Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-11 / 32. szám
I a gyermekeket s igazi. szeretettel vették gondjaikba. ' Több esetben' megtörtént, hogy édes testvérek nem akartak elválni, nosza elfogadták inkább mind a kettőt csak ne sírjanak. Nem voltak ugyan kiéhezve, mert útközben megvendégelték őket Magyarországon, ám azért itt is mindjárt kinálgatták a derék házasszonyok a csemetéket. Megható volt azért egy úri családnál, hogy a két kis gyermek eltett a jó búza kenyérből 1—1 darabkát s nem akarta semmiképp megenni. Mikor őnga kérdezte, hogy miért nem eszik azt is meg,*' igy felelt a nagyobbik leányka: Ne tessék haragudni, de ezt eltesszük, visszük mamukának, mert ö már hónapok óta nem evett kenyeret. Karlsbadból, Bozenitzből, és egy szomszédos városkából valók mind a gyerekek, 6—12 éves korúak, nagyobbik részük fiú/ kevesebb mint fele leány. Dr. Kádár Antal kir. egészségügyi tanácsos vezetése mellett a helyi orvosok nagy szeretettel és előzékenysége! ingyen kezelik a kicsinyek közül azokat, akik reá szorulnak, bár ilyen kevés van, mind jó egészségben érkeztek meg. Élelemként 10—10 kg. lisztet hoztak magú- i kai, a mit a háziasszonyok már meg is kaptak. Küldenek utánnuk még megfelelő cukor és | szappanmennyiséget, valamint cserébe dohányt I és petróleumot zsir helyett, mit a helyi gazdák szívesen fognak fogadni, bár jobb lett volna, ha zsir is jön hozzájuk. Hat hétig lesznek itt. A nyilvántartást a város vezeti, a felügyeletet az osztrák felügyelőnők teljesitik. A gyermekek Csehországból jöttek ugyan, de nem csehek, hanem mindannyian német anyanyelvűek. Ki kell emelnünk a helybeli vasúti állomás tisztjeinek szives késszégét és nagy előzenységét, amellyel az érkezést, az átvételt, az elszállitst, az intézkedések lebonyolítását nagyban megkönnyítették. Az egész utón semmi baj nem történt, még csak egyetlen eltévedés sem fordult elő. Nagyon különösen esett azonban ' az apró gyermekeknek a magyar beszéd, bármily szívesen cirógatták is őket az anyák, abból bizony ők, egy szót sem értettek s ezért némelyik apró emberke szörnyen megijedt az uj állapottól. így történt meg, hogy másnap (6-án) 2—3 meg akart szökni (!) haza, persze ez nehéz dolog lett volna. De szépen megnyugtatták a kicsinyeket. Hat hét múlva hihetően nem fognak akarni hazamenni. Ma egy osztrák főfelügyelő érkezett városunkba, a ki már meglátogatta a kicsikéket. Arra nézve, hogy innen mennek-é a tervbe vett gyermekek a tengerpartra (?) eddigelp semmi intézkedés nincs s igy apró vendégeink „cseregyermekeknek“ éppen nem nevezhetők. 32. szánig __________________________ a politikának a másik lap mögéje látott, azonnal frontot változtatott s élesebben bírálta az elöljáróságot, mint ahogy valaha dicsérte. így aztán ami hatást az egyikkel elértem, a másik mindig paralizálta. E tapasztalatok alapján rájöttem, hogy itt idegen segítségre nincs mit számitanom s az elavult berendezések ellen magamnak kell a harcot megkezdenem. Elsőnek a közigazgatás megjavítását kértem ki, s miután csak úgy lehetett alapos reményem, ha gyökerestől reformálok, a jelenlegi petróleumlámpáknak hadat üzentem s egy éktelen viharos téli éjszakán megkezdtem a tüzérségi előkészi- lést. Fogtam egy hatalmas dorongott s az összes támpatesteket levertem. Ezekkel ugyan többet nem világittok! A község bírája olyan arccal fogadta másnap reggel a bakterek jelentéseit a tömeges lámpahalálról, mely hálákat látszot adni az istennek, hogy a vihar csak a község lámpáit seperte el s nem egyúttal az ő háza fedelét is. Én azonban kegyetlenül átfáztam a büntető expedícióban, úgy hogy valami két hétig nyomtam az ágyat. Mikor felkeltem, kéjes örömmel léptem az utcára abban a meggyőződésben, hogy azóta tán már állogatják is a villamos világítás oszlopait. Képzelheted elkeseredésemet, mikor a régi lámpakarók végein ott láttam guggolni az újra üvegezett s vadonatújjá varázsolt lámpaházakat. S képzeld ezt a leleményességet: hogy hasonló költséges szerencsétlenségnek lehetőleg elejét veNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Heti krónika. A hajdan pontosságáról hires Máv is áprilist járat már velünk. Vasárnap este felé nagy érdeklődő csoportok várták a kis ausztriai német gyermekeket, de biz azok nem érkeztek meg éjfélkor sem. Kine tudná milyen kínszenvedés ma nálunk vonatra várni. Sötétben, esetleg egy szobába bezsúfolva, a hol finom- vegyes krumpli levelet színak, ülni nem igen ülnek, ellenben minden negyed órában fölriadnak, hogy már itt van, már megérkezett. De bizony nincs itt és nem érkezett meg. És jó közönségünk kitartóan várt majdnem éjfél után egy óráig, a mikor aztán a német apróságok ismerkedése megkezdődött. Jóhelyre jöttek, nemesszivíi, segitni kész magyar emberek közé. Vajha a mieinkről is elmondhatnánk ezt, de a mieink, úgy látszik, else mennek s talán jobb is igy. Legyünk inkább mi gavallérok, mint hogy cserébe éheztetést kapjunk a dédeigeltetésért. Nagybánya nem hagyja magát még háborúban sem. Kedden a polgáriban volt egy kis jól sikerült összejövetel, melyre sokáig és sokan fognak kedvesen visszaemlékezni. Csütörtökön a Kaszinóban gyűlt össze egy tekintélyes hölgyko- szoru s nem kis műélvezetben gyönyörködött. Ma a Lendvay-szinházban monstre-estély, leírhatatlan és képzelhetetlen érdeklődés mellett s azután jön a többi. Sokan azért mennek ma a bálba, hogy Miklósyékat viszont láthassák, Kovács Te- rusnak bizonyára lesz megint egy kis ünneplésben része. De különben is a műsor annyira változatos, hogy a jegyeket csaknem a börzén jegyzik. Az áruk hatalmasan' felszökkent s némelyek tízszeres árt is adnának egy jó helyért, ha kapnának. Olyanformán vagyunk vele mint a dohánynyal, csakhogy a dohányosztás már lezajlott, holnap füstölni fog az egész korzó s boldog arcokat látunk a vasárnapi verőfényben, kik legalább addig érzik magukat jól, mig egy újabb nagy dohány hajszára nem kerül a sor, a mikor már rendesen svarccá válik mindenki nikotin tekintetében, ezekre a szontyori napokra, a hírek között, egy német receptet közöl a krónikás. Az előfizetések szives eszközlését kéri a Kiadóhivatal. gyék, a bölcs kupaktanács, a lámpák szemben eső hátoldalát bádoggal üvegeztette be. Ez a nagyszabású gondolat végleg kiábrándított. Mun- j dús vult decipi — ergo decipiatur, gondolatom ! s megadtam magam és Dudomát sorsomnak, | illetve sorsának. Kikerestem magamnak ezt a csöndes kis zugot s itt szürögettem tovább az elméleti város politikától még mindig ragyogó, de bizony már szárnyatlan álmaimat. Közben Tomajon meghirdették a főjegyzői ! állást. Tomaj olyan magas nívón áll kultúra tekin- I tétében Dudoma felett, mint a szalonspic a sár- j gaföld nívója felett s a kellő egymás mellett nem egy nap, de egy héten se említhető. Azonnal benyomtam a pályázatomat s nagyobb nyomaték kedvéért s az eshetőségek kedvezőbb irányítása ! céljából személyesen is megjelentem Tomajon. Korábbi s fentebb ecsetelt tapasztalataim alapján a sajtót mindenek felett respektálván, elsőnek a „Tomaj és Vidéke“ szerkesztőjét kerestem fel. • A szerkesztő nagyon kedves ember s igazán kitüntető szívességgel fogadott. Beszélgetésünk folyamán elregéltem szerencsétlen lapalapitásai- mat, mire ő mint irodalmárt külön üdvözölt s szintén megígértem, hogy lapját állandóan el fogom látni tározókkal — megjegyzem, az Ígéretekben felülmulhatlan vagyok — megölelt s kijelentette hogy meg vagyok választva s minden további lépésem fölösleges, A nagy barátkozásban lekéstem a vonatot Kinevezés. Bertalan Mária szegedi polg. isk. s. tanítónőt a miniszter Nagykárolyba rendes tanítónővé nevezte ki. Számosztályi előléptetések. A pénzügyminiszter Szappanyos Gézát számvizsgálóvá, Katz Antalt és Mészáros Gyulát számellenőrré nevezte ki. Az ev. egyház arra kéri tagjait, hogy egyházi adójukat a gondnoki hivatalba beküldeni szíveskedjenek. A hadiárvák helyi alapja javára Müller Emil az osztrák nyaraló gyermekek csoportjának vezetője 10 K-át adományozott. Egy legutóbb rendezett szépségversenyből befolyt 35 K 20 í. Eddigi gyűjtésünk 7615 -K 82 f. Vasárnap, e hó 11-én délelőtt 30 órakor a ref. templomban dr. Kováts István budapesti j theol. tanár prédikál. Závory Béla, az újonnan megválasztott városi főmérnök a héten városunkba, érkezett, de csak két napig tartózkodott itt. Körülbelül csak a jévő hónapban költözhetik hozzánk. Az idei nyár esős. Hatalmas záporok, egész zuhatagok omlanak alá. A patakok megvannak telve, a források ontják az áldást. Ilyen körülmények között még mindig nem értjük, miért nem kapunk éjjel vizet. A vízvezetéknek egyáltalában nem használ a folytonos napi elzárás, egészségügyi szempontból is káros lehet, a a házi fürdéseket pedig nagyban akadályozza. Kérjük a hatóságot, állítsa vissza a régi rendet, hadd működjék a vezeték éjjel-nappal, ne tegyen kárt sem önmagában, sem másban. Azokat az intézkedéseket, miket a héten jól esően tapasztaltunk elismeréssel fogadjuk és bízunk a tanácsban, hogy az áldatlan tűzveszélyes éjjeli viztelen állapotnak is véget vet valahára, mikor igazi viz- bőség van. Sajtó vasárnap. A ref. templomban Kovács István dr. beszéde aug. 4-én, nagy hatást gyakorolt a jelenvolt szép számú közönségre. Az aug. 5-iki gyűlésen alapitó tagokul jelenkeztek: L. Bay Lajos, Bay József, Nagy Gábor dr. Szűcs Károly, Vass Gyula dr. Virágh István, Kovács Gyula, Kovács Béla kovács. Perselypénz 100 K. Az egyház alapitó tagdíjban fizetett 200 K. Tagokat gyűjt a helybeli ref. lelkészi hivatal. A tagok a „Ref. Sajtó“ ez. lapot ingyen kapják. A Bethlen Gábor nyomda 200 K-ás részvényeiből az egyház 8 drbot, Soltész, Báy 1 — 1 drbot jegyzet. Érre is lehet jegyzéseket eszközölni a lelkészi hivatalban. Bohánypótló. Egy német lapban olvassuk a következőket: „gyüjts össze földieper, szeder, lókörmü szattyú, széles útifű, málna, dió, szőlő, nyírfa, tehénrépa, burgonya, gesztenye és egyéb leveleket vagdald össze és szárítsd meg árnyékban. Végy friss kávé főzetet (kávé zacz) ___,_____________ 1918. augusztus 11. s e miatt Tomajon meg kellett hálnom. Vacsora után, resummálva a napi eseményeket, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a szerkesztő irántam tanúsított jóindulatát nem árt visszavonni aképpen, hogy egy kis előleget prezentálok. Hadd lássa, hogy nem afféle ígérettel van dolga, amilyenekkel széles e hazában a szerkesztőket trak- tálni szokás, hevenyében kanyaritottam egy tárcát. A kézirat másnap a szerkesztő kezében voJJ, harmadnap pedig a papírkosárban. Az én megválasztásomból pedig nem lett semmi, mert — mint később értesültem a szerkesztő az irodalomról, mint a leghatásosabb kulturtényezőről hatalmas szónoklatot tartotta képviselőtestületben s beszéde % oda irányúit, hogy csak olyan főjegyzőt kell választani, aki a tollat is tudja forgatni, minél fogva ő engem nem javasolt. A szerkesztő pedig a leg- nagyob párt vezére lévén, dicstelenül tökéletesen megbuktam. Ezek után végleg lemondtam arról, hogy a kultúra és én valaha akár Dudomán, akár másutt az álmokon kívül, a való életben találkozzunk. Azóta megadom magam sorsomnak, ráérő időmet itt töltöm el s a rendes spriccerem mellett sokszor eszembe jut, mekkora hátrány az nekem, hogy írni megtanítottak. Enélkül már barátom, főjegyző lehetnék Tomajon s a váltólejáratok idején nem okozna fejtőredelmet hogy honnan veszem a fedezeteket s nem fájna a fejem azért, hogy valaha megtanultam a nevemet leírni. z. B.
