Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-31 / 13. szám
Hozzon a husvét békességet! ” — —3 Nagybánya, 1918. Mároius 31. — 13. szám. XLIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VAS AB NAP. "iőfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K ■ ■ Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányai-ntca 20. szám alatt Telefon szám : 18. Nagybánya. A közeledő béke. A világháború döntő óráit éljük éppen a húsvéti ünnepeken. A központi hatalmak diadalmas fegyverei a keleti fronton kivívott győzelem után a nyugati harctéren napról- napra feltartózhatatlan erővel közelednek Paris felé. Sok-sok' millió katona áll egymással szemben. Mindenki érzi, hogy nyugati ellenségeink rövid idő múlva kénytelenek lesznek a fegyverek kényszerítő erejének hatása alatt kérni a központi hatalmaktól azt a békét, melyet többszöri ajánlatunkra eddig nem voltak hajlandók elfogadni. Mindenki érzi, hogy közeledik az áldásos béke korszaka. Természetes, hogy a közgazdasági élet a háború tartama alatt megváltozott. Sok olyan üdvös intézkedést léptettek életbe, mely a békés időkben feleslegessé fog válni, de nagyon nehéz feladat lesz mezőgazda- sági, kereskedelmi és élelmezési szempontból visszatérni azokra a vágányokra, melyek a béke és szabadság jegyében bonyolítják le ezeket a nagyfontosságu kérdéseket. Még nem került ugyan egészen nyilvánosságra az a mozgalom, mely ebben a kérdésben megindult, de mivel mi tudomást szereztünk róla, sietünk arról lapunk közönségének ünnepi ajándékként beszámolni. Arról van szó e mozgalomban, hogy hogyan lehetne a legközelebbi jövőben, még a háború tartama alatt elkerülni a termények általános ármaximálását és a rekviPontius Pilátus. — Schmidt Ferdinánd .Wer war Jesus, című müvéből. — Pontius látni akarta a vádlottat. Mikor eléje vezették, meglepte fejének szépsége, szemében semmi a rajongók exíasisából, a megtestesült nyugalom volt a zsidók izgága, ordító tömege közt, valóban a zsidók királya. És épen ezért hozták ide, mert ezt állította magáról. Pontinst nagyon érdekelte a dolog, mely még sem volt mindennapi. Kettesben akart vele beszélni, négyszem közt, bírójának intésére Jézus utána ment a prae- toriumba. A helytartó itt ismét szemébe nézett és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidóknak ama királyuk?“ Mint Izráel igaz fia tért ki a galileai Jézus a felelett elől egy másik kérdéssel: „Te magadtól mondod-e ezt, vagy egyebek mondották néked én felőlem ?“ És mikor Pilátus összeráncolta homlokát, igy folytatta : „Az én országom nem e világból való, ha e világból való volna, az én szolgáim vitézkednének, hogy ne adatnám a zsidóknak“ — De mégis király vagy ugye názáreti Jézus ? — Király vagyok, a földre küldve, hogy az igazságot hirdessem. Pilátus nagy beképzeltnek gondolta, .agybeteg“ szól magában mosolyogva, a napra nézett, majd Jézushoz fordult: „Mi az igazság?“ A hátra kötött kezű, leköpködött Jézus szomorú szánalomteljes tekintetet vetett a hatalmas helytartóra, mintha mondani akarta volna: „Én vagyok az ut, az igazság és az élet.“ • rátátokat a nélkül, hogy ez sérelmére szolgálna az érdekelt tényezőknek. Egyik bécsi egyetemi tanár gondolata volt ez a zseniális eszme, mely egyszerűségénél és minden irányban kielégítő voltánál fogva bizonyára általános elismerésben fog részesülni. A bécsi tanár terjedelmes füzetben, német nyelven megirta azt a tervét, hogy miként lehetne a termények rekvirálá- sát és az általános maximálást mellőzni. Ennek a tervnek az alapgondolata az, hogy Magyarország és Ausztria területén meg kell állapítani a búzával, rozzsal, árpával és tengerivel bevetett területek nagyságát és ezzel szemben azt a lisztmennyiséget, amelyre a hadseregnek és az elláttatlan szegénysorsuak- nak szüksége van, hozzászámítva bizonyos tartalékkészletet is, mely az egyes vidékek esetleges csapásai folytán elmaradó terménykészletet pótolná. Ennek figyelembevc elével a szükséglet kvóta szerint ki volna ve e a terménybeszolgáltatás olykép, hogy a bevetett terület arányában a termelő csak egy bizonyos ménnyiseget, például holdankint 1 és fél métermázsát köteles volna az ! államnak a jelenlegi maximális árban beszolgáltatni, de az ezen felül levő összes terményével tetszése szerint rendelkezhetik és az szabad kereskedelem tárgyát képezné. Hirtelenében nem is lehet felsorolni azt a sok előnyt, mely ezzel a rendszerrel járna. Csak nagyjából utalunk arra, hogy a mai állapot mellett a termelő a háziszükségletén felüli összes terményét felszállittatja Budapestre és ugyanazt a terményt ismét visszaszállítják a vasúton az itteni fogyasztóközönség részére. Az uj rendszerrel elmaradna a kétszeres szállítás költsége, a fővárosi rak.árköltség, a zsákolás költsége. Nem jelentéktelen a mai szénhiány mellett a vasutak horribilis szállítási munkájának megtakarítása sem. Azután az is jelentékeny előny lenne, hogy a szabad kereskedelem folytán az áralakulás a kívánatos mederbe jut és az uzsorás árakon titokban folytatott termény- és lisztkereskedés el volna fojtva. E mellett a mezőgazdasággal foglalkozó magyar gazda is hozzájutna tisz- teségesebb haszonhoz, melyet most a sokszoros vasúti fuvarozás emészt fel. A bécsi tanár nagyjelentőségű értekezése német nyelven jelent ugyan meg, de azt lefordították magyar nyelvre is és abban a statisztikai adatokon kívül a tudományos érvek egész halmaza van összegyűjtve. ügy értesültünk, hogy a magyar nyelvre lefordított értekezést Magyarország összes főispánjainak megküldték, akik tanulmányozás és véleményes jelentés végett kiadták a szakköröknek. Bizonyosra vesszük, hogy azok a körök, amelyek a közérdek rovására illetéktelen hasznot igyekeznek húzni a mai kivételes állapotokból, arra fognak törekedni, hogy a mai rendszer továbbra is fennmaradjon, ezzel szemben azonban a közvélemény ereje ki fogja vívni azt a rendszerváltozást, mely a közérdek szempontjából mindenkire üdvös hatásokat fog előidézni. A közvéleménynek az volna a kívánsága, hogy ezt a változást késedelmet nem Pilátus azonban nem értette meg ezt a tekintetet, hanem igy gondolkozott magában : Hogy is kérdezhettem ezt a hivő izráelitától, hog'y juthatott volna el ez Pyrron és a phliusi Timon iskolájához? — Merően nézte sokáig Jézust és megérlelődött benne az a gondolat, hogy nem gonosztevő, nem szemfényvesztő vagy vásári komédiás áll előtte, hanem egy igazszivű ember. „Gyere!* szólította meg és kiment Jézussal a papokhoz és farizeusokhoz, hol igaz meggyőződéséről tett tanúságot, mikor kimondta, hogy: „Én nem találok őbenne bűnt.“ Azok ordítozni kezdtek : „Nincs benne bűn ? Aki nem akar adót fizetni? Aki királynak nevezi magát, hogy a császár hatalmát megrövidítse? Nincse-e bűn abban, aki Istent testi atyjának hívja ? Aki ezt az embert nem bünteti meg, nemcsak a mi törvényeink ellen vétkezik, hanem gonoszságra vetemedik a császár ellen is!“ Pilátus nem adta fel reményét, hanem másodszor is belekiáltott elefántcsontszékéből a zsivajba: „Régi szokás szerint a husvét ünnepében egy gonosztevőnek meg szokás kegyelmezni, akarjátok-e azért, hogy elbocsássam nektek a zsidóknak királyukat?“ Hirtelen elcsendesült a tömeg, a meg nem kövült szivek még haboztak, de egy ravasz pap más nevet vett az ajkára, mely aztán szájról-szájra szállt és minden torok azt ordította, hogy: „ Barra - bást, Barrabást bocsásd el! Jézusnak, mint a császár ellenségének kellett tehát megfeszittetnie, a ravasz Judea ezáltal Rómára hárította a felelőséget. Pontius megadta ! magát, nem akarta ugyanis, hogy az udvarnál ismét bevádolják, félt hogy egyszersmindenkorra elveszíti ezáltal jobb állomáshelyre való kilátását. Beleegyezését azonban mégsem akarta adni, megparancsolta ugyan, hogy megostorozzák és tűrte, hogy fejére tövis koronát tegyenek, bársonyrongyokba öltöztessék, körültáncolják, meggyalázzák, de még mindig remélte, hogy majd lecsillapodik a nép dühe es igy szólt: „Imhol az ember!“ Kétszer kérdezte: „A ti királyotokat feszitsem-e meg?“ De a népet, melyet a papok feldühösítettek, már csak a fegyveres hatalommal lehetett volna megfékezni, de ezt Pilátus nem vehette igénybe. Megmosá kezeit a község előtt, ezt mondván: „Ártatlan vagyok én az igaz ember vérétől ! „Elbocsátotta Barrabást, Jézusnak pedig a Golgothára kellett hurcolnia a keresztet. Bőszülten dühöngött a zsidó nép ellen és egy pergamentre görög-, latin- és héber nyelven saját kezűleg irta rá: Názáretbeli Jézus a Zsidóknak ama Királyuk és ezt a feliratot a kereszt tetejére erősítette. A papoknak ez nem tetszett, le akarták venni vagy legalább is megszerették volna változtatni a szöveget, mondván, hogy a Názáreti Jézus nekik nem királyuk. „Amit irtani, megírtam!“ válaszolt Pilátus, ezzel is tudomásra adva, hogy mennyire megveti őket. Visszatérve szobájába a császárhoz küldendő tüzetes jelentés felett gondolkozott és evvel az esettel is rá akarta bírni, hogy más eszközöket használhasson a néppel szemben. Hisz ezektől I kitelik minden, nem törődnek a hogyannal, csak
