a megyés püspöknek vagy a város közönségének van-e igaza a választás módozataira nézve; arra sincs okunk, hogy a plébánosi teendőknek adminisztrátor által történő elllátását kifogásoljuk ; de lehetetlen nem figyelmeztetnünk az illetékes tényezőket arra a rendkívül káros következményekre, melyekkel a plébánosi állás betöltésének feltűnően hosszas huzavonája jár. A mióta felsőbb döntés végett az iratokat a város felterjesztette, időközönkint a legriasztóbb hírek kaptak és kapnak szárnyra, melyek utólag alaptalanoknak bizonyultak ugyan, de az első pillanatokban szerfölött alkalmasak voltak arra, hogy a kedélyeket felizgassák. Mi szükség van arra, hogy ez az ügy, mely már egy Ízben majdnem lángra lobbantotta a felekezeti szenvedélyeket s csak a város közönségének dicséretre méltó higgadtságán és tárgyilagosságán múlt, hogy az erőszakkal napirendre rántott kérdések fel nem dúlták a századok óta példásan békés egyetértést, — mi szükség van arra, hogy a plébános-választás ügye minduntalan közöttünk kisértsen ? Az egyház, a város érdeke, hogy a döntés mielőbb megtörténjék, mert ismételjük, hogy a feltűnően hosszas huzavonának csak a hitélet s a felekezeti béke vallja kárát. Kérjük is a város tanácsát, képviselőtestületét, hogy felvilágosítva az illetékes tényezőket e szerfölött késedelmes eljárás veszélyességéről, hassanak oda, hogy a plébános-választás mielőbb megejthető legyen, természetesen oly formák között, melyet az arra illetékes tényezők végérvényesen megállapítanak. Mert a végérvényes döntésben mindnyájan megnyugszunk, mig az oknélküli huza-vona s az ehez fűződő illetéktelen kommentárok csak a szenvedélyességeket provokálják. v. A TÁRSASÁGBÓL. A nőkről. Kedves Klárika kisasszony! Engedje meg, hogy én, az ismeretlen, válaszoljak levelére, mint a ki elég szerencsés voltam megtalálni Mariska néninek irt, de elvesztett levelét. Tudom, hogy Knigge s a „Nem illik“ illemszabályainak ellenére teszem, de egyedüli mentségem az, hogy Mariska néni úgyis azzal van elfoglalva most rügy-indu- láskor, bimbó-fakadáskor, hogy a veteményeskert gyümölcsfáit füstölteti és aggódó szemmel vizsgálja, vájjon a hosszú téli fagy nem ártott-e a szalmával gondosan betakart levendula, majoránna, rozmaring és nefelejts ágyaknak és rózsatőknek ? Jóhiszemüleg irok és azzal az erős elhatározással, hogy őszinte leszek. Nem kerül valami hősies megerőltetésembe őszintének lennem már csak azért sem, mert hiszen idegenek, azaz közönyösek vagyunk egymás előtt. De másfelől el vagyok készülve arra, hogy őszinteség híjával vádol és igy soraim elolvasása a férfiakról való nézetét nem fogja helyesebb irányba terelni annál az egyszerű igazságnál fogva, mert a nők alig tudják elhinni azt, hogy egy férfi érdek nélkül is lehet önzetlen irányukban. Higyje el, kedves Klárika kisasszony, a férfiak mindig olyanok, a minőkké ä nők teszik. Előkelő, finom érzésű nőkből álló társaságban még a lelkileg durva férfi is finommá, előkelővé, a magasabb értelmi és érzelmi gyönyörök iránt fogékonyabbá válik. Aztán nem figyelte-e meg, hogy egy férfival szemben, ki nem udvarias a olajbarna szép legény meg elbújik egy másik alak háta mögé, fejét egészen a burnuszába húzza és szégyenli magát, mint nálunk egy harmadik gimnázista, mig végre szomdédja előre nem tuszkolja, akkor aztán szemérmes pillantásokkal pislog a pódium felé. Volt olyan is, a ki j gazözt rendelt vagy virágot küldött valamelyik leánynak. Ilyenkor a megtisztelt szétosztja.társnői között az ajándékot; a gazözt kis poharakba önti és mindegyik iszik belőle, a virágcsokrot pedig szépen széjjelszedi és csak végűi tűz fel belőle magára is pár szálat, a mikor már mindegyik társnőjének juttatott. Volt ott egy nagy magas leány, olyanforma volt az arcza, mint aminőnek Kleopátrát képzelem, csak durvább és kifejezéstelenebb. Hosszú, festett szemöldöke és egészen szilvamag metszésű szeme volt; a haja egy nagy fekete erdő, egész mélyen a homlokon. Álla erős, nagy volt, de a végtagjai csúnyák, csontosak voltak. Amint úgy ott ült, azt hittem, ez ugyan nem fog tánczolni, csak amúgy a kórus kedvéért díszeleg közöttük. De csalódtam, mert igazán szépen mozgott és ami legfőbb érdeme volt, megtudta tánczol- tatni felső testének minden részét külön-külön, ez pedig a hastáncznak a netovábbja. . Ez a leány különben egyik ott gubbasztó imádójára neheztelhetett valamiért, mert mikor az neki virágokkal kedveskedett, ő azt dühösen a földre lökte és lábával tiporta-taposta vad gyönyörűséggel. Nem is békültek ki egész este, pedig az ifjú kísérletekben nem fukarkodott. .Volt ott egy vörösképü, iszákos, vén róka, ez egész idő alatt heczczelte a legényt és folyton vigyorgott, megpróbálta hol megbékíteni, hol pedig még jobban összekülönböztetni őket. Sokáig ültünk ott és vártuk, mikor fog a legszebb — egy igazán szép leány — tánczolni, de egyszersem tudtuk bevárni. Ugylátszik, a vendéglősök ott is értik a módját, hogy a vendégeket mikép kell marasztalni. Különben, a ki egyszer betévedt egy ilyen helyre, az nem távozott mindvégig, csak mi hagytuk el korábban helyeinket, — a mi türelmünk elfogyott.. Először inasommal kerestük fel ezt a helyiséget, de mivel itt is folyton nyerészkedni akart rajtunk, hamar leráztuk nyakunkról és estenkint csak hármasban indultunk utainkra. Különben inasom is hamar belátta, hogy neki sem érdemes drága idejét reánk pazarolni, mert hivatását csakhamar egy szerecsennek adta ki albérletbe. Ettől az időtől ez kisért mindenfelé a munkában. Az igaz, hogy francziául csak annyit beszélt, hogy „bújj —bújj!“ igen —igen akart ez a szó lenni; de viszont nagyon becsületes volt. Hogy az ember mindenütt milyen gyarló, azt ott is láttam. Ezt a szegény négert minden arabus utczagyermek kicsufolta. „Negru, negru“ kiáltásokkal ugráltak előtte és ő szótlanul tűrte, mert más faj, mint amazok és más a színe. A színét igazán szégyelte. Lassankint kezdtem az ottani embereket is megszokni és már csak a természet szépsége vonzott. A mezők telve voltak szebbnél-szebb virággal és már érzett a kezdődő nyár melege. Rendesen 24 — 25 fok Celsius meleg volt; mi meg is voltunk azzal elégedve, csak Biró Lajos panaszkodott, hogy milyen hideg van. Persze Tunis melege még tavasszal nem is vetekedhetett az ő kedves tropikus világával. Oly jól esett vele együtt barangolni. Ez a nagy tudós és kutató olyan szeretettel járkál a mezőkön és oly igaz gyönyörűsége telt minden virágszálban. Egyedül a természet mindene, nem is igen érdekli más — csak még a hazája: de ez aztán igazán! Mert ami minden nagy érdeme felett is a legnagyobb, az az ő nagy hazafisága. Nincsen ebben a hazában sok olyan magyar, mint ő. Genuában egyszer egy németet akart becsület- sértés czimén beperelni azért, mert osztráknak czimezte őt lapjában. A kapitányunkkal egyizben valamelyik szép csillagos estén a különféle nyelvek szépségéről diskurálgattunk, a ki az olasz nyelvet tartotta a világ legszebb nyelvének ; de Biró Lajos addig beszélt, addig magyarázott, mig végre legyőzte ellenfelét és az is elismerte, hogy a magyar nyelv is van olyan szép hangzású, mint az' ő kedves olaszsza. Különben reá is fér a mi szegény hazánkra, hogy szószólói legyenek uton-utfélen. A mint visszafelé jöttünk, Máltában egy napot töltöttünk. Unalmamban elkezdtem egy olasz újságot böngészni és nézegettem a kikötőben horgonyozó és ott az nap megfordult hajók lastromát. Egy cseppet sem voltam meglepetve, mikor az „Ádria magyar hajózási rész- i vénytársaság“ szép hangzású hajóneveit mint: „Andrássy,“ „Kassa,“ stb. mint osztrák hajókat jelezte. Sőt a mi „Árpád“ hajónk meg éppen [ osztrák-magyarnak volt beírva. Pedig van Máltában konzulátusunk és az Adriának ügynöksége; de ugylátszik, egyik sem meri a napilapot tévedésére figyelmeztetni. Egyet azonban jól esett látnom. Utamban a kikötőkben mindig horgonyozott két-három Adria-hajó és úgy látom, kezd magának teret hódítani az észak-afrikai forgalomban, sőt Messina és Málta között a világforgalom nagy postáját tisztán egy magyar hajó közvetíti naponkénti forgalommal. Grüawald Béla. Különlegességek és újdonságok érkeztek czipők, kalapok, nyakkendők • 1 és mindennemű divat-czikkekbe ■-= RADO ANDOR czipő- és férfidivat-üzletébe Nagybányán, a Főtéren.
