Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
(2) 13 szám. Külföldi esetek. Eltérő nézetek. Idegen úri ember, gondolatokba merülve szemlélte Nagy Péter szobrát. I. Miklós cár ezt látva kérdezte, hogy min gondolkodik? — Azt szeretném tudni, hogy Nagy Péter miért nyújtja egyik kezét a tenger, a másikat pedig az igazságügyi palota felé. — Azért mivel Nagy Péter előszeretettel támogatta a kereskedelmet és barátja volt az igazságnak. — Köszönöm a szives felvilágosítást, megvallom én úgy magyaráztam a szobor útmutatását, hogy aki itt igazságot keres, igyekezzék a tengeren menekülni. Az udvari festők. Midőn az asturiai főherceg az olasz főhercegnők egyikét nőül akarta venni az arcképét szemlélve mondta : — Mennyire hízelegve ábrázolja ez az arckép. Hajának bősége, szemének fénye, arcbőrének finomsága, mind túlzottak. ^ - Tehát ismeri Fenséged a főhercegnőt? — Őt magát nem — válaszolta a főherceg hanem ismerem az udvari festőket. A szórakozott tanár. Thomasins Kőnigsbergi egyetemi tanár mint kartársainak legnagyobb része, rendkívül szórakozott volt. Egyik nap délelőtti óráiban, Íróasztalánál rendezte iratait, midőn neje belépett és szép virágcsokrot tett íróasztalára. — Hát ez mit jelent ? - Kérdezte álmél- kodva a férj. — Ez annyit jelent, hogy esküvőd napja van ma. Valóban ? Mily kellemes meglepetés ! Ugyan kérlek légy szives annak idejében, majd ha a te esküvőd napja következik, figyelmeztetni, hogy méltó viszonzással állhassak elő. Mindig előzékeny. Gaillard XV. Lajos korabeli francia tábor- \ nokot, nem vitézsége vagy más katonai erénye, ! hanem feltűnő és következetes előzékenysége tette nevezetessé. Jól látogatott estélyen azt állította, hogy csúnya nőt soha sem látott. A jelenlevő hölgyek egyike, akinek arcát j lapos orrj torzitottael, eléje lépve mondta : — Nos uram nézzen reám és be kel vallania, hogy csúnya vagyok. — Nagyságod — kiáltotta Gaillard — az égből a földre hullott angyal, de ki tehet arról, hogy éppen az orrocskájára esett. * * * szó, melegebb mosoly, ez volt Dénes életének ilyen téren egyedüli és legnagyobb öröme. Alig lépett ki az iskolából, besorozták, bevonult, katona lett. A kislányt nem látta többet. * A kislány konviktusban volt. Egy este mellette fekvő barátnőjével ábrándozni kezdtek. Az ágy olyan jó meleg volt, a kályhában duruzsolt a tűz és sugarai játszottak a falon. Beszélgettek. Ő elmondta, hogy mennyire tetszett neki Gerezdi Józsi, aki most esett el Nagy- szebennél. Megigértette társával, hogy erről senkinek semmit. De a patak is csobog, a fenyves is nótázik régi titkokat, ócska meséket- regéket, épen a leányajk maradna néma ? — Hogy-hogynem nemsokára fülébe került Dénes- nek is^a dolog. Ő bizony arra soha se gondolt, hogy Mária őt nem szeretheti, hogy ő más, hogy 1 lelke másfajta mint az övé és hogy ő nemcsak a szokás szerint tud szeretni. Nem hibáztatott senkit, de mert váratlan és kellemetlen volt neki a hir, hamar megkomolyodott. Talán meg- feledkezett a távoli dicsőségről is. Jelentkezett a marsba és a másik héten már megfagyott Kirlibabánál. 1. Emlékeim közt halászgatok. 2. Látom, hogy milyen kicsinyhitüek az emberek. 3. Eszembe jut Schopenhauer, ki a latin mondást idézi inpulicis morsu Deum invocare. j A világ apró kellemetlenségei között jaj- . gatásunk az eget veri, ha megcsíp a bolha Is- i teilt hívjuk segítségül. Nem hogy akkorra hagy- j NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Hogy katonai hangverseny lesz, az egyszer bizonyos, igaz ugyan, hogy csak gör. kath. hus- vétra, de a készülődés hozzá már is megkez- j dődött s igy a próbákkal együtt benyúlik mind a két hétre. Előre örvendünk a jó katona-zenének. Végre is folyton nem szedhet hernyót az ember és nem talpalhat cipőt, kell egy kis finomabb szórakozás is. Ebben a tudatba igazi ünnepi elit-hirként közli a konczertrendezés dojgát a krónikás. ^ __ 1917. Április 1. Az uj évnegyed alkalmából utalványlapot mel- ! lékeltünk vidéki előfizetőinknek. A belybeliek- ! nél pedig az eljáró fogja tiszteletét tenni a kiállított nyugtatóval. A fizetések szives teljesítését kéri a kiadóhivatal. Katonai kinevezés. Szigyártó Pál 12. honv. gyalogezredbeli hadapródot zászlóssá nevezték ki. A sebesültek ünnepi ellátására, a hölgyek vacsorapánztárának özv. Balogh Gytitáné 10 koronát adományozott. Ezzel együtt a pénztár jelen készlete 35 korona 47 fillér. Hadi árvák helyi alapja. Az Auguszta gyorssegély-alap adománya 35 K 44 fillér, Nagy Z. Sándor városi mérnök, hadnagy harcztéri gyűjtéséből 120 korona. Városi takarékba helyezett eddigi összeg 825 K 89 fillér. Sándor napkor a század legénysége megünnepelte derék hadnagyát Nagy Z. Sándort s ez alkalommal nem feledkeztek meg a hősi halált halt társaik hátramaradottjairól sem. Az adakozók nevei következők: Nagy Z. Sándor hadnagy 20 K, Weisz Lázár őrmester, Pataki Lajos őrmester 10—10 K, Marschall Jakab szakaszvezető, Pigl János szakaszvezető 5—5 K, Basch Ferenc szakaszvezető 10 K, Sywanek Hawrelo szakaszvezető 4 K, Lang Károly tizedes, Schmidt József tizedes 3-3 K, Braun Hermann őrvezető 10 K, Hartfnairn Lipót őrvezető 3 K, Schvarcz Ede őrvezető 10 K, Rauchercz József népfölkelő, Bartfeld Izrael népfelkelő 3 — 3 K, Kecskés Károly népfelkelő, Weisz Simon népfelkelő 10—10 K, Sze- nyán István népfelkelő 1 K. Összesen 120 korona. Nemes lelkű, fenkölt gondolko- zásu vitézeink fogadják hálás köszöne- tiinket. Isten óvja, vezérelje őket. 13. A Sinai hegy füstölög, nagy sürü fellegek közt csattog a villám, megreng a föld, mikor Isten leszáll a tetőre. — Ördögök ren- getik-e most a Doberdót, vagy pedig Isten közeledik, hogy az összetört kőtáblák helyett uj parancsolatokat adjon ? 14. Talán a nagy leszámolás? 15. Most születik talán az uj világ? De hát ez a földrengés még mindig kevés, még mindig testiség az egész világ. 16. Akik künn vannak, harcolnak, mert muszáj, de egyébként minden a régi. Belső harc nincs az emberek szivében. 17. Vagy talán nincs is szívük az embereknek. ? 17. Nagyravágyás. Gőg. Ostobaság. Kapzsiság. Harag. Bosszú. Irigység. — Mi lesz ebből, ha összekavarodik ? Ez a ma emberének a szive. 19. Olyan nagy az élet. Az örök változatosság annyi mindent ad az emberiségnek. — Valami komolyság, pontosság, lelkiismeretesség talán megmentheti a világot. — Csak az első lépés nehéz, össze is rosííadtunk aiatta, de legalább megtettük. 20. Hátha az az élet célja, hogy bolyongjunk, tapogatózzunk, tévelyegjünk és csalódva újra kezdjük vizsgálódásunkat. De meg ne álljunk soha, mert ha mi nem, megmozdul a föld, jön a pokol. 21. Most itt van. Srapnel, gránát, minne rengetik a földet. Kis fantázia kell hozzá és a sziklák közt árnyak lebegnek, ördögök mosolyognak. 21. Most itt van a pokol. Szildaország 1917. márc. 18. Incze Gábor. Heti krónika. Ha én azt le tudnám Írni, ami fogva tartja most az emberi lelkeket. Ha el tudnám mondani, hogy a hét legnagyobb újdonsága, mint terjedt el futó tűzként a városban s a képzelődés kerekei mily vidám kattogással jöttek mozgásba az egész vonalon. De hát nyelvünk szegény, azért ne menjünk valami mélyen a dologba. Elég annyit megrögzitenünk, hogy uralkodó planéta volt a héten: a különbéke. — A külön béke a küszöbön áll. Jelenti az amsterdami tőzsde és a stokholmi hölgyfutár. Azt mondta erre egy kislány:- Ha a küszöbön áll, hát bocsássuk be! (Igaza van!) A tavaszi hangulat tarka virágjaival fonta be ezt a hirt is. Némelyek szerint újabb telefonhirek érkeztek. Mások látták az ezer gyertyafényíi lámpát Widdernél kigyulni (aminthogy valóban ki is gyűlt), ennek hatalmas sugárkévéi mindig valami nagy dolgot jelentenek. Ma megerősítik ismét magánértesülések a tegnapiakat. Vannak, akik látták az orosz parlamentért is Szatmáron, aki már tárgyalni kezdett velünk. Sőt vérmesebb reményű optimisták az akták aláírásáról is beszéltek. Bizonyos az, hogy „nem zörög a zöld erdőben a juharfalevél, ha nem fújja márciusi hideg szél.“ Hát most éppen az fújja, márciusi. Mindenesetre pompás virágvasárnapi beharangozás az ünnep hetére s addig-addig rebesgetik, mig egyszer csak igaz lesz. Ezzel szemben csak eltűrjük, hogy tilos a piros tojás. A tojáskereskedelmet kifelé megnyitották ugyan, de idehaza csak úgy szabad a tojást megenni husvétkor, ha nincs befestve a héja. Nehezebben viseljük el azonban azt, hogy ünnepre nullás lisztet még nem osztottak s igy nem egészen bizonyos, hogy kalácsot fogunk-e enni ? Pedig a keresztény embernek is megvolna a maga páskája. Lehet azonban, hogy ami késik, az nem múlik s a jó hirek mellé jó lisztet is kapunk majd ráadásul idejében, ha ugyan már nem késő. j nánk az imádságot, mikor a föld reng és az leniek erősebbek, mint az emberi ész. 4. Schopenhauer szerint legnagyobb világhatalom a szerencse. Valami spanyol közmondást idéz : bátran vetheted te apa fiad a tengerbe, ha szerencsét is vetettél vele. 5. Vájjon az én öregem kötött-e a hátamra szerencsét, mikor akarva-akaratlan elengedett a sziklák tengerébe ? 6. Jaj ! hogy megrendült a föld, káver- nánk közelébe csapott le valami gránát-féle, tehát Horatius és Schopenhauer után én is lehetek fatalista: Si fratus illabitor orbis Impavidum ferient ruinae. Sorsát senki sem kerülheti el 7. Miért ne jusson eszembe Róma, ha ilyen közel vagyok hozzá ? — És eszembe jut a szeretet felkent királya: a Krisztus is. 8. A romanizmus nagy époszának első képe mikor Dante lesétál a pokolba, hasonló j a mi dolinánkhoz. Talán épen itt szállhatott le j az exaltált Alieghieri uram. 9. Akkor még keresni kellett a poklot, most az kei’esett meg minket. Nagy cég az, | nemhiába számos fiók-poklot nyitott. 10. Talán ez a háború az a felhő, melyről Jeremiás siránkozik, amelyen nem hatol át a mi imádságunk ? 11. Mi jobb tehát, ha a pokol jön fel, vagy ha az ég ereszkedik le hozzánk ? A zsidók hős költeményének, az ószövetségnek személyei semmitől sem félnek annyira, mintha az Ur, j vagy angyalai megjelennek előttök. 12. Tehát csak a föld a miénk?
