Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-27 / 21. szám

(2) 21. szám kozásból állandóan növelni kell, hogy necsak el­szórtan adhassunk egy-egy családnak saját fész­ket, hanem legalább a nagyobb családdal biró súlyos rokkantakat méltó otthonhoz juttathas­suk. Annak az adakozónak nevét, aki egy ker­tesházra legalább 3000 K-át ad, az Országos Hadigondozó Hivatal magán a házon kis emlék­táblával örökíti meg. Vannak azonban olyan hadirokkantak is, akiket nem kötnek különösebb szálak szülőfalu­jukhoz, vagy akiknek keresőképessége különle­ges elhelyezést igényel. Ezért szükség van na­gyobb, altruisztikus alapon létesülő kereseti te­lepekre és műhelyekre, melyekben a hadirokkan­tak és hadiözvegyek megfelelő foglalkozást ta­lálhatnak. Ezek körül a műhelyek körül azután összefüggő házsorokból egész kertvárosok vagy kertes falvak keletkezhetnek. A kalocsai érsek Kalocsán faipari kereseti műhelyt és Pestvár­megye Váczott boripari műhelyt létesít, mely műhelyeket kertváros vesz majd körül. Kert­város létesül továbbá Szegeden és Győrött. Orosdy Fülöpné báróné adományából pedig Törökszentinildóson kertészeti telep. A rokkantiskolákban kitanult iparosoknak segítségre van szükségük, hogy műhelyüket föl­szerelhessék. A földdel biró, vagy földhöz jutó rokkant boldogulását pedig gazdasági fölszere­lés segítheti nagyban elő. Szép tere ez is a tár­sadalom áldozatkészségének. Szükség lesz kórházszerű rokkantottho­nokra is, hol a háborúnak ezek a valódi sze- rencsétlenei ápoláson kívül az életnek még azok­ban az apró örömeiben is részesülhetnének, me­lyeket testi állapotuk nekik megenged. Valóban emberbaráti feladat ilyen rokkantotthonok léte­sítését biztosítani. A hadiárvák túlnyomó része megmaradhat anyjánál, vagy legalább családjában, szülőfalujá­ban. Vannak azonban nagy számmal olyan hadi árvák és hadi rokkantak gyermekei, akiknek elhelyezéséről és tartásáról gondoskodnunk kell. Követve korunknak gazdasági irányát, arra kell törekednünk, hogy ne csak eltartassanak, mig valamiképen megélni tudnak, hanem hogy bol­dogulásukat megkönnyítő mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi szakoktatásban részesüljenek. Aki e célból 5000 K-t bocsát az Országos Hadi- gondozó Hivatal rendelkezésére, annak, mint neveltetőnek nevében a Hivatal a gyermek éle­tének 6. évétől 15 -16 éves koráig ilyen beha­tóbb gazdasági kiképzésben részesít egy-egy hadiárvát. Aki peeig 10000 K-t fizet be az Or­szágos Had adózó Hivatalnak, az 6-tól 22 évig terjedő, teljes főiskolai kiképzésben részesíthet egy hadiárvát, mindig kifogástalan magaviselet és kiváló előmenetel feltétele alatt. Különösen azok, akik gyermeküket a háborúban elvesztet­ték, de általában Magyarország minden vagyo­nosabb polgára a nemzeti jövőt munkálja, ha ezen az utón mentül több hadiárvának nevelte­tését mozdítja elő. Szükség van a hadiárvák és a hadirokkan­tak gyermekei számára kórházakra, gyógyfür­dőkre és üdülőtelepekre is a Kárpátokban, a Balatonnál és az Adria mellett gyengeség, ideg­baj, főleg tuberkulózis ellen. A nagyközönség valóban szükséges célra hoz áldozatot, ha az Országos Hadigondozó Hivatalt ilyen intézmé­nyek létesítésében anyagilag támogatja. Aki 500 K-t fizet be a Hivatalnál, egy gyermeknek 3 hó­napos kezelését biztosítja. Hazafias üdvözlettel Cseraoch János s. k., Gróf Tisza István s. k. Felhívás. A városi hadi gondozó bizottság tagjait, úgy a nőket, mint a férfiakat fölkérem, hogy í. év május hó 28-án, pünköst másodnapján d. e. V2 12 órakor a városháza tanácstermében tar­tandó gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Tárgy: hét tagú intéző bizottság választása. Nagybánya, 1917. május 26-án. Révész János elnök. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Külföldi esetek. III. Napoleon udvaránál gyakran döntő sze­repet játszó hölgyek első sorában állott Beau- régard grófné, akit a császár szellemességeért és higgadtságáért nagyrabecsült. Elismerésének jeléül a legritkább kövekből összeállított nyak­ék ajándékozásával tüntette ki. A nagyértékü ékszert a grófné nemcsak estélyeken, hanem séta kocsizásai közben is vi­selte. Társalkodónéja kíséretében a boulognei erdő felé történt kirándulás közben észrevette, hogy a nyakék hiányzik. Rögtön megállittatta a kocsit, melynek minden zegét-zugát átkutatták az utón visszafelé is keresték, de sehol sem ta­lálták a nyakéket. A kocsiba ülve a grófné azt parancsolta, a kocsisnak, hogy a rendőrséghez hajtson. — Az mitsem használ — jegyezte meg a társalkodóné. — Miért ? — A rendőrség ily esetben tehetetlen. Az ékszer kiesett a kocsiból és igy már is a „be­csületes“ megtaláló zsebében van. — De hát ugyan mit tegyek ? — siránko­zott a grófné — hiszen a nyakék nélkül nem jelenhetek meg az udvarnál. — Grófné én tudnék valamit tanácsolni. — Nos? — Grófné bizonyára már hallotta hírét az álomlátó Noéminek. Fiatal leány, akinek véle­ményét az udvarhoz tartozó urak és hölgyek gyakran veszik igénybe. Csakis tőle tudhatjuk meg az ékszer hollétét. — Mondja meg lakcímét a kocsisnak. A kocsi rövid idő múlva Passy külváros igénytelen házainak egyike előtt állott. Az álomlátónak sok látogatója lehetett, mert egy egész óráig kellett a grófnénak várni mig bebocsátást nyert. Az álomlátó leány nyugágyon csukott szem­mel feküdt, idős asszony ült mellette. — Intézhetek kérdést az álomlátóhoz ? -- kérdezte a grófné. — Majd ő szólal meg - válaszolta hal­kan az asszony. — Beaurégard grófnéhoz van szerencsém. Elvesztette a császár által ajándékozott ékszert, mely kő alatt van nein messze ama helytől ahol a kocsi megállóit midőn a hiányt észrevették. Az álomlátó hallgatott, az öreg asszony pedig intett, hogy a kihallgatásnak vége. Rögtön indultak az illető helyre, ahol csak egy kő volt. A társalkodóné diadalmas pillantással ha­jolt le, hogy az ékszert főlvehesse. Elsápadt midőn a kő alatt semmit sem talált. — Nincs itt! — Természetes, hogy nincs ott — szólt közbe a kocsis — mert ime nálam van. — Hogyan került az ékszer magához ? — Midőn láttam, hogy a társalkodóné ti­tokban teszi oda, célszerűnek gondoltam ma­gamhoz venni. — A bűnös térdelve kért bo­csánatot, de a grófné nem kegyelmezett. Az igénybevett rendőrség csakhamar ki­derítette, hogy az álomlátó a társalkodóné leá­nya és az udvari eseményekről, a grófné utján informált mama előzetesen közölte azokat az állítólagos álomlátóval. Ily módon sikerült az okos mamának és az engedelmes leánynak az udvarhoz tartozó urakat és hölgyeket bolonditani, szédelgésüket azonban két évi fogság elszenvedésével kellett megfizetniük. Az előzékeny király. Pompadour hercegnő az egyik terem aj­taja előtt XV. Lajossal találkozván, mélyen meg­hajtotta magát és vissza lépett, hogy a király mehessen előre. Franciaország királya következő szavakkal engedte az elsőséget a szép hercegnőnek: — A szépség előbb uralkodott a földön, mint a királyok. Udvari gyász. Nem fényes anyagi helyzetnek örvendő zeneművész az iránt folyamodott Nagy Frigyes­hez, hogy a főhercegnő elhunyta következté­ben betiltott hangversenyeket megtarthassa. A kérelemre vonatkozó legfelső elhatáro­zás következőleg hangzott : „Minthogy folyamodó zeneművész, tudtom­mal az elhunyt hercegnőnek nem volt rokona : hangversenyeit akadály nélkül megtarthatja.“ 1917. Május 27. Heti krónika. Csütörtökön, többek állítása szerint föld­rengés volt. Mivel ma nem igen szoktak az em­berek berúgni, el kell hinnünk, hogy ez csak­ugyan igaz, bár mi nem éreztük. Nem is volna csoda, ha arra a borzalomhalmazra, a mit a há­tán hord, megborzadna maga az öreg föld is. Kain és Abel története ismétlődik itt sok millió másodpéldányban. Máskor Orbán napja sem okoskodott vé­lünk soha. Ez a szent erre felénk ismeretlen volt, most ez is megtépdeste a zsenge növény­zetet s ha nem is csinált valami nagy kárt, de legalább megtizedelte nálunk az amúgy is gyen­gén mutatkozó gazdasági eredményt. Különös, hogy most ez a félelmetes nap lett az apostolok oszlásának időpontja és nem a régi Péter-Pál. A főgimnáziumban, a polgáriban befejezték az évet, úgyszólván vizsga nélkül, s ma már nyugodtan sétálnak a növendékek a főtéri aszfalton, vegy a liget árnyas bokrai alatt s legalább ők élnek gondtalan életet. A főgim­náziumi aratási vállalkozásokról eddig nincs tu­domásunk, noha beszélik, hogy azért zárták be ily korán az esztendőt, mert a fiuk az aratás­nál fognak, tanárok vezetése mellett, segédkezni. Csak a szegény elemisták járnak még majd egy hónapig a tanbűzpárás falak közzé. Nekik sokat kell tanulniok, mert ők fog­ják a jövő tudományát kis koponyáikban meg­őrizni és kifúrt botokban elvinni az uj nemze­déknek. Hogy gyomlálni kell, szép kövér fejlett pél­dányú hernyókat fogdosni, bábokat szedni, szénát gyűjteni, az mindegy. Hogy egy csomó gyermek élelmezésének gondja is leesnék a város nyaká­ból, az sem számit. Hogy a szegény hadi öz­vegyek amúgy is nehezen tudják kimódolni a gyermeknek iskolába járását s nagyon kellene már nekik a segítség, az későbbi megfontolás tárgya lesz, az elemi iskola tanít rendületlenül, mintha csak a csendes béke idejét élnénk, végre is arról, hogy a világ felfordult nem kény­telen mindenki tudomást venni. Egy diáknak a vizsgaféléje közeledvén, a tatája elhatározta, hogy a maga ruhájából ké­szíttet Samukájának egészen uj öltözéket. A fiúnak azonban, látván a fényes, kopot­tas, tükrös hozzávalót, sehogy sem tetszett a dolog. Pityergett, duzzogott és csendesen tilta­kozott. Mire a tatája keményen összeszidta: — Miféle durcásság ez megint ? Hát ha ne­kem jó volt a ruha tizenöt évig, neked derogál, neked nem lesz jó, mi ? Öreg taták ósdi felfogása. Ami jó volt ti­zenöt évig ... jó az ezután is. De milyen más mesgyén jár az uj világ ! Hej ! ha most cenzúra nélkül Írhatna a pün­köst tiszteletére a krónikás. Elseje alkalmából kérjük a hátralékos dija­kat. Helyben csakis a kiadóhivatal által előre kiállított nyugtató ellenében tessék fizetni. Dr. Makray Mihály polgármestert a városok országos kongresszusa Budapesten a harminc tagú állandó bizottság tagjává választotta. Kinevezés. Delhányi Ernő 32. honv. gy. ez- redbeli zászlóst, ki az erdélyi „tigris“ különít­ménybe van beosztva s ott sok merész vitézi tettet vitt véghez, Őfelsége hadnaggyá nevezte ki. Delhányi jelenben éppen városunkban időzik. A sebesültek búcsúznak. 24-en töltik itt az ünnepet. Ezeknek a hölgyek vacsora pénztára holnap báránypörköltet ad vacsorára s mindenki kap egy kis ünnepi kalácsot, sőt amint halljuk, van olyan jóltevő, a ki bort is küldött. (Jó volna, ha követnék a példáját.) Kedden reggel utaznak el városunkból a szegény katonák. Vajon akad-e valaki, a ki utravalót küld nekik? A hölgyek pénztára részére Neubauer Hermintől érkezett 10 K adomány s kiadás volt a múlt héten egy ozsonnára 7 korona 80 fillér. Hadiárvák helyi alapja. Az Auguszta biztosító egyesület adománya 29 K 20 f. Eddigi gyűjtésünk a város takarékpénz­tárába elhelyezve. 1251 K 75 fillér. Eljegyzés. Papp Gyula nagynyiresi igazgató- tanító eljegyezte Papp Izabellát, a helybeli Er­zsébet óvóintézet vezetőjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom