Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
1917. Január 14. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 2. szám. (3) gató a tanácsnok urakat bizonyos négylábú háziállatokkal hasonlitgatta össze. Az egyik bizottsági ülés után az iskola- igazgató tanártársával együtt távozott a város házáról, a kapualj falához nyers marhabőrök voltak támasztva. — Hát ez mi? - kérdezte a tanár. — A tanácsnok urak felöltői — válaszolta Lessoir. Önkényteien hozzájárulás. Wellington herceghez folyamodványt intéztek, melyben arra kérték, hogy a szegények javára rendezett bazár nemes célját hozzájárulásával támogatni kegyeskedjék. A herceg tagadólag válaszolt és levelében minden hasonló törekvésekről elitélő kritikával nyilatkozott. Az árucsarnokban a herceg levele száz font sterlingért kelt el. A rendezőség írásbeli utónk öszönte meg a „kegyes“? hozzájárulást. Örkény. Szintér a nagy magyar Alföld. Gyakorlóterünkön rettenetes géppuskák ugatnak a fehér holdra. Kapunk félóra posztot, négytől félötig. Kisebb csoportokra oszlanak a gruppék, összebújnak a komák, egy faluba valósiak. Az én falumból nincsen itten senki . . . Önkéntes társammal Pestről beszélgetünk, az ő szülőhazájáról. Körülöttünk a roppant látóhatár, mely előtt minden meghajol, eltörpül, semmi sem határolja, csak a magas ég borítja rá szelíden alkonyi színes palástját. Pár fa ágaskodik csupasz ágával az ég felé. Mindenét elveszítette, az idő elrabolta lombjait és neki mégis van hite: az égre néz. A látóhatár nyugati oldalán alul téliszürke sáv húzódik gondolatnyi szélességben, fölötte izzó parázsra emlékeztető vörös réteg égeti a kipirult gyermekarcszinü gyöngébb árnyalatot. Legszebb égszínkék választja el a fiatal asszony puha hullámzó sárga-selyem báliruhájához hasonló felhőket, melyen itt-ott drágakő csillog, a hol afelhő csipkésen meghasadoz. A selyem felhők hirtelen szürkeségbe vesznek el, mintha a szép asszony kilépett volna a sötét éjszakába. De nem! Az éjszaka egét beezüstözi a holdvilág. Gyakorlóterünk kipirulva néz a Nap után. Vége a rásztnak. Még leadunk pár száz lövést, azután hangos énekszóval hazamasiro- zunk. Felolvassák a holnapi parancsot, azután abtreten. A pocsolyák között, melyek a hold egyre erősödő és a nap gyengülő fényében az ezüst edénybe ömlött vér benyomását keltik, vigyázva sétálok a kávéház felé. Mikes Leveleinek disz- kiadású képei után azt hiszem valahol a Balkánon járok. Laposfedelü, fehérre meszelt, bosnyák szagu alacsony kulipintyóhan parázson apró, kispohár nagyságú rézüstökben főzik a kávét. 6 krajcárért mindenki kiszolgálhatja magát. Lefizeti a vasakat, megfogja hosszú, fogójánál a kis üstöt,! aztán szürcsölgetheti persze állva, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs hová leülnie. Más utón térek vissza a táborba. Az artézi kút körüli kis park fáinak árnyékai kísértetiesen sötétlik be a városi utakat. Temetői hangulat fog el, a sírokat keresem, hála a jó Istennek, hogy nincsenek sehol. -- A kantin barátságos melegével fogad. Barátságos őrmestereink és önkéntestársaim füstölgetik az időt kopogó kártya és katonahistóriák mesélgetése mellett. Ugratnak minket, hogy standbeli időben mi lett volna velünk ilyen hadi önkéntes-viselkedés mellett. Előkerül egy öreg sakk is, másodma- gammal evvel szoktuk elszórakozni az estét. Kilencz óra felé hazatartunk. A palatetős barakkok különböző árnyalatokban csillognak a nedvességtől, benn alig pislog a lámpa. A holdvilágos éjszakába meghalkulva kiszökik a géppuskás öndicsérete: „Oly rendet vág a muszkába, Mint amilyen rendet vág a kaszája. Szanitéc a marokszedő, Alig győzi szedegetni utána.“ A tölténybódé körül puskával a vállán a post sétifikál. Óriási csend van, elfujták a kilenc órait. Távolról belefüttyent az éjszakába a lajos- mizsei vicinális. Pislogó gyertyavilág mellett eszegetjük a disznóságainkat, mint hajdan az apostolok korában, szivünk, lelkünk egy, semmi marhánkat nem mondjuk magunkénak, (sajnos, nincsen semmiféle marhánk) mindenünk köz és nagy szeretetben vagyunk. Lekinlódom szűk csizmámat, elcsavarom a villámot és elalvásom előtt eszembe jutnak a bölcsek, akik „napkelet felöl Betlehembe jövének, Juda nemzetségének városába, Heródes király idejében“ és mikor meg- láták, kogy „a csillag megáll ama hely fölött, igen nagy örömmel örvendezének és az ő kincseiket előhozván adának a gyermeknek aranyat, tömjént és mirhát.“ Holnap vizkereszt. A civil hivatalok és gimnázisták majd ünnepelhetnek. Mi pedig ? . . . Nem . . . — lg. Heti krónika. Az ifjabb hölgyközönség nehezen várja már a korcsolya-évad megérkezését. Olyan régen nem lehetett már áldozni ennek a nemes és egészséges kedvtelésnek. A férfiak nem várják annyira, mert azok inkább odakün korcsolyáznak a Szereth, Duna, Dnjeszter, Isonzó vidékén. Idehaza alig jut a fiatalabbjából. A jégpálya azonban csak nem tud megalakulni. Karácson óta 27 percet nőtt a nappal js néha egészen márciusi szagu szél fuj, mint pl. tegnap, amikor a gyönyörű tavaszi verőfényen nemcsak téli kabát, de átmeneti nélkül is egész kellemesen lehetett sétálgatni. Persze jönnek is a kis virágok, mint régi drága jó pajtások vizitbe seregestől. Most kökörcsint is kaptam a primulához az asztalomra, amit máskor februárban szoktam megénekelni. Somkutról is azt Írja lapunknak egy régi, kedves, jó barátja: „Itt is egész virágcsokor került az asztalra a kertből. Tavaszi primula, Calendula, ibolya, százszorszép és még a cidonia bokron is volt egy pár virág“. Hozzá is teszi a levélíró, hogy „még a természet is fel van fordulva manapság!“ A jégvermekbe se vittek még egy targonca jeget sem. Más világot élünk most, talán a béke hirdetője az a sok ártatlan, bájos kis virág, az a szokatlanul enyhe melegség. Mondják, hogy a meleg rossz hatással van a gyümölcsösökre, meg az emberre is, hogy szükséges nekünk 1—2 hóig a hideg, téli tiszta levegő. Azért van himlő most a vidéken. Igen, ez is a hét egyik eseménye, hogy kötelező oltást rendeltek el. Mindenki tartozik magát hólyagos himlő ellen beoltatni akár tetszik, akár nem. így lapunk szerkesztősége sem tehetett mást, mint hogy minden habozás nélkül alávesse magát az összeszurkálásnak és most viszketünk, vakaródzunk és virítunk, mint a negédes kankalin. Ma napság aztán ilyen beszédeket lehet hallani az irodákban vagy máshol : — Te megfogantál ? — Én nem. Hát te? — Én úgy érzem, meg vagyok foganva. Az oltás elrendelése mindenesetre igen okos dolog volt, talán még előbb kellett volna csinálni, akkor teljesen elejét lehetett volna venni a baj föllépésének. így is azonban, úgy hiszem, a kötelező oltás után meg fog állani a dolog s 1-2 hét múlva elfeledi az egésznek még a hírét is, úgy a nagyközönség, mint a napi események hűséges megéneklője a krónikás. Kinevezés. A m. kir: pénzügyminiszter Kápolnai Pauer Viktor bányamérnököt főmérnökké nevezte ki. A sebesültek vízkeresztkor sertésaprólékot kaptak a hölgyek pénztárától s mivel ugyanekkor Pokol Élek is megvendégelte őket, tehát az aprólékból másnap - g. k. karácson első napjára - is jutott nekik bőven, úgy, hogy az utóbbi hetek alatt valóban gyakran részesültek megvendégelésben. A 90 adag aprólék 62 K 56 fillérbe került. A héten adakoztak: Taub B.-né 2 K, Szyntinisz Ilona 5 K. Összes bevétel máig 3660 K 77 f. Kiadás 3447 K 86 f. Lapunk 1916. évi 24-ik számát 20 fillérért szívesen megveszi a Kiadóhivatal. Nagybánya város takarékpénztára a betétek kamatlábát az uj betétektől 4ll2°l0-ra szállította le. A régi betétek 5°/0-kal kamatoznak. Hadikölcsön. Hivatalos tudomás szerint 818.550 koronát jegyzett Nagybánya város közönsége az V-ik hadi kölcsönre. Mivel azonban sokan egyes fővárosi bankoknál és posta utján jegyeztek, anélkül, hegy ezt a városnál bejelentették volna, valószínűen az összeg még jóval magasabb, megközelíti az 1 millió koronát. Piruljanak önmaguk előtt, akik tehették volna és nem vettek részt benne. Korponay Kornél e hó 10-én nagyon tanulságos előadást tartott Szatmáron a városházán a gyümölcstermelésről. Ajánlatos, hogy: A rügy- furó kis bogár ellen, kora tavasszal, ezek ismételt lerázásával és megsemmisítésével védekezzünk. Az araszoló kis zöldes hernyó ellen faka- dás előtt, 10 deka sveinfurti zöld, 1 és fél százalék rezgálic, 3 kg. mész (100 liter vízhez) oldattal permetezzünk, nagyon gondosan és ezt ismételjük meg akkor, midőn a virág kezd kinyílni. A rügyfuró és az araszoló teszi tönkre almatermésünket. A tetvek ellen télen 2 — 3 százalék dendrin oldattal (100 liter vízhez) permetezünk Dendrinnel, fakadás után már nem szabad védekezni, mert a levélzetet tönkre teszi. Az almamoly ellen szintén az imént említett rézgálic oldattal védekezünk rügyfakadás előtt és megismételjük akkor, midőn a kis gyümölcs már fejlődésnek indult. (Egy hónap múlva). A vértetü nagyarányú pusztítását, őszkor és télen, felfőtt kátránnyal kell megakadályozni, bekenve ezzel a sebzett részeket. Korponay előadását Szatmár és a vidék nagy érdeklődéssel kisérte és sokat okult belőle. Bay György alnádor. A szabolcsi Hírlap jan. 6-iki számában olvassuk, hogy ludányi Bay Lajos orsz. képviselőnek, a helybeli Városi takarékpénztár igazgatójának egyik nagybátyja alnádor volt. A kiváló helyről eredő sorok szó szerint való szövege következő: Tekintetes Szerkesztőség 1 Sok szó esett a múlt hónapban a nádorhelyettesről — Engedelmével néhány reflexiót teszek az utolsó alnádorról. A Szabolcsi Hírlap annyi rokonszenv- vel, elismeréssel adózott Dessewffy Miklósné, grófné palotahölgynek királyi kitüntetése alkalmából, hogy aktuálisan megújítok az O fényes nevével, előkelő egyéniségével kapcsolatban egy történeti tényt. A grófné nagyatyja ludányi és csornai Bay György 1841-ben 1849-ig alnádor volt. Az utolsó alnádor. Mint ilyen alországbiró, hétsze- mélynök is, István főherceg, utolsó nádornak meghitt embere. Bay György 1792-ben született Surányban. Tanulmányait Sárospatakon végezte, 1815-ben testőr, 1815-ben főszolgabíró — 1832 — 1841. Beregmegye alispánja, 1841 -1849, kir. tanácsos, hétszemélynök, majd alországbiró és alnádor. Bay György kiváló egyéni tulajdonai mellett mint szépirodalmi iró is neves. A magyar testőrök kedvelt verselését ő is művelte. A Zsebkönyvbe irt verseket, később Herderből fordított, Göthének néhány költeményét átültette szép magyar nyelvünkre. A nagyatya nagyságának méltó örökösnéje, az uj palotahölgy az uj utolsó alnádor unokája. E sorok közzétételét kérve, vagyok tisztelettel. stb. A vöröskereszt kórház katonái részére koronázási napra ismeretlen által ajándékozott 100 koronából sebesültjeink disznóhusból kitűnő vagdalt pecsenyét kaptak, vadas mártással, burgonya körözéssel és hozzá bort. A vadléhez Kovács Rózsi 3 liter tejfelt ajándékozott. Ujesz- tendőre Turman Zoltán 15 liter bort és 50 K értékű szivarka dohányt küldött vitézeinknek, melyből mindegyike körülbelül 100 szivarkát készített magának. Soltész Elemérné 72 drb tésztát küldött. Taub Bertalanné 2 K-át adományozott. Sarmaság István 52 napilapot küldött. Amiért a nemesszivü adakozóknak köszönetét mondok. Nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetét ne mondjak az ujesztendő kezdetén első sorban Hegedűs Rózsinak azért a hűséges kitartásért, mellyel hetenkintl-2 napra a kórházban a katonák fehérneműjének rendbehozására, javítására megjelenik és segítőtársaival, Csengeri Esztivel, Rosenberg Gizivel és Kiss Etelkával a legnagyobb türelmet igénylő munkát elvégezik. Waigandt Anna.