Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-01 / 13. szám

(2) 13 szám. Külföldi esetek. Eltérő nézetek. Idegen úri ember, gondolatokba merülve szemlélte Nagy Péter szobrát. I. Miklós cár ezt látva kérdezte, hogy min gondolkodik? — Azt szeretném tudni, hogy Nagy Péter miért nyújtja egyik kezét a tenger, a má­sikat pedig az igazságügyi palota felé. — Azért mivel Nagy Péter előszeretettel támogatta a kereskedelmet és barátja volt az igazságnak. — Köszönöm a szives felvilágosítást, meg­vallom én úgy magyaráztam a szobor útmuta­tását, hogy aki itt igazságot keres, igyekezzék a tengeren menekülni. Az udvari festők. Midőn az asturiai főherceg az olasz fő­hercegnők egyikét nőül akarta venni az arcké­pét szemlélve mondta : — Mennyire hízelegve ábrázolja ez az arckép. Hajának bősége, szemének fénye, arc­bőrének finomsága, mind túlzottak. ^ - Tehát ismeri Fenséged a főhercegnőt? — Őt magát nem — válaszolta a főherceg ha­nem ismerem az udvari festőket. A szórakozott tanár. Thomasins Kőnigsbergi egyetemi tanár mint kartársainak legnagyobb része, rendkívül szórakozott volt. Egyik nap délelőtti óráiban, Íróasztalánál rendezte iratait, midőn neje belépett és szép virágcsokrot tett íróasztalára. — Hát ez mit jelent ? - Kérdezte álmél- kodva a férj. — Ez annyit jelent, hogy esküvőd napja van ma. Valóban ? Mily kellemes meglepetés ! Ugyan kérlek légy szives annak idejében, majd ha a te esküvőd napja következik, figyelmez­tetni, hogy méltó viszonzással állhassak elő. Mindig előzékeny. Gaillard XV. Lajos korabeli francia tábor- \ nokot, nem vitézsége vagy más katonai erénye, ! hanem feltűnő és következetes előzékenysége tette nevezetessé. Jól látogatott estélyen azt állította, hogy csúnya nőt soha sem látott. A jelenlevő hölgyek egyike, akinek arcát j lapos orrj torzitottael, eléje lépve mondta : — Nos uram nézzen reám és be kel val­lania, hogy csúnya vagyok. — Nagyságod — kiáltotta Gaillard — az égből a földre hullott angyal, de ki tehet ar­ról, hogy éppen az orrocskájára esett. * * * szó, melegebb mosoly, ez volt Dénes életének ilyen téren egyedüli és legnagyobb öröme. Alig lépett ki az iskolából, besorozták, bevonult, katona lett. A kislányt nem látta többet. * A kislány konviktusban volt. Egy este mellette fekvő barátnőjével ábrándozni kezdtek. Az ágy olyan jó meleg volt, a kályhában duru­zsolt a tűz és sugarai játszottak a falon. Be­szélgettek. Ő elmondta, hogy mennyire tetszett neki Gerezdi Józsi, aki most esett el Nagy- szebennél. Megigértette társával, hogy erről senkinek semmit. De a patak is csobog, a feny­ves is nótázik régi titkokat, ócska meséket- regéket, épen a leányajk maradna néma ? — Hogy-hogynem nemsokára fülébe került Dénes- nek is^a dolog. Ő bizony arra soha se gondolt, hogy Mária őt nem szeretheti, hogy ő más, hogy 1 lelke másfajta mint az övé és hogy ő nemcsak a szokás szerint tud szeretni. Nem hibáztatott senkit, de mert váratlan és kellemetlen volt neki a hir, hamar megkomolyodott. Talán meg- feledkezett a távoli dicsőségről is. Jelentkezett a marsba és a másik héten már megfagyott Kirlibabánál. 1. Emlékeim közt halászgatok. 2. Látom, hogy milyen kicsinyhitüek az emberek. 3. Eszembe jut Schopenhauer, ki a latin mondást idézi inpulicis morsu Deum invocare. j A világ apró kellemetlenségei között jaj- . gatásunk az eget veri, ha megcsíp a bolha Is- i teilt hívjuk segítségül. Nem hogy akkorra hagy- j NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Hogy katonai hangverseny lesz, az egyszer bizonyos, igaz ugyan, hogy csak gör. kath. hus- vétra, de a készülődés hozzá már is megkez- j dődött s igy a próbákkal együtt benyúlik mind a két hétre. Előre örvendünk a jó katona-zenének. Végre is folyton nem szedhet hernyót az ember és nem talpalhat cipőt, kell egy kis finomabb szórako­zás is. Ebben a tudatba igazi ünnepi elit-hirként közli a konczertrendezés dojgát a krónikás. ^ __ 1917. Április 1. Az uj évnegyed alkalmából utalványlapot mel- ! lékeltünk vidéki előfizetőinknek. A belybeliek- ! nél pedig az eljáró fogja tiszteletét tenni a ki­állított nyugtatóval. A fizetések szives teljesí­tését kéri a kiadóhivatal. Katonai kinevezés. Szigyártó Pál 12. honv. gyalogezredbeli hadapródot zászlóssá nevezték ki. A sebesültek ünnepi ellátására, a hölgyek vacsorapánztárának özv. Balogh Gytitáné 10 koronát adományozott. Ezzel együtt a pénztár jelen készlete 35 korona 47 fillér. Hadi árvák helyi alapja. Az Auguszta gyorssegély-alap adománya 35 K 44 fillér, Nagy Z. Sándor városi mérnök, hadnagy harcztéri gyűjtéséből 120 korona. Városi takarékba helyezett eddigi összeg 825 K 89 fillér. Sándor napkor a század legény­sége megünnepelte derék hadnagyát Nagy Z. Sándort s ez alkalommal nem feled­keztek meg a hősi halált halt társaik hátramaradottjairól sem. Az adakozók ne­vei következők: Nagy Z. Sándor hadnagy 20 K, Weisz Lázár őrmester, Pataki La­jos őrmester 10—10 K, Marschall Jakab szakaszvezető, Pigl János szakaszvezető 5—5 K, Basch Ferenc szakaszvezető 10 K, Sywanek Hawrelo szakaszvezető 4 K, Lang Károly tizedes, Schmidt József ti­zedes 3-3 K, Braun Hermann őrvezető 10 K, Hartfnairn Lipót őrvezető 3 K, Schvarcz Ede őrvezető 10 K, Rauchercz József népfölkelő, Bartfeld Izrael népfel­kelő 3 — 3 K, Kecskés Károly népfelkelő, Weisz Simon népfelkelő 10—10 K, Sze- nyán István népfelkelő 1 K. Összesen 120 korona. Nemes lelkű, fenkölt gondolko- zásu vitézeink fogadják hálás köszöne- tiinket. Isten óvja, vezérelje őket. 13. A Sinai hegy füstölög, nagy sürü fel­legek közt csattog a villám, megreng a föld, mikor Isten leszáll a tetőre. — Ördögök ren- getik-e most a Doberdót, vagy pedig Isten kö­zeledik, hogy az összetört kőtáblák helyett uj parancsolatokat adjon ? 14. Talán a nagy leszámolás? 15. Most születik talán az uj világ? De hát ez a földrengés még mindig kevés, még min­dig testiség az egész világ. 16. Akik künn vannak, harcolnak, mert muszáj, de egyébként minden a régi. Belső harc nincs az emberek szivében. 17. Vagy talán nincs is szívük az embereknek. ? 17. Nagyravágyás. Gőg. Ostobaság. Kap­zsiság. Harag. Bosszú. Irigység. — Mi lesz eb­ből, ha összekavarodik ? Ez a ma emberének a szive. 19. Olyan nagy az élet. Az örök változa­tosság annyi mindent ad az emberiségnek. — Valami komolyság, pontosság, lelkiismeretesség talán megmentheti a világot. — Csak az első lépés nehéz, össze is rosííadtunk aiatta, de leg­alább megtettük. 20. Hátha az az élet célja, hogy bolyong­junk, tapogatózzunk, tévelyegjünk és csalódva újra kezdjük vizsgálódásunkat. De meg ne áll­junk soha, mert ha mi nem, megmozdul a föld, jön a pokol. 21. Most itt van. Srapnel, gránát, minne rengetik a földet. Kis fantázia kell hozzá és a sziklák közt árnyak lebegnek, ördögök moso­lyognak. 21. Most itt van a pokol. Szildaország 1917. márc. 18. Incze Gábor. Heti krónika. Ha én azt le tudnám Írni, ami fogva tartja most az emberi lelkeket. Ha el tudnám mon­dani, hogy a hét legnagyobb újdonsága, mint terjedt el futó tűzként a városban s a képzelő­dés kerekei mily vidám kattogással jöttek moz­gásba az egész vonalon. De hát nyelvünk szegény, azért ne men­jünk valami mélyen a dologba. Elég annyit megrögzitenünk, hogy uralkodó planéta volt a héten: a különbéke. — A külön béke a küszöbön áll. Jelenti az amsterdami tőzsde és a stokholmi hölgyfutár. Azt mondta erre egy kislány:- Ha a küszöbön áll, hát bocsássuk be! (Igaza van!) A tavaszi hangulat tarka virágjaival fonta be ezt a hirt is. Némelyek szerint újabb telefonhirek érkez­tek. Mások látták az ezer gyertyafényíi lámpát Widdernél kigyulni (aminthogy valóban ki is gyűlt), ennek hatalmas sugárkévéi mindig valami nagy dolgot jelentenek. Ma megerősítik ismét magánértesülések a tegnapiakat. Vannak, akik látták az orosz par­lamentért is Szatmáron, aki már tárgyalni kez­dett velünk. Sőt vérmesebb reményű optimisták az akták aláírásáról is beszéltek. Bizonyos az, hogy „nem zörög a zöld er­dőben a juharfalevél, ha nem fújja márciusi hideg szél.“ Hát most éppen az fújja, márciusi. Mindenesetre pompás virágvasárnapi beha­rangozás az ünnep hetére s addig-addig rebes­getik, mig egyszer csak igaz lesz. Ezzel szemben csak eltűrjük, hogy tilos a piros tojás. A tojáskereskedelmet kifelé meg­nyitották ugyan, de idehaza csak úgy szabad a tojást megenni husvétkor, ha nincs befestve a héja. Nehezebben viseljük el azonban azt, hogy ünnepre nullás lisztet még nem osztottak s igy nem egészen bizonyos, hogy kalácsot fogunk-e enni ? Pedig a keresztény embernek is megvolna a maga páskája. Lehet azonban, hogy ami késik, az nem múlik s a jó hirek mellé jó lisztet is kapunk majd ráadásul idejében, ha ugyan már nem késő. j nánk az imádságot, mikor a föld reng és az leniek erősebbek, mint az emberi ész. 4. Schopenhauer szerint legnagyobb világ­hatalom a szerencse. Valami spanyol közmon­dást idéz : bátran vetheted te apa fiad a ten­gerbe, ha szerencsét is vetettél vele. 5. Vájjon az én öregem kötött-e a há­tamra szerencsét, mikor akarva-akaratlan elen­gedett a sziklák tengerébe ? 6. Jaj ! hogy megrendült a föld, káver- nánk közelébe csapott le valami gránát-féle, te­hát Horatius és Schopenhauer után én is lehe­tek fatalista: Si fratus illabitor orbis Impavidum ferient ruinae. Sorsát senki sem kerülheti el 7. Miért ne jusson eszembe Róma, ha ilyen közel vagyok hozzá ? — És eszembe jut a sze­retet felkent királya: a Krisztus is. 8. A romanizmus nagy époszának első képe mikor Dante lesétál a pokolba, hasonló j a mi dolinánkhoz. Talán épen itt szállhatott le j az exaltált Alieghieri uram. 9. Akkor még keresni kellett a poklot, most az kei’esett meg minket. Nagy cég az, | nemhiába számos fiók-poklot nyitott. 10. Talán ez a háború az a felhő, mely­ről Jeremiás siránkozik, amelyen nem hatol át a mi imádságunk ? 11. Mi jobb tehát, ha a pokol jön fel, vagy ha az ég ereszkedik le hozzánk ? A zsidók hős költeményének, az ószövetségnek személyei semmitől sem félnek annyira, mintha az Ur, j vagy angyalai megjelennek előttök. 12. Tehát csak a föld a miénk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom