Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-25 / 47. szám

Az erdész jelt ad a vizslának, ez a gyürii tulajdonosának körül szaglálása után kivágtat és visszatér egy darab szappannal. A társaság nagy derültség közben adott igazat a vizslának, csak a cipészmester hallgatott. (2) 47. szám. ____________________ Ka tona dalok. í. írtam néked — oh be sokat Szerelmesét — szépet, Küldtem is a csatatérről Szépen festett képet. De a választ nap-nap után Hej’ hiába várom! Tán elhagytál — elfeledtél A szerelmed másnak adtad Szép szerelmes párom. 2. Ott ahol én járok Vérrózsák teremnek S a vérrózsák tövén Hangtalan zokognak Ott ahol Te vagy most Heje-huja járja Zene mellett táncol Gyáva bitangokkal Sok derék hős párja. 3. Amikor a kavernákra Ráfekszik az este Sóhajszárnyon haza repül Minden baka lelke, Nékem is csak akkor szabad Elvonulva sírni, Szellő utón, sóhajszárnyon Odahaza lenni. Körülszállom nesztelenül Kicsiny házam táját, Hallgatom egy szőke asszony Dalát, muzsikáját. Nyitva van a tükörablak Beröpűlök rajta S hangtalanul belesirok A szomorú dalba. 4. Hogyha majd megírják néked Hogy én már többé nem élek Imádkozz értem kedvesem, Legyen a föld könnyű nekem. Pihentek. Jól megérdemelt munka pihenője volt ez, de nem tartott sokáig. A bágyadt, az agyagnehéz orosz medve junius 4-én megmozdult. Hatalmas mancsait lom­hán, a diadal biztos reményében emelgette fe­lénk. De valahányszor letette a földre, hogy egyet lépjen vele előre, rémesen felorditott, mert min­dig beletenyerelt a kis honvédek szurony-tövisébe. Nem volt ez ember-ember elleni harc. Egy lerészegitett, alkoholködbe bnrkolt tömegcsorda önkéntelen előrenyomulása. _A kis honvédek állták a gránátok pergőtü­zét. Állták az aknák pokoli munkáját, állták a robbanó golyók pusztítását. Nem mese. — Nem fantázia! A szónak betüszerint vett értelmében ha­lomszám, itt-ott embermagasságu halmokban he­vertek az orosz halottak, haldoklók. Ez junius 4-én kezdődött s tartott 11-ig. Junius 12-én sikerült a kancsuka és pálinka hajszolta tömegnek vonalunkat benyomni. A tömeg súlya Toppantotta be a vonalat, amint beroppan egy hid a nagy teher alatt. Ez Bartorisktól jobbra, délre történt. S ekkor fonták a hős tizenkettesek diadalmi zászlójokra — a jó Isten tudja hányadik, de eddig — legszebb babérkoszorúikat. Eddig ! Mert még ágyuszó költi a pacsirtát s a béke sugarait tulvilágitja a szuronyok csillogása. Junius 11-én kap parancsot a 12-esek hős \ / NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1917. November 25. 5. Nem koldulni jöttem, Csatatérről jövök, Bicegő falábon, Keresem a házam, Keresem családom. Házamat az oláh Már régen földúlta, Szegény kis családom Hol koldul azóta. 6. Kemény szikla a fejpárnám, Azon nyugszom este, Onnét járok álmok utján Hozzád oda messze, Átkarollak, megöllelek, Úgy őrizlek téged, Úgy csókollak, hogy nem látod, Talán nem is érzed. 7. Ne higyjétek, hogy én akkor vig vagyok, Amikor én vig nótákat dalolok. Zs. Zsemlyey Oszkár. Heti krónika. Minden reggel arra ébredünk, hogy valahol betöréses lopás vagy rablás történt a városban. Nem lehet okolni senkit mást, mint magu­kat a károsultakat. Nem őrzik eléggé holmijukat. Utóvégré is a csendőrség és rendőrségnek nem lehet ezer szeme és keze, hogy a tolvaj urakat ellenőrizze. S hogy az elemeit tárgyak nagy része enni és inni való: azt mutatja, hogy ezekben nagy a kereslet, a kínálat pedig csekély. Nagy baj az is, hogy elviszik a mi szere­tett csendőrszázadosunkat Kecskemétre, pedig ő sokszor megmutatta, hogy erélyes keze, van. S kitudja, küldenek-e hamarjában mást helyette? A vicekrónikás — ki e sorokat írja, — e helyen nyújtja neki az elismerés koszorúját s mond meleg „isten veled n-et Somogyi Miskának! A betörésekről szólván önkénytelenül is a mozi jut eszünkbe. Vájjon nem-e a detektív drámák ösztökélik a betörőket cselekedetre ? Egy-egy dráma oly szépen kitanitja őket, a helyes és eredményes eljárásra, mintha csak tolvaj iskola volna. Jól tennék, ha a detektív drámákat teljesen kiküszö­bölnék a műsorból. Milyen gyönyörűek a Jókai parancsnoka, Zachariás alezredes, hogy ezredé­vel a leggyorsabban vonuljon Kolki irányában. Ezt a parancsot 11—12. éjszakáján végre is hajt­ják s a kora hajnal már a pokol előkapujánál, Kolkinál talál. Ez volt a menet. Nem kellett oda kancsuka. Nem kellett oda még csak durva szó sem, de kellett a hős alezredesnek csititó, higgadt szava, mert a fenyőgalyas, golyólyukasztotta szürke­sapkás gyerekek vadul mentek előre. Nótázva, vígan, amint az eddigi mesék hősei. Az orosz tényleg benyomta a vonalat s bizony szépen előre halad, ha útjába nem kerül a 12-es hon­védek ércfala. Itt megtorpant a muszka, mint a vadult bika homloka a falon. Hej! — sok szatmármegyei fiú, akiről itt- honn tán azt hitték, hogy ötig sem tud szám­lálni, tigrisként vetette magát a nála vállal na­gyobb oroszra. Nem kellett ott vezényszó! Nem kellett őket biztatni, hogy „rajta!“ Az oroszt feltartóz­tatták, de drága volt, mert a hős csapat hős parancsnoka, Zakariás alezredes ott hunyta le jóságos, atyai szemét. Ott temették el Volhyniában, Manievicinél a templom mellett. Ä csatát megnyerték a hős 12-esek. Alkony borult a csatatérre. Közös szemfedője a halálban megbékült ellenségnek. Zs. Zsemlyey Oszkár. drámák ! Valódi lelki élvezettel és gyönyörűség­gel nézzük végig a magyar társadalmi drámákat. Színházunk, illetőleg színtársulatunk még nincs. De inkább ne is legyen minthogy rosszat kapjunk. A rossz szinelőadásnál többet ér a mozi! A harcterekről várjuk a jó híreket. Velence már esedékes. Az orosz különbéke is közeledik s talán az általános világbéke is ! Az utóbbit kívánja legmelegebben _____ a Vicekrónikás. Kitüntetés. Király őfelsége A/földy Zoltán főhagynagynak, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása -és kitűnő szolgálata elismeréséül a 3-ad osztályú katonai érdemkeresztet a hadi- diszitménnyel adományozta. Kinevezés. Ifj. Veress József tüzér főhad­nagyot Veress József bányaigazgató fiát, a király századossá nevezte ki. Katonai kinevezés. Ö felsége a királya a 12. honvéd gyalogezredben Alföldi Zoltán és Toperczer Elek főhadnagyokat századosokká) Brebán Antal zászlóst, Brebán Miklós nagysikár- lói gör. kath. lelkész fiát hadnaggyá nevezte ki. Körorvos választás. A nagysomkuti járás­ban üresedésben lévő körorvosi állás e hó 12-én töltetett be választás utján. Ezen állásra egy­hangúlag dr. Szelezsán János nagybányai orvos választatott meg. Uj jogi doktor. Vágó Károly borosbene- deki ev. ref. lelkész néhai Vásárhelyi Gyula veje a napokban kitüntetéssel tette le a kolozsvári Tudomány Egyetemen a jogi doktori szigorlatot. Qyászhir. Szatmármegye egykori tanfelü­gyelője elhunyt. A tanfelügyelőség a következő gyászjelentést adta ki: Szatmármegye és Szatmár- Németi sz. kir. város királyi tanfelügyelői hiva­talának tisztikara őszinte részvéttel tudatja, hogy a* hivatalnak egykori szeretett főnöke, e vármegye és s?. kir. város népoktatásügyének negyedszázadon át érdemes vezére nagyságos berencei és járdán- házai Kováts Béla kir. tanácsos nyugalmazott kir. tanfelügyelő f. év november hó 19-én éjjel hosz- szas szenvedések után, életének 73-ik évében az Urban elhunyt. Temetése Szatmár-Németiben a Pelikán-utca 7. sz. gyászházból f. hó 21-én d. u. 3 órakor lesz. Szatmár-Németi, 1917. november 20. Emlékét hirdessék a népnevelés érdekében kifejtett alkotásai! Nyugodjék békében! Adomány. A ref. egyház pénztárába a napokban a következő adományok folytak be: Smaregla János alapítványára, ifj. Petky Károly 20 K. Hadiárvak segítésére: Nagy Sámuel 2 K, Tóth József 3 K, Foch Jenő, Gyalai Gyula, Ko­vács Béla, Oláh László, ifj. Petky Károly, Szász János 5—5 K; Sólyom Ferenc, Szappanos Jenő, Virág István 10—10 K. Egyházfentartó jubiláns alapra: Várady Gyula 3 K, Soltész Elemér 100 K. Szegények segítésére özv. dr. Csikós Sándorné 50 K. Köszönettel nyugtázza, Nagybánya, 1917. nov. 24. Szűcs Károly pénztáros. Az evang. egyház pénztárának jubiláris fentartó alapjára N. N.j50 K-t, templomra 50 K-t, Makovics Sándor 8 K-t, néh. özv. Incze Mihályné emlékére Incze Géza és neje 200 K-t adomá­nyoztak szintén a fentartó alapra. A nemesszivü adakozóknak köszönetét mond az elnökség. Nagy ipartelep Nagybányán. A Sala­mon Bernát féle téglagyár és gőzfürész, uj gaz­dát kapott. A telepet egy részvénytársaság vette át, melynek élén mint elnök-igazgató Kaan Zsig- mond budapesti tőkepénzes és Bernát Dezső | igazgató állanak. A telepet újra fogják építeni s a legmodernebb gépekkel szerelik föl. A modern ipar telep már a jövő év elején üzembe lép. Adakozás. A szegény iskolás gyermekek segítségére illetve téli felruházására Mladeioszky Lajos 10 koronát adott, melyet köszön a taní­tótestület.

Next

/
Oldalképek
Tartalom