Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-29 / 52. szám
Nagybánya, 1918. December 29. — 82. szám. Jobb uj-évet, mint ez volt!,------------------—* XL IV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATAL* . MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. fék. Kir. Ügyészség Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. ———- Egyes szám 24 fillér. ■---= Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. dóhivaíal: szám cilatt ícieum szám : Nagybánya 18. Ä holnapra hirdetett városi párti alakuló gyűlést közbejött akadályok miatt elhalasztották. Felhívás előfizetésre. E számmal befejeztük az évet s előfizetést hirdetünk az uj 1919-dik évre, lapunk XLV-dik évfolyamára, kérve a m. t. közönség szives támogatását. Az előfizetés árai: Egész évre . . . 12 K Félévre..........................6 K Negyedévre ... 3 K Egyes szám ára . . 24 f. Akik idegen katonaság által megszállott területeken laknak, ahonnan utalványt nem lehet föladni, szíveskedjenek bélyegekben előfizetni vagy ajánlott levélben küldeni a bankjegyet. Valamelyik pénzintézet utján átutalással is lehet fizetni vagy úgy, ha egy budapesti ismerősüket kérik föl, hogy az fizessen elő he|yettUk. Tisztelettel: a Kiadóhivatal. Bizakodók legyünk! Vájjon nem túlságosan merész —e jelenleg minden bátorító ige, mely a mostani szomorti világban a magyarság vigasztalására elhangzik? Az idők megnehezült járása közben csakugyan szokatlannak tetszik az ilyen intelem, az ilyen felhivó szózat. A háborús vérzivatar sötét fellegei el sem vonultak, még köröskörül fenyegetnek, sőt határaink felől beijebb-beljebb nyomulnak. Ha élet veszedelembe akarnánk rohanni, újra ádáz tusákat vívhatnánk. Az egész világ ellenünk fordult. Az ifjú népköztársaság súlyos, válságos helyzetében sok száz bajjal küzködik. Természetes dolog, léteiének kezdetén szükséges kiállania a legnagyobb nehézségeket. így fog ez tartani egyelőre jó darab ideig, legyünk reá elkészülve. Napról-napra tapasztalhatja az ember, hogyan forog veszedelemben az ifjú köztársaság vonzóereje és csökken népszerűsége. Terjedelmében növekszik a bizalmatlanság a népkormány iránt. Az emberek szavaiból csüggedező hang ütődik fülünkbe. A beszédekből kicseng a lemondás, a reménytelenség. Azonban mindez az irtoztató lelki hangulat, mardosó szívbeli fájdalom túlságba van hajtva, jórészben fölösleges és hiábavaló. Szó sincsen róla, van helye az aggodalomnak. Sötét és titokzatos a jövendő távlata. Ámde nincs okunk arra, hogy reményünket elveszítsük vagy kétségbe essünk. Ne legyünk kishitüek! Földi halandónak csupán az enyészet szélén, a halál órájában szabad és kell lemondania reményeiről. Csüggedni nem férfierény. Ezer esztendő óta számtalanszor volt a nemzet hasonló súlyos helyzetben, talán a végvesze- delem szélén és mégis — él a magyar. Hát hol csillan a reménysugár? Hol van a jobb jövőre való kilátás? Ott van a bátrak szivében, akik erősek maradtak, akik cselekedni készek. Ott van a mi történetünk lapjainak a tanúság-tételeiben. Ott van a mai helyzet mély értelmű előjeleiben azok számára akik tudnak a sorok közt olvasni. Ott van a mi igazi és radikális demokráciánkban, mely őszinte és egyedülálló a maga nemében. Ami igazi demokráciánk és a belőle folyó pacifizmusunk vagyis békeszeretetünk ami legerősebb fegyverünk. Nem szükséges más érezfegy- verhez nyúlnunk. Bátran lemondhattunk a fegyveres ellenállástól. A magyar népköztársaság demokratikus és pacifista magatartása fogja megszerezni a világ népénekrokonszenvét az ország lakossága számára. Ha eddig irigykedtek a magyarra és e haza minden fiára, mert volt mit irigyelni tőlük, meg kívánják majd tőlünk a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, melyre mi szolgáltatjuk a példát. Akik mostanában a testvérnépeink közül elszakadásra gondolnak, nemsokára mindnyájan vissza fognak kívánkozni a magyar antiim- periaiista, antimilifarista és antikapitalista területre. Mutassak-é reá a tótok legújabb esetére ? A horvátok nagy csalódására ? A kolozsvári nemzet- gyűlésen elhangzott romániai nyilatkozatra? Az európai politikai és katonai helyzetben is sok-sok vigasztaló jelenséget találhatni. A reménykedésnek ottan is számos kiinduló pontját fedezem föl. Az ántánt katonaihatalommal nem rendelkezik többé. Ennél fogva van oka félni, tartani azoktól, akik tőle fegyveszünetet kértek, anélkül, hogy általa tényleg íegyőzettek volna. Az ántánt félelmét elárulja az a nagy buz- góság mellyel a győzelmét erőszakosan ki akarja használni és le akarja nyűgözni az imént legfélelmesebb ellenfeleit: a magyarokat és a németeket. Rávall félelmére, hogy a katonai megszállási vonalat folyton beljebb tolja és talán minden várost stratégiai pontnak fog kijelenteni, csakhogy az országot minél jobban lenyűgözze. Legyünk reá elkészülve, hogy tőlük segitségképen se élelmiszert, se nyersanyagot, se szenet nem kapunk. A váratlan győzelemtől szinte megijedt ántánt katonailag is gyönge. Ha nem volna kimerült, vájjon nem maga végezné a megszállásokat, mig mostan 800 zsebrákot szabadit reá a tótságra ? Máshová is más idegen zsoldosokat küld, akiknek országával békét kötöttünk, nehogy az ország talpra álljon. Az ántánt gyöngeségére és félelmére mutat végül az a körülmény; hogy polgári kormányzatot kiván Magyarországon a szociálisták kizárásával. Neki magának van félteni valója otthon, félti uralmi rendszerét. Ha felülkerekedik otthonn az igazi demokrácia akkor teljesen megfordul a helyzet és a legyőzött népek ragadják el a végső diadal eredményeit. A diadal szekere még nem állott meg. Még nincs békekötés. A kerék tovább forog, alsó küllői felül fognak kerekedni, utoljára, az lesz a megállás, mert akkor jön el az igazságnak: a demokráciának győzedelme és megbukik végleg a mai antidemokratikus külső zsarnoki uralom. Más idők fognak még következni, biztos hogy nemsokára, hiszem ez újévben már békekötés előtt. Legyünk bizakodók! b. B. Külföldi esetek. Kéznyujtás helyett koponyanyujtás. Goethe anyját a koponyatan érdekelte és megtudva, hogy Gall dr., a hires phrenologus Frankfurtba érkezett, bizalmas barátnéját megkérte, hogy a tudóst, aki a koponya alakjából a jellemre vont következtetést, mutassa be nála és előzetesen mondja meg neki, hogy betegeskedése miatt nem látogathatja meg ő maga. A bizalmas barátné azonban elkésve ment Gall dr.-hoz. Utóbbi már elutazott Frankfurtból. A barátné sajnálkozva sietett Goethenéhez, de találkozván Tieck költővel, aki Goethét akarta meglátogatni együtt jelentek meg a koponyatudóst türelmetlenül váró hölgynél. — Szerencsémnek tartom a halhatatlan mester édes anyjának hódolatomat jelenteni. — A kettős bókot annyival is inkább köszönöm, mert hallottam, hogy bókolni nem szokott. A költő zavarba jött. — Nem is képzelem . . . — Hagyjuk ezt — szakította félbe az ur- hölgy — és végezzük feladatunkat mielőtt más látogatók érkeznek. Ezzel dús hajzatát homlokáról eltávolilva fejét meghajlottá. — De hiszen ez az ur nem Gall dr. hanem Tieck, a költő mondta nevetve a bizalmas barátné. — Nos szép komédia, mennyire kinevetnek ha megtudják, hogy kéznyujtás helyet koponya- nyújtással fogadtam. — A jelenet két tanúja nem mondta el ugyan senkinek sem a komikus esetet, de Goethe anyja maga beszélte el a fiának s igy került az a rendelkezésünkre álló krónikába is. A költő és a színész. Thompson költő rósz anyagi helyzetbe került Londonban ; gyakran éhezett s igy kénytelen volt adósságot adósságra halmozni, mig hitelezőinek egyike az adósok börtönébe juttatta. Kuin a hires színész, erről értesülve meglátogatta börtönében a tehetséges fiatal költőt. — Kedves fiatal barátom, nem is képzeli mennyivel tartozom Önnek. Búskomorságban szenvedtem ; a leghíresebb orvosok tanácsa mitsem használt. Ily állapotban olvastam költeményeit, és ez az olvasmány helyreállította egészségemet. Ezért végrendeletemben, honoráriumként száz font sterlinget hagyományoztam Önnek, mivel pedig arról győződtem meg hogy most pénzre nagyobb szüksége van, mint halálom után lesz; fogadja el ezt a százast. Feleletet sem várva gyorsan távozott a szinész. Thompson a száz font sterlinggel valamennyi hitelezőjét kielégítette. Ez az eset Londonban általános beszéd tárgya lett. Mindenki igyekezett Thompson költeményeit megszerezni, nem csoda, hogy rövid időközökben tizenhat kiadást értek el a költemények. A fiatal költő ily módon oly jövedelemre tett szert, amely anyagi gondjaitól egyszersminden- korra fölmentette. Jogos megbotránkozás. Midőn Talma hires szinész meghalt és végrendeletének kihirdetése után Conpigny, az elhunytnak barátja arról értesült, hogy a végrendeletben neve nem fordult elő, megbotránkozva kiáltotta : — Hallatlan, semmit sem örökölni attól, akinél húsz év óta hetenként háromszor ebédeltem.
