Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-08 / 49. szám

49. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1918. december 8. A gyűlés lefolyása következő volt: Elnök: Makray Mihály dr. polgármester. Jegyző: Ajtai Nagy Gábor dr. főjegyző. Bay Lajos a rendőrség átszervezésének kér­dését sürgette. Ugyancsak napirend előtt Révész János szólalt föl, megemlékezvén Makray kor­mánybiztosi kineveztetéséről (nagy éljenzés) kér­dést intéz az iránt, mi van az 1919. évi költségelő­irányzattal ? Miért nem terjesztették eddig elő. A polgármester az ovációkat megkö­szönve, a költségvetésre nézve felvilágosításul elmondta, hogy nov. 1 -re a költségvetéssel el akartak készülni, a közbejött váratlan helyzet változás, mely miatt a város főszámvevője ka­tonai dolgokkal volt elfoglalva megakadályozta a munka befejezését, Gálffy h. számvevő pedig egyéb munkákkal van elfoglalva. Ezért még egy-két heti türelmet kér a polgármester, re­méli, hogy januárban a költségvetés bé lesz terjesztve. Ezt tudomásul vette a képviselet. A tisztviselők fizetése tárgyában ugyancsak Révész János szólalt föl, hivatkozva Szatmár vá­ros intézkedésére és a tisztviselők nehéz helyze­tére s javasolja, hogy rendkívüli fizetésemelésben részesítse a város tisztviselőit. A közgyűlés hozzájárult az indítványhoz Révész János, Bay Lajos, Glavitzky Károly, Ku- pás M., Tréger Lajosból álló bizottságot küldött ki azzal, hogy javaslatukat tegyék át a nemzeti tanácshoz s annak véleményével terjesszék vissza a képviselőtestülethez. 1. Polgármester jelenti, hogy a városi pénz­tárt nov. 23-án és 24-én átadták az ellenőr hiva- talbalépése miatt s azt rendben találták. Tudomásul. 2. A közigazgatási alkalmazottak az állam által utalandó háborús segély terhére beszerzési előlegeket kérnek. A képviselet azokat kiutalta. 4—7. 461. 473. 481. 482. 483. sz. háborús segélyre vonatkozó határozatokat a törvényható­ság jóváhagyta. Tudomásul. 8. Az István szálló VIII. sz. bolthelyiségét Berger Izsák 7000 K évi bérért kivette. A közgyűlés a bérletet jóváhagyta. 9. A színházi vasfüggöny bérletének kikiál­tási árát 200 K-ban állapították meg. Hogy bérbe is veszi valaki, arra nem nagy a kilátás a mai időben, mivel színészet nincs, a mozi pedig nem föltárja, hanem eltakarja a hirdetéseket. 10. Rózsa Gyula és társai állásukat újonnan elfoglalt városi tisztviselők háborús segélyét a szabályoknak megfelelően megállapították. 11. A városi tanács a községi kötelékbe való fölvétel szabályrendeletének módosítását javasolja akként, hogy a 100, 300, 600 K-ás osztályokon kívül legyenek 1000, 2000, 5000 K-ás osztályok is a mai helyzetnek megfelelően. A képviselőtestület ehez hozzájárult. Gyűlés vége 11 órakor. Interieur. A Kollégium felől pár szál napsugár téved be az ablakon, a Péterfián valahol messze egy villamoskalauz hangversenyez, üti-veri a csengő­jét, különben csend van. Ócska magyar mentéjé­ben, melyet már csak itthon használ, ül a profeszor, az ezüsthaju rector magnificus. Fején puha házi­kalap. Apró nyolcadiveket olvas, valami kézirat. Karcsú könyvek és éltes öreg auctorok komolyan sorakoznak egymás mellett a könyves polcokon. Magashátu, kényelmes nagy karoszékek. Szelíd béke veszi körül az agg tudóst. Alkonyodik. A lapokat közelebb tartja a sze­méhez, majd otthagyja az asztalát, az ablakhoz sétál, hogy jobban lásson. Nyílik az ajtó, a másik szobából, ahol a függönyök le vannak bocsátva, hogy ne teljen meg léggyel, belép valaki. „Te vagy az édes?“ kérdi simogató hang­ján, anélkül, hogy felpillantana írásaiból. „Ne rontsd már a szemed!“ Az édes előre jön az ablakig, láthatóvá lesz a szürke homály­ban, nyugodt méltóság az arcán, az a tekintet, mely meg van elégedve, akinek egész világa ez a faragott zöldkeritésü ház és a barátságos öreg ur, akire most is rojtos nagykendőt térit, hogy meg ne hüljön. Leülnek egymással szembe. Lágy, egyszerű és kényelmes a hangulat, belátszik a nagytemp­lom széleshátu silhouetteje és a Csokonai szobor, mint fekete folt a márvány talpzaton. Nem szól­nak egy hangot sem és mégis hallják egymást, telkük együttes erővel érzi a langyos nyári estét. Heti krónika. Az uj nemzeti tanács végre megalakult. Kissé nehezen ment, de jó hogy már megvan. A jelenvolt ötven tagnak az volt az első dolga, hogy tiltakozott a gyulafehérvári gyűlés határo­zatai s Magyarország integritásának megsértése ellen. Hivatkozott a tanács a népek önrendelkezési jogára s e szerint a magyarság csak a magyar nép- köztársasághoz akar tartozni és sehova másfelé. Rendezni fog egy hatalmas népgyűlést is, mely kifelé még impozánsabbul hangsúlyozza majd ezeket a szempontokat. A fegyverszünetet kért Magyarországot több oldalról támadják, zaklatják és sértik, ezeknek azonban a béketanács semmiesetre sem fog na­gyobb jelentőséget tulajdonítani. Hogy jön-é ez vagy amaz hadsereg, az világtörténelmi szempontból igazán kicsinyes do­log. Hírlik, hogy már nem is jön sem itt, sem nyugaton. A mohó vággyal osztozkodók sem akarják az entente rokonszenvét eljátszani s in­kább mérsékelt érdeklődők lesznek ezután. Kolozsvár felől is ilyen híreket kaptunk a héten. Legnagyobb baj tehát ez idő szerint a szénhiány az országban. Ez befolyásolja a vas­utakat is. Nálunk szintén kevesebb lesz a vonatjárat Budapest felé. Dec. 9-től kezdve a fővárosból csak egy vonat jön, a melyik este 7 órakor in­dul s Szatmárról egy megy oda, az amelyik szin­tén este 7 órakor indul. A mi külön nagybányai vonatunk menetrendé megmarad. Vagyis kisül, hogy ez az uj rend sem hoz reánk valami nagy változást, legfellebb annyit, hogy kevesebb járat, lévén, ezután még többen utaznak majd a vonatokon, a melyekre senki se induljon bunda és lábzsák nélkül, mert minden ablak be van törve a kupékon. De egy ember mégis el utazik tőlünk, az pedig nem más, mint városunk feje, aki központi vezetője lesz ezután ennek a vármegyének. Gyűlésen üdvözöltük már, ám azért ezen a helyen is jószerencsét kíván működéséhez a krónikás. Szatmármegye kormánybiztosa. La­punk zártakor vesszük telefonon a hirt, hogy a vármegye kormánybiztosává dr. Makray Mihályt nevezte ki. Szatmár város kormánybiztosává hir sze­rint Kosatzky László 12-es honvédszázadost ne­vezték ki. Esküvő. Török Ferenc ny. főállatorvos e hó 1-én lépett házasságra özv. Tóthfalusy Józsefné sz. Bottyán Idával. Az egyházi esketést Soltész Elemér ref. lelkész, kerületi jegyző végezte. A hadi árvák helyi alapja javára a Nagybányai Hírlap 100 K-át küldött hoz­Lehet-e ennek a házaspárnak valami kívánsága, vágya, legfeljebb csak tulszép emlékeik a kö­zös múltból. Az édes szeme előtt megjelennek a szülő­város utcái, a vőlegény, a kis parókia, orgona­virágos gyönyörű tavaszok, bölcső zeng a szo­bában, a gyerekek tintás ujjal harcolnak a be­tűkkel, vidám, egészséges kacajból áll a ház,... most már üres, férjhez mentek, elkerültek. Az idő elfutott. A várost nem szerette, most már tán megszokta, de mégis szeretne visszamenni oda, ahol menyasszony volt, talán ha nyugdíjba mennek ?! Csend van. A szolgáló jelenti, hogy a va­csora tálalva. Még szép lassan leengedik a füg­gönyöket, megnézik, hogy vájjon be van-e zárva az ablakrács és csak azután mennek ki, hogy minden ceremóniáskodás és szertartásosság nélkül elfogyasszák az ennivalót. Gyönyörű, sejtelmes holdvilágos este, a fi- legoriában üldögélnek ketten, akik megtalálták egymást és akiknek hosszú évek óta ez az élete, nyugodt, megközelíthetetlen. Mások csak ritkán, csak pillanatokra találkoznak a szeretet, a bé­kesség és egység ekkora csendes, nyugodt bol­dogságával, mint ők ketten. Debrecen, 1918. augusztus 19. -ig. Béke induló. Nem zajos, cintányéros és nagydobos ka­tonainduló, melyben tompán dübörög a bakancs és kiérzik a vad, nyers erő, hanem igazi béke­zánk, mint Herskovics Józsefné adományát. Ezzel gyűjtésünk 8789 K 87 fillérre emel­kedett. Mely összeg egyrésze 8000 K névértékű hadikülcsön papírban van, (vételár 7280 K) a többi 1509 K 87 fillér pedig a város takarékpénztárában mint betét. A nagybányai Zsidó Leányegylet vé­dencei között f. hó 10-én délután két és fél óra­kor cipőt oszt a tanácsterem helyiségében. Ez alkalomra ezúton hívja meg tagjait azzal a kére­lemmel, hogy gyümölcs vagy tészta hozatalával fokozzák a pártoltak örömét, kiket jó bőrtalpú cipőn kívül uzsonnával akar ellátni az agilis egyesület. Lovrich Sándor I Néh. Lovrjch Gyula---------- I dr., a mi kiváló fő­orvosunknak derék fia, aki mint műtő országhirü volt, az Irgalmasok budapesti kórházának igaz­gató főorvosa e hó 1-én rövid gyengélkedés után hirtelen elhalt legszebb férfikorában. Budapesten temették nagy részvét mellett. Három kis gyer- ! meke, édesanyja, nagy rokonsága gyászolja a ; kidőlt jelest, akinek halála nagy veszteség hazánk j egészségügyére néze is. Őt is a spanyol-járvány I vitte el. Nyugodjék békében! A szociáldemokrata párt vasárnap tar­totta alakuló gyűlését igen nagy érdeklődés mel­lett. Mi már múlt számunk vezércikkében fog­lalkoztunk a szocializmussal s mivel a helyi, sőt a megyei lapok is nagy, részletességgel ismer­tették már az irányzat lényegét és célját, azért ezúttal csak a vasárnapi események főbb moz­zanatainak közlésére szorítkozhatunk. A közön­ség féltizenegykor már teljesen megtöltötte a gyűlés színhelyét, a Lendvay-szinházat. Tizen­egykor az előkészítő bizottság nevében Kapás Mihály üdvözölte’az egybegyűlteket, majd felkérte elnöknek Ohn Lajosi, aki ügyes készültséggel és lendületes szavakkal fejtegette a szociáldemok­rácia elveit. Szavai nagy hatást keltettek a hall­gatóságban. Ohni beszéde alatt az elnöki szék­ben Tréger Lajos helyettesítette. Boitner Károly a sajtó nevében üdvözölte a korszakalkotó moz­galmat. Majd utána Németh Béla az orsz. pro­paganda-bizottság átiratát ismertette. Ezt romá­nul is felolvasták. Szatmárról is vártak szónoko­kat, ezek azonban vonatkésés miatt nem vehet­tek részt a megalakuló gyűlésen. így ezután a párt megalakítása következett. Egyhangúlag meg­választották elnökké Ohn Lajost, alelnökké Puklus Jánost, jegyzővé Veszprémy Lajost, pénztárossá Tréger Lajost, ellenőrökké Kupás Mihályt és Németh Bélát. Választmányi tagok lettek: Boitner Károly, dr. Erdős Vilmos, Friedman Márkusz, Heiter Antal, Igli István, Jancsovits József, Kovács Miklós, Mandl Mór, Ocsenás József, Ruman Fe­renc, Simon György, Seebauer Imre, Székely Ár­pád, Thorina János, dr. Thurzó György, Vonicsek László és Vultur László. Választás után a gyűlés induló az, melyet Zombori Kun Andor, a fiatal komponista szerzett. — Végig szenvedte a há­borút, nagyon megismert mindent a katonaságnál, nem csuda hát, ha az őrmester és sarzsi urakat és a sárga fekete subordinatiót megutálva, most sima, finom, meleg zenében mondja el azt, amit érez ő és éreznek mindazok, akik rövidebb vagy hosszabb időt töltöttek a fronton. Mit érez a le­szerelő katona, azt adja ez az absolut eredeti, pezsgő ritmusú muzsika. Mintha valami nagyobb munkából tört volna le ez a zenedarab, egy mun­kából, mely valami ujstilu operett, valami kedves, megfinomult, fülbemászó és szelíd. — Igazi ma­gyar zene tele van vérrel és élettel; mintha halla­nék benne a félszemü cimbalmost és szinte ked­vünk kerekedik megforgatni a piros pruszlis, rengő csipőjü menyecskét. Rév István Árpád boríték rajza gyönyörű. Vihar után a sötét fellegek he­lyett mosolygó szivárvány, a pógár hátán ott van még az angyalbőr, de már kezében a kasza, már len a kövér buzakalász az áldott fekete földön. Szerző milnói Hahne Rudolf ezredesnek, a legendás hirü Mollináryak derék parancsnokának ajánlotta a Béke indulót, nem pártfogást hajhász, nem kegyet keres a dedicatió hanem az egyik legmagyarabb ezrednek búcsúszava ez, Isten'noz- zádja ez a főhöz, ki sokkal inkább ember, hogy úgy mondjuk apja volt a kecskeméti „cukros“ bakának, mint aktiv. (De eis nulla mentio fiat.) A Béke induló ára 4 K. Nádor Kálmán kiadása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom