Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-14 / 28. szám
Nagybánya, 1918. Julius 14. — 28. szám. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. ===-- Egyes szám 24 fillér. ========= Meghosszabbították a jegyzés idejét a VIII. magyar hadiköl- csönre nézve. E tárgyban a következő hi- hivatalos értesítést vettük: A pénzügyminiszter a hadikülcsön julius 12-én lejáró határidejét julius 24-ig hosszabbította meg. A julius 12. és 24. között történő aláírásoknál az aláírási ár az esetben, ha az aláíráskor az egész aláirt összeget befizetik, minden 100 K névérték után 91 K 90 fillér. Tehát még mindig nem késő jóvátenni a mulasztást, aki akár feledékenységből, akár helytelen gondolkozása alapján még nem jegyzett volna, módjában van két hét alatt a jó hazafiak sorába lépni. A papir pár fillérrel természetesen drágább, mert hisz a júliusra eső kamat drágítja, vagyis tulajdonképp tehát nem is drágább egy cseppel sem, mint eddig volt. Úgy látszik, a kormányt az vezette, hogy az aratás eredményét is fölhasználhassák a gazdák, mert julius 24-ig sokan már a praemiumot is fölveszik. Akadnak olyanok is, akik önhibájukon kivül nem jegyezhettek, ezek megérdemlik, hogy mód adassék nekik kötelességük teljesítésére. Éppen igy megérdemlik a kitolt határidőt azok is, akiknek jegyzései a nehézkes postajárat miatt lekéstek, vagy akik éppen a - harctérről nem tudták idejében megküldeni a kitöltött iveket és az esetleges utalványokat. Mindezekből azonban a világért sem következik már most az, hogy aki eddig í Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. j jegyzett, az már ne jegyezzen, sőt jól tud- | juk, hogy akik az egy hónap rövid időt : jegyzések gyűjtésére használták föl, épp ' azok fognak a- további aláírásra is buzdítani s az újabb két hét alatt, bizonyára megfelelő eredményt érnek el. Szóval mozduljon tneg az egész nemzet s ahol van még befektetni való, ott résen legyen és el ne mulassza az ügylet lebonyolítását. Küzdjünk a béke jegyében és meg is lesz a béke. Jó szerencsét a hazafias pótjegyzésekhez! A termés körüli eljárás. A minisztérium 3490—1918. sz. a. részletes és meglehetősen terjedelmes rendeletet adott ki, ami az egész országot érdekelvén, igyekszünk lapunkban főbb vonásokban, de mégis lehetően kimerítő részletességgel ismertetni. Nemcsak a gazdákat érdekli, hanem a nagy- közönséget is, azért senkinek sem válik kárára, ha jelen sorainkat elolvassa. A rendelet szerint a búza, rozs, kétszeres, köles, tatárka, árpa, zab idei termése zár alá van véve s azzal a termelő csak a jelen rendeletben megszabott korlátok között rendelkezhetik. A zár alá vétel az aratórész, konvenció, párbér, haszonbér stb. cimen kapott terményekre is kitejed. A termelő köteles idejében aratni és csépelteim. Mindkettőt a hatóságnál be kell jelenteni. Az alispán a mulasztók költségére csépeltethet. A termés mennyiségét a termelő köteles írásban bejelenteni. Aki géppel másnak csépel, köteles az általa végzett csépléseket pontosan bejelenteni. Ha a cséplés sokáig tart, *a termést két hetenként kell a hatóságnak beszolgáltatni. óhivatal: Kir. ügyészség ám aiatt = ,í 18. Minden cséplőgép birtokos" ‘ öteles az általa csépelt gabona lemázsálásárc. >.o az adatok feljegyzéséről gondoskodni. Aki valótlan adatokat vezet be, az szigorú büntetést kap, esetleg a büntető törvényszék elé kerül okirathamisitásért. Az elöljáróság a bejelentésre kötelezetteknek bejelentő lapokat oszt ki s őket kioktatja. A lapokat, mikor készen vannak, a polgármester a központi statisztikai hivatalhoz küldi hetenként. A községi elöljáróság köteles a község területén állandóan lakó cséplőgépbirtokosokat, bérlőket, kezelőket nyilvántartani és a beállott változásokat a központi statisztikai hivatalnak jelenteni. A termelő a kicsépelt magtermést vagy annak egy részét is föl nem etetheti, föl nem dolgoztathatja, őröltetheti, cserélheti stb. el nem adhatja, hanem a részére megállapított házi és gazdasági szükséglet kivételével, a termést a H. Termény R« t.-nak átadni köteles. (Megbízottja nálunk Weisz Móric.) Ha a termelő rászorul arra, hogy saját terméséből házi vagy gazdasági szükségletére valamit felhasználjon, ezt az őt jogosan megillető egész évi házi szükséglet terhére, saját felelősségére fölhasználhatja, de erről köteles jegyzéket vezetni és ez több nem lehet, mint amennyi az elszámolásig a termelőnek jár. A termelő jogosult egyik gazdaságának terméséből ugyanazon vagy más törvényhatóság területén levő háztartása vagy gazdasága számára megfelelő mennyiségű termény feloldását az elszámolás előtt is az átvevő bizottságtól kérni, ha utóbbi gazdaságában ottani házi és gazdasági szükségletének fedezésére elegendő termése nincsen, A termény elszállítására a termény fekvése helyén eljáró átvevő bizottság Írásbeli igazolása alapján az illetékes főszolgabíró ad a Miniszter előzetes fölhatalmazásával szállítási jgazolványt. A termény járandóságosok külön engedély nélkül is elszállíthatják állandó lakásuk helyére terményüket az átvevő bizottság igazolása mellett. A finnok és a világháború. Nagybánya, 1918. julius 13. A most dúló világháborúban az emberiségnek úgyszólván minden népfaja részt vesz kisebb- nagyobb számban. A magyarral rokon népek is hatalmas, mondhatni aránytalanul nagy véráldozatot hoztak. A történelmileg nagy, de számbelileg a magyarnál kisebb ozmán törökségnek borzalmas veszteségén kivül, nem kevésbbé megrendítő a velünk közelebbi rokoni kapcsolatban álló harmadfél milliónyi finn és a még kisebb, egy milliónál nem sokkal több lelket számláló kis észt nemzetnek megpróbáltatása. Ez alkalommal a finn nemzetről akarok egyetmást elmondani a háborúval kapcsolatban, nagyrészt oly adatokat, melyekről a magyar közönség alig tud valamit. Ezeket a finn újságokból és a budapesti finn ideiglenes követség szóbeli közléseiből merítettem. A világháború első három évében finn testvéreink szerencsés helyzetben voltak. Nemzeti hadseregüket az orosz kormány 18 évvel ezelőtt feloszlatta s minthogy a finnek országgyűlése nem egyezett bele abba, hogy a finneket orosz ezredekbe sorozzák, a nép maga teljes egészében hadmentességet élvezett. A kormánytól elrendelt erőszakos sorozás a finn nép bátor és egyetértő ellenállása folytán eredménytelen maradt. Ilyenformán finn testvéreink nem harcoltak ellenünk s azok az úgynevezett finn ezredek, melyekről a harctéri jelentések többször megemlékeztek, csak hagyományszerüen viselték e nevet. A finn nép mindjárt a háború kitörésekor, 1914. őszén világosan kifejezést adott érzelmeinek. Tisztában volt azzal, hogy az oroszok győzelme az ő halálát jelentené. Helsingfors tüntetett az angolok ellen, mert e nagyinűveltségü, világos látású nép tudta, hogy az embertelen, népirtó hadjáratnak az angol nemzet a mozgató lelke, mely a humanizmusnak hazug jelszavai alatt önző, haszonleső érdekeket szolgál. Nincs nép a világon, mely nagyobb lelkesedéssel olvasta a magyar és a német nép hőseinek csodás küzdelmét az óriás orosz sereg ellen, mint a finn. S nincs nép, melyben nagyobb örömöt keltett a mérhetetlen katonai erő bukása, mint a finnben. Hisz elérkezni hitte az évszázadok óta epedve várt pillanatot: a finn függetlenség megszületésének pillanatát, melyről európai hirü költői oly gyönyörű álmokat szőttek. Finnország, vagy nemzeti nevén Szuomi teljes életében idegen uralom alatt állt. A kicsiny szabad törzseket a XI. században a svédek hódították meg s ettől fogva 1809-ig, vagyis az orosz uralom beálltáig Svédország tartománya volt az ezer tó országa. A svédek harci dicsőségét jórészt finn katonák szerezték, kik svéd lobogó alatt ontották vérüket, mint ezt a hires költő, Suonio oly szépen énekli: Ezernyi harctér látta szembeszálltan Tízszer nagyobbal ezt a nemzetet; Ezernyi harctér vért hullatni bátran Sok hős csatán szuómi hőseket, Midőn a nagy Gusztáv Adolf-hadában Szabad hitért köszködve vérezett . . . Hej de kitudná a mi hősiségünk ? Idegen zászló árnyán omla vérünk ! Az 1917. év őszén a finn országgyűlés kimondotta Szuomi függetlenségét s az orosz kormánytól kérte csapatainak visszavonását. A felbomlásban vergődő Oroszország látszólag beleegyezett Finnország elszakadásába ; nem is tehetett egyebet, ha nem akarta megtagadni akkorábban oly divatos jelszavát: a népek szabad önrendelkezési jogát. De ez a beleegyezes csak ravasz fogás volt. Az oroszok a finn nemzetközi szociálistákra, a vörös gárdistákra támaszkodva forradalmi térre vitték át a küzdelmet. S a mi azután történt, az rettenetes és érthetetlen. Érthetetlen, hogy oly ideálisan művelt és erkölcsös nép kebelében, minőnek a finnt ismertük, ezerszámra akadjanak oly önmagukról megfeledkezett, elvetemült egyének, kik nemzetük legádázabb ellenségével, az orosszal szövetkezve támadjanak az uj szülött finn szabadságra s a szocializmus hamis álcája alatt az angol politika zsoldosaivá legyenek. A finn „vörösek“ az orosz katonáktól kapott fegyverekkel fölszerelve csapatokba verődtek s megindították a harcot a polgári társadalom ellen, mely Finnországban a leg- | demokratikusabb alapon nyugodott. Vadállati kegyetlenségük határt nem ismert. Legjelesebb embereiket sem kímélték, ha kezükbe kerültek. Így kegyetlen kínzások után agyonlőtték Mikkola
