Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-23 / 25. szám
A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASABNAF. ■- i ,.6fi íetési ‘: Negyedévre 2 korona és 1 K Ir.“ ===== Egyes szám 24 ti1' Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányái-utca 20. szám alatt = Telefon szám: Nagybánya 18. Semmi kétség benne a nyolcadik hadikölcsön jegyzés messze fölül fogja múlni az eddigit mind. A magyar nép nehezen szokott az állampapiroshoz, de ma már ott tartunk, hogy a pénzintézetek a leglelkesebb hadikölcsönjegyzők. Kisebb vidéki takarékpénztárak százezreket, sőt milliókat jegyeznek. Különös is az, sok Maradi Tamás 3 V2, sőt 3 %-ra beteszi a pénzét a takarékba, mig a pénzintézet, természetesen értékesíti 6 %-ra és jegyez vígan hatalmas összegeket. Nem jobban jönne-é ki közös jóbarátunk, ha egyenesen ő maga jegyezné a hadikölcsönt s dupla hasznot vágna zsebre ? Ezt még kérdezni sem jó, mert ha csak kérdez valaki, már hitetlenkednek. A helyi pénzintézetek már is megtették a magukét, jó példát mutatnak másoknak, a város, az egyházak, egyesületek hozzájárulnak ahoz, hogy „szántsuk föl a harctereket.“ Az eladó földek, házak is kifogytak már, a föld népe is rájött valahára, hogy a harisnyában nem kamatozik a pénz, se a ládafiában. Mindenfelől arról értesülünk, hogy ilyen lázas jegyzési kedv még sohasem volt. Ha ez nem a haza érdekében történnék, útját kellene állni. így azonban büszkeségünk az egész világ előtt. Láthatják a lelketlen angolok, hogyan áll a mi hazánk négy esztendős küzdelem után, a mi erőnk kiapadására ugyan hiába számítanak. „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ Legyen is . . . Legyen ez a jegyzés igazi fordulópont, hozza meg minden lelkes, hazafias kölcsön- aláirónak a béke legkedvesebb szerencséjét. Bandurski László. A héten varosunkba érkezett a nagyhírű, fenkölt lelkű lengyel püspök s meglátogatta az itt munkálkodó fogoly lengyel katonákat. Ebből az alkalomból, hogy a magas és nekünk oly rokonszenves vendéghez szerencsénk volt. közlünk róla nehány sort Nyári Albin báró avatott tollából: A legendás „Lengyel légió“-nak nemcsak Pilsudzki brigadéros a megteremtője és vezetője, hanem a jóságos arcú, „aranyhaju“ lengyel püspök is, Bandurski. Amikor még a lengyel ifjúságot csak szervezték, amikor a cserkész és a lövész-mozgalmak ideje volt csak, Lemberg püspöke már ott állott közöttük. A sok ezer fiú valósággal mámoros lett attól a beszédtől, amelyet Bandurski hozzájuk intézett a galíciai fővárosban azon a nemzeti ünnepen, amelyet a poroszok fölött aratott grunevvaldi győzelem emlékére ült a lengyel nemzet. Szava menydörgött a Kosciusko domb aljában. Ilyen lelkesek lehettek akkor is az emberek, amikor csaknem marékkai hordták össze a nagy szabadsághős emlékére a dombot, amelyről olyan szép kilátás nyílik a szép fővárosra. Nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy közre ne munkálkodjék az ifjúság szervezésében s el lehet mondani, hogy ha Pilsudzki a légiónak világi megteremtője, harci vezetője, akkor Bandurski annak a lelki atyja, lelki vezére. Az első csapatokat, amelyek hadba indultak, az ő áldása kisérte s ez az áldás hozta meg nekik azokat a csodás győzelmeket, amelyek egyszerre a hir szárnyára adták a lengyel légiók nevét. A rettenetes orosz túlerő azonban akkor még szennyes áradéiként átcsapott ellenálló seregeinken s fenyegetően közeledett a szép Lemberg felé. Bandurski aggodalom nélkül, mint a jó pásztorhoz illik, tovább végezte kötelességeit. Eszébe se jutott, hogy Galíciában senkinek sincs oka úgy félni az ellenség jöttétől, mint őneki. De gondoltak reá az ő fiai, a légiónisták. Körülvették könyörgőszóval, összetett kézzel s szinte erőszakkal vitték magukkal, mikor az orosz már csaknem benyomult a városba. A püspök könnyes szemekkel tekintett vissza Lembergre s megindult a vitéz fiuk fedezete alatt Krakóba. Az Oroszországban indexre tett lengyel hazafiak nevei között első helyen a Bandurski püspök neve áll. A nagyszerűen kifejlesztett kémrendszer mellett minden tettéről, minden szaváról értesültek a cár birodalmában s különösen nem tudják megbocsájtani neki azokat a tüzes felhívásokat, amelyeket nemzetéhez intézett akkor, midőn a cholmi kormányzóságot Oroszországba kebelezte be a cár. A fáradhatatlan püspök, mióta a hadiállapot tart, nem foglalta el székét Lembergben, hanem mint a Legfőbb Lengyel Nemzeti Tanács tagja, részt vesz abban a munkában, amely Lengyelország leendő sorsát igyekszik irányítani. Mindenkor csak azt hangoztatja, hogy össze kell kapcsolniok jövendőjüket a magyarokéval. Magyarország akkor volt a legnagyobb, amikor Nagy Lajos a lengyel koronát is viselte s Lengyelország leghatalmasabb uralkodója a volt erdélyi fejedelem, Báthory István volt. Nálánál igazibb, nagyobb szivü barátja nincsen a magyarnak. Nem régen néhány napra vendégül láthattuk és most két éve a Lengyel Légionisták Otthonának felavatása alkalmából időzött közöttünk. Ugyanis akkor avatták fel nagy ünnepség keretében a Lengyel Légionisták Budapesti Otthonát, mely a lábadozó légionistáknak üdülőhelyül szolgál. A Muzeum-köruti Révay-palotában 14 Mollináry bakanóták. — Incze Gábor gyűjtése. — 22. Megásták egy baka sírját a gyimesi völgybe’, Ráborul a fenyves erdő csendes nyughelyére. Ágyudörgés, trombitaszó a búcsúztatója, Vérrel hímzett hólepedő bársony takarója. Isten veled szép magyar föld, ahol én születtem! Szüleimtől, testvérimtől hej ! be távol estem. Nem ültethet a jó anyám rózsát a síromra, Éjjelenkint a párnáját könyekkel locsolja. Titeket is jó pajtásitn áldjon meg az Isten, Engem pedig a gyimesi völgybe temessetek, írjátok meg jó anyámnak ha tudtok felőle, Ne sirasson, már a fiát gránát temette el. Messze szólnak már az ágyuk, csendes a sirhalma, Környesköriil befuja a fenyves erdő lombja. Csak egy kislány boldogságát zárja el magába’, Sírja fölött kinyílott a haza szabadsága. 23. Mikor sorozásra mentem angyalom Semmi a kalapomon, Mikor hazafelé jöttem angyalom Virág volt kalapomon. Az volt irva a csákómra Rezes csákóm mind a két oldalára, Nem sok idő van már hátra Menni kell a csatába. Mikor berukkolni mentem angyalom ^ Virág á kalapomon, Mikor szabadságra jöttem angyalom Bajnét az oldalomon. Hej! kis bajnétom leteszem, A babámat büszkén ölelem. Rágondolok a sorsomra, Istenein ! Hol a civil életem. 24. Erdő, erdő, de szép kerek erdő, Sárgarigó benne a kerülő. Sárgarigó meg a fülemile, Szép a babám hogy váljak el tőle. Sárgarigó ne szálj fel a fára, Szálj inkább a babám ablakára. Fütyöld el a legszebbik nótádat. Elvitték a babáját katonának. 25. Véletlenül feltekintek a polcra, Komisz kenyér, rozsdás csajka van rajta, Jaj Istenem, de sokat kell szenvedni! Hogy is lehet nyolc krajcárból megélni. Nincs szebb virág a piikösdi rózsánál Nincs jobb ember a hadnagy urunknál. Jobb szemére vágja az extrasapkáját, Doberdóra vezeti a bandáját. 26. Hidegen fuj Bécs felől a bécsi szél. Bécsi vonat meghozta már a Beféhlt. Százhúszezer magyar fiú haptákban Menni kell a szerbiai határra. . Ezredes ur mondja a hornistának: Yergatterungot fújjon a bakának. Álljatok fel fiuk a vergatterungba, Menni kell a szerbiai határra. Lassan megy á gőzmasina lefele, Minden kocsi harmincnyolcassal tele. Szivszorongva áll mindenik kaptákba’, így mennek a szerbiai határra. Gyere pajtás menjünk be a kantinba, Igyunk egyet erre a hosszú útra. Mutassuk meg a Mollináry bakákat, Hogy verik el a csúf szerb katonákat. 27. Nincsen olyan szobalány Budapesten, akinek [nincs bakája, Akinek az oldalán kimenőkor ott ne legyen a párja. Párja nélkül a szegény lány oly árva, Mint aki az egyesbe van bezárva. Nincsen olyan szobalány Budapesten, akinek [nincs bakája. Szivem Kati, ha szeretsz, szombat este gyere [ki a ligetbe, Hadd hajtsam a szívemet szerelmesen dobogó [kis kebledre.
