Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-18 / 33. szám
Nagybánya, 1918. Augusztus 13. — 33. szám. XLIV. évfolyam. TARSÄBAXsHZ HBTXLÄF. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZT' rE MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Előfizetési ára : Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. ----- Egyes szám 24 fiiiér. ===== Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Gazdasági kiál i i 1 ás. A gazdasági iskola igazgatója, mint aki lelkes odaadással foglalkozik a gazdálkodással, próbált buzgólkodni amellett, hogy Nagybányán rendezzünk most ősszel gazdaság! kiállítást. Egyes vezető emberek szinte megdöbbentek a gondolattól, hogy háborúban ilyesmit létesítsen valaki. Pedig a gondolat nem is olyan bizarr és nem is olyan időszerűtlen. Ha lehet kabarékat, koncerteket, bálokat és mozikat rendezni, miért ne lehetne egy komoly gazdasági kiállítást, amelynek mindenesetre megvolna a maga értékes eredménye. Nem időszerűtlen a dolog, mert rég nem volt Nagybányán olyan szép termés, mint az idén. A sok nyári meleg eső hizlalta a terményeket s ma a gyümölcsösök a szó szoros értelmében -roskadoznak az áldás alatt. Ha nem is mindenütt, de sok felé. Lesz alma, körte, szilva, barack, dió is, ha nem is olyan sok, mint tavaly, de jut eladásra belőle. A kukorica szép, a burgonya gyönyörű, a szőlő feketedni kezd és bőtermést igér. Van gesztenye is stb. Szóval ez idén volna mit kiállitni. Az indítványozó nem valami parádés hacacáréra gondolt, hanem arra, hogy tanuljunk egymástól, vegyük számba, mink van és mennyi termett az egyes ágakban, hogy igy esetleg megrendezhessük az okszerű eladást ,is. Ezt nein pótolhatja az, hogy valaki a kaszinóba küld egy tányér almát, hisz ott üzletemberek alig fordulnak meg. Kisebb szabású, helyi kiállításnak volna értelme, mi szívesen látnok, ha a gazdák nem ejtenék el végképp ezt az eszmét, mert most van mit kiállitni és van mit szállitni. Az aug. 10-i.ki est. Az izr. filléregylet elnöke : Dr. Weisz Ignácné által rendezett műsoros estély szombaton óriási közönség jelenlétében igazán páratlanul sikerült. Lázasan érdeklődött az egész város már hetek óta, nagy várakozással nézett elébe mindenki augusztus 10-ének és tény az, hogy a szombati műsoros estély a legkényesebb igényeket is kielégíthette, amint hogy ki is elégítette, mert mindenki csak az elismerés hangján emlékezik meg erről a nagyszabású eseményről, amelyről még sokáig fognak mesélni Nagybányán. A Dr. Weisz Ignácné estélyei mindig sikerteljesek, első rangnak voltak. A legmesszebbmenő figyelem, gondosság, Ízlés és kiváló rendezés ez alkalommal sem maradt el, az agilis elnök újból bebizonyította, hogy ha ö áil élére valamelyes mozgalomnak, annak sikerülnie kell. A szereplők nevei is kétségtelen hozzájárultak ahhoz, hogy ötszörös pótszékek behelyezését kellett igénybe venni, hiszen a közönség kedvenceit: Weisz Pirikét, M. Kovács Terust, Miklósy Gábort és Miklósy Aladárt, kik nagyon sok meggyőző, rutinos és élvezetes játékot nyújtottak már, természetes, hogy mindenki megint óhajtotta ünnepelni. Az est műsorát az élő sakkjáték vezette be. Harminckét bájos leányka játszotta le a felvonulást s a mérkőzést befejező három lépést. Az 'adóhivatal: Debreczen szám alatt zzzs íny a 18. össz| zékek nagy hatást keltei ninden egyes lépés után „leeresztésé a .újtábla áttekinthetőségét nénitfeg zavarta, a nálunk még ismeretien és csinos élőkép óriási tapsot váltott ki. A\. Kovács 7trtis, Miklósy Gábor és Alik- !ósy Aladár János és Brigitta c. egyfelvonásos „kis komédiát“ adták elő ezután. Miklósyék mint az elmúlt sziniidény alatt ezúttal is kitettek magukért, a lehető legjobbat igyekeztek nyújtani és ez sikerült is nekik. A darab ízléstelen vere- kedési jelenete amelyet a színfalak mögött kellett volna a szerzőnek lejátszatni s amely nem a sze- ' repiők hibájából, de nagyon visszatetszőén hatott a jó összjáték, következményeként mégis tapsorkánnal végződött. Rapoch Gizella berlini operaénekesnő lépett azután a lámpák elé. Csengő iskolázott hangja betöltötte a Lendvay színházat. A pará*sztbecsü- letből, Toscából adott elő egyes részleteket, azonkívül Dienzl Liliomszál-ját, és Brahms Ders Ham- merschlag-ját énekelte el, utóbbit ráadásul, illetve viszonzásul a közönségnek meleg — a művésznő részéről megérdemelt — zajos óváczi ójáért. Negyedik szám Ács Klára klaszikus tánca volt. Glück Ilonka urleány intonálására — ki különben az összes számok zongora kíséretét igazán rutinos szakértelemmel és érzéssel látta el — Chopin E moll keringőjére és Bartók Románc táncára átdolgozott, kifejezésteljes művészi táncot. A zenei érzés és hangulat Ács Klára minden egyes mozdulatában híven visszatükröződött, a nem mindennapi látvány a közönséget valóban magával ragadta. Utána M. Kovács Terus ez a sokoldalú művésznő énekelt orfeum-dalokat. A közönség kedvencét a meleg elismeréseit kívül virágcsokorral is elhalmozták. És itt említjük meg, hogy az összes nőszereplők remek virágcsokor meglepetésben részesültek. Majd Weisz Piriké a mi, kis nagybányai Üdvözlet: Imre bácsinak! Lajos király névtelen jegyzőjétől. — Kedves Imre bácsi! -— Tartozom egy tószttal. És, hogy mikor álljak elő egy kis pózzal, Lestem az alkalmat, hosszú éveken át. Mig most pohár helyett, emelem a pennát, Mert a dáridóban nem lehetek részes, Borközi állapot lévén reám vészes. Féltem egészségem, hogy ne essék kárba, Utánnam ne sírjon a sok szegény árva. — Egy kis guta-ütés okozta e hibát — Tehát csak távolból kiáltom, hogy: Vivát! Akit ma ünnepel az egész Nagybánya Ö, itt Felsőbányán is szeretet tárgya. A szivünk összeforrt: ösmervén jóságát, Mi is tapasztaltuk sok kiválóságát. — Ötven év nagy idő: — kivált a közpályán. Ember legyen aki jól megállja lábán. Mert sok gáncsvetőnek van beleszólása Néha igen nagy ur: majd „város kondása“ ítéli, bírálja, jól, rosszul a dolgát, De ritkán találja az igazi okát. Hát még a sokféle közbizalmi állás, Melyért a közönség nem mindenkor hálás. Imre bátyánk végzi közmegbecsüléssel Sokszor terjedelmes és hosszas üléssel „Polgáriba“ itt, ott, néha az „Istvánba“ Bizony sok embernek lenne feje kába, Hogyha végig ülné — miként Imre bácsi — Nagyon sok mondaná: No, de most már, ácsi! „Elég volt a jóból. Nagy már az én korom“ „Csak úri vacsorán iszom meg a borom“ . . . Mert kettős ünnep van itt a mai torba : j Imre bátyánk most lép hetven éves korba! A Gondviselőnek adunk azért hálát, I Hogy igy megtartotta munkabíró vállát. I.Mert Ő még ifiu: hát az is maradjon ! i Erőt, egészséget, az Úristen adjon ! | Miként most: viruljon mind a két orczája, Jó pihenőt adjon a Widder lóczája, Melyről ha széttekint, ott a nagy piaczon Mosolygva köszöntse sok szép ifijasszony! Az Ö élvezete: dal, humor, költészet. Vágya, passziója: tüz-oltás, lövészét. Árvák és özvegyek bajain segítő Minden tehetségét a közjóra hintő. Kedvelt volt, mint színész, mert jól alakított, Ügyesen leplezett sok kulissza titkot . . . Itt, az ifiakat hozta be a „Körbe“ Majd meg a hölgyeket csalogatta tőrbe. Kik közül ha talált jó adakozóra Mindjárt egy közgyűlés volt jótékony célra. Mindég vállalkozott, mindég alapított, Ahol vezér kellett, soha se lapított, így lett a gyümölcsből sok értékesités: Kiváló érdeme: a faj nemesítés. — Kezében páratlan volt mindég az urna (Nélküle a csendőr nagyon sokszor szúrna) Nem nézte Ő soha senkinek az elvét, Héber, Katólika, Lutheránus, Helvét Ő előtte egy volt, vallás, politika; Hogy, miért becsüljük? — lm: ez az Ő titka! így kezelte mindég igazság mérlegét. Egyházi dolgáról is mondhatnánk regét. Sokat fárad érte, mig bírja a lába, Mikor látogatni jár az iskolákba. Sokszor majd egy hétig is betart az útja, Kémlelni nebulót a leczkét hogy tudja ? — Ilyenkor nem tudom, jó napi dij jár-é? — De sejtem, hogy kijár a jó „Kolozsvári“ . . . És, most bocsánatot, hogy mókával végzem, Jó Bisutka bácsi szavait idézem, Aki debreczenbe igy köszöuté Gábort: — Mikor a fejében érzett egy kis mámort — „Borközi állapot, vihartos érzelem“ „Ecsém uram felé poharam emmelem“ „Erős fákat nevel a szellem gyökere“ „Mint figefa levél úgy hajt az kifele“ „Dacára egyháznak, dacára „szülőnek"* „Éltesse az Isten! — hogy hálá istennek . . . *) Így nevezte az öreg a hazát. Szerző.
