Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-07 / 14. szám
Nagybánya, 1918. Április 7. — 14. szám. XLIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOD ügyészség® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNA Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. ------Egyes szám 24 fillér. A város takarékpénztárának félszázados ünnepe. Nagybánya város takarékpénztára csütörtökön ülte meg alapításának ötven éves fordulóját, amint arról lapunkban már hetek óta többször, előre cikkeztünk. Az ünnepség egyszerű volt a mai háborús időben, minden külső pompától, tüntetéstől, hivalkodástól ment. A választmány ezúttal kivételesen a városháza tanácstermében tartotta évi gyűlését, arra a képviselők is meghívót kaptak, valamint meghívták a keresk. minisztert, a pénzügyminisztert, a város képviselőjét, az alapítók leszármazottjait, a vármegyét stb. Mintegy ötvenen jelentek meg d. e. 10 órakor a gyűlésen. Ott voltak a választmány tagjai, a képviselők közül többen, az alapítók családtagjait egyedül Nyirö Gábor tengerhajózási főfelügyelő képviselte, aki Fiúméból ide utazott erre a napra s mint különben is kiváló, tekintélyes férfiú általános ünneplés tárgya volt. A gyűlés emelkedett hangulatban folyt le s a nap emlékéül az intézet egyezer koronát adományozott a hadi árvák helyi alapjára. Külsőképpen semmi sem jelezte a jubiláns hangulatot, csupán egy nemzeti zászló a takarékpénztár Hunyadi-utcai házán, a tisztviselők egy napi szünideje és a több fekete ruha a tanácsteremben, meg talán az, hogy este Nyirő Gábor tiszteletére Bay igazgató szűk körben vacsorát adott az István király vendéglőben. Lapunk részéről, mint városunknak szintén régi, kipróbált tényezője, a legmelegebben üdvözöljük mi is a pénzintézetet a nevezetes határmesgyén s kívánjuk, hogy emelkedése fokozatos, virágzása tartós legyen. A gyűlés lefolyása különben következő volt: Elnök: Dr. Makray Mihály polgármester. Jegyző : Benedek Vilmos főkönyvelő. Hitelesítők: Csüdör Lajos, Révész János. 1. Makray Mihály elnök megállapítja, hogy a választmány tagjai határozatképes számban vannak jelen, a gyűlést megnyitja, a hitelesítőket kinevezi. Üdvözli lelkes, meleg szavakkal a megjelenteket, különösen Nyirő Gábor főfelügyelőt, aki most a háború idején is megtette azt a nagy áldozatot, hogy gyűlésünkre eljöjjön s kiemeli, hogy a háború miatt csak szerény keretben emlékezhetünk meg az ősök életrevaló s immár megerősödött alkotásának alapításáról. Közülök már senki sem él, de az utódok méltányolják azt az altruisztikus gondolkozást, mely okos célt ért el, helyes előrelátással úgyszólván az első városi pénzintézetet létrehozta az egész országban. Az intézmény szépen fejlett, további fejlődésre képes, ünnepi örömünkre szolgál, hogy odafejleszthettük, ahol ma áll. (Éljenzés.) 2. Ezután elnök bemutatja az üdvözlő leveleket. Wekerle Sándor, az átmenetgazd. minisztérium, az Osztrák Magyar Bank, Szterényi Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. és kiadóhivatal: a 20. szám alatt = '■:am: Nagybánya 18. kereskedelmi miniszter szép levelekben üdvözölték a takarékpénztárt, amiket Révész János ig. tag olvasott föl. Ezenkívül Unger István a szatmári O. M. B. fiók főnöke, Nyirő Sándor Egerből, Nyirő bányakapitány Oravicától, Ilosvay alispán Nagykárolyból, Bay Ferencz Ördögkutról, dr. Nyirő István Kolozsvárról őszinte jókivánattól áthatott levelekkel üdvözölték az intézetet. A leveleket irattárban őrzik meg a takarékpénztár értékes emlékei között. 3. Felolvasták ezután az 1917. évi zárószámadásokat, amiket már lapunkban ismertettünk, amelyek szerint 47000 K-át adnak a városnak, 3600 K-át tartalékalapra. 754 K 94 fillért jótékonycélra, 1500 K-át tiszti nyugdíjalapra. Az igazgatói jelentést szintén felolvasták, a mérleget és a nyereségszámlát felolvasottnak tekintették. Ezeket a gyűlés egyhangúan el fogadta a maga részéről jóváhagyta és a szokásos fölmentvényt minden irányban megadta. 4. Ekkor Bay Lajos igazgató szólalt föl, a kinek beszédét egész terjedelmében hozzuk: Tisztelt választmány, mélyen tisztelt ünneplő közönség! Amikor Nagybánya város takarékpénztárának ötvenedik üzletévéiöl szóló zárószámadását és mérlegét, a felügyelő-bizottság jelentésével együtt, elbírálás és jóváhagyás céljából, az igazgatóság nevében, a választmány elé terjesztem s kérem annak elfogadását: nem palástolhatom el meghatottságomat, mert hiszen e nap jelentőségénél fogva úgy a városra, mint a pénzintézetre s az itt jelenlévőkre egyaránt emlékezetes marad. Emlékezetessé és ünnepélyessé teszi e napot nem csak az a tudat, hogy a város virágzó pénzintézete, közgazdasági életének egyik jelentékeny tényezője ma érte el 50 éves fennállását, hanem az a kegyelet is, melylyel a mai napot megünnepeljük, a szülőföld rögéhez való ragaszkodásnak megnyilvánulása, mely messze földről hozza össze e város szülötteit; a hálás megemlékezés azokról az alapítókról, kiknek ivadékai a negyedik nemzedékig jöttek ide, hogy kiki, apjának, nagyapjának, sőt szép apjának, hazafia lelkesedéstől teremtett alkotása jubileumán lé. t vehessen. Üdvözlöm őket az intézet nevében, velők érzek, közéjök tartozom én is. A sors kifürkész- hetlen végzete egyik közszereplésem teréül, ez intézetet megalapító nagyatyám igazgatói székét jelölte ki számomra, a háborút megelőző súlyos pénztelen időkben, nehéz viszonyok között s az ezt követő világfölfordulásban. Igyekeztem az igazgatósággal egyetemben helyt állani. S ha az isteni gondviselés úgy akarja, e második ötven év küszöbén, áthatva attól a nemes érzéstől, mely az alapítókat vezette, legjobb tudásomat, erőmet és képességemet adva ez ügy szolgálatába, ugyan ezt ígérve az igazgatóság részéről is, úgy fogjuk átadni örökünket, hogy azok, kik majd ez intézet évszázados fennállását fogják ünnepelni, ezt a korszakot is, mint az elmúlt 50 év minden esztendejét a fokozatos biztos fejlődés korának fogják elismerni. Teljes tudatában élünk annak, hogy közvagyont kezelünk s hogy egyaránt felelősek vagyunk a szegények filléreiért épp úgy, mint a gazdagnak ezreiért s inkább viseljük a conser- \ vativ jelleget, semmint kockázattal megrázkódtassuk azt az intézményt, melyre már a negyedik nemzedék tekint ma büszkén vissza; s amely örökségnek megőrzését az alapítók intenciója s e kepeKiól reánk néző tekintete „memento“-képen kötelességünkké tesz. (A tanácsterem arcképeire mutat.) Nem találunk a város jövedelmi forrásai i között egyet sem, mely befektetéséhez mérten oly nagy és biztos jövedelmet szolgáltatott volna, mint a város takarékpénztára ; nem találunk egyet sem, mely a nehéz és rendkívüli időkben oly teherbíró képességgel szolgálta volna a közügyet, mint e pénzintézetek. Rójuk le hálánkat azoknak emlékével szemben, kik mint alapítók ma 50 éve megteremtették ez intézetet; s akik e tettükkel örök időkre hálára kötelezték le a város egész egyetemét, akik alkalmat adtak nekünk, hogy eme fejlődésképes intézetet, hazánk és városunk üdvére fejleszthessük. Rójuk le hálánkat azoknak emlékével szemben is, kik ez intézményt az elmúlt évtizedekben arra fejlesztették, hogy az ma e város vagyonának és jövedelmi forrásának jelentékeny tényezőjévé vált. Végül megköszönve kedves vendégeinknek szives megjelenései, főleg Nyirő Gábor főfelügyelő űrét, a ki a mai nehéz időben, fáradságot nem kiméivé, meghozta azt az áldozatot, hogy megjelenésével példát adott, mi kép kell a szülőföldet szeretni, az ősök emlékét tisztelni. Isten hozta körünkbe. (Nagy éljenzés. Élj éri Nyirő Gábor.) Tartsunk össze bárhová sodort is a végzetünk, dolgozzunk vállvetve intézetünk és városunk üdvére, mert csak Így válik testé városunk címerének körirata, hogy a város legnagyobb ereje a polgárok kölcsönös — egyetértésében — megbecsülésében rejlik. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) 5. Stoll Béla úgy is, mint a testvér Részvénytakarékpénztár igazgatója szintén hosszabb beszédet tartott, amelyben a szászbankok altruisztikus irányzatát hangsúlyozva, kívánta, hogy ez az intézet is hatalmas emeltyűje legyen a közjónak, ne csak üzleti haszonra dolgozzék. Üdvözli a derék intézetet jubileuma alkalmából. 6. Révész János, mivel Benedek főkönyvelő gégehurutos, bár betegsége elenére is itt van a gyűléseu, annak jegyzőkönyvét vezeti, az ő fölkérésére tolmácsolja a tisztikar érzelmeit a jelentős évforduló ünnepélyes perczében s áldást, szerencsét kíván az intézetnek további működéséhez. 7. Ugyancsak Révész János kiemelve az intézetnek azt az óriási előnyét, hogy az egész lakosságot a községi pótadó egy tekintélyes részétől mentesiti, megemlékezik arról, hogy Bay Lajos igazgató nagy odaadással, szeretettel, fáradságos munkával megírta az intézet 50 éves történetét. Az alapos, érdekes és értékes mű az évi jelentés kapcsán nyomtatásban is megjelent, indítványozza, hogy fejezze ki érte az igazgatónak a választmány hálás köszönetét s ezt jegyzőkönyvben örökítse meg. A gyűlés az indítványt lelkes éljenzések között elfogadta. 8. Nyirő Gábor emelkedett szólásra ezután s általános tetszés között kívánt az intézetnek még nagyobb virágzást, tudva, hogy annak vezetése a legjobb kezekbe van letéve. 9. Végül Bay indítványára a gyűlés 1000 koronát szavazott meg a hadi árvák helyi alapja javára. Ezzel a választmány emelkedett hangú szép gyűlése az elnök éltetésével ért véget :!A 11 órakor.
