Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1903-06-11 / 18. szám

L 1903. junius 11. mindig a régi piszkosságában disztelenkodik, a legkellemetlenebb hatást keltve a vasút felől érkező idegenekben. Kéri az ablakrámák befes- tésének sürgős elrendelését. Gellert Endre polgármester megnyugtató válasza után ugyancsak Virág Lajos interpellált a rendőrség újjászervezése tárgyában. Megdöbbentő színekkel, de egy hajszálnyit sem nagyítva vagy túlozva festette meg elszomo­rító közbiztonsági állapotunkat s erélyesen sür­gette a rendőrség sürgős újjászervezését, mert a jelenlegi viszonyok között könnyen megeshetik, hogy a rendőrszemélyzet szemeláttára a nyílt utczán üthetik le a békésen dolgait végző polgá­rokat. Szemtanúja volt olyan megbotránkoztató esetnek is, hogy az egyik rendőr a vasútról jőve látván, hogy a főtéren nagy verekedés van, visszafordult és eltávozott, csakhogy közbe ne kellessen lépnie. Utal a helyi lapok közleményeire, melyek minduntalan gyilkosságokról, betörések­ről, véres verekedésekről adnak hirt. E gyakori hírlapi közlemények bizony nagyon szomorú fok­mérői közbiztonsági állapotunknak. Virág Lajos felszólalását mi is teljesen magunkévá tesszük anélkül, hogy ezzel a rend­őrség vezetői ellen bizalmatlanságunknak akar­nánk kifejezést adni, amint egyébként Virág interpellácziója sem akart támadás lenni a rend­őrfőkapitány ellen. Hiszen hogy is csináljon ren­det a rendőrfőkapitány, ha egyetlen rendőre sincs, mert a most hivatalszolgai minőségben működő hajdúkat a legvérmesebb fantáziával sem lehet rendőrségnek nevezni. Mi elérkezettnek látjuk a tizenkettedik órát arra, hogy jól kiképzett, erélyes, fegyelemhez szo­kott s megfelelő rendőrszemélyzetről gondoskod­jék a város tanácsa és képviselőtestülete, hacsak a polgárok legbecsesebb javait: személy- és va­gyonbiztonságát nem akarják veszélyeztetni s ál­dozatul dobni részeg, duhajkodó, elzüllött legé­nyek és csavargók anarchiájának. Virág interpellácziójára a képviselőtestület általános helyeslése között Gellért Endre pol­gármester azt a választ adta, hogy a rendőrség újjászervezésének kérdésével a városi tanács már régebb idő óta foglalkozik s mihelyt javaslatával készen lesz, azonnal a képviselőtestület tárgyalása alá bocsátja. Schönherr Antal rendőrfőkapitány szólott még röviden a kérdéshez. Vázolta, hogy a rend­őrség minő nyomorúságos helyzetben van ; sem megfelelő számú embere, sem alkalmas helyisége nincs. Hogy legyen tehát akkor oly ideális rend a legjobb törekvések mellett is, minőt a város közönsége méltán megkövetel ? A rendőrfőkapitány által vázolt viszonyok között valóban Isten csodája, hogy közbiztonsági állapotaink még sokkalta nem rosszabbak ; s a rendőrfőkapitány szavai is csak még jobban meg­erősítették a képviselőtestületet azon egyhangú véleményében, hogy a rendőrség szervezése többé el nem odázható. A napirendre tértek át ezután. A képvise otestület minden vita nélkül tu­domásul vette a polgármester jelentését a várat­lanul megtartott pénztárvizsgálatról, mely szerint a vizsgálóbizottság mindent a legnagyobb rend­ben talált; nemkülönben tudomásul vették Szat- márvármegye törvényhatóságának határozatát az 1902. évi árvapénztári számadás jóváhagyásáról. Élénk vita fejlődött ki a közmunka bizott­ságnak a ligeti nyaralók elhelyezésére vonatkozó javaslatánál. A vitát Km. Pap Sándor vezette be. Ki­fogásolja, hogy a nyaralók páratlan szépségű li­getünknek legszembeötlőbb pontjain építtessenek föl, nemcsak az okból, mert a liget területéből a legkisebb részt sem hajlandó semminemű czélra átengedni, de azért is, mert a legexponáltabb helyen való nyaralás úgy a nyaralókat, mint a ligetben sétáló közönséget is erősen feszélyezné. Indítványozza, hogy az ügyet a közgyűlés azzal adja ki újból a közmunkabizottságnak, hogy a nyaralók elhelyezésére vonatkozólag sürgősen újabb javaslatot terjeszszen a közgyűlés elé. Égig Mihály, Herez inger Ferencz dr. és Obiatok Béla ugyanilyen értelemben szólaltak föl, mire a közgyűlés Km. Pap Sándor indítvá­nyát elfogadta. Az esküdtek összeírására bizottsági tagokul a polgármester elnöklete alatt a következő kép­viselők küldettek ki: Soltész Elemér, Szerencsig József, Iíudoba Gusztáv, Smit Sándor, Hará- esek Imre dr., Dobi Ervin, Virág Lajos, Gállá Antal, Szervirth János, Csepeg Ferencz, Bereg- szászy Samu és Bányay József. A gyámpénztárt vizsgáló bizottság tagjaiul pedig a közgyűlés dr. Szabó Adolfot, Glaviczky Károlyt, Ember Eleket, Hudoba Gusztávot, Mol- dován Lászlót és Beregszászi/ Samut választotta meg, kik közül esetrőí-esetre két tag fog pénz­tárvizsgálatra behivatni. A vízvezetéki dijakról alkotott szabályren­delet tervezetét a közgyűlés tárgyalás végett a vízvezetéki ad hoc bizottságnak adta ki. Nehány gazdasági ügy került ezután tár­gyalásra. A közgyűlés elfogadta a téglavető ha­szonbérbeadására vonatkozó bérleti feltételeket, azzal a változtatással azonban, hogy a bérlő a fedélcserépnek ezrét 22 koronánál, a téglának ezrét pedig 24 koronánál drágábban nem adhatja. Egyben a közgyűlés felhatalmazta a polgármes­tert, hogy a költségvetési előirányzat jóváhagyása után a szükséglet fedezése czéljából 3000 koro­nát utalványozhasson 150.000 db tégla előállítására, megjegyezvén, hogy az esetleges készletet a bérlő átvenni tartozik. Névszerinti szavazással döntött a közgyűlés azon kérdés fölött, hogy eladja-e a felsőfernezelyi és zazari malmokat ? A képviselőtestület negyven szavazattal egyhangúlag az eladás mellettdöntött s a felsőfernezelyi malom kikiáltási árát 10.000 koronában, a zazari malom kikiáltási árát 30.000 koronában állapította meg. A tűzoltó főparancsnokot választották meg ezután. A képviselőtestület nagy lelkesedéssel, közfelkiáltástal Ember Eleket választotta meg tűzoltó főparancsnokká. A még hátralevő tárgyakon nagy gyorsa­sággal siklott át a közgyűlés. Tudomásul vették Löwi Jakab végrende­letét, melyben a városi kórház javára 200 koronát hagyományozott. Jóváhagyták a felsőujfalusi s a gyelnicze legelők bérlete fölött megkötött szerző­déseket. Jóváhagjda továbbá a közgyűlés a Szilas, Bán és Almásmező bérlete fölött meg­tartott árverést, mely bérletért Kosztin János 46 korona bért ajánlott meg; nemkülönben jóvá­hagyta a kopaszrét bérlete fölött megtartott árverést, mely bérletért Pokol Elek 350 korona bért ígért. A közgyűlés Bálint Imre v. erdőtanácsost és Nagy János v. alorvost díjmentesen, Szinesán László vendéglőst 50 korona és Klein Márton szatócsot 100 korona felvételi dij mellett a köz­ségi kötelékbe felvette. Schlezinger Mártont azon kérelmével, hogy a felvételidij befizetésére idő­haladék engedtessék neki, a közgyűlés elutasította. Ezzel a napirend letárgyaltatván Virág Lajos indítványának tárgyalására került a sor. Indítványozza, hogy ünnepelje meg a város Rákóczi Ferencz szabadságharczának 200-ik év­fordulóját s ez ünnepély tervezetének kidolgo­zására küldjön ki egy bizottságot azzal, hogy javaslatát f. hó 15-ig terjeszsze be. Virág indít­ványát a képviselőtestület nagy lelkesedéssel elfogadta s a bizottság tagjaiul a város taná­csának tagjain kivül megválasztotta: Neubauer Ferenczet, Szabó Adolfot, Km. Papp Sándort, Madán Ferenczet, Vida Aladárt, Szűcs Károly adótárnokot, Dorogiig Ignáczot, Stoll Gábort, Obiatok Bélát, Torday Imrét, Almer Lajost, Szerencsig Józsefet, Szőke Bélát, Harácsek Vil­most, Jeney Gézát, Frits Sámuelt, Virág Lajost, Fábián Lajost, Bertalan Miklóst, Neubauer E. Ferenczet és Kupás Mihályt. A közgyűlés 3/4 12 órakor végződött. Anonimusnak! Minden társulati közvagyon kezelőjének kötelessége a reábizottak megvédése. A Molnár-csőd árukészlete eladásánál csak kötelességünket teljesítettük, midőn azt idegen kézbe nem engedve a legmagasabb áron meg­vettük, hogy követelésünket fedezzük s ezzel a mi kezeseinket megvédj ük. Ezen törvényes el­járás első sorban Iiirlapilag vitattatott meg s most névtelenül nem nekem kézbesítve, de hoz­zám szólva egy fűzet tétetett közzé kiterjesz­kedve a Molnár-csődre. Az idő rövidsége da­czára kötelességem azonnal az első lapban a névteleneknek a következőkben válaszolni: 1. Minden társulat védje a maga kezeseit. 2. Csődöt senki ellen senki nevében nem kértem s igy a csődiparnak ép oly ellensége vagyok, mint a névtelen Írók, mert tudom, hogy ez mindenki romlására vezet. 3. Molnár ellen midőn a csőd megkére­tett, a viszonyok figyelembe vételével oly aján­latot közvetítettem, hogy a helybeli intézetek teljes fedezete mellett a magánhitelezők f. év január 7-én követésük 50°/0-át megkapják. A békés megoldással ezt kivihetőnek láttam s midőn a csődkérők ez ajánlatot el nem fogadták s az ér­dekelt helyi nagyhitelezők egy része azt óhaj­totta, hogy én legyek gondnok, kijelentettem, miszerint ezt kérni nem lehet, de ha én nevez­tetném ki, minden díjról lemondok, csak a helyi piaczot lássam egy csődtől kitisztázva, megóva. 4. Az árukészletet helyi társüzleteknek ajánlottuk, de ez nem vétetvén meg, kellett a lehető rendes árral részletes eladás alá bocsá­tani, anélkül, hogy abba valamit és újat hozat­tunk volna. 5. Molnár Mihályné 10.000 korona hozo­mányát az 1890. évi 845. sz. közjegyzői okirat biztosítja s igy e 13 év előtti okmányban bizto­sított hozomány csak nem vehető mostani intéz­kedésnek. E részben miként kellett eljárni, azt a czélszerüség mutatta meg, mi megtámadható, de a törvényes, jogos és jóhiszemű eljárástól egy lépés eltérés sem volt. 6. Molnár Mihálynénak volt-e s hol betétje, arról abszolúte nem tudok, ilyen velem nem kö- zöltetett; sem betéteiéről, sem kivételéről egy­általán semmit nem tudok. Ilyenért tanácsot nem kértek, nem adtam. 7. Midőn a csődkérők az általam közvetített ajánlatot, mit biztosítani kész lettem volna, vissza­utasították, a családomban ép váratlanul felmerült gyász folytán minden beavatkozástól visszaléptem, sem Veres Lászlónak, sem Molnár Mihálynénak semmiféle tanácsot nem adtam, sem semmiféle befolyást a csődre nem gyakoroltam. Miért is, ha Veres László ur vagy Molnár Mihályné szabálytalanságot követtek volna el, mit róluk feltételezni jogom nincs, úgy helyt állanak ők tényeikért, ép úgy ők hivatottak e részbeni ta­nácsadójukat előállítani. Józan eljárással s a törvényes ut megtar­tásával mindenkinek jóhiszeinüleg készséggel szol­gálok, ha azonban valaki a maga óvatos és tör­vényes eljárása helyett annak az ellenkezőjét követi s bajba megy, azért ne keresse idegenben az okot. Nagybányán, 1903. junius hó 10-én. Sloll Béla. HÍREK. Junius 11. Személyi hírek. Dr. Lovrich Sándor, a fővárosi ir- galmas-rend kórháza sebészeti osztályának igazgató fő­orvosa szülei látogatására pár napig városunkban idő­zött. - Barthos Zsigmond nagykárolyi h. pénzügyígazgató hivatalos ügyben pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. Űrnapja. A szertartásos év egyetlen ünnepét sem üli meg a kath. egyház oly nagy fénynyel, mint az Oltáriszentség szerzésének emlékét. Tulajdonképen nagycsütörtökön kellene ez ün­nepet megülnie, de a nagyhét komor csendjébe, gyászos bánatába nem illenének be az örömtel­jes, hálaadó énekek. De meg másrészt kora tavaszszal honnan vennék a virágokat, a díszes lombsátrakat ? Most, midőn a természet teljes pompájában diszlik, most tartja a kath. egyház diadalmenetét isteni vőlegényével. A harangok ünnepélyes zúgása, lobogó zászlók, égő gyertyák s a tömjén illatos füstje mellett virágokkal be­hintett utakon vonul a körmenet oltártól oltár­hoz, melynek tetőzetét a nyári nap verőfényes, ragyogó kék ege képezi. E bájos egyházi ünnep Ékszerek, órák« úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg­rirrrrm jutányosabb árak mellett kaphatók — REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagyábnyán, Főtér. ura- és ékszerjaviiások jutányos 1 "áron szállíttatnak. --------

Next

/
Oldalképek
Tartalom