Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-13 / 19. szám

Nagybánya, 1917a Május 13. — 19. szám XLIII. évfolyam. Előfizetési áraki Felelős • 's laptulajdonos Főmunkatárs és h. szerkesztő Egész évre 8 K. Félévre 4 ‘ > edévre 2 K. -—:-----=: Egyes szám 2 ÁNOS RÉVAI KÁROLY A hatod! AUÜ. • ■ A hossza elhi ;.ó háború nagy pénz­ügyi követelményeken .imasztván az államha­talommal szemben, a hadiszükségletek zavarta­lan ellátása céljából uj hadikölcsön kibocsátása vált szükségessé. A hadviselés költségeinek fe­dezésére a pénzügyminiszter ezúttal kizáróan 6%-kal kamatozó adómentes járadékkölcsön-köt- vényeket bocsát nyilvános aláírásra. Az aláírás időtartama 1917. május 12-től junius 12-ig terjed. Aláírási helyekül fognak sze­repelni az összes állami pénztárak és adóhiva­talok, a postatakarékpénztár és annak közve­títő helyeiül szolgáló összes postahivatalok, va­lamint az összes számottevő hazai pénzintézetek. A kibocsátásra kerülő és 6%-kal kamatozó járadékkölcsön kötvényei 50, 100, 1000, 5000 és 10,000 koronás címletekben fognak kiállít- j tatni. A 6°/0-kal kamatozó járadékkölcsön-köt- vény kibocsátási ára tulajdonképpen 97 K 13 f-rel van számítva. De arra való tekintettel, hogy a járadékkötvény kamatozása csak folyó évi augusztus 1-én veszi kezdetét s a jegyzés­től 1917. augusztus 1-ig járó kamatok az alá­írási árba be vannak számítva, a kötvény alá­írási ára minden 100 korona névértékért a kö­vetkező összegekben van megállapítva : 1. arra az esetre, ha az aláíráskor az alá­irt összeg egész ellenértéke befizettetik : a) az 1917. évi május 12-től május 25-ig bezáróan történő aláírás esetén 96 K; b) az 1917. évi május 25-ét követő időben 1917. évi junius 12-éig bezáróan történő aláirás esetén 96 korona 30 fillér; 2. ha pedig az alább ismertetendő kedvez­ményes (részletekben történő) fizetési módozat vétetik igénybe, az aláírási határidő egész tar­tamára 96 K 80 f-ben. A hatodik hadikölcsön járadékkötvényei minden év február és augusztus 1-én lejáró fél­évi utólagos részletekben évi 6%-kal kamatoz­nak ; az első szelvény 1918. évi február 1-én esedékes. Az aláírástól 1917. augusztus 1-ig járó kamatok az aláírási árba vannak beszá­mítva. Az aláíróval szemben sem folyó kamat, sem jutalék felszámításának helye nincs. Az esetben, ha a 6%-os járadékkölcsönre aláirt összeg 100 koronát meg nem halad, az aláirás alkalmával az aláirt összeg egész ellen­értéke befizetendő. A 6°/o-os járadékkölcsönre történő és 100 koronát meghaladó aláírásoknál ellenben a befizetés részletekben is teljesíthető. Ez esetben az aláirás alkalmával az aláirt ösz- szeg 10%-a biztositékkepen leteendő és pedig készpénzben vagy megfelelő értékpapírokban. A részletek pedig a következőkép fizetendők: a jegyzett összeg ellenértékének 25%-a legkésőbb 1917. junius 26-ig, a jegyzett összeg ellenértékének 25°/o-a j legkésőbb 1917. julius 7-ig, a jegyzett összeg ellenértékének 25%-a legkésőbb 1917. julius 17-ig, a jegyzett összeg ellenértékének 25%-a legkésőbb 1917. julius 28-ig. Az utolsó befizetés alkalmával az aláírási hely a letett biztosítékot elszámolja, illetőleg visszaadja. A jegyzés céljaira szolgáló nyomtatvány- űrlapok az összes aláír si helyeknél díjtalanul kaphatók. Ily nyomtatványok hiányában az alá­irás levélben is történhetik. A befizetés alkalmával az aláíró fél az alá­írási helytől pénztári elismervényt kap. A vég­leges címletek kiadására nézve, illetve a fél kí­vánatéra kiadott ideiglenes elismervényeknek a végleges kötvényekre való kicserélésére nézve idejekorán hirdetmény utján fog a felhívás köz- zététetni. A végleges kötvények kiadása költ­ségmentesen ugyanazon a helyen fog megtör­ténni, ahol a pénztári elismervények, iletve a fél kívánatéra kiadott ideiglenes elismervények kiadattak. A m. kir. pénzügyminisztérium, a kibocsá­tandó 6%-os járadékkölcsönre vonatkozóan fenn­tartja magának azt a jogot, hogy előre közzé­teendő három havi előzetes felmondás mellett, ezt a kölcsönt egészben vagy részben, névér­tékben visszafizethesse, azonban az esetleges felmondás 1922. augusztus 1 -ét megelőző időre nem történhetik. A betéti üzlettel foglalkozó intézeteknél s más ily cégeknél 1914. augusztus hó 1. előtt betéti könyvre elhelyezett, egyébként a mora­tórium feloldó rendeletben foglalt korlátozások alá eső betétek a kibocsátásra kerülő kölcsönre történő befizetések céljaira - önérthetően a kikötött felmondási idő épségbentartása mellett — teljes összegükben igénybevehetők. Azok, akik a befizetésekre pénzintézeti betétjüket kívánják igénybe venni, annál az intézetnél, vagy cégnél, illetve annak az inté­zetnek vagy cégnek közvetítésével tartoznak jegyezni, amelynél a betét el van helyezve. A most kibocsátásra kerülő 6°/o-os jára­dékkötvények felhasználhatók lesznek az 1916. évi XXIX. t.-c. alapján kivetendő hadi nyere­ségadó fizetésére. A kibocsátandó kötvényekre az Osztrák- Magyar Bank és a M. kir. hadikölcsönpénztár a kötvényeknek kézizálogul lekötése (lombardiro- zása) mellett a névérték 75%-áig, a minden­kori hivatalos váltóleszámitolási kamatlábon, tehát jelenleg 5n/0-os kamat mellett, nyújtanak kölcsönt. Ezek a kedvezmények 1917. évi decem­ber 31-ig maradnak érvényben. A hatodik hadi- kölcsönnél egyébként is mindazok a kedvez­mények biztosítva vannak, amelyek az ötödik hadikölcsönnél az aláírókat megillették. Ezenfelül az Osztrák-Magyar Bank és a M. kir. hadikölcsönpénztár a fent körülirt mó­dozatok mellett azoknak, akik igazolják, hogy a jelen aláírási felhívásban foglalt befizetési határidők alatt az aláírásra bocsátott hadiköl­csön jegyzése céljából más hitelintézetnél (bank, takarékpénztár, hitelszövetkezet stb.) vagy bank­cégnél vettek fél kölcsönt, a kölcsön ama részének visszafizetésére, amely az ily irányú kérelem előterjesztésekor még igazoltan fennáll, évi 5 °/o-os állandó kamatlábon fognak uj kölcsönt Révai Károly költészete. — Irta: Kápolnai Pauer Viktor. — A Petőfi Társaságban holnap tartja székfog­lalóját egy kedves, de kevéssé olvasott költőnk. Ismerték ugyan őt már régen, sőt Erdélyben voltak elegen, kik elismerték tehetségét, mégis öreg ember lett, mire ez az országos nevű tár­saság a tagjai sorába választotta. Most, hogy az irodalom gócpontjában mutatkozik be, talán tágabb körben is felébred a személye iránti ér­deklődés. E sorok Íróját az a cél vezette, hogy azok előtt, kik már olvasták müveit, megismer­tesse egyéniségét és irányát, azoknak pedig, kik előtt neve még uj, felhívja rá figyelmüket. Az bizonyos, hogy költeményei nem hiper­modern témákkal foglalkoznak. Nem ostromolnak eget, nem idézik fel az emberi szenvedélyek érdekes, sokszor perverz árnyait, nem szállanak le a bűn és nyomor világába. Anakronizmusoknak azért nem mond­hatók, hanem mégis jól esően emlékeztetnek a régebbi évekre. Hogyan lehet az, hogy élő költőnket nem ragadta magával az újkor csodálatos, bűvös áramlata ? Hogyan történhetett, hogy ő sok évtizedről mintha nem is vett volna tudmást ? Arany János egy késő epigonja veri még lantját ebben a kataklizmás világban s ismét kérdem, hogyan magyarázzuk ezt ? A nagyvárosokból, kiáradó csábos hatást ő nem érezte soha. Távol ezektől élt. Mikor élénkebb kontaktusban volt korának Íróival, mikor még befolyásolható ifjú volt — Arany János csillaga ragyogott költészetünk egén. Azóta a szó szoros értelmében arany kin­cseket rejtő erdős bércek alatt — Arany olvasva — távol az irodalmi köröktől élt, csak a nyom­tatott szó jutott el hozzá — az élő irodalmi társalgás varázsát, az eszmék folytonosan újból kialakuló, élénk változást nem érezte közvetlenül — s azok már nem ragadhatták sodrukba. Ott áll ő is azonban, ahol sok jó költőn­ket látjuk, ahol Bárd, Szabolcska, Szávay és mások állanak. A modernektől - nem is szólva az ultra­modernekről — talán meg sem értve, távol az irodalom sodrától: zátonyok ők bizonyára, melyek a régi, derék világból maradtak meg s melyeket az idők mindent elragadó rohanó árja nem kezdhetett ki. A ki több kötet költeményt ir kis leány­kájához, azt ez a mostani - legalább háború előtti - kor hogyan érthette volna meg? Aki nem a világvárosokat érdeklő témákat énekel­get, hanem minden nap aranyos Erzsikéjének más és más édes tulajdonságát dicsőíti — az tiszta apai szivével a raffinált kultúrvilág előtt bizonyára idegen maradt. Es mégis. Ha van kor mely ennek az iránynak is igazságot kell hogy szolgáltasson : a mostani az. Nem fognak rajta mosolyogni a túlmerész ifjú költők sem, úgy, mint azt még néhány év előtt tették volna. Nagy idők szele jobbá tett benünket. S ha jobbá nem is, de szerényebbé s megértőbbé. Nem nevetünk mindjárt azon, akinek más — szerintünk talán maradi — nézetei vannak. Kutatjuk, hogy azok hogy nem változhat­tak, miért nem alakultak át olyanokká, mint a másokéi? Gondoljuk meg azt is mindig, hogy a ko­rok ízlése változik s mi bizony önkéntelenül korunk mértékével mérünk. Állandóan csendes vidéki városokban és falvakban töltötte életét ; a Petőfi Társaságban tartott székfoglalóján felolvasott költeményé­ben is emlitii : így telt az éltem, mint egy édes álom, Barátim voltak: fii, fa és virág, Az én szerelmes, csöndes kis tanyámon Kívül esett a rut kalmár világ. Estenden, ha elősuhant az alkony, Valami bús dalt elzümmögtem halkan, Mint a tücsök, mely dalba este fog, Mikor kígyóinak már a csillagok. A harmonikus, derűs pálya tükrét találjuk tehát költeményében. Nem a modernek ízlését TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI' EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MIEC^JIESl^IEINrXISL IVIXIO'IDESKr VASÁnHAI1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom