Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-29 / 26. szám
TÁRSADALMI HBTXLÜF. » A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Negyedévre Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Iskolai év zárta után; Hazaszerte bezárultak az összes iskolák mindama tanulókra nézve, kik az elmúlt tanév folyama alatt, katonai kötelezettség nélküli állapotban lévén, szakadatlanul járhattak a múzsák hajlékaiba. Isten kegyelméből újra utána vagyunk egy tanévnek, s nem akarva a háború okozta szünidei tanfolyamok létezésének kérdésével foglalkozni: egyszerűen konstatáljuk azt, hogy az 1917/18. tanév immár a történelemé. Ha útazunk valamely bércektől övezett országban, s mind magasabbra és magasabbra visznek lépteink, míg végre feljutunk a tető magaslatára: jól esik minekünk az aláhanyatló nap fényében visszatekintenünk a megtett útra, hogy átérezzük még egyszer annak gyönyörűségeit, átgondoljuk fáradalmait. Ilyen útazás, a tető magaslata felé való törekvés az iskolai tanulás is. És ha valamely idegen országban járván, hogy el ne tévelyedjünk, vezetőt veszünk magunk mellé, a tanulásnak a legelején legalább okvetetle- nül szükségünk van ilyen vezetőre, mert autodidakta senki sem lehet úgy, hogy kezdetben ne részesült volna valamelyes tanításban. Az abc. tudományát teljesen magunktól nem tanulhatjuk meg. Tanítás általában mindaz, ami a tanulóban új képzeteket, új eszméket, új gondolatokat támaszt, a meglevőket addig nem ismert szempontokból megvilágosítja, újabb ítéletek és következtetések alkotását idézi elő. Tanít bennünket a természet, az útazás, egy könyv, egy művészi alkotás, minden és minden taníthat bennünket, ha ugyan akarunk tanulni. Sőt nagyon sokszor olyanra is megtanít Istennek a keze, vagy saját járatlanságunk, ügyetlenségünk, amit nem óhajtottunk megtanulni. Szükebb értelem- i ben azonban tanítás alatt a tanítónak, a tanárnak, ennek a szellemi vezetőnek, azt a tudatos és tervszerű munkásságát értjük, amely a tanítvány értelmi erőinek felhasználásával a képzetek szaporítására s azok feldolgozására törekszik, amely tehát az értelmi elemek gazdagítását, az értelem lámpása fényének mind erősebb és erősebb világító erőre emelkedését célozza. És ha az ilyen tanításban mindig két személy szerepel: a tanító, aki a tanításnak az alanya, és a tanítvány, aki a tanításnak a tárgya, föltétlenül kívánatos, hogy ne úgy legyen a kettőjük közötti viszony beosztva, hogy a tanító csupán mint cselekvő alany, a tanítvány pedig csupán mint s; envedőleges tárgy legyen ott a tanításnál, sőt ellenkezőleg csak akkor lehet a tanításnak kellő sikere, ha a tanítvány is minél tevékenyebb részt vesz tanulni akarásával a tanítás munkájában. s ha a jónak minél több elemét viszi föl, például a szülei háztól magával az iskolába, hol e lelki kincsét a tanító szisztematikus eljárásával szellemi erőinek gyarapítására jól felhasználhatja. „Inter arma silent Musae,“ — mondja a latin példaszó, — háború alatt, fegyverdörej közben hallgatnak a múzsák. Egyedül Szerkesztőség és kiadóhivatal: == Felsőbányai-utca 20. szám alatt = Telefon szám: Nagybánya 18. a kezében papirtekercscsel ábrázolt Kiló, a hősköltemény és a történetírás nemesi múzsája dolgozhatik ma és dolgozik is zavartalanul, sőt minden eddigi munkásságát messze túlhaladó erőfeszítéssel, hősi dicsőséget magasztaló, a világtörténelem egy új kors-zakát bevezető nagy munkáján. De például Kalliope múzsa kezébe mintha nem illenék ma oda az írótábla! Végtelenül sokat szenved ma az emberiség szívével, leikével, külső javaiban s mindennemű intézményeiben a körülöttünk dúló világháború, e nagy világítélet miatt. Intézményeink között végtelenül sokat szenved az iskola is. Tanáraink, tanítóink ajkairól mindenfelől hangozik a panasz, hogy nincsen meg a tanításuknak a szokott, a kellő sikere, aminek az oka nemcsak abban rejlik, mert a tanítási anyagot sok esetben kénytelenek a minimumra szorítani le, hanem abban is, mert a tanítványok, kicsinyek, nagyobbak egyformán, alig-alig vagy épen nem fegyelmezhetők, ebben a megvadult világban fékevesztettek, s ami jót tanulnának is az iskolában, nagyon soknál közülök letörli azt róluk az otthon látott rossz példa. Nem a mai viszonyok lebegtek annak a mi egyik nagy gondolkozónknak lelki szemei előtt, aki azt mondá, hogy nem kellene a nevelésben soha elfelednünk, hogy az észnek, mint a kardnak, hogy hasznavehető legyen, nemcsak élre, hanem szilárdságra is szüksége van, s hogy a felette sok köszörülés nemcsak élesít, de gyöngít is. Mol 1 ináry bakanólák. — Incze Gábor gyűjtése. — 29. Vékony héja, vékony héja van a piros almának, Szép szeretője, jó szeretője van a 38-as bakának. Szép szeretője, vékony karcsú a dereka, dereka, Jobb válláról a bal vállára, Bal válláról a jobb vállára Göndörödik a haja. 30. Már azt hittem soh’sem viszem semmire, Parolimon soh’sem ragyog semmi se. Úgy halok meg mint egy komisz közlegény, Lövészárok gidres-gödrös fenekén. Csillagtalan holdas itt az éjszaka, Mikor borong a jó Isten bánata. Már azt hittem úgy jön értem a halál, Hogy énnékem egy baka sem szalutál. Egy gyönyörű barna lánynak két szeme, Mint két csillag ragyog az én lelkembe. Úgy ragyog rám az a két szép csillagom, Hogy biz’ Isten az ezredes ur három arany [csillagjáért nem adom. 31. A gőzösnak ablakába Kinyílott a fehér rózsa; Kétfelé hajlik az ága Magyar baka kalapjába. A gőzösnek az ablaka, Nyújtsd ki rózsám kezed rajta. Nyújtsd ki rózsám utoljára, Bű temet el nemsokára. Üt az óra kakukszóra, El kell válnunk virradóra. Adj egy csókot utoljára, Kedvesednek ajakára. 32. Károly Király mikor Bécsbe utazik, Három öreg bakával találkozik. Mondjátok csak öreg bakák mi újság, Csikszépvizen a lányokat sorozzák. Károly király ha felül a lovára, Visszagondol a regruta korára. Könnyes szemét zsebkendővel törüli: Sokat kell a regrutának szenvedni. 33. Az egyesben végig fekszem a priccsen, Eszembe jutsz. Böske egyetlen kincsem. Szivem Böske, ha felmosogattál estére, Ne várj engemet félretett pecsenyére. Józanságra nagy bennem az akarat, Néha-néha be-beszópom magamat. Nézzétek el ezt a csekély hibámat, Hisz olykor a Balaton is megárad. 34. Sirnak-rínak a mezei virágok, Szomorú édesanyák ne sírjatok. Szomorú édesanyák ne sírjatok, Majd megvigasztal a szabadságos fiatok. Elhervadnak a mezei virágok, Férjhez mennek előlem a szép lányok. Nem is marad a számomra már egy sem, Kit a szivem, az árva szivem szeressen. 35. Már engemet Bözsikém bevettek katonának Gyere velem jó leszel szobalánynak. Járok hozzád éppen úgy mint azelőtt, Töltsük együtt ezt a három esztendőt. Ha felülök Bözsikém a fekete gőzösre, Isten tudja, hol szállók ki belőle. Majd kiszállok Itália közepén, Ott lesz nékem Bözsikém, majd a gyászos [temetőm. Ha meghalok Bözsikém, ki fog engem siratni, Ki fog az én koporsómra borulni? Koporsómnak se teteje, se lába, Isten veled Bözsikém, megyek a másvilágra. 36. Ezt a kislányt nem az anyja szülte. Diófának teteje termette. Dióiának teteje bújában, Földre hajlik szomorúságában.
