Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-27 / 43. szám
43. szám. Nyilatkozat,. Előrehaladott korom, 38 éves orvosi működésem, de különösen a háborús években és a most dúló járvány alkalmával túlfeszített orvosi munkálkodásom erőmet úgy kimerítették, hogy hivatalommal járó orvosi teendőimen kívül más orvosi teendők végzésének lelkiismeretes betöltésére — továbbra is — legjobb akaratom mellett sem vállaikozhatom, annyival is inkább, miután azt orvosaim is megtiltották. Amikor ezen körülményt, azon általam nagyra becsült és mélyen tisztelt családoknak, kik kegyesek voltak becses bizalmukkal és őszinte szeretetükkel engem megajándékozni, ezúton vagyok bátor kegyes tudomásukra juttatni és eddigi kegyes bizalmukat hálás tisztelettel megköszönni, egyben kérni vagyok bátor, méltóz- tassanak engem, a további házi orvosi teendők alól fölmenteni, és szives emlékökben megtartani, melyek után vagyok hálás tisztelettel Nagybánya, 1918. okt. 24. Dr. Kádár Antal. Külföldi esetek. Francia vélemény as olaszokról. I. Napoleon fivérét a nápolyi királyt következőkre figyelmeztette: — Legyen mindig szigorú! olaszok között nincs becsületes ember. Ott csak annak van tekintélye, a kitől félnek és csak attól félnek, a kiről meg vannak győződve, hogy nem tudják rászedni. Hugo Viktor egyik drámájában mondja, hogy az olasz gyáva és csaló; a hősnő pedig elkeseredve kiáltja: Tudhattam volna, hogy az okasz zsebében tőr és lelkében árulás honol. rám mellett magas homloku, okos, nagy szemű, barna fiú ül. A zsinóros dolmány megfeszül vállán s beszélünk Petőfiről . . . Alanyról . . . Jókairól . . . Milyen kedves, szerén)' gyermek és mégis önérzetes, büszke, Eltűnt a kép! A nagyszernek bezárulva . . . önérzetes nyugalom a csukott ajkak körül s két szál rózsa a hideg kézben . . . összerezzentem . . . Egyszerű fakereszt áll előttem ... „élt 20 évet ..." regélik a fekete betűk . . . lehúzom a keztyümet és megsimogatom a hideg fejfát, mintha az Ő barna haja lenne . . . Alkonyodik, sietnem kell még a „város“ másik végére, oda, hol aprók a keresztek, mesélik „. . . élt 3 evet“ . . . „élt 10 hónapot . . .“ Istenem! Miért? Miért kellett valakinek 10 hónapot élni? Hogy gőgicsélő szava örökké tépje az anya szívéi? Hogy üressé legyen a fészek, mit betöltött ujongó kacajával? Céltalané az élet? S oly csodás az anyák szive! Ismertem egy anyát, öt gyermeket nevelt föl, de hat éves korában elhunyt fiacskáját még halálos betegségében is emlegette . . . mindennap emlegette! Nagy, olaj- festésű arcképe mindig szobájában volt s én úgy tudom minden szavát a fiúcskának, — pedig a világon sem voltam, mikor ő élt — és soha, gyermekkoromban sem jutckt eszembe, hogy féljek attól a koporsóban fekvő gyermeket ábrázoló arcképtől, hiszen az Jánoska, a kis Jánoska, aki megfogta a bárányka szarvát, mikor az Jóskát fölakarta lökni és kiáltotta: „haladj kis Jóska, mert fellök a bárányka . . .“ Tálán ezért nem féltem soha a hallottaktól, mert legjobb pajtásom egy kis halott arcképe volt. Kinek is mondtam volna el bánatomat, örömemet, ha nem neki ! A többiek nagyok voltak . . . talán ki is nevettek volna . . . Most is mosolyogva ültetgettem a NAGYBÁNYA ÉS VIPÉKE _ Az álló gibic. Milan, trónjának elvesztése után kártyázott és következetesen vesztett. A háta mögött álló báróhoz fordulva mondta, hogy a mióta háta mögött áll folytonosan vészit. A báró nyugodtan válaszolta: — Pedig midőn trónra lépett, nem állottam a háta mögött. Az angol király családfája. A reneszánsz korban, a királyok, hercegek és nemesek erősen foglalkoztak a családfához szükséges adatok gyűjtésével. A tudósok között akadt nem egy hízelgő vagy ámító, aki a valóságtól eltérő családfa előállítását mozdította elő. VI. Edvard-angol király, az ilyen tudós segítségével, az ő családfáját Noéig akarta fölvezetni. Az udvari szakács, aki VI. Edvardnál mint bohóc szerepelt a tudós előadását félbeszakította : — Ha ezt a kutatást Noé bárkájáig folytatjuk négylábú rokonságot is lehet felfedezni. Ezután röfögve négykézláb sietett ki a teremből. A ki mosakodni nem szokott. A fösvénységéről hires P. lord, az árucsarnokban kiállított tárgyakat szemiélgetvén, a kórház javára árusító urhölgy nőiest kínált neki. — Köszönöm jegyezgetni nem szoktam. — Talán ez az irótoll felelne meg? — Köszönöm Írni nem szoktam. — Talán ez a csinos bonboniere. — Nyalakodni nem szoktam. — Ezzel a darab szappannal kínálnám meg, de attól tartok, hogy válasza az lenne: — Mosakodni nem szoktam. Csokoládé, kávé, tea. Angol bíróság Indiában három gyilkost halálra ítéli. Az ítélet kihirdetése után értesítették a kivégzendőket, hogy életben maradnak, ha arra kötelezik magukat, hogy az egyik csokoládén — a másik kávén — a harmadik teán — kívül semmi más ételt nem élvez. A szegény,ördögök örömest fogadták el a feltételt. v A csokoládés nyolc hónapig, a kávés két évig, a teás két és fél évig élt. Heti krónika. A spanyol nem tagit, nagyon ragaszkodik hozzánk. Baj biz’ éz ebben a sokféle nyomás alatt nyögő szegény országban s baj az is, hogy legtöbben könnyedén veszik. 1918. október 27. Tegnap kérdezősködtem valaki után. — Beteg biz’ az kérem, mondá egy felséges népbeli. — No, és mi baja? — Csak spanyol, kérem. Csak spanyol, ez a jelszó, pedig a sok halálozás nálunk egyenesen megdöbbentő. Aránylag sokkal több, mint Szatmáron, pedig az ottani lapok telekürtölték a világot, hogy Szatmár érte el a legszomorubb eredményt ebben az utálatos bajban. Ne kicsinyelje hát senki, hanem küzdjön úgy ellene, akár csak az ántánt ellen, mig elérjük az általános békét. Ennek ügye szomorúan áll, amint hogy más hangulat ilyenkor nem is lehet. Itt van halottak napja, nov. elseje. Mennyi bánat, nehéz gondolat, mennyi sóhaj, mennyi könny fakad ezen az egy napon. Évröl-évre rosszabb, évről- évre nehezebb. Most már igazán r.em lesz mivel világítani. Virágozzuk föl nappal a sírokat, hozzuk rendbe s ez legyen a megemlékezés. A gyertyákat adjuk inkább oda-a szegény családoknak, ahol betegek nyögnek és nem lehet sötétben még gyógykezelni sem őket. A temetőt azért meg lehet és meg kell becsülni. Szent hely az, ahol elődeink porladoz- nak, amelyhez annyi emlék, annyi történelem fűződik. Az elődeinket pedig illik megbecsülnünk. Egy tudós férfiú lakik most közöttünk lovag és professzor, aki nagyszerűen tudja a családfákat összeállítani. Legutóbb h. polgármesterünk családfáját készítette el igen érdekesen. Nagy jelentőségű lehet az ilyen családtörténeti, örökösödési, nemesitési szempontokból. De elvállalja ő a másokét is. Mily szép dolog emlékezni, különösen nekünk magyaroknak, akik annyi szenvedésen mentünk át s akiknek története szinte irigylésre méltóan gazdag eseményekben. Vájjon 1918-ban Clió mit fog örök betűkkel följegyezni? Jaj, de kiváncsi volna erre a krónikás. Eljegyzés. Vargóvszky Lajos m. kir. 12. honvédgyalogezredbeli őrmester, nyomdász, ki lapunknak hosszabb időn át szedője volt, eljegyezte Pozsgay Jucikét, Pozsgay István vendéglős leányát Egerben. (Minden külön értesítés helyett.) Nagybánya város takarékpénztára ma d. u. 4 órakor tartotta választmányi ülését, hol a félévi mérleget mutatták be. Hadiárvák helyi alapja. N. H. adománya 50 K, dr. Winkler Jenő járásorvos adománya 43 K. Eddigi összes gyűjtés 8385 K 87 f. Csak egy virágszálat jelszó alatt a József Kir. Herceg Szanatórinm Egyesület halottak napi gyűjtését az idén is megtartja. Tüdőbeteg katonáink és honfitársaink megmentése és isíápoíása érdekében hazafias kötelességünk minden tőlünk telhetőt megtenni. Csak egy viág- szál értékét jegyezze mindenki az egyesület gyűj- tőivére és ez a kis összeg dús magja lesz az egészség kivirágzásának. Az egyesület gyütőiveit Haracsek Vilmos Utódai, Platthy Géza, Hoffman Árpád, Kovács Gyula, Frankovits Aladár, Tréger Lajos, Rezső Gyula helybeli kereskedők üzleteiben, és Bajnóczy Sándor, Vass Lajos és Widder Péter gyógyszertáraiban helyezte el a városi tanács. Lapunk következő f. évi számait keressük megvételre: 2. 9. 28. 32. 33. 34. 39. 4L tisztelettel a kiadóhivatal. Vonatok beszüntetése. A szatmár-nagy- bányai vonalon az 5865 sz. és 5880 sz. vegyesvonatok ezután csak teherszállítást bonyolítanak le. Személyforgalomra csak a délután 3 óra 8 perckor innen induló és a szatmár felől délelőtt 10 óra 21 perckor érkező vonatok állanak már e hó 23-tól kezdve a közönség rendelkezésére. Halálozások. Városunk régi, ismert polgárai közül kiragadta a halál Horváth András kárpitos mestert. Hosszas betegeskedés, szenvedés után hunyt el f. hó 22-én 78 éves korában. Halálával kiterjedt rokonságot boritolt gyászba. Szerdán 23-án délutána órakor 3 temették r. katli. I szertartás szerint. — Pjeijfer Jakab alsófernezelyi i kincstári tanító f. hó 23-án életének 32. évében spanyol influenzában elhunyt. A megboldogult 12 fehér virágokat; négy kis angyalka könyökölve nézte, a kereszt tövében, nagyon megelégedett arcocskákat csináltak, s mintha a „Baba“ rózsás ujjacskái belekapaszkodtak volna a ruhámba, mint akkor, mikor még itt lakott közöttünk, és „suty- tyomba“ meghintáztattam a mamája háta mögött, aminek Ő mindég hangos kacajjal örült. Az est leborult a csöndes városra. Félhat óra ; de azért telve most is látogatókkal. Már sokan most gyújtanak gyertyát, mert Halottak estéjén nem lehet kijönni, fél nap is várni kell, még hely jut a villamoson. Az egyik sírnál egy idősebb nő, három nagyobb lány és két kicsi ül, vájjon kit siratnak? Talán az apát? . . . Sietve megyek-e kép elől. A lélekharang folyton szól, s egymás után jönnek még most is a halottas kocsik. Háromnégy gyászruhás nő egymásba kapaszkova . . . itt olt egy-két gyermek is . . . férfi! sehol! sehol! Egyetlen egy gyászmenetnél ment egy férfi — hosszú, ősz szakállal... mindenütt csak roskadozó nők . . . Megdőltem egy fához s felsírtam ennyi szenvedés láttára . . . „Még 12 temetés lesz ma“ szólt a lámpás ember, aki világított, hogy lássanak — temetni! . . . . Futva jöttem ki, az élők lelki nyomorát nem birtam látni! Nem a halottak kergettek ki nemes nyugalmukkal, de az élők elviselhetetlen fájdalmukkal ! Nem a halottak, nem! Valahol messze egy sirdomb áll egyedül, de nem elhagyatva ... ha elmehetnék oda és megkérdezhetném a virágos hantoktól: Mit csinál a kis Jánoska?“ . . . De boldog lennék! ike.
