Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-27 / 4. szám
1918. január 27. (2) 4. szám. közvetlenül játszott. Parlaghy (Mária) a szerelmes vén kisasszonyt mutatta be kellő átérzéssel. Andai (Eta), Miklósy Juliska (Mid) és Erdős Jolán (Krulné) szintén hozzájárultak az est sikeréhez. A darabban egyedüli férfi szerepet: a „farkast“ Miklóssy Aladár személyesítette. Pompás alakításban\ mutatta be a nők szeszélyeit végletekig tűrő férfit. Vasárnap könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt. A vasárnap délutáni előadáson, a Legény búcsú 2-ik felvonásának végén, a színpad bal szélén álló M. Kovács Terusra esett a zsinórpadlás tetejéről egy körülbelül ki- lónyi súlyú vasdarab. A művésznő a súlyos ütéstől azonnal ösz- szeesett. A közönség nagyrésze nyugodtan ült helyén azt gondolván, hogy az ájulás a darabhoz tartozik. Sokan tudták, hogy a közönség kedvencét valami baj érte. Ez nyilvánvaló is lett nemsokára, mert a függönyöket leeresztették s a II. felvonást nem tudták befejezni. Mikor a közönség megtudta, hogy mi történt izgatottan mozgolódott, kíváncsian kérdezősködött s mindenki abban a nyomasztó tudatban élt, hogy a társulat közkedvelt tagját nem egyhamar látja a színpadon. , Az orvosi segély hamar megérkezett, dr. Gál gyorsan bekötözte a sebeket, úgy, hogy félóra múlva a szerencsétlenség után 10 percig tartó tapsorkánnal üdvözölhették a színpadon megjelent M. Kovács Terust. Kérjük az előadásra kirendelt hivatalos közegeket’»a figyelmesebb körültekintésre és ellenőrzésre, hogy ilyen esetek ezután elő ne forduljanak és nyugodtan játszó mit sem sejtő művészeink testi épsége ne legyen halálos veszélynek kitéve. Vasárnap este János vitézt Bakonyi és Ka- csoh örökké szép művét élveztük. A címszerepben Szigethy Irén remekelt, teljes sikert váltott ki énekszámaival. Iluskát Szigeti Ilonka adta, alakítása, játéka megfelelő volt. Máthé (Bagó) ez alkalommal is reászolgált a meleg tapsokra. Bartos (Strázsamester) szép csengő tenorján néhány katona dalt énekelt. Szeretnénk ezt a vérbeli művészt a rivaldán gyakrabban látni. M. Kovács Teruson nem látszottak meg a délután izgalmai. Igen jó kedvvel játszott. A franczia király kisasszony szerepében bájos jelenség volt. A közönség zajos óváczióban részesítette, hogy újra épségben viszonláthatta s ez alkalommal díszes csokorral lepték meg. Parlaghy gonosz mostohája s Ágothay (Franczia király) szintén elsőrangú alakítás volt. Kedden az Elvált asszonyt adfák. A kedves zenéjü operettet gördülékeny és minden tekintetben kifogástalan előadásban mutatta be a társulat. AI. Kovács Terus (Jana) játékával és énekével valósággal brillírozott. Remek, ízléses toilet- jei nagyban emelték a hatást. Máthé (Carel) választja, mert már tudja, mint és mennyit szenved a beteg, tudja, mily gyógyitóan hat a szenvedőre a lelkiismeretes ápolás és gyógykezelés, mert mindezeket magán tapasztalta és átélte. Minden pálya szép, ha arra hivatottsággal, nemcsak hasznot hajtó foglalkozás céljából lépünk, de azért hogy annak ismereteit bővítsük, tökéletesítsük, azon munkálkodva, hogy mindenkinek segítségére és a köznek javára szolgáljunk. De szerény véleményeim mégis az, hogy valamennyi pálya között az orvosi a legszebb és legértékesebb, egyszersmind a legnehezebb is mert egy kőrtünet téves megállapítása, a gyógyszer hibás megválasztása és adagolása, a gyógykezelés módjának helytelen alkalmazása végzetessé válhatik az emb^r egésségére s veszélyes az életére. Azért fenséges hivatás orvodnak lenni és arra vállalkozni, hogy embertársának helyre állítsa egészségét, visszaadja erejét, testi épségét és megmentse életét az Isten, a haza, a család és a köz javára, hasznára. És hogy ezt a célt lelkiismeretesen szolgálhassa: le kell mondania minden kényelemről, feláldozza nyugalmát, éjjelét, nappalát, minden idejét és percét, hogy betegségben sínylődő, szerencsétlenségben kínlódó embertársát segítse és visszaadja a munkás életnek. Micsoda lélekemelő érzés lehet a jó orvosban az, midőn küzdelmes munkájának kedvező eredményét látja a veszély örvényének széléről az életnek újra visszaadott, újra egészséggel viruló, erőtől duzzadó embertársában. Milyen érzés és minő öröm lehet az a tudat, mikor azt mondhatja: ennek én adtam az uj életet. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ügyesen játszott s ez alkalommal is gyönyörködtünk érces baritonjában. Szigethy Irén (Gonda) a szabad szerelem apostolát mutatta be finom alakításban. Ágothay vezérigazgatója igen nagy derültséget váltott ki a közönség soraiból, átérzéssel játszott. Feleky (Serop) mint mindig ezúttal is elsőrangú volt. Igen jók voltak kisebb szerepeikben a nyilvánosságot mindig kizáró biró: Miklósy Aladár és Polgár (elnök.). Szerdán és Csütörtökön volt a Vengerkák ez. színmű előadása. A mélyen járó, s gördülékeny előadásban bemutatott darabot, bár a szin folytonos átalakítása miatt az előadás 11 óráig tartott, mindvégig figyelemmel élvezte a nagyszámú közönség. M. Kovács Terus nehéz szerepében ezúttal is derekasan megállotta helyét, ez alkalommal is művészi magaslaton álló játékot produkált. Miklósy Aladár a testi nyomorúsága miatt megvetett s emiatt vigaszt még dusgazdagságá- ban sem találó Vladimir herczeget állította elénk közvetlenséggel, mély átérzéssel. Felekyné (özv. Ránkyné), kit eddig nagyobb szerepben nem volt alkalmunk látni kellő színészi készségeiről tett tanúságot. Meg kell még említenünk Felekyt (György) Rónait (Osip), kik'alakításukkal még közelebb férkőztek a közönség szivéhez, valamint Miklósy Juliska sikerült magyar szólóját. Három a kislány 25-én és 26-án ment szokott jó előadásban igen nagy közönség előtt. Holnap vasárnap pedig d. u. a Szökött katona, este a Czigány kerül színre. Kedden, jan. 29-én a tüdővészes katonák szanatóriuma javára, rendes helyárakkal, jókékony- czélu előadás lesz, mely alkalommal A váratlan vendéget adják. A nemes czélra felülfizetéseket is elfogadnak. A jövő hét műsora: Hétfőn B. bérlet 10. sz. Elvált asszony. Kedden bérlet szünetben A váratlan vendég. Szerdán A. bérlet 11. sz. Bernát bácsi. Csütörtökön B. bérlet 11. sz. Adorján Ödön felléptével Az ördög. Pénteken A. bérlet 12. sz. Csárdás királynő. Szombaton B. bérlet 12. sz. Vasárnap bérlet szünetben d. u. Jánosvitéz, este Csárdáskirálynő. Még egy pár szó az orosz foglyok megvendégeléséró'l. Egy elejtett gondolat, egy odavetett szó elegendő volt, hogy felejthetetlen szép napot te- temtsen. Valaki a brest-litovski nagy események hatása alatt, a közeledő béke reményében megemlékezett az orosz karácson alkalmából a szegény muszka folyókról, akik épen úgy, mint a mieink Oroszoraág véghetetlen síkjairól — hazafelé vágyódnak, A fogolykaszárnya sivár falai Ennek a magasztos célnak az ^elérésére akkor indult el a mi városi tiszti orvosunk, midőn az első elemi iskolába lépett a betű megtanulására. És ettől a céltól, az ahhoz vezető útról le nem tért pillanatra sem, hanem ernyedetlen szorgalommal, állhatatos kitartással, a teremtő Istentől fölruházott tehetséggel, arra való rátermettséggel haladt föltett szándékának megvalósítására, fogadalmának beváltására; engedve egy benső szózat hívásának, melyre ráillik egyik régi egyházi énekünk eme két sora: ,Az Isten maga tanít minket minden jóra, Boldog, aki figyelmez az ő szavaira.“ Fogadalmának tehát az első része beteljesedett, mert az orvos tudori oklevélben fává növekedve koronát alkotott. A másik része, hogy jó orvos lehessen módjában van. És hogy az is valóra fog válni, erre nézve biztosíték az, hogy tanulmányait kezdettől végig fényes eredménnyel végezte és fejezte be; biztosíték továbbá házi nevelése és a házi otthon, a hol a fogékony gyermeki kebel a családi és társadalmi erények és erkölcsök nemesitő példáival táplálkozott és végre biztosíték pályája iránt való buzgalma, szeretete, felkészültsége és eddigi munkásság^. Én kívánom, de kívánhatjuk valamennyien, hogy minden jó szándékát siker jutalmazza, kívánom, hogy terhes munkájához, adjon neki a jó Isten erőt, egészséget és kitartást: ajándékozza meg hosszú élettel. Mostis Lajos. mintha ilyenkor eltűnnének, a rettenetes távolság megrövidül, a vágyódó szív az édes otthont pillantja meg lelki szemeivel, — kedveseik ünnepelnek odahaza, ég a karácsonfa! S a másik percben eltűnik a varázs, ott van megint a kérlelhetetlen valóság, az akaratnak leláncoltságával, a lelki szenvedéseknek alig elviselhető súlyával. — Néhány órára azonban mégis csak sikerült a jelent elfelejteni és — talán egy közeli boldogabb jövő ábrándjait megvalósítani. Orosz karácson első napján megvendégeltük a városunkban élő orosz foglyokat és a nálunk állomásozó' osztrák-magyar katonamunkásokat. Az odavetett szót felkapta egy lelkes fiatalember, ifj. Petky Károly, aki nyakába vette a várost és két nap alatt 476 K-t gyűjtött, azonkívül 62 liter jó bort, húsnemüt, süteményt, gyümölcsöt, cigarettát stb. De hogy az ebéd csakugyan ebéd legyen, azt csak derék mészáros-iparosaink tették lehetővé, mert 50 kg. elsőrendű húst adtak össze, amit aztán Petky Károlyné,' a Polgári olvasókör jó Petky- nénije remekbe készült pörköltté varázsolt át. Körülötte sürgölődött a.fiatal asszonyok és lányoknak kis törzskara: Virág Istvánné, Kovács Bé- láné Szász Lajosné, Klement Árpádné, Balkó Sándorné, Petky Rózsika, úgy, hogy pont 12 órakor készen volt^minden. Azalatt fürge fiatal lányok megtérítették az Olvasókör nagytermében felállított hosszú asztalokat 150 személyre, s mondhatjuk, jól festett a fehér abroszokkal szépen beborított Rosszu asztal- sor. Az evőeszközök és tányérok nagyrészét az Őestreicher s a „Berényi és Társa“ cégek bocsátották ingyen a rendezőség rendelkezésére. Minden teríték mellett volt üvegben fél liter bor, Vé kg. pomás friss kenyér, melynek sütését özv. Kunay Edéné díjtalanul vállalta, szivarok és cigaretták, 2—3 alma. Akkor jelent meg Szász Lajos egy hátikosámyi — fejedelmek asztalára illő Jonathan — almával, azt maga rendezte el nagy kedvteléssel, szinte művésziesen, — a talpas tálakon és kosarakban s mikor még ritkáinak látta a hosszú táblákon, nem sajnálta még egy második háti kosárral is kiegészíteni a szép képet. A terem közepén meg ott ragyogott a hatalmas díszített karácsonfa, 12 órakor érkeztek parancsnokaik vezetése alatt az itt állomásozó munkás katonák és az/orosz és lengyel foglyok. Az egykedvű, csendes megadásról beszélő fogolyarcok egyszerre felélénkültek, lábuk csak vontatva vitte őket befelé, a meglepetés, az öröm mind színesebb varázzsal ült ki a fáradt arcokra. A nagyszámú közönség soraiban nem egy férfit láttunk könnyes szemekkel, az asszonyok zsebkendői meg alig kerültek le az arcokról. Az a kedves gondolat tükröződött vissza minden szemből : hátha ezért a jó Isten viszonzásul az én fiamat, az én uramat, az én jegyesemet részesíti valami jóban! Thordai Imre tanácsos magyar nyelven üdvözölte azután a vendégeket, Brebán Sándor gk. lelkész románul magyarázta nekik a kedves ünnep jelentőségét és imádkozott velük, a lengyel foglyok elénekelték nemzeti himnuszokat, énekeltek az oroszok, a románok, s végre felhangzott a közönség ajkán a mi himnuszunk, s az volt a legszebb, a legmeghatóbb. Megemlítjük még, hogy a lengyelek köréből indult ki az a gondolat, bogy a Brestlitowskban tárgyaló békekong- reszust ez alkalomból táviraton üdvözöljék. Hogy jól ízlett vendégeinknek minden, s a magukkal hozott csajkába is került valami másnapra, jól esett látnunk. A gyűjtés után szerzett 476 K-ból 273 K 74' f, a költségek fedezésére szolgált. A megmaradt 202 K 26 f-t a rendezőség határozata szerint a városi takarékpénztárban helyeztük el azzal a célzattal, hogy azt egy helybeli, hősi halált halt iparos árvájának segélyezésére fordítjuk. Munkára fel! Január 20-iki cikkben 1. Bay Lajos orsz. gy. képviselő ur az iskolai tulkiadások kárpótlás hiányát az átmenet és kezdet minden nehézségével küzdő uj kormányunknak rója fel, holott * ettől még kérve sem volt, ellenben az elmúlt hét éves uralgó rezsim alatt több idő lett volna ennek orvoslására; tehát ne rekrimináljunk. Ugyanezen cikk végpontjában a visszhanggal! foglalkozhatás hiányát meg nem-érthetőséggel okolja. \
