Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-27 / 21. szám
lES«5l£-<S:s ünnepeltet ! Nagybánya, S9i7a Q> Május 27. — 21. szám XLIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IVE 31! O-JETjETV XI5L ^ÍKTIDlEJilSr VASÁRNAP. Egész évre 8 K. Féi — ' — Egyer Előfizet Tr- / k. Kir ugyeszs Felhívás & Szeged sz. leír. város nagyobb szabású hazafias mozgalmat indított az iránt, hogy az iskolai ét hónapi szünidő tartamára fogadjanak el a magyar városok jobbmódu családjai díjtalanul német középiskolai tanulókat. Fölösleges hangsúlyoznunk, mennyivel tartozunk hűséges német szövetségesünknek a nagy világmérkőzés titáni küzdelméből kifolyóan. Talán azt is szükségtelen hangsúlyoznunk, hogyan állhatnak élelem dolgában a németországiak, mikor az értelmiséghez tartozó családok, középiskolába járó gyermekeiket kénytelenek messze külföldre adni el maguktól. Szeged abból indul ki, hogy ahol hatan-nyolcan elvannak, el van ott a hetedik és kilencedik is. Továbbá mérlegeli azt az oldalát is a dolognak, hogy a folyton németül beszélő gyermekektől megtanulnak a mieink valamit németül, viszont azok is tanulják megismerni zengzetes nyelvünket és megbecsülni a magyart. Nagybánya város képviselő testületé minket bízott meg azzal, hogy mozgalmat indítsunk ebben az irányban. Mi tehát fölhívjuk hazafiasán gondolkozó, nemes szivü polgártársainkat és pedig úgy a nőket, mint a férfiakat, szíveskedjenek vállalkozni a német gyermekek nélkülözéseinek enyhítésére, mert félő, *) Fölkérjük a helybei lapokat e közlemény szives átvételére. 1 szerkesztő és laptulajdonos »ész Jáféos Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ =c Felső bányai-utca 20. szám alatt — TELEFON SZÁM: 18, NAQYBÁNYA. hogy gyenge lesz a jövő nemzedék, ha kellően nem gondozzák. Akik akár fiú, akár leány középiskolai német gyermeket szíveskednek a szünidőre ingyen ellátásban részesíteni, jelentsék be Nagybánya és Vidéke szerkesztőségében ebbeli szándékukat folyó év junius hó 3-ikáig, hogy idejekorán értesíthesse a város tanácsa a németországi hatóságokat s a gyermekeknek ingyen ideszállitása iránt intézkedhessél?. A szelíd, jólelkü Jézus ezt tanítja: „Valaki egy ilyen gyermeknek gondját fölveszi az én nevemben, nékem veszi föl gondomat“ (Máté 18, 5.). Fogadjuk és kövessük a Mester tanítását. Veress József, Vas* Gyula dr. Révész János. Á hadigondozás nagy kötelességei. A magyar nemzet egyik legszebb kötelessége, hogy a háború legfőbb károsultjairól, a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiár- vákrói gondoskodjék. Ennek ä gondoskodásnak két főága van. Az egyik az, hogy az állam olyan anyagi ellátásban részesítse a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, amely a legszerényebben vett létminimumot biztosítja mindenkinek, továbbá, hogy az állam és a közjótékonyság egészségügyi, tanügyi és gazdasági intézményeket létesítsen boldogulásuk elősegítésére. A gondoskodás másik főága pedig az a patronázsszerü tevékenység, amellyel a magyar nemzetnek szellemiben és anyagiakban magasabban álló tagjai állandó egyéni munkával, tettel és tanáccsal odaállnak minden egyes hadirokkant, hadiözvegy és hadiárva mellé. A törvényhozás a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátását ideiglenes segélyek nyújtásával 1915-ben már javította és a kormány az ideiglenes segély emelése iránt legközelebb újabb javaslatot terjeszt az országgyűlés elé. A hadigondozás terén szükséges intézmények közül pedig maga az állam elsősorban azokat szervezte, melyeknek munkájukat tulnyomólag még a háború folyamán el kell végezniük. Anyagi ellátás nyújtásával, valamint a gyógyító, tanító és művégtaggal ellátó akcióval azonban a rokkantügyet korántsem oldottuk meg és az intézmények egész sorára van még szükség, hogy a hadirokkantakról, a hadiözvegyekről és hadiárvákról méltóképen gondoskodjunk. Ezen a téren azonban az államnak, a hadi- gondozás ellátására létesített külön államszervnek, az Országos Hadigondozó Hivatalnak, melybe a Rokkantügyi Hivatal beleolvadt, főleg csak az irányítás, felügyelet és kisegítés lehet hivatása és a munka zöme a társadalomra vár. Tág tér nyílik itt egyeseknek és társadalmi szervezeteknek az áldozatkészségre és a szociális munkára. A közadakozás terén magánosok egyszer s mindenkori tőkeadománnyal, örökéletü testületek, mint vármegyék, városok és községek különösen fenntartási költségekhez évi járadék vállalásával adakozhatnak a legcélszerűbb alakban. Anélkül, hogy ezzel kimeríteni akarnók a közjótékonyság különböző módozatait, csak reá kívánunk mutatni azokra a főfeladatokra, amelyek helyes megoldása a társadalom közreműködését igényli. A hadirokkantai? fővágya, hogy visszatérhessenek falujukba, városukba. Az otthon után való ezt a természetes és egészséges vágyát akciónknak fel kell karolnia. Nagy jót tesz mindenki, aki vagyontalan, családos, súlyos hadirokkantaknak, különösen az amputáltaknak kertes családi házat, kerti művelésre alkalmas kis földterületet szerez vagy eladósodott ingatlanát ' tehermentesíti. Az Országos Hadigondozó Hivatalnak máris van kertesház-épitési alapja, melyet azonban állami forrásból és társadalmi adaHonvéd sírok. Egyforma keresztek. Szabályos, zöld sirok. Bennök eltemetve sok véres, bús titok. Köbe vésett Krisztus. Néhány örök fenyő . . . Leveszem a sapkám. — Ez honvéd temető. Különböző nevek és más, más ezredek. Huszárok, tüzérek, tisztek, közemberek. Kovács őr vezető. Ács, Kiss főhadnagyok, Szilágyi százados . . . Mind, rnind, mind magyarok. A Karszt völgyeiből tompa bömböléssel, Honvéd ágyuk hangja mennydörögve kél fel. Dörögve siratja hazája sok fiát . . . Az Alföld harangja igy mond búcsú imát. (Délnyugati harctér). Bartók Antal. Tárcalevél. Szerencsy József polgártársunktól érdekes kis közleményt kaptunk, melyben a háború általános indító okait kutatja. Érdekes, hogy városunk egyik legöregebb képviselőjének, sok tapasztalással megáldott polgárának is csak a világháború adta kezébe a tollat. Lássuk, mit mond: KI Idézi elő a háborút? Az egész művelt világ tudomására szeretném juttatni az alábbi sorokat, ha birtokában volnék a nyelvek ösmeretének. De amennyiben nem vagyok, tehát csak igy korlátoltan magyarul nyilatkozom. És pedig, amennyiben jelenleg éppen háborús állapotban vagyunk, kezdjük a háborúval. A háború és annak folyamatja idézi elő a nyomort, szenvedést, pusztulást, elszegényedést, árvaságot, koldusbotra jutást. Az elszegényedés és a nyomor előidézi a jámbor meghunyászkodást és az egyetértést. Az egyetértés szüli a békét, egymás megértését és ami fő: a szorgalmat, türelmet. A szorgalom, munkálkodás teremti a gyarapodást, a vagyonosodást, később a meggazdagodást. A vagyonosodás a jobblétet, a jobblét az elbizakodást és türelmetlenséget. A türelmetlenség a meghasonlást. A meghasonlás pedig a háborút! Tehát nem kell ám azt hinni az újabb nemzedéknek, hogy a háború újabb találmány. Mióta ember él a földön, mindig volt. És lesz is, amig emberek lakják a földtekét. Azzal a külömbséggel, hogy ilyen nagyszabású meghasonlást még sohasem említett a történelem. Voltak a régmúltakban is egyes világrészekben háborúk, de hogy mind az öt világrészben egymásnak hadat üzenjenek a hatalmak, ilyen még nem volt s nem lesz, de — ne is legyen többé ! A jövő emberiség legyen okosabb, türelmesebb, egymással szemben. Igyekezzék megérteni egymást és akkor nem lesz kénytelen elszenvedni azt a nyomort, pusztulást, ami különösen a csataterek vonalába esett. Egész országrészek pusztultak el, talán örökre. Mi, hála a gondviselésnek, még eddig meg vagyunk védve a pusztulástól, legfeljebb meg- j tanultuk, hogy nemcsak fehér kenyérrel és pecsenyével lehet megélni; hanem sokszor jó volna a barna kenyer is, ha több lenne belőle, de pótolja a sült krumpli, ha van. De erős a reményünk, lesz még béke a földön s talán én magam is megérhetem. Szerencsy József.
