Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-27 / 4. szám

1918. január 27. (2) 4. szám. közvetlenül játszott. Parlaghy (Mária) a szerel­mes vén kisasszonyt mutatta be kellő átérzéssel. Andai (Eta), Miklósy Juliska (Mid) és Erdős Jo­lán (Krulné) szintén hozzájárultak az est sikeréhez. A darabban egyedüli férfi szerepet: a „far­kast“ Miklóssy Aladár személyesítette. Pompás alakításban\ mutatta be a nők szeszélyeit végle­tekig tűrő férfit. Vasárnap könnyen végzetessé válható sze­rencsétlenség történt. A vasárnap délutáni elő­adáson, a Legény búcsú 2-ik felvonásának végén, a színpad bal szélén álló M. Kovács Terusra esett a zsinórpadlás tetejéről egy körülbelül ki- lónyi súlyú vasdarab. A művésznő a súlyos ütéstől azonnal ösz- szeesett. A közönség nagyrésze nyugodtan ült helyén azt gondolván, hogy az ájulás a darab­hoz tartozik. Sokan tudták, hogy a közönség ked­vencét valami baj érte. Ez nyilvánvaló is lett nemsokára, mert a függönyöket leeresztették s a II. felvonást nem tudták befejezni. Mikor a kö­zönség megtudta, hogy mi történt izgatottan moz­golódott, kíváncsian kérdezősködött s mindenki abban a nyomasztó tudatban élt, hogy a társu­lat közkedvelt tagját nem egyhamar látja a szín­padon. , Az orvosi segély hamar megérkezett, dr. Gál gyorsan bekötözte a sebeket, úgy, hogy félóra múlva a szerencsétlenség után 10 percig tartó tapsor­kánnal üdvözölhették a színpadon megjelent M. Kovács Terust. Kérjük az előadásra kirendelt hivatalos köze­geket’»a figyelmesebb körültekintésre és ellen­őrzésre, hogy ilyen esetek ezután elő ne fordul­janak és nyugodtan játszó mit sem sejtő művé­szeink testi épsége ne legyen halálos veszély­nek kitéve. Vasárnap este János vitézt Bakonyi és Ka- csoh örökké szép művét élveztük. A címszerep­ben Szigethy Irén remekelt, teljes sikert váltott ki énekszámaival. Iluskát Szigeti Ilonka adta, ala­kítása, játéka megfelelő volt. Máthé (Bagó) ez alkalommal is reászolgált a meleg tapsokra. Bartos (Strázsamester) szép csengő tenorján néhány katona dalt énekelt. Szeretnénk ezt a vérbeli művészt a rivaldán gyak­rabban látni. M. Kovács Teruson nem látszottak meg a délután izgalmai. Igen jó kedvvel játszott. A franczia király kisasszony szerepében bájos jelenség volt. A közönség zajos óváczióban része­sítette, hogy újra épségben viszonláthatta s ez alkalommal díszes csokorral lepték meg. Parlaghy gonosz mostohája s Ágothay (Franczia király) szintén elsőrangú alakítás volt. Kedden az Elvált asszonyt adfák. A ked­ves zenéjü operettet gördülékeny és minden te­kintetben kifogástalan előadásban mutatta be a társulat. AI. Kovács Terus (Jana) játékával és éne­kével valósággal brillírozott. Remek, ízléses toilet- jei nagyban emelték a hatást. Máthé (Carel) választja, mert már tudja, mint és mennyit szen­ved a beteg, tudja, mily gyógyitóan hat a szen­vedőre a lelkiismeretes ápolás és gyógykezelés, mert mindezeket magán tapasztalta és átélte. Minden pálya szép, ha arra hivatottsággal, nemcsak hasznot hajtó foglalkozás céljából lépünk, de azért hogy annak ismereteit bővítsük, töké­letesítsük, azon munkálkodva, hogy mindenkinek segítségére és a köznek javára szolgáljunk. De szerény véleményeim mégis az, hogy valamennyi pálya között az orvosi a legszebb és legértékesebb, egyszersmind a legnehezebb is mert egy kőrtünet téves megállapítása, a gyógy­szer hibás megválasztása és adagolása, a gyógyke­zelés módjának helytelen alkalmazása végzetessé válhatik az emb^r egésségére s veszélyes az életére. Azért fenséges hivatás orvodnak lenni és arra vállalkozni, hogy embertársának helyre ál­lítsa egészségét, visszaadja erejét, testi épségét és megmentse életét az Isten, a haza, a család és a köz javára, hasznára. És hogy ezt a célt lelkiismeretesen szolgálhassa: le kell mondania minden kényelemről, feláldozza nyugalmát, éjje­lét, nappalát, minden idejét és percét, hogy be­tegségben sínylődő, szerencsétlenségben kínlódó embertársát segítse és visszaadja a munkás életnek. Micsoda lélekemelő érzés lehet a jó orvos­ban az, midőn küzdelmes munkájának kedvező eredményét látja a veszély örvényének széléről az életnek újra visszaadott, újra egészséggel vi­ruló, erőtől duzzadó embertársában. Milyen ér­zés és minő öröm lehet az a tudat, mikor azt mondhatja: ennek én adtam az uj életet. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ügyesen játszott s ez alkalommal is gyönyör­ködtünk érces baritonjában. Szigethy Irén (Gonda) a szabad szerelem apostolát mutatta be finom alakításban. Ágothay vezérigazgatója igen nagy derült­séget váltott ki a közönség soraiból, átérzéssel játszott. Feleky (Serop) mint mindig ezúttal is első­rangú volt. Igen jók voltak kisebb szerepeikben a nyilvánosságot mindig kizáró biró: Miklósy Ala­dár és Polgár (elnök.). Szerdán és Csütörtökön volt a Vengerkák ez. színmű előadása. A mélyen járó, s gördülékeny előadásban bemutatott darabot, bár a szin folytonos átalakítása miatt az előadás 11 óráig tartott, mind­végig figyelemmel élvezte a nagyszámú közönség. M. Kovács Terus nehéz szerepében ezúttal is derekasan megállotta helyét, ez alkalommal is művészi magaslaton álló játékot produkált. Miklósy Aladár a testi nyomorúsága miatt megvetett s emiatt vigaszt még dusgazdagságá- ban sem találó Vladimir herczeget állította elénk közvetlenséggel, mély átérzéssel. Felekyné (özv. Ránkyné), kit eddig nagyobb szerepben nem volt alkalmunk látni kellő színészi készségeiről tett tanúságot. Meg kell még emlí­tenünk Felekyt (György) Rónait (Osip), kik'ala­kításukkal még közelebb férkőztek a közönség szivéhez, valamint Miklósy Juliska sikerült ma­gyar szólóját. Három a kislány 25-én és 26-án ment szokott jó előadásban igen nagy közönség előtt. Holnap vasárnap pedig d. u. a Szökött katona, este a Czigány kerül színre. Kedden, jan. 29-én a tüdővészes katonák szanatóriuma javára, rendes helyárakkal, jókékony- czélu előadás lesz, mely alkalommal A váratlan vendéget adják. A nemes czélra felülfizetéseket is elfogadnak. A jövő hét műsora: Hétfőn B. bérlet 10. sz. Elvált asszony. Kedden bérlet szünetben A várat­lan vendég. Szerdán A. bérlet 11. sz. Bernát bácsi. Csütörtökön B. bérlet 11. sz. Adorján Ödön fel­léptével Az ördög. Pénteken A. bérlet 12. sz. Csárdás királynő. Szombaton B. bérlet 12. sz. Vasárnap bérlet szünetben d. u. Jánosvitéz, este Csárdáskirálynő. Még egy pár szó az orosz foglyok megvendégeléséró'l. Egy elejtett gondolat, egy odavetett szó elegendő volt, hogy felejthetetlen szép napot te- temtsen. Valaki a brest-litovski nagy események hatása alatt, a közeledő béke reményében meg­emlékezett az orosz karácson alkalmából a sze­gény muszka folyókról, akik épen úgy, mint a mieink Oroszoraág véghetetlen síkjairól — ha­zafelé vágyódnak, A fogolykaszárnya sivár falai Ennek a magasztos célnak az ^elérésére ak­kor indult el a mi városi tiszti orvosunk, midőn az első elemi iskolába lépett a betű megtanulá­sára. És ettől a céltól, az ahhoz vezető útról le nem tért pillanatra sem, hanem ernyedetlen szor­galommal, állhatatos kitartással, a teremtő Isten­től fölruházott tehetséggel, arra való rátermett­séggel haladt föltett szándékának megvalósítá­sára, fogadalmának beváltására; engedve egy benső szózat hívásának, melyre ráillik egyik régi egyházi énekünk eme két sora: ,Az Isten maga tanít minket minden jóra, Boldog, aki figyelmez az ő szavaira.“ Fogadalmának tehát az első része beteljese­dett, mert az orvos tudori oklevélben fává nö­vekedve koronát alkotott. A másik része, hogy jó orvos lehessen módjában van. És hogy az is valóra fog válni, erre nézve biztosíték az, hogy tanulmányait kezdettől végig fényes eredménnyel végezte és fejezte be; bizto­síték továbbá házi nevelése és a házi otthon, a hol a fogékony gyermeki kebel a családi és tár­sadalmi erények és erkölcsök nemesitő példáival táplálkozott és végre biztosíték pályája iránt való buzgalma, szeretete, felkészültsége és ed­digi munkásság^. Én kívánom, de kívánhatjuk valamennyien, hogy minden jó szándékát siker jutalmazza, kí­vánom, hogy terhes munkájához, adjon neki a jó Isten erőt, egészséget és kitartást: ajándékozza meg hosszú élettel. Mostis Lajos. mintha ilyenkor eltűnnének, a rettenetes távolság megrövidül, a vágyódó szív az édes otthont pil­lantja meg lelki szemeivel, — kedveseik ünne­pelnek odahaza, ég a karácsonfa! S a másik percben eltűnik a varázs, ott van megint a kér­lelhetetlen valóság, az akaratnak leláncoltságával, a lelki szenvedéseknek alig elviselhető súlyával. — Néhány órára azonban mégis csak sikerült a jelent elfelejteni és — talán egy közeli bol­dogabb jövő ábrándjait megvalósítani. Orosz ka­rácson első napján megvendégeltük a városunk­ban élő orosz foglyokat és a nálunk állomásozó' osztrák-magyar katonamunkásokat. Az odavetett szót felkapta egy lelkes fiatalember, ifj. Petky Károly, aki nyakába vette a várost és két nap alatt 476 K-t gyűjtött, azonkívül 62 liter jó bort, húsnemüt, süteményt, gyümölcsöt, cigarettát stb. De hogy az ebéd csakugyan ebéd legyen, azt csak derék mészáros-iparosaink tették lehetővé, mert 50 kg. elsőrendű húst adtak össze, amit aztán Petky Károlyné,' a Polgári olvasókör jó Petky- nénije remekbe készült pörköltté varázsolt át. Kö­rülötte sürgölődött a.fiatal asszonyok és lányok­nak kis törzskara: Virág Istvánné, Kovács Bé- láné Szász Lajosné, Klement Árpádné, Balkó Sándorné, Petky Rózsika, úgy, hogy pont 12 órakor készen volt^minden. Azalatt fürge fiatal lányok megtérítették az Olvasókör nagytermében felállított hosszú aszta­lokat 150 személyre, s mondhatjuk, jól festett a fehér abroszokkal szépen beborított Rosszu asztal- sor. Az evőeszközök és tányérok nagyrészét az Őestreicher s a „Berényi és Társa“ cégek bo­csátották ingyen a rendezőség rendelkezésére. Minden teríték mellett volt üvegben fél liter bor, Vé kg. pomás friss kenyér, melynek sütését özv. Kunay Edéné díjtalanul vállalta, szivarok és cigaret­ták, 2—3 alma. Akkor jelent meg Szász Lajos egy hátikosámyi — fejedelmek asztalára illő Jonathan — almával, azt maga rendezte el nagy kedvte­léssel, szinte művésziesen, — a talpas tálakon és kosarakban s mikor még ritkáinak látta a hosszú táblákon, nem sajnálta még egy második háti kosárral is kiegészíteni a szép képet. A terem közepén meg ott ragyogott a ha­talmas díszített karácsonfa, 12 órakor érkeztek parancsnokaik vezetése alatt az itt állomásozó munkás katonák és az/orosz és lengyel foglyok. Az egykedvű, csendes megadásról beszélő fogoly­arcok egyszerre felélénkültek, lábuk csak vontatva vitte őket befelé, a meglepetés, az öröm mind színesebb varázzsal ült ki a fáradt arcokra. A nagyszámú közönség soraiban nem egy férfit láttunk könnyes szemekkel, az asszonyok zseb­kendői meg alig kerültek le az arcokról. Az a kedves gondolat tükröződött vissza minden szem­ből : hátha ezért a jó Isten viszonzásul az én fiamat, az én uramat, az én jegyesemet részesíti valami jóban! Thordai Imre tanácsos magyar nyelven üd­vözölte azután a vendégeket, Brebán Sándor gk. lelkész románul magyarázta nekik a kedves ün­nep jelentőségét és imádkozott velük, a lengyel foglyok elénekelték nemzeti himnuszokat, énekel­tek az oroszok, a románok, s végre felhangzott a közönség ajkán a mi himnuszunk, s az volt a legszebb, a legmeghatóbb. Megemlítjük még, hogy a lengyelek köréből indult ki az a gondo­lat, bogy a Brestlitowskban tárgyaló békekong- reszust ez alkalomból táviraton üdvözöljék. Hogy jól ízlett vendégeinknek minden, s a magukkal hozott csajkába is került valami más­napra, jól esett látnunk. A gyűjtés után szerzett 476 K-ból 273 K 74' f, a költségek fedezésére szolgált. A megma­radt 202 K 26 f-t a rendezőség határozata szerint a városi takarékpénztárban helyeztük el azzal a célzattal, hogy azt egy helybeli, hősi halált halt iparos árvájának segélyezésére fordítjuk. Munkára fel! Január 20-iki cikkben 1. Bay Lajos orsz. gy. képviselő ur az iskolai tulkiadások kárpótlás hiányát az átmenet és kezdet minden nehézsé­gével küzdő uj kormányunknak rója fel, holott * ettől még kérve sem volt, ellenben az elmúlt hét éves uralgó rezsim alatt több idő lett volna ennek orvoslására; tehát ne rekrimináljunk. Ugyanezen cikk végpontjában a visszhang­gal! foglalkozhatás hiányát meg nem-érthető­séggel okolja. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom