Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-22 / 51. szám
Dicsőség Istennek, békesség az embereknek!^ Nagybánya, 1918. December 22. — 51. szám. XLIV. évfolyam. TÁRSAD AL MX HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. ===== Egyes szám 24 fillér. «=*=■= Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. iiivatal: Tek. Kir. Ügyészségi' alatt = 18. ' Nagybánya város népéhez. — Alakítsunk városi pártot. — A háború mérhetetlen terheket és sok megoldásra váró feladatot rótt úgy az államra, mint a városokra. A pénzügyi és társadalmi kérdések egész tömegét úgy az állam, mint a városok vállvetett munka, szervezettség nélkül megoldani képtelenek lesznek. Mindenesetre előnyük lesz e nagy munkában azoknak a városoknak, amelyek fölismerve a helyzetet, korábban szervezik meg e nagy feladatok megoldására társadalmukat. Ezt a célt óhajtja elérni sok városi polgár egybehangzó véleménye alapján e felhívás, mely minden politikai pártszine- zet nélkül egy „Városi pártba* akarja tömöríteni „Nagybánya népét*; abból a célból, hogy a városra váró s megoldást követelő összes kérdések közmegnyugvással, egyetértéssel igazán a köz javára legyenek megoldhatók. Tekintettel arra, hogy a jótékonyság terén is nagy munkát kell végezni, kívánatos volna, hogy a nők a férfiakkal egyaránt tagjai legyenek e pártnak. Felhívunk tehát mindenkit, aki velünk egyetért, hogy 1918. dec. hó 29. napján d. e. 11 órakor a színházteremben alakuló gyűlésre megjelenni szíveskedjék. Nagybánya, 1918. dec. 18. A Városi párt szervező bizottsága. Városi közgyűlés — 1918. dec. 21. — Két óráig tartott közgyűlése volt ma a képviselőtestületnek, ahol az ügy sürgősségére való tekintettel napirend előtt elővették a Lapos-erdő famennyiségének eladása és a kőbányatelepi andesit kő bérbeadásának kérdését. Előbbiben a miniszterhez küldik az iratokat, az utóbbi ügyben pedig tovább tárgyalnak a vállalkozóval, mert hisz az ügy ma még a kezdet kezdetén. Beterjesztették szintén napirend előtt, valószínűen utoljára az értékképviselők névsorát, ezt a közgyűlés elfogadta, megállapította és közszemlére kiteszi. A rendőrség átszervezése és a tisztviselők drágasági pótléka nyújtott még érdekességet a mai tárgyalásnak. A rendőrség dolgában kikérik a miniszter véleményét, mivel egy háborús rendelet értelmében uj állásokat nem szabad szervezni az ő előzetes hozzájárulása nélkül. Az utóbbit Révész-»János adta elő, aki kellő részletességgel kidolgozta az egész javaslatot. Úgy a tényleges, mint a nyugdíjas tisztviselők és alkalmazottak 50% pótlékban fognak részesülni. A gyűlés ezt egyhangúan szavazta meg. A földekre igényjogosultsággal birók összeírására: Vass Gyula dr., Miskolczy Sándor dr., Bányay József, Szász József, Csepey Ferenc, Révész János, Molcsány Gábor, Kiss Lajos, Berindán János, Petro- ván János tagokat küldte ki. ; a pályázatot nívgiiinjvu^rv -vő t* 1«. pioigtumesterie nézve kimondták, hogy amig a polgármesteri teendőket teljesiti, addig annak a fizetését élvezi jan. 1-től kezdve. Gyűlés vége 12 órakor, amikor a nőegyesület vonult be a terembe, hogy megrendezze a karácsoni kiosztást. Egyébként a gyűlés menete következő volt: Elnök: Ajlai N. Gábor dr. Jegyző: Kupás Gyula aljegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Kupás Mihály, Tréger Lajos. Hitelesítés ideje: dec. 26. a) Napirend előtt beterjesztették a Laposerdő eladandó fájának az árverési föltételeit 3.537,206 K kikiáltási ár mellett. Fölterjesztik a miniszterhez. b) A Mazzi Luigi sírkő és márványgyár a blidári követ bérbe akarja venni. A képviselet megbízta a tanácsot, hogy lépjen érintkezésbe az illető céggel és tárgyalásának eredményéről tegyen jelentést. 1. A rendőrség újjászervezése tárgyában a gazd. és pénzügyi bizottság, valamint jogügyi bizottság javaslatot terjeszt be a képviselethez. A közgyűlés bár úgy véli hogy az uj rendőrségi szervezet jóváhagyását ma távolról sem lehet remélni, egyelőre a miniszterhez föl- terjesztéssel él s kikéri előleges véleményét. 2. A városi alkalmazottak részére az adhoc bizottság 50% drágasági pótlékot javasol 1918. évre s erre a Laposerdő várható bevételét jelöli meg. A tisztviselők fizetésének rendezésére külön szabályrendelet-módositó gyűlés összehívását véleményezi. A nemzeti tanács dec. 19-én tárgyalta az ügyet s a maga részéről egy tagnak kivételével Vérző szivek karácsonja. — Iría: Révész Zoltán. — Nehéz harcra készültek honvédeink. A Piave partján hosszú kígyózó vonalban feküdtek a bakák. A puskák megtöltve lövésre készen, a gépfegyverek is ezer halált osztogató szándékkal tátogatták szájukat. Hős kitartással várják a parancsot, hogy a Digót megtámadhassák. Ki tannak már mindnyájan fáradva, a hosszú, négyesztendős háború elcsigázta mindegyik erejét, de az a tudat, hogy a hazáért küzdenek és nyomorognak a sáros árok fenekén, megacélozza izmukat. Délután egy órakor megérkezett a parancs, de nem támadásra. A századparancsnokok össze- hitták a legénységet, kitörő örömmel, lelkes beszéd kíséretében adták tudtára mindenkinek, hogy vége a háborúnak. Otthonn Magyarországon kitört a forradalom, a dicső, a békeszerető és fölösleges embervérontást kerülő eszmék végre diadalra jutottak. Belátták, hogy semmi értelme sincs most már a további einberkinzásuak, mindenki mehet haza. A katonák a hirtelen fordulatot és beszédeket alig tudják meglepetésükben fölfogni. De a parancsnokok különben sem engednek sok időt a gondolkozásra. Visszavezénylik a legénységet az árokba, hogy egy műtámadás végrehajtása után elvonulhassanak az ütközővonatokhoz. Ropognak a puskák, süvitnek a gépfegyverek. Ez már azonban csak az ellenség megtévesztésére való műcsata. Némelyik baka még bucsucélzást is csinál, legtöbb azonban már csak a levegőbe lő. A vad orkánként hangzó tüzelés után felkűsznak egyenkint a honvédek az árokból. Emberfeletti munkát végeznek, hiszen hason csúszva kell megtenniük az utat az állomásig. Az olasz az óriási tüzelésből nagy túlerőre következtetve nem mert támadni. így a mieink tervüket szerencsésen keresztülvitték s avval a gondolattal eltelve, hogy nemsokára meglátják a már boldog békében élő szép Magyarországot elérkeztek az állomáshoz. Bent ülnek a hazatérő katonák a vonatban. Sok mindenről tárgyalnak. Nagy Pál az öreg honvéd is közöttük van. A már deresedő bajuszu de jóerőben lévő magyar gazda a maga gondolataival van elfoglalva. Istenem milyen jó is lesz otthonn boldog békében élni. Elvégeztük amire kiküldöttek bennünket, megvédtük drága Magyar hazánkat. Most már senki sem fog többet bennünket háborgatni. Nemsokára újra hallom a gulya kolornpjának szavát, kis falum harangját, gyermekeim, feleségem a a falubeli leányok és legények vidám dalát. Sok bajban, nyomorúságban volt részem a hosszú háború alatt, de már most a békével az ilyenek elmúltak és édesen pihenem majd ki otthonn a keserű fáradalmakat. A vonat viszi, viszi a háború hőseit. Egyszer csak megáll. Nagyobb álomásra érkeztek. A katonák az ablakhoz tódulnak és harsány éljenzésekben törnek ki. Az állomáson is katonák vannak. Ezek azonban nem értik a magyarok kiabálásait s nem hurráhval, de sortüzzel viszonozzák. A vasút utasai nem tudják megérteni miféle béke lehet a szomszéd országban, ha még mindig ropognak a puskák. Az arra őgyelgő vasutasok adnak nekik fölvilágositásí, hogy a volt szövetséges már ellenség és bizony nem kedveli már a magyarokat. A tisztek megadják a jelt az indulásra, gyorsan elrepíti a mozdonyvezető a kocsisort, nehogy újra kellemetlenkedjenek a volt „kamerádok.“ Sok puskaropogásos állomáson haladt keresztül a vonat. Nagy Pál alig birt már a türelmetlenségtől helyén ülni. Lenne már otthonn — gondolja magában — hiszen itt nincs béke, itt folyton lövöldöznek. Az igaz, itt nem is lehet béke, hiszen a tiszt urak csak azt mondták, hogy nálunk van. Ejnye de nehezen érek haza, pedig már úgy várom a boldog békét. ❖ Hazaért végre Nagy Pál falujába. Négy éve nem volt már otthonn. Az öreg azért hamarosan rátalál kicsi fészkére, hajlékára. Hogy nagyobb legyen a család meglepetése, nem megy be a kapun, csak az ablakot zörgeti meg. Az asszony, fia, leánya éppen ebédnél ülnek. Riadtak ugrik föl az asszony a zörejre s kiszól szinte erőtlen hangon: — Ki az ? — Gyere, nézd meg. Kimegy az asszony félénken s meglátva katonaruhás férjét szinte eszméletlenül rogyik karjaiba.
