Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-17 / 46. szám

Nagybánya, 1918.

November 17. — 46. szám.

XLIV. évfolyam.

NAGYBANYA £8 VIDÉKE

TÁEBáDALM HETILAP.

A NAnYDjLv'rAl GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

ir. Ügyes? MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési ár

Negyedévre 2 korona és 1 1 =— ■—- Egyes szám 24 i

A helybeli Nemzeti Tanács közgyűlése

— 1918. nov. 14-c*. —

Egy óráig tartott közgyűlése volt csütörtökön délután a képviselőtestületből átalakult helybeli Magyar Nemzeti Tanácsnak. A gyűlés népes volt s nemcsak képviselők voltak jelen, de közönség is, valamint a nemzetőrök közül számosán.

Két tárgy keltette föl nagy mértékben az érdeklődést. Az egyik a helyben megalakult „szatmármegyei Román Nemzeti Tanács“ átirata, mely szerint román polgári népbiztosokat' óhajt küldeni Nagybánya város közigazgatása mellé.

A tárgyhoz többen hozzászólottak s a határozat az lett, hogy az orsz. Nemzeti Tanácshoz fordulnak utasításért ebben a kérdésben.

Másik nevezetes kérdés volt az orsz. Nemzeti Tanács leirata mely választ kér arra nézve, hogy akarja-é a nemzet a köz- társasági államformát ?

Erre egyértelműen igennel felelt a gyűlés, egy-két szónoknak lelkes hozzászólása után.

Közben az elnök megkérdezte Brebán Sándor szónokot, hogyan tudja megegyeztetni itt a magyar nemzeti tanácsban viselt állását a román nemzeti tanácsban viselt alelnökségével ? Ez a kérdés nézeteltérésre vezetett az elnök és Brebán között, aki

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

RÉVÉSZ JÁNOS.

! később lemondott magyar nemzeti tanácsi I tagságáról.

Volt még szó arról is előzőén, hogy I kirendelhető-é vidékre a helybeli nemzet- | őrség, erre azt határozták, hogy nem, rni- ’ vei a mi helyi nemzetőrségünk kizáróan a város megvédésére s az itteni rendfenntartásra alakult.

Részletes tudósításunk következő:

Elnök: Ajtai Nagy Gábor dr. h. polgár- mester.

Jegyző: Kupás Gyula aljegyző.

Hitelesítők: Csüdör Lajos, lovag Csiky Lajos, Thorma János.

Hitelesités ideje: nov. 17. d, e. 11 órakor.

1. Napirend előtt Srnaregla rendőrkapitány bejelentette, hogy a szatmármegyei román nemzeti tanácstól Brebán Sándor alelnök aláírásával a következő átiratot kapta:

„A nemzetek önrendelkezési joga alapján Szatmárvármegye területén lakó román nemzet a békekongresszus határozata előtti átmeneti időszakban is részt kíván venni a végrehajtó hatalom gyakorlásának azon részében, mely a román nemzet tagjait érdekli.

Ennélfogva a vái-mcgyei román nemzeti tanács Nagybánya város közigazgatása mellé román polgári népbiztosul dr. Nyisztor Aurél ügyvéd, népf. főhadnagy, nagybányai lakost rendelte ki azzal, hogy működését azonnal kezdje meg.

Erről, annak kiemelésével van szerencsém értesíteni, hogy a tek. városi rendőrkapitányságnak Nagybánya város területén lakó románok összeségét, vagy egyes tagjait érintő minden rendelkezése a románokat csakis azon esetben kötelezi és joghatállyal csakis azon esetben bir, ha azokat a tek. rendőrkapitányság mellé rendelt román polgári népbiztos is aláírásával látja el.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 20. szám alatt

Telefon szám: Nagybánya 18.

Felettes hatóságainak rendelkezései és határozatai, ha azokat illetékes román népbiztos még nem szignálta, joghatálylyal csak azon esetben bírnak, ha azokat nevezett román polgári népbiztosunk utólagosan szintén aláírja.

Legyen szabad remélnünk, hogy a niai rendkívüli viszonyok között kölcsönös megértéssel sikerülni fog a végrehajtó hatalom gyakorlásában összhangu együttműködést biztosítani.“

A rendőrkapitány indítványozza, hogy a helyi Nemzeti Tanács intézzen azonnal'fölterjesztést ebben a kérdésben a Népkormányhoz, hogy minő magatartást tanúsítson.

A tárgyhoz dr. Vass Gyula, Vajay Imre, Brebán Sándor, L. Bay Lajos, Boitner K., dr. Barna Samu szólották hozzá. Végre is a rendőr- kapitány indítványát emelték határozattá.

2. Ugyancsak napirend előtt Srnaregla rendőrkapitány részletesen megokolja, hogy az eddigi szokástól eltérően a helyi Nemzetőrséget nem kellene a város határán kivül -teljesítendő szolgálatra elengedni.

E tárgyhoz 1. Bay Lajos, Thorma János, Srnaregla M., Vajay Imre szólották hozzá.

Mire a gyűlés kimondta, hogy ezután a helyi nemzetőrség vidékre ne legyen kirendelhető.

3. Boitner Károlynák azt az indítványát, hogy a végrehajtó bizottság olyan tervezet kidolgozására utasittassék, mely lehetővé tegye, hogy a köztisztviselők is részt vehessenek a Nemzetőrség szolgálatában, hivatalos teendőik ethanyagolása nélkül

a közgyűlés egyhangúan.elfogadta.

4. Elnök felolvassa az Orsz. Magyar Nemzeti tanács 145.605—1918. sz. a. érkezett táviratát, melynek szószerint való szövege következő:

Nemzeti Tanácsnak Nagybánya.

A világesemények sürgős kötelességévé teszik Magyarországnak, hogy jövendő állami életének formájáról most már hatáHazafelé idegen országból.

Már 30-án nagyon izgatott volt a hangulat. Kisebb-nagyobb csoportosulások az utcákon, a cukorgyárak cseh munkásai nemzeti nótákat énekelve sétálgattak. A német lakosság feltüzte a fekete-piros-fehér kokárdát. Egy-két katona a cseh színeket: a piros-fehéret. A leitmeritzi Miliitär Kommando telefonálja, hogy az ilyeneket el kell fogni, össze kell gyűjteni és be kell szállítani a theresienstadti erőd börtönébe. A kísérők visszaérkeznek, fegyvereiket elszedték, a foglyokat sza- badonbocsátották, őket megverték és visszakergették. Theresienstadt már a cseheké.

Este későn beállít étkezdénkbe a város egyik borbélya Jirosch ur, mint a lobositzi cseh ügyek főintézője és a legtisztességesebb hangon tudomására hozza őrnagyunknak, hogy még az éjjel Prágába utazik és Magyarországra való szállításunkat becsületesen el fogja intézni. Alig hogy eltávozik, jön a másik vérbeli politikus, Feldmann borbély, mint a német ügyek szószólója. Fegyvereink átadása fejében ők is hazaszállítanak. Hogy merre? Arra talán nem is gondol. Szemtelen, fenyegető hangon, igazi német modorban beszél. A határon szerinte már átjöttek a birodalmi német csapatok és vonulnak előre Aussig és Leitmeritz felé, ha nem adjuk át fegyvereinket, vagy ha a esetiekhez pártolunk, jaj nekünk, majd ezekkel gyűlik meg a bajunk.

Nem veszem le a szememet az őrnagy úrról, ügyelem az arcát. Tétovázik, nem tudja, hogy mit

csináljon. Mi komikusnak fogjuk fel a helyzetet, de ő aktiv fontoskodással haboz a német borbély beszéde alatt. Majd fogom tudni, hogy mi a teendőm. Csak ennyit szól, meghajtja a fejét, ezzel jelezni akarván, hogy Feldmann ur eltávozhat.

31-én délelőtt küldönc fut a tisztek lakására, hogy 11 órakor tisztigyülés. Bizonyosan történt valami, ezt fogja elénk terjeszteni. Vájjon mi lehet? Szigorú arccal fogad, most már nem ingadozik a tekintete. Uraim ! Holnap ... halottak napja . . . Kötelességemnek tartom, hogy megkoszorúzzuk az itteni katonasirokat. Azért hívtam össze a gyűlést, hogy a költségeket megszavazzuk. Kinos, kényszeredett mosolygás és elfojtott mozgás, elnyelt káromkodások. A költségeket megszavaztuk.

Jönnnek a hűek. Pesten győzött a forradalom, a katonaság is mellé állott. A baka nyugtalankodik. A Dunán át lépett az ellenség, púsz- tit, gyújtogat, rabol. Menjünk haza azonnal! Az őrnagy elveszítette a fejét, parancsot feljebbről nem kapott, cselekedni nem mer. Telve van az egész nap futkosással, izgalommal, csomagolással és magyor nótával.

Két tiszt jön ki Theresienstadtból cseh kokárda a sapkarózsa helyén. Ők a hivatalos megbízottak. A magyar nemzetitanáccsal kölcsönös megegyezés történt, a cseh csapatok nálunk, mi pedig itt hagyjuk a fegyvert. Valószinüleg holnap bewagoniroznak.

Az őrnagy még mindig nem határozott. Nekünk már van magyar kokárdánk, neki nincs. Megszólal a telefon, a leitmeritzi katonai parancsnokság azt a parancsot adja, hogy a 32-es zászlóalj mehet ahová akar, a 38-as ellenben a Mi- litér Komando védelmére siet és reggel 5-kor már áll a leitmeritzi piacon.

Mindnyájan felzugunk: nem.

Az őrnagy kezébe veszi ismét a kagylót: Tekintve azt, hogy mi magyarok vagyunk és ismerve ő felsége parancsát, hogy mindenki mehet oda, ahova akar, zászlóaljaimmal és ezek tisztikarával egyetértve elhatároztuk, hogy a cseh nemzeti tanács Ígérte álon Magyarországba visszatérünk és parancsot mástól mint a Magyar Nemzeti tanácstól el nem fogadunk. Leírhatatlan lelkesedés. Egy fél óra múlva tudja az egész város az esetet. A legénység ordít örömében, a csehek ünnepelnek minket, a németeknek mintha sirhatnékjuk volna, görbe szemmel néznek ránk és eltűnnek az utcáról. Elsején úgy nézett ki a város, mint egy békebeli fellobogózott hadihajó. Cseh, nagynémet, szláv, osztrák zászlók, a parancsnokságon és az étkezdén a magyar piros- fehérzöld. A lakosság rendez kisebbfajta verekedéseket, legfeljebb elválasztjuk őket, egyébként úgy viselkedünk, mint az előkelő idegen. Délután 3-kor együtt van mind a két zászlóalj. Egy lelkes hadnagy fel áll a municiós taligára és beszél. „Hallottátok mit akar az a sok német pi- rosnadrágos gazember Leitmeritzbe, hogy menjünk és őrizzük őket, mikor a hazának szüksége van reánk; hogy mi van az ország déli részén, esetleg Pest megyében is, a jó Isten tudja és mi maradjunk mégis?!“ Az őrnagy magyarságáról, Lenkey huszárairól stb. beszél még. A bakatár-