Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-26 / 21. szám

Nagybánya, 1918. XL1V. évfolyam. Május 26. — 21. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE xAss AJOAiuiiia: hetilap. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VÁSÁR NAP.-g Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. —■■■ ...--~= Egyes szám 24 fillér. ===== Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szer Fe’ 'adóhivatal: zám alatt = 7a 18. Heit siriM sírnia Mlrágis. A király akciója magyar gyermekeknek az Adrián és német meg osztrák gyerme­keknek Magyarországban való nyaraltatása érdekében igen nagy jelentőségű. . Megrenditőek azok a hírek, amelyek hozzánk érkeznek a Németországban és Ausztria egyrészében uralkodó Ínségről. Hisz mi sem élünk ám valami bőségben, de azért sok mindenért kell még hálát adnunk az Istennek, amiben mégis csak részünk van s amit odakünn már csak a híréből ismernek, így a közvetlenség erejével hatott ránk Svärtst- röm Valborgnak az a közlése, hogy 3 hó­napnál tovább nem bírja ki a nélkülözést Németországban, az ő második hazájában, azután mindig Magyarországba menekült, hogy pusztuló erejét ismét helyreállítsa. Jól esik tudnunk, hogy a mi kenyerünk tartja meg a világnak azt a tüneményes tehetsé­get, amiben nekünk is nem rég alkalmunk volt gyönyörködhetni. Királyunk nemes szivéből fakadt az a gondolat, hogy gyengén táplált német gyer­mekeket helyeznek el mi nálunk 6 hétre, vi­szont gyengefejlettségü magyar gyermekek­nek az Adria partján, osztrák tengeri für­dőkben nyíljék alkalom szervezetüknek erő­sítésére az éltető tengeri levegőben. A kis német vendégek julius hó 15-én érkeznek hozzánk, tehát akkor, mikor az elő­reláthatólag kitűnőnek Ígérkező uj termés már eloszlatta gondjaink nagy részét, mikor nem kell már aggodalmaskodva nekiszegni késünket a kenyérnek. S viszont gyerme­keink a kis vendégektől 6 .hét alatt annyit tanulnának németül, hogy egy kis nyelvbeli készségre bizonyosan szert tennének. A gyer­mek a gyermektől tanul legtöbbet és leg­könnyebben. Hány családnál nyilvánul meg a kívánság az iránt, hogy gyermekeik mellé német kisasszonyt hozassanak a német nyelv elsajátítása végett. Nos itt erre a legjobb alkalom kínálkozik. Fizetést sem kell adni, sőt még — ezt az tájékoztató mutatja, min­den gyermek után 60 K-t fizet a vezetőség a hat heti ellátásért a vendéglátó családnak. Kérjük tehát a tisztelt családokat, akik német gyermekeket elfogadni óhajta­nak, hogy ebbéli szándékukat a gyüjtőivek- kel rendelkező elemi es polgáriiskolai taní­tónőkhöz legkésőbb május hó 31-ig beje­lenteni szíveskedjenek, megjegyezve egy­úttal, hány gyermeket, milyen koruakat és hogy kis lányt vagy fiút akarnak-e elfogadni. Neubauer Hermin az áll. gycnnekmenhely bizottság elnöke. Károly Király felség-.,: uralkodónknak leg­magasabb kezdeményezéséből, állandó legmele­gebb érdeklődése mellett és védnöksége alatt a folyó évben sok ezer gyenge, beteges, üdülésre szoruló magyar gyermeket fogunk az Adriai tenger partjára küldeni, ahol előre biztosított jó élelmezés mellett hat hetet fognak a tengerpar­ton játszádozva, tengerben fürödve, tengeren csó­nakázva és hajókázva tölteni. Ezzel szemben — cserekép — sok ezer szegény éhes, kis német gyermeket akarunk magyarországi községekben hat héten át nyaraltatni. I. Magyar gyermekek nyaraltatása. Augusztus 1-én 20 ezer oly magyar iskolás gyermek, akinek egészsége megerősítésre szorul, hat heti nyaralásra a tengerpartra fog kiküldetni. Már élői mellett, szállodák­ban és sz. isinek elszállásolva. A vasúti utazás Fnm. u, . £gy Triesztig fog tartani, onnan a tengeren hajón utaznak a kijelölt für­dőhelyre. Hat évnél nem fiatalabb és 12 évnél nem idősebb gyermekek jelölendők ki. Az elküldendő gyermekek egészségi állapo­tát illetőleg a kiinduló pont, hogy nem beteg gyermekeket akarunk nyaralásra küldeni, hanem olyanokat, akik üdülésre, felfrissülésre, megerősö­désre vannak rászorulva. Az „egészség“ úgy értődik, hogy sem a gyermekeket, sem a gyermek által környezetét veszély nem fenyegeti. Szigorúan kizárandók te­hát mindazok, akiknek a családjában az utóbbi 10 héten belül diftéria, himlő, bárányhimlő, vör- heny, vagy szamárhurut, vagy 4 héten belül ka­nyaró fordult elő. Kiállott szamárhurut legkisebb nyomának legalább 10 hete nem szabad lennie, diftéria, vörheny után is legalább 10 hétnek kell eltelnie. Ennek és a megtörtént fertőtlenítésnek orvosi igazolása íeltéllenül szükséges. Bárányhimlő után hat hét, kanyaró után három hét is orvosilag igazolandó. Feltétlenül kizárandó minden trachoma gya­nús eset, minden nyílt, vagy lázat okozó tuber- kulosis (úgy csont-, mint izületi bőr- tüdőfo­lyamatok). Hüvelyfolyásos leányok semmiesetre se vétessenek fel. Kizárandók az erősebb visz­ketéssel járó sebek, vagy fekélyeket okozó és az összes bőrmegbetegedések, főleg az élősdiek ál­tal okozott bőrbajok. Vérbajos (lues, syphilis) nem küldhető. Kizárandók továbbá a vesebajo­sok és minden szívbajos. Idegbántalmak közül feltétlenül tiltják a felvételt az összes görcsös megbetegedések (Tie, chorea, epilepsia, hystero- epilepsiaj, minden lelkizavarnak, bármiben nyil­vánuljon is meg és a súlyosabb, esetleg után­zásra alkalmat adó beszédzavarok. Kizárandók a gyöngeelméjíi, vagy gyönge tehetségű gyerme­kek is. Agybavizelők elkerülendők. Politikai kirándulás. Én, aki legjobban szeretek a sárgadinnye és babkávé palánták között forgolódni, aki egy szépen megmetszett Jonathán-fát többre becsü­lök a világ összes politikájánál, minden hetedik esztendőben egy bizonyos „Pálfordulásá“-hoz érek, amikor ellenállhatatlan vágy gyötör, hogy valahogy bejussak a parlamentbe. (Ne tessék félreérteni, nem képviselőnek, csak szerény hall­gatónak). Épp a napokban volt ilyen epochalis for­dulóm, nosza vonatra ültem és nyargaltam, mint Zuárd az éjben Budapestre, csakhogy. nem taj­tékzó paripán, hanem cammogó, fáradt, nyikorgó gőzösön, amelyen velemmel együtt még pár ezer jobb sorsra méltó lélek szenvedte a pokol min­den kínjait. Mondják, hogy vitéz, derék nemzet a ma­gyar, nincs párja erőben, lelkesedésben, tűzben, természetes észben, mondják, hogy a monarchia főleg a magyarnak köszönheti megmentését eb­ben az őrjöngő áradatban. Nos, ha ez igy van, akkor, a magyar igazán nem érdemli meg, hogy vonaton utazzék s daliás vitéz helyett heringnek álljon be. Hiába mondtam én a kalauznak, hogy mu­tassa meg az én helyemet! Nem tudta, mert ő sem birt a kocsiba bemenni, csak a lépcsőn kun- corgott szegény állandóan, mint házőrző eb, vagy talán azért, hogy legalább haza juthasson hű feleségéhez és apró két porontyához, ha már hivatalos kötelességét nem teljesítheti. A kupé folyosóján annyian állottak, mint ahány ember fér a fülkékbe második hatványra emelve s mindenki úgy nézett a szomszédjára, mintha négyzetgyökeret akarna vonni belőle. Állomásokon, ahol egy-egy pohár cirok- seprüs sört lehetett volna inni, nem állott ugyan a vonat, de annál többet vesztegelt kint a me­zőn, nyílt pályán akárhol, módot nyújtva igy, hogy gyönyörködjünk a szép termésben, mely hazánkra vár s amelyet osztrák és német testvé­reink fognak hathatósan élvezni. A tyúkom szemét (ad nótám: csizmám szára) mind letaposták, teljesen megvakult, mire Budapestre értem, de végre mégis csak odaértem. Korán reggel siettem a háznagyi irodába s kértem jegyet az országház karzatára. — Ön sajnos tévedés áldozata — mondá a háznagy ur, ha azt hiszi, hogy nálam jegyet le­het kapni. Ez a szókás már elmúlt és nem har­madnapos hideglelés, hogy többé visszatérjen. Bementem a Pesti Napló szerkesztőségébe, az én régi, jó kartársaim közé: — Fiuk, adjatok egy jegyet a házba! — Ripp vagy te vagy barlangi medve, aki átaluszod az időt? Nekünk nincs jogunk senkit jegygyei megajándékozni. Ez a szokás már el­múlt visszajöhetlenül, bár érette egész nemzet epedne is. Sebaj, elmentem a ház portásához. Nézze kérem, van még Jancsi-bankó a világon, adjon nekem jegyet a karzatra a mai parlamenti elő­adásra s nem leszek háládatlan. — Uraságod talán idegen. Mondá ő. Rég volt igaz'felette rég, mikorén is lépesedtem a je­gyekből. Ez a szokás azonban elmúlt, eloszlott, mint a buborék s maradt mi volt, a puszta lég. Ma kérem csak az mehet a házba, a kit egy kép­viselő protezsál, mert tetszik tudni, megszűnt a protekczió nagyobb dolgokban teljesen, hát az ilyen kis dolgokban tartják fenn, hogy magva ne szakadjon. Sajnos, meggyőződtem róla, a kapusnak igaza volt, ma a házba csak az mehet be, a kiért jót áll valamelyik orsz. képviselő. Mindjárt be­láttam, hogy ennek a demokratizmus a tulajdon­képpeni oka. Földeshez kellett volna mennem, az az én képviselőm .és én vagyok az ő Haluská Jánosa. De a inig őt fölkutatom valahol s a mig a sok lakáj hozzábocsát az alatt annak a bizonyos parallel ülésnek is vége lesz. Elhatároztam te­hát. hogy ácsorgók a ház körül, mig valami jó protekczióra találok. Itt lesz jó az árkádhoz közel. De hírnök jő s pihegve szól egy darabant képiben: — Uram, távozzék innen. Ennek a porta­iénak csak a déli oldalán szabad állni, az éj­szakin nem. A törvény nevében felszólítom . . . s. t. b. — Kérem — mondám — olyan veszedel­mes embernek tart ön engem, olyan bolseviki az én külső megjelenésem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom