Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-24 / 47. szám

47. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1918. november 24 másik oldalon egy úri asszony, nyílt arcá­val úgy néz mintha támadni akarna, csak a dárda hiányzik a kezéből. Büszke vagy nagyravágyó ? Nem törődöm vele. —ig. Heti krónika. A háborús állapotok talán némileg tisztá­zódtak. Mai híreink már megnyugtatóbbak. A határszéleken is nagyobb rend van. Csupán a spanyol nátha nem enged erejé­ből, sőt még mintha jobban terjedne. A harctér­ről is jönnek haza betegek s mint Szatmárról jelentik, ott épp e miatt uj erőre kapott a csúf betegség. Nálunk hazaérkezett katonák is halnak el benne, akiknek a sors csak annyit engedett meg, hogy még egyszer lássák szép szülőföldüket, a páratlan nagybányai hegykoszorut, azután térje­nek meg boldogabb hazájukba. Mai számunkban csak 18 halottról hozunk közleményt, de délelőtt még két halottat jelen­tettek, aztán egy ifjú hadfi haláláról is értesülést vettünk, szóval 21 halott volt a héten is. Ez még mindig ötszöröse a rendesnek. Meg látjuk már most a hideg mennyire fog tudni rendet csinálni. Ma már 8 C. minimumot is észleltek egyes hidegebb helyeken. A belvá­rosban csak 5 volt, de ez is elég novemberben, hisz András napja még egy hét, tehát tulajdon­képp ez a kemény hideg időelőtti. Minden esztendőben szokott lenni nálunk nov. közepén olyan próbatél-féle. Az 2—3 napig tart, aztán karácsonig sár van és enyhe idő, úgy hogy a szent ünnepen rendesen a „fekete kará­cson “-ról panaszkodunk. Lehet, hogy ennek felel meg ez a mostani pár hideg nap is és lehet, hogy még nehány enyhébb hetet is fogunk élvezni, ami bizony tekintettel a fahiányra, cipőhiányra, nagy áldás volna. A hét legnevezetesebb eseménye különben, hogy a vasúton a teheráru forgalom megindult, ami mégis csak jelent már valamit ebben a za­varos kibontakozásban. A személyforgalom igaz, nyitott ablakok mellett történik, de a fehérárunak talán nem árt meg a léghuzam. Czukrot is osztanak most, ez is két hónap óta várva-várt vendég volt. így ezt a hetet a viszonylag türhetőbbek közzé sorozza a krónikás. A Nemzeti Tanács újjáalakulása. Városi közgyűlés volt nov. 18-án, mely alkalom­mal a képviselőtestület kimondta, hogy elválik a Nemzeti Tanácstól s magának csak a régi hatáskört tartja fenn. Ezt sokkal helyesebbnek véli abból a szempontból, hogy a képviseletnek tagjai nemzetőrségük miatt a működésben nem Az asszonyok elszélednek, Hunyni mentek, elpihentek. Nem búsulnak e miatt, Mulatnak a férfiak. Halat, vadat, lovat ettek, Egész ménest hasba tettek, Csikózsírban bővelkedtek. Hetven hajó friss halat Lenyeltek egy hét alatt. Megfőztek egy réngulyát, Hatvan jávor borjúját. Ezer ludat! Hajahó ! Szállt a pelyhe mint a hó, Szél hordta mint felleget, Belepte a szigetet. Atyafiak, unokák Faltak mint a rozomák. Jövevények, szegények, Rajtuk is túl tevének. Sokból a sok már kifordul. Az ételül, az italtul Hasak kilyukadtak, Kutyák kipukkadtak. Vége nincsen az ivásnak. Isznak egy nap, isznak másnap. Harmadnapra jön negyedik, Az italt csak töltögetik. Hatod napra jön hetedig, Az ivó nem kevesbbedik. Asztal fején Holló herceg, Asztal végén Vasfejü Sörivásban versenyeznek. lesznek akadályozva. így a 120 tagból álló Nem­zeti Tanács azonnal gyűlést tartott s kimondta, hogy a demokratikus követelményeknek meg­felelően átalakul. Kedden a végrehajtó bizottság ülésezett s megállapította azokat a kereteket, melyekben az uj Nemzeti Tanács megalakítandó volna. Szerdán ezt a tervezetet a Nemzeti Ta­nács gyűlése egyhangú határozattal elfogadta s igy most folyik a képviselők választása. A végre­hajtó bizottság az uj alakulás megejtésére nézve a következő hirdetményt adta ki: A közönséghez! A nagybányai Magyar Nemzeti tanács a demokrácia követelményeit megértve eltározta, hogy újjá szervezkedik. 'Felhívjuk ezért városunk minden lakóját, hogy kereseti ágak szerint csoprtosulva a helyi Magyar Nemzeti Tarrácsba képviselőit 8 napon belül válassza meg, illetve küldje ki. Válasszanak pedig az összes álilami közal­kalmazott tisztviselők, postai segédtisztek és vasúti altisztek 8 képviselőt. Az állami bányaüzemek altisztéi és az állami közalkalmazottak hasonlásu egyénei négy kép­viselőt. > A posta altisztek, továbbá vasúti, bírósági bányakapitánysági etc. szolgák kettő képviselőt. A nyugdíjasok egy képviselőt. Az önáló iparasok négy képviselőt. Az ipari alkalmazottak négy képviselőt. Az önnáló kereskedők három képviselőt, a kereskedelmi alkalmazottak egy képviselőt. A pénzintézetek egy képviselőt, a magán­tisztviselők és a pénzintézeti alkalmazottak egy képviselőt. A gazdálkodók (birtokosok, mezőgazdák, szőlőmtivelők, erdőtulajdonosok, fuvarosok etc.) hat képviselőt. A bányamunkásság négy képviselőt. A szabad szellemi foglalkozást üzzők (orvo­sok, gyógyszerészek, ügyvédek mérnökök, lelké­szek festőművészek etc.) öt képviselőt. A nemzetőrség egy tisztet, egy altisztet és egy közlegényt. A közigazgatási tisztviselők kettő, altisztek kettő és szolgák egy képviselőt. Gyárüzemek és malmok egy képviselőt. A bizottság kimondotta, hogy az eserleges figyelmen kivíil maradt kereseti ágak aránylago- san megállapítotok képviselőit a bizottságba jelentkezés esetén befogadja. Nagybánya, 1918. nov. 22. A Magyar Nemzeti Tanács végrehajtó bizottsága. A nyugdíjasok egyesülete nov. 24-én, vasárnap d. tt. 4 órakor; a polgári kör helyisé­gében gyűlést tart, melynek tárgya : a nyugdíja­sok képviseltetése a Nemzeti Tanácsban. — Az elnökség. Versengésük nagyszerű. Nyelegetnek, töltögetnek. Nyirkupával integetnek Egymásnak igy messzirül S egy-egy kupa kiürül. — „Igyál, sógor, kell-e még? Igyál, sógor van elég! Hetednapja iddogálnak, Bevedeltek kádat hármat S még csak nem is ittasok. Jó a sör, de sok a sok. Vasfő herczeg unja, látszik; Le nem győzik evvel őt! Ily italban béka játszik! Kevesebb lét, több erőt! Asztal végén csak felállott, Sógorának átkiáltott: — „Boza-söröd öt-hat káddal Itasd meg a parti náddal! Mézvizet adj ! tűzvizet! Ital adjon vért, tüzet!“ — Holló herczeg szót fogad, Helyeslőleg bólogat: — „Rének savanyu tejével. Boza-sörrel, korpa-lével Torkig ittad már magad? Légy-ölő galócza-lével Végzünk eszed más felével, Virtus abból nagy fakad!“ Mézet, mérget össze-vissza A két sógor issza, issza, Ürítik a nyirpohárt. Kinek használ, kinek árt. j Malénszky Károly, j ^ magyar bányá­korbeli, elismert derék tisztviselője halt el f. hó 9-én Zalatnán Malénszky Károly bányakapitány személyében. Az elhunyt felsőbányái származású volt s gyermekéveit részben szülővárosában, diák­éveit Nagybányán töltöite. Első házassága révén is szoros családi kötelékek fűzték Felsőbányához. Mint főbányabiztos pedig néhány évvel ezelőtt a nagybányai bányakapitányságnak vezető s váro­sunk társadalmának tevékeny tagja volt. A hivatal­ban pedáns, a felekkel mindig udvariasan, előzé­kenyen bánó példás tiszviselő működését felettes hatósága is méltányolta, kinevezték Zalalnára bá­nyakapitánynak, ahol most váratlanul elhunyt. Ha­lálát mindenki megrendülve fogadta, aki csak ismerte. A megboldogultat 11-én helyezték örök nyugalomra igen nagy részvét mellett. Nyugodjék békében 1 Halálát a következő gyászlapon tudatta : | Özv. Malénszky Károlyné született Zselezsnáky Ilona az összes rokonság nevében mély fájdalom­tól megtörtén tudatják, hogy forrón szeretett férje Malénszky Károty m. k. bányakapitány folyó hó 9-én délután 2 órakór életének 56-ik, boldog házasságának 7-ik évéban váratlanul jobblétre szenderült. — A boldogultnak hűlt porhüvelye folyó hó 11-én délután fél 3 órakor lesz a római katholikus hitvallás szertartása szerint a helybeli sirkertben örök nyugalomra elhelyezve. — Az engesctelő szent mise áldozat lelki üdvéért folyó hó 12-én reggel lesz a Mindenhatónak bemutatva. Az örök világoság fényeskedjék neki! Zalatna, 1918. november 9. Kérelem a Nemzeti Tanácshoz. Tury József járásbirósági dijnok, rokkant szakaszvezető és nemzetőr a Nemzeti Tanácshoz intézett kérel­mében azt panaszolja, hogy családja teljesen le­rongyolódott, ő maga 4 évi katonáskodás után, mint rokkant jött haza. Különösen családjának cipőre volna szüksége. Ő maga Barazsu úrtól kölcsön kapott cipőben jár. Tudomása szerint a város 12—15 drb. cipő felsőrésznek való bőrrel rendelkezik, mivel azonban ezen a 80 cipész nem tudott megosztozni, azért a kiosztás elmaradt. Kéri a cipészeket, hogy egyezzenek meg sürgő­sen, másodsorban a Nemzeti Tanácsot kéri, hogy az intézkedjék ebben a dologban s a kész cipő felsőrészeket ossza ki olyanoknak, akik rászorul­tak. A tél nem várhat, azonnal való elintézést kér. Magát a kérelmet, mivel az a Nemzeti Ta­nácsnak szól, illetékes helyére áttettük. Lapunk 2. 32. számait kétszeres áron megvételre keresi a Kiadóhivatal. Nőegyesület szokásos őszi közgyűlése özv. Stoll Gáborné előlülése mellett vasárnap, f. hó 17-én d. u. 3 órakor volt. Napirend előtt Szőke Bélé titkár az országos Nőegyestileti szövetség átirata kapcsán felszólította az egyletet a Magyar Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásra. Az egye­sület egyhangúan úgy határozott, hogy belép, Tizedik nap hajnalára Minden ital elfogyott. Tizedik nap hajnalára. Holló herceg lerogyott. A pallón ül, feje szédül, Szerte néz, ül: Látja, sógora ál vitézül, LJtra készül, menni készül, Húga, íme öltözik . . . Az is vele költözik? Nagy ezen ő ánrulatja Busa fejét csóválgatja. Marasztalást motyog ajka: — „Maradj még a csontos hétre, Csontlevesre viz-ebédre, Keszeg-szálka-lakotnára, Ebek-hagyta vacsorára. Ha maradsz is, ha úgy is, Még akkor is, még úgyis, Még idején értheted Még eleget nézheted Szülőidet, fészkedet. Te meg húgom, itt maradsz! Nem visz el e rőt paraszt! íme, sírsz? No menj te, menj te Gyönge szivem gyöngye, szentje! De te, sógor, tudd meg azt: Nem volt nő-díj, nincs kelengye!“ — Szólt. Dühös volt, hogy elázott. Menyét módra hason mászot A pihenő ház-zugig. Még tán most is aluszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom