Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-24 / 8. szám
NAGYBANYA ÉS VID ÉKE 8. szám. mány idejekorán nem rendezi igazságosabban és jobban az élelmezési kérdést, úgy a mai rendszer mellett nem a ház feloszlatásnál fog kikötni, hanem a havi 3 kilogramos fejadagtól elcsigázott és felbőszült tömeg, mely Nagybányán most még csak éhező gyermekeit hozza és teszi le a közélelmezési hivatalnál, legközelebb országszerte nyomatékosabban fogja a kormánytól s excel- lenciádtól is számon kérni a papíron megállapított lisztkvótáját, melynek felét sem kapja meg már. Nevetséges dolog, hogy a kormány 6 kilogramos havi fejadagokról beszél a jövőre nézve, mikor ma a rendszertelenség miatt még felét sem tudja kiadni. Ez a rendszer elriaszt minden párt tekintet nélkül dolgozó vidéki vezető embert attól, hogy a nép sorsával törődjék. Az önérzetesebb tisztviselőket pedig teljesen elkedvetleníti. Jó lesz intézkedni, még nem késő. Ne ingereljék tovább a már nem alvó Oroszlánt. I. Bay Lajos. Égly Mihály. Elmentél hát te is. Hamar mentél el. Mennyi gondolat, mennyi terv zsongott még agyadban! Mennyi szeretet szivedben! És mégis, „mikor Hadúr akarja, elesik az ő katonája.“ A hirlapirás vitéze voltál, ahol pontosan, órára kell dolgozni, ahol nincs pardon, mikor a kötelesség parancsol, tenni kell, mert a pillanat föltétien ur, szigorú fölebbvaló s három évtizeden át kiszolgáltál egy nehány kapitulációt ebben a hálátlan, nehéz foglalkozásban. Egy ősrégi művelt város íródeákja voltál és sok hivatalos, meg tiszteletbeli állás napszámosa. Tizenhét év óta róvtad a betűket — mint valami Anonymus akkor, a régi mesevilágban — végre is elvitt a háború ötödik esztendeje, mint elvitte annyi társadat és sok-sok ezer ifjú hősünket, a kikért te is annyit aggódtál rajongó lelkesedéssel. „Elhull a virág, eliramlik az élet.“ költő is voltál, sokat gyönyörködtél Petőfinek e gyöngysorában, mig végre rajtad is olyan nagyon, olyan fájóan igaznak bizonyult. Sokszor álltunk szemben egymással, tollal az újságban vagy a szó fegyverével is a gyűlés- teremben. Küzdöttünk nem egyszer, mint ellenmita beözönlés előtt valóban az Akkad és Summer nevű törzsek lakták, amelyeknek nyelve sok hasonlatosságot mutat a magyarhoz. Dr. Szinnyei Magyarok és Szumirok cimü munkájában egész sor identikus ős-babilon és magyar kifejezést idéz, pl. bab.: épin — magy.: épít, bab.: bars — magy.: vas, bab.: ur — magy.: vár, magyarul Isten — asszírul isten a. m. egy. stb. Ezért magyar, kivált pedig poéta irhát Isztár és Gilgamosz címen, mint az ő ős-magyar apáiról költeményt. És mindezeket a rapszódiákat öreg magyar táltos énekli; megénekli Nimródot és Nabucho- donozort is. Aztán Zempléni ismét más térre, a sárga faj legendáinak ősrégi terére hatol. A skandináv Eddában csud és lap istenségek és regék vannak, amelyeket a régi gótok kölcsön vettek, pl. Völund. Az Edda és a Kalevala együttes alapján építi fel Zempléni A kalapács czimü szép költeményt, megtartva a megfelelő hangot és ritmust. A voguloktól merítette Zempléni a Numi Tárom, azaz az ég atyja regéjének motívumait, valamint Mogyoróbél herceg cimü hosszabb, romantikus-bűbájos regényét. Az osztjákok mitológiájából vette a Bosszút, Munkeszi hadisten történetét. Az Isten kardja ■— közelebbről érinti a magyar történelmet; szem kard ez, amelyet egykoron egy Duna-menti paraszt ajánlott fel Atillának; e kardot annakelőtte Mundzuk, Atilla atyja ásta el, aki ősapja, Nimród után bírta. Mellesleg megjegyzem, hogy ezt a motívumot („A bűvös kard“ cim alatt) magam is feldolgoztam Atilla cimü tragédiámban. felek, ám azért ellenségekké sohasem lettünk, sőt mint többszörös kollegák ápoltuk azt a vonzalmat, amit a szellemes Jókai olyan derülten reánk parancsolt atyai jóindulatával. Nekem jutott a szomorú feladat, hogy szö- vétneket gyújtsak frissen hantolt sírod fölött. Régóta beteg volt. Sápadt színe, hirtelen meggörnyedt alakja, az a körülmény, hogy testsúlyának egy harmadával lefogyott, a járókelő, lázasan dolgozó férfiúnak téveteg tekintete, állandó láza, gyakori elálmosodása sejttették velünk, hogy közel a vég. És mégis lesújtó volt halála hire, mintha váratlanul jött volna. Évek óta küzdött a baccillusok ellen, talán inkább a gyermekeiért. Az ajtókilincset, pénzt meg nem érintette, kezet nem fogott, a magáét sűrven mosogatta stb. És éppen ő tuberkulózisban halt meg alig két heti ágybafekvés után, sőt nem is feküdt az ágyban, hanem csak a divánon. Vasárnap, e hó 17-én este 9 és 1h órakor halt meg, csak úgy elaludt minden szenvedés nélkül. Neje Almer Rózsika, két gyermeke Ró- zsika és Misi meg a rokonság voltak körülötte. Nagyobbik fia: Tibor Nagykanizsáról még a temetésre sem érkezhetett meg, hanem csak csütörtökön, a temetés után. Testvére Sándor, a fővárosi tanár pedig súlyos betegen fekszik s igy ő sem jöhetett el temetésére. Szerdán kisértük örök nyugalomra. Nagy közönség vett részt a végső tisztességtételen a legkülönbözőbb hivatalokat, testületeket, egyesületeket képviselve láttuk A koporsó fölött Szőke Béla mondott megható beszédet. Ravatalát a család és a festők koszorúja ékesítette. Sok testület koszorumegváltás címén adományokat tett. * Égly Mihály főjegyző Égly Mihály és Flórián Juliánná szüléktől 1865-ben született márc. 4-én Nagybányán. Az elemi iskolákat, valamint a középiskola hét osztályát szülővárosában végezte, a 8-dik osztályt Nagyszebenben, ahol érettségi vizsgálatot is tett, Tudásvágya a jogi pályára vitte. Két évet Nagyváradon hallgatott, a III. és IV-ik évet a budapesti egyetemen végezte s államtudományi államvizsgálatot tett. . 1886. nov. 1-től 1890. január 1-ig a pestmegyei árvaszéknél joggyakornok volt. 1890-től a fővárosi lapoknál működött, mint munkatárs. 1899. október 31-én főjegyzővé választották Nagybányán 2400 korona alapfizetésre, az esküt ugyanaznap tette lö Azóta ebben az állásban működött s alig mozdult ki kétszer, háromszor városunkból. Városi levéltáros és muzeumőr is volt, h. anyakönyvvezető, iparügyi előadó. Az Anya-átok — szibériai tatár ballada; Magdumkuli — mulatságos rapszódia a hason- nemü turkomán költőről, aki főleg Abraham a Sancta Clara stílusában _ a dohányzás és a tolva jság ellen harcolt. A menny asszony-jutás, a lakodalom előtti versenyfutás a mennyasszonnyal — legenda, amely a kalmüköktől van kölcsön véve. Az Előkelő házasság — török-tatár legenda, mely éjszaki Közép-Ázsia népeinek folklór-világába vezet. A cseremiszek életéből van merítve a Levélváltás; ugyanis levelek ezek, melyeket a cseremiszek a cárhoz küldtek Pétervárra panaszképpen a pópa ellen, aki őket a pravoszláviára kény- szeritette. Vannak továbbá japán dalok, egy török ének Chináról (Csin-u-Macsin), mongol ballada a Tliz- özön-ről, mely a világot fenyegeti. Végül van vonatkoztatás a Krisztus előtt 3000 évvel Egyiptomban uralkodott népre, a hikszoszokra. Memnon szobra a magvetőhöz mintha régi szittyának, a Nilus-menti föld urának éneke volna. A szerző itt föltételezi, hogy a hikszoszok (akiket a tudomány ma általában ős-örményeknek tart; ők pedig magukat mai napig haikoknak mondják) szkiták voltak — a szkítákat turánoknak tarja, ős-magyaroknak. ** A szorosan vett tudomány kétségtelenül nem egyszer ellentmondhat ennek a széles ugor-tu**) A. v. Fischer Erklärung der Scytho-SarmatisDhcn Namen durch die ungarische Sprache cimü könyvében he akarja bizonyítani, hogy a szkiták ős-magyarok voltak. Fick viszont a perzsákkal rokon-népnek tartja. 1918. Február 24. Molnár Mihály nyomdatulajdonosnak 1902. október 22-én történt halálozása után lapot indított „Nagybánya“ név alatt, mely csütörtökön jelent meg s melyet úgyszólván élete utolsó napjáig nagy szeretettel és odaadással szerkesztett, ugyanennek kiadója és tulajdonosa is volt. Még budapesti hirlapiró korában adta ki „Verőfény“ cimü verskötetét, melylyel szép elismerést aratott. A „Rudolf album“-nak s. szerkesztője volt. Nagybányán kötetet nem adott ki. Az ilyen sok hivatalban forgolódó, sok irányban tevékenykedő emberről bajos bírálatot mondani különösen a gyász lelkűnkbe markoló hatása alatt. Szerette a művészetet, leánya Égly Sárika maga is hivatott festőművésznő s boldogult atyja is nagy vonzalommal viselkedett a festőművészet iránt. A város takarékpénztárának igazg. tagja, a rokkantak helyi alapjának megteremtője volt. A társadalomban kedves, rokonszenves, szellemes ember gyermekeit a rajongásig szerette. A család gyászlapja igy hangzik: Özv. Égly Mihályné Almer Róza neje, Sárika, Tibi, Misi gyermekei, Égly Sándor testvére a saját, valamint az összes rokonság nevében is megrendülve tudatjuk, hogy a felejthetetlen férj, drága jó édesapa, szerető testvér és rokon : Égly Mihály Nagybánya sz. kir. r. t. város főjegyzője, vármegyei tb. főjegyző, Nagybánya város takarékpénztárának igazgatósági tagja, a „Nagybánya“ szerkesztője folyó hó 17-én este 9 órakor áldásos életének 53-ik évében pár, heti szenvedés után az Urban elhunyt. Erősnek látszó szervezete nem bírta tovább a háború által reá is erősen nehezedő munkát és még súlyos betegen is nagy ragaszkodással szolgálta városát, az irodalmat és a közjót. A halál nemes munkálkodása közepette szólította el szerettei közül, ki még sokat munkálkodhatott volna a köz és családja javán. Drága halottunkat f. hó 20-án d. u. 3 órakor fogjuk róm. kath. vallás szertartása szerint örök nyugalomra helyezni, jó lelkének üdvéért a szentmisét f. hó 21-én reggel 9 órakor fogjuk a Mindenhatónak felajánlani. Nagybánya, 1918. febr. 18. Emléked örökké élni fog szivünkben! A város tanácsa ezt a jelentést adta ki: Porból lettünk, porrá leszünk. Nagybánya sz. kir. r. t. város tanácsa és tisztikara mély fájdalommal tudatja, hogy sok éveken- át volt érdemdús főjegyzője, Égly Mihály ur e hó 17-én este 9 órakor jobblétre szenderült. Elhunyt tiszttársunknak földi részeit e hó 20-án, szerdán d. u. 3 órakor adjuk át az anyaföldnek a Tótfalusi Kiss Miklós-utczai házából a róm. kath. vallás szertartása szerint. Ezen végtisztességtételre barátait, ismerőseit, jóakaróit tisztelettel meghívja a Városa Tanácsa. Sokat tudnék még rólad és véled beszélni korán kiszenvedett jó barátom, de háborús határok közzé szorított lapunk bűcsuzásra készt. ráni szemhatároknak, — de mint poézisnek teljesen elütő jelentősége van és nem csekély szépséget foglal magában. Zempléni inspirálásának főtényezője bizonyos, fölötte tág faji érzése s csak ennek hátteréből emelkedik ki a tiszta magyar nemzeti érzése: a Turáni dalokban egész sereg magyar dolgot is kapunk, úgy mint: A halálvőlegény (népmese), Hunyadi (hazafias dal a XV. századból), Fazekas tőrmester (a XVIII. századból), A kő (kunsági kép), Az őr (1848-ból Kos- suthról), stb. Itt kapunk egy dalt Bemről is, szánt- szándékkal gyatra magyarsággal Írva, mivelhogy Bem gyengén tudott magyarul. Mint látjuk, a magyar nemzet Zempléni poézisében ki akarja küzdeni a faji öntudatot, és állandósulni ezen a sárgabőrü alapon. Kétségtelenül c’ est de la littérature; és ha a poéta mondja: „Nyugatról kél a panaszének: a sárga faj minket felfal! — Az árja kétkedve kiáltja : „Nekünk magunknak is tul-kicsiny a föld“ ! — Ugor törzse. Tatár fia siess — pusztulj — halj ki! stb.: ez kétségtelenül irodalmi eszme, mivel hogy a magyarok, kivéve nyelvüket — mely egyébként harmadrészben szláv eredetű, — kevert faj, amelyben a mongol rég szerteosz- Nott, másrészt pedig a magyarságnak, mint nemzetnek létét semmi sem fenyegeti. De végre is a poétái müveket soha sem vizsgáljuk a politika, tudomány stb. álláspontjából. A poézisnek megvan a maga külön világa, amelynek kritériuma: hogy amennyiben szépen és harmonikusan szól —eléri célját és igazsággá válik. Ezt a célt Zempléni Árpád teljességgel elérte: fölfedezte a szép uj forrását.
