Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-14 / 15. szám
15. szám. héz problémája is szakavatott kezekbe (Agothay Ferencz és Miklósy Aladár) volt letéve. S amit már többször fölemlítettünk, a mi elpuskázott kis színpadunkat mindig ügyesen, frappánsul díszítették, azt itt megint dicsérőleg mondhatjuk. A karszemélyzet ugyan nem volt teljes, néhány férfi még el kelt volna benne, dehát az köztudomású, hogy most a férfiak katonák. S a „még egy énekesnő s naiva“ hiányát M. Kováts Terus művészi sokoldalúsága teljesen pótolta s mi a szakavatott művésznőt szívesen is láttuk majdnem minden este, hol drámai, hol énekes, hol naiva szerepekben, de igy ő emberfeletti munkát végzett, ami a még hiányzó erők szerződtetésével elkererülhető lett volna. A magunk részéről mindig igyekeztünk az előadásokról elfogulatlanul tudósítani s igy természetesen a bajokat sem hallgattuk el. Színészeink meg is szívlelték tanácsainkat, csak azt nem sikerült cikkeinkkel keresztül vinni, hogy az ajtók az előadás alatt nyitva legyenek. Az illetékes körök nem tágítottak, mindvégig zárt ajtók mellett folytak le az előadások. Szerencse, hogy nem fordult elő tűzvész, vagy más baleset, akkor a zárt ajtók bizonyára kiszámíthatatlan szerencsétlenségeknek lehettek volna okozói. Reméljük, hogy a következő évadban ez a közveszélyes rendszer elmarad. Jótékonycélu előadást tartottak szombaton. A nagybányai árva és rokkant alap javára a Dolovai nábob leányát adták elő. Az est fénypontja Stella Aranka föllépte volt, aki Jób Vilmát személyesítette. Már többször láttuk őt színdarabban szerepelni, a szombati játéka azonban minden eddigi sikereit fölülmúlta. A közönség valósággal ünnepelte őt s a virágok özönével halmozta el. Hanghordozása valamint szövegkiejtése is tanúskodtak művészi tehetségéről. M. Kováts Terus (Szentirmayné) a tőle megszokott közvetlenséggel és kedvességgel játszott. Miklósy Gábor (Szentirmay) megint fényesen alakított, meggyőzően mutatta be a vérbeli katonatisztet. Miklósy Aladárt (Tarján főhadnagy) is melegen tapsolták elismerésül az átérzett alakításért. Bar- tos (Lóránt hadnagy) szerepében aratott nem kis sikert. Igen jó volt Feleki Bilitzky kadettje, pompás humorizálásának és mókáinak meg volt a derűs hatása. Ágothaynak (Werlin báró) karakterisztikus alakítása szintén hozzájárult az elért eredményhez. Az. előadás a jók közzül való. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat, úgy hogy a jótékonycélra a bruttó bevétel 25o/o-aként 304 K 70 fillér jutott. A Dollár papa vasárnap délután volt soron, este pedig a Betyár kendőjét játszották. Bandi betyár szerepét Miklósy Gábor adta. Meglepően játszott. Teljes érvényre juttatta az alföldi haramia fölemelkedését és összeroppanását. megyei fiú, Nagybányára való, Moldován főhadnagy úr . . . Adott kenyeret, conservet, meg két-két levelező lapot, az Isten áldja meg érte. „Fiuk — mondta — én leszek a parancsnokotok, remélem meglesztek elégedve velem, de csak úgy, ha én is veletek ! Innen nem szabad a faluba kimenni, de kiki irhát haza, azt elküldettem.“ Lefeküdtünk, késő volt, fáradtak voltunk, mindjár elaludtunk. Reggel jöttek megvizsgálni minket és csoportba állítottak, külön a magyart, külön a románt, cseheí, meg a többit. Mikor már csoportonként állottunk, oda szólt Moldován László főhadnagy ur: „Magyar fiuk daloljatok!“ —Összenéztünk . . . fáradtak . . . rongyosak . . . porosak voltunk, hallgattunk . . . „Na, fiuk mi lesz? hát nem dalolnak a magyarok? * — Már nem is néztünk össze, csak egymáshoz húzódtunk . . . levettük a sapkát és egyszerre felhangzott: „Isten áldd meg a magyart ..." „Derék fiuk vagytok — mondta a főhadnagy ur — tudtam én, hogy mit fognak a magyarok legelőször énekelni . . . Nagyon jó volt ott, adtak tiszta ruhát, enni, theát, még rumot is kaptunk bele, csak a levelezőlap kevés volt . . . resteltük ... de mégis szóltunk a főhadnagy urnák, újra adott még négyet-négyet. A postánkat is ő maga osztotta szét közöttünk. Nagyon jó ember volt . . . Mikor letelt a vesztegzár, fenyőgalyakkal ki- diszitettük a vonatot, úgy jöttünk haza . . . NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE M. Kováts Terus nem valami hálás szerephez (Bandi neje) jutott, de megérdemelt sikerhez. Szigethy Irén (Zsófi) dalai is hatásosok voltak s a játéka is lekötötte a közönség figyelmét. Banthos, Parlaghy, Ágothay, P. Erdős Jolán, Miklósy Aladár jutottak még jobb szerephez. A búcsú előadás hétfőn volt, amikor is nagy Cabaret rendezett a társulat. Az egyes pontok általában kielégítették a nagyszámú közönséget, azonban voltak olyan kupiék is, amelyek bátran elmaradhatak volna már csak azért is, mert egyáltalán nem voltak „családiasak.“ A műsor egyébként a következő volt: 1. Szövetségesek vig jelenet előadták Miklósy Gábor (magyar huszár) Agothay Ferencz (német katona) Feleki László (főpincér). 2. Salontáncz, lejtették Andai Ella és Miklósy Juliska. 3. Műdalok, énekelte Szentpé- tery József. 4. Cseléd nóta énekelte Szigethy Ilonka. 5. Kiránduláson (magánjelenet) előadta Feleki László. 6. Apache tánezot járták Pintér Rózsika és Miklósy Imre. 7. Egy tengerész életéből (monológ) előadta Miklósy Gábor. 8. Egy asszony négy asszony, kis operett, szereplői voltak M. Kovács Terus (feleség) Bartos Ernő (férj) Andai Ella (barátnő). 9. Énekelt Lányi Andor. 10. Uj kupiék énekelte Andai Ella. 11. Háborús viczczek előadta Agothay Ferencz. 12. Költemények szavalta Miklósy Aladár. 13. Műdalok énekelte Szigethy Irén. 14. Olasz énekesek (énekes jelenet) előadták Lányi Andor és Polgár G^ula. 15. Magyar szóló lejtette Miklósy Juliska. Az összes szereplők a megszokott jótu) r tották, egyes számok mégis különösebben tetszettek a közönségnek. Feleki, Miklósy Gábor, Ágothay, Bartos, Polgár, M. Kovács Terus, Szigethy Irén minden szereplésükkel falrengető tapsot keltettek. Lányi Bandi és Szentpétery József énekszámai is nagy hatást váltottak ki. Az utóbbit tisztelői virágokkal ajándékozták meg s a részére gyűjtött összeget is, miután jutalomjátéka nem volt ez alkalommal nyújtották át. A táncok közül az apache táncz melyet Pintér Rózsika és Miklósy Imre járt el, tűnt ki. A Conferencier szerepét Polgár Gyula töltötte be ügyesen, szellemesen. És most búcsút mondunk a magunk és a közönség részéről Miklósy igazgatónak és törekvő gárdájának s kívánjuk,'hogy Kisújszálláson is hasonló sikereket érjenek el s mint még nevesebb művészek térjenek majd annak idején hozzánk visz- sza. A viszontlátásra. Heti krónika. A színészet lenyugvó nap. Uj csillag a látóhatáron a mozi. A verklizést újra megkezdette, fényes segédlettel. Sorsa jobb, mint valaha. Bizonyára nem megfelelő az áremelés, mert még Mikor Magyarországba értünk, volt hely elég, de azért minden vaggon tetején ültünk hárman- négyen, hogy csak mentül hamarább lássuk ezt a drága földet . . . Mintha gyönge fátyol borult volna a szemünkre nekünk, akik hallgattuk . . . — Oroszt is hoztunk — szólt vártatva. ?? — A vonat ami elibünk jött, hozott orosz hadi foglyokat, „transport volt“1 hazafelé. Egy fölugrott közénk, mikor megindult a vonatunk, s könyörgött hozzuk magunkkal vissza, mert ő itt akar maradni, magyar akar lenni. Megsajnáltuk! Ki egy sapkát, ki egy kabátot adott rá, meleg volt a vonatban, elég volt a blouse is, eldugtuk, visszahoztuk . . . Jobb is itt neki, itt mindent lehet kapni pénzért, ott? Aj, ott rossz világ van ! A bolsevikiek lopnak, rabolnak ... — kezével legyintett — nagyon rósz világ van . . . — Már megyek — szólt felállva — holnap talán már haza eresztenek, irta a húgom Éva, hogy mondta a kis lányom ; „Vicza néném, ballag már ides Apám hazafelé.“ Kihúzott a hátizsákjából egy gyönyörű, orosz varrottas törülközőt, meg egy pántlikát, amit visz a kis lányának haza „Fejér megyébe“, a Don vidékéről. A kis leányának, aki mindig vele volt . . . apró fényképen, valahol a szive mellett, a tárcájában, fehér ruhácskával kerek arcocskával . . . s akit már olyan régen, réges-régen nem vett a karjára . . . Hajoljunk meg a hősök előtt, kik véd’k a Hazát, de azok előtt is, kik mindent tűrtek, t védték, csakhogy újra láthassák, újra védhes a drága szent földet! 1918. április 14. mindig nem lehet páholyt kapni. Sokaknak jól esik viszont látni a filmek kattogó mozgását, mert, bizony, sok dolgot nem képes megközelítően sem úgy leadni a színi teknika, mint a mozi, viszont az emberi szónak, dalnak hatása nullává sülyed a moziban. „A változatosság gyönyörködtet,“ mondja a latin. Jó, hogy a színpadon is ez az elv érvényesült a héten, ne vessük meg az értékes filmeket sem, tudva, hogy ez lesz a városnak talán egyetlen nyári szórakozása. És már is valóságos nyárban élünk. Hőség tikkasztja a levegőt s meleg eső öntözi a réteket. Ez volt a hét legszebb ajándéka a várva- várt pompás, termékenyítő, meleg eső. Hogy virul, hogy ragyog minden. Isten áldásával rakva a fák s ha még nehány napig ázik a föld, lesz még kukorica is, főtápláléka ennek a vidéknek. Közben, sajnos, nagyobb erdőégés is történt. A Kereszthegy keleti oldalán hosszú gerincen szált föl kedden, szerdán a füstgomoly, mint valami ősi nagy, hatalmas áldozat. Eloltotta ezt is az eső, meg az ember kézügyessége. Persze a jó és rósz napok, áldás és csapás váltakozik, igy ment ez mindig a világon. Egy finom lelkű, jószivü úri embertől is búcsút kellett vennünk, kinek kedves, soha senkit nem bántó humora olyan vonzó, lebilincselő volt. Még á hét elején mondta el jóízűen, hogy mi a különbség a kikötő, a Virginia szivar és egy pohár sör között. — A kikötőben van elég hajó. A virginia- szivar_elég ha jó. Egy pohár sör nem elég, ha jó. És ma már nyugodni fog, ő is némán, csendesen az édes haza földében, melynek jóvoltáért annyit küzdött, harcolt. Fáj a vesztés s kitudja milyen lesz még a jövő ? Egyelőre a jövő héten egy uj időszámitási rendszer és egy népszámlálás vár reánk. Nem kedves egyik sem de azért fogadjuk szívesen az ilyene- -ket még elég türhetőnek minősiti a krónikás. Uj anyakönyvvezatő. A belügyminiszter Kupás Gyula közgyámot Nagybánya városához h. anyakönyvvezetővé nevezte ki. Himenhir. Prohászka Lajos urad. intéző e hó 6-án esküdött örök hűséget Kőbányán sár- falvai Nagy Hildának. Az ifjú pár még aznap Sarkadra utazott. A hadi árvák helyi alapja javára 1. Berks Lajos ravatalára szánt koszorú megváltása cimen hatvan koronát adományozott a nagybányai Kaszinó viszt-társasága, melynek a boldogult is tagja volt. Köszönettel nyugtatjuk és az alaphoz csatoltuk, melynek összege ezzel és a városi takarék- pénztár által megszavazott összeggel együtt 4871 K 92 f. Áprilia 11-én, a negyvennyolezas törvények szentesítésének emléknapján az elemi és polgári iskolában a tanítások szüneteltek. Egykét középületen zászló volt s a templomokban istentiszteleteket tartottak. A nagybányai kereskedők vasárnap gyűlést tartottak. A szatmármegyei központ a nagybányai kirendeltség elnökeinek Glavitzky Károly és Harácsek V. kereskedőket álasztotta. Most a nagybányai kirendeltség meg dakult s fölkéri a helybeli kereskedőket, hogy belépési szándékukat jelentsék be a helybeli elnökségnél. A népszámlálás április 16-tól 20-ig fog tartani. Mivel 12 kerületben a néptanítók végezik ezt a nagy és nehéz munkát, azért a tanítás ez idő alatt szünetelni fog. A vetés összeírását Szentkirályi és Lengyel városi tisztviselők végzik. Hősi halál. Denutz László 68. ezr. zászlós e hó 3-án meghalt Debreczenben az Auguszta- szanatóriumban. 5-én temették. Betegségét az orosz harctéren szerzetté. A boldogult a helybeli gimnáziumnak volt növendéke. Nyugodjék békében ! A tanév hir szerint május 15-én záródik pünköstkor, ami főképp a mezei munkák és az idegenek élelmezésének kérdésével függ össze. Az uj íáőanámitás hétfőn, április 15-én lép életbe reggel 2 órakor, amikor is egy órával előbb igazítják az órát s igy a délután sokkal hosszabb lesz. Az uj rendszerre való tekintettel a zárórát 12 óráig meg fogják hosszabbitni..
