Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
Nagybánya, 1917» Január1 14. — 1 szám A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IVailiSC^a-ESIjEITSriISL 3HX3ST333E!Kr TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Égisz évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K.-• ■ - Egyes szára 20 fillér. 7;........ = 1 m m r-i Szerkesztőség és kiadóhivatal : = Felsőbányai-utca 20. szám alatt = TELEFON SZÁM : 18, NAGYBÁNYA. Élje.1 a király! Az ősz uralkodó behunyta szemét és egy ifjú, tetterős fiatalember került Magyarország évezredes trónjára. A fiatal uralkodó manifesztumában elhalt elődje tradícióinak hívéül vallotta magát és már ez az egy tény arra késztet bennünket, hogy neki a legnagyobb, legmelegebb bizalmunkat előlegezzük. De e tradíciók megőrzése nem abban áll, hogy a tradíciókat ugyanúgy, merev valóságukban követjük, mint ahogy az elhunyt király azokat megalapozta, hanem a tradíciók igazi megőrzése abban áll, hogy a korhoz, amelyben élünk átreformáljuk, modernizáljuk. És meg vagyunk győződve róla, hogy Károly király, e néven a negyedik Magyarország trónján, valóban modern, felvilágosult, fenkölt uralkodó lesz és ezzel uj korszak nyílik meg Magyarország és a magyar nemzet történetében. Az uj uralkodó minden eddigi ténykedése arra vall, hogy modern, felvilágosodott uralkodója lesz az országnak. Eddigi tetteiből hátran levonhatjuk a következtetést, hogy mindazt, ami a magyar nemzet szemében szent, ő is tiszteletben fogja tartani. Szinte fellélegzett az egész ország, mikor az uj uralkodó, uralkodásának második napján kifejezte azt a kívánságát, hogy a legrövidebb idő alatt meg akarja magát koronáztatni és ugyanilyen örömet keltett az a félhivatalos híradás is, hogy a király székhelye az év egy részében Budapesten lesz. Már az uralkodó első tettei tehát azt mutatják, hogy boldog korszak előtt állunk. És e boldog korszak annál örvendetesebben érint bennünket, mert e világháborúban a magyar nemzet valóban megérdemelte, hogy a nagy vér és egyéb áldozatai jutalmát egy boldog felvilágosult nemzeti korszakban találja meg. De nem is képzelhettük ezt máskép az uj királyról. Az az uralkodó, aki először népét csaták tiizében, háború ferge- tegében ismerte meg, máskép, más s'zem- mel nézi az országot, mint más uralkodók. Közelebb pedig még senki sem állt a magyar néphez, általában népéhez, mint IV. Károly trónörökös korában. Hiszen vezére, parancsnoka volt százezernyi magyar seregnek, magyar honvédeknek, akik tűzön, vizen keresztül mentek fenséges vezérük parancsára. Hiszen majdnem egész Magyarországot bejárta már, legutóbb épp in Erdélyf, Zita királynővel, magyar hazánk uj uralkodónőjével. Nem képzelhetjük, hogy az az uralkodó, aki a magyar honvédek harcait és teljesítményeit látta, aki feleségével együtt élvezte a magyarok vendégszeretetét és fogadta hódolatát és lelkesedését, ne ölelné szivére a magyarokat. Meg vagyunk győződve róla, hogy Magyarország véres megújhodásához az uj ifjú és tetterős uralkodó nagyban hozzá fog járulni. Es a magyar nemzet hódolata ugyanakkor, amikor mélyen lehajlott fővel búcsúzik el a legszeretettebb, ősz uralkodótól, I. Ferencz Józseftől,v aki alkotmányt adott az országnak, ugyanakkor emelt fővel, nyíltan néz a szemébe az uj uralkodónak, aki diadalt-diadalra halmozott éppen a vitéz magyar seregek élén. A legelső magyar ember volt mindig a király. A magyar nemzet királyhüsége világszerte ismeretes. Az élet minden változatában és minden viszonyok között szeretettel és hódolattal tekintettünk a Koronára, amely ezer év után is a maga tisztaságában ragyog és tündöklő fényével az egész nemzetet elárasztja. Ha a királyhüségben fokozatok lehetnének, akkor IV. Károly volna az, aki e tekintetben első helyet foglalna el. Még csak várományosa volt a trónnak, mikor már mindnyájunkat meghódított kiváló tulajdonságaival. A világot dúló nagy küzdelmek közepette mindenütt első helyen láttuk Bölcseségébő). szivjóságából hőseink bátorságot és kitartást merítettek. Megjelenésében, szavaiban és cselekedeteiben igazi népkirálynak bizonyult, akinek szive egyformán nyitva áll a paloták és kunyhók lakói számára. Egyéniségében van valami varázs, amely ellentétben a megkövesedett formasággal mindenkit lebilincsel és megnyer. E kiváló tulajdonságok mellett nekünk magyaroknak különös örömünkre szolgál az a tudat, hogy Szent István Pesti levél.*- A király megérkezése. — — Irta : Ike — Kedves Szerkesztő Uram! Ma jött meg az ifjú király! Már egy óra után elindultam az Andrássy- utra, hogy jól láthassak mindent és híven referálhassak Szerkesztő Uramnak. Jól láthassak? Még menni sem bírtam, a látásra pedig semmi kilátás sem volt. Ember hátán ember! S a fák tetején verebek helyett gyerekek csiripoltak. A Nagymező-utcában a Zrínyi szobrát teljesen beborították különböző prémes kostümok, mert a legalsó lépcsőtől kezdve a legfelsőig zsúfolva volt hölgyekkel. S én még csak ezután jöttem volna sorra! Közben nyomtak, döftek, taszítottak, de én mindezzel nem törődtem, hanem nyomultam rendületlenül előre, az Opera felé, abban a reményben, hogy hátha ott lesz egy kis hézag, távolabb a pályaudvartól kevesebb lesz a közönség. Sőt ellenkezően! Mindig több és több ! A „Párisi Áruháznál“ tovább menni nem * Helyszűke miatt kimaradt múlt számunkból érdekes tartalmánál fogva azonban mégis közölni óhajtottuk. Szerk. lehetett s tekintettel arra, hogy előttem legalább harminc sor ember állott, egész nyugodt lehettem, hogy mit sem fogok látni. Beállottam a sarkon a mellék utcába és onnan nyújtogattam a nyakamat s biztattuk vagy háromszázan egymást, hogy kitünően fogunk látni, sőt már is látunk. Látjuk t. i. az Operaház erkélyét zsúfolásig megtelve művészekkel. Sajnos, nem értem be ennyivel s fürkészve nézelődtem, mire lehetne felállani, hogy egy fejjel nagyobb legyek ? Sehol egy élelmes „vici“ lábtóval vagy „hokkerlivel.“ Jött ugyan még közönség, de az széket is hozott magával és ráállott nagy jó kedvvel, persze a sárga irigység kerülgetett . . . Előttem a kocsiuton - az Andrássy-ut torkolatánál - lovasrendőr és bérkocsi állott. Különösen a rendőr oly kecsesen állott elém, hogy most már igazán csak a ló pokrócát láttam. Ekkor a kocsi bakjára három hölgy ült föl. Egy mama és két fiatal leány. Azonnal érdeklődtem, hogy mit fizettek és lehet-e még oda felülni ? Az egyik leányka nagyon kedves és jóakarata volt s miután kijelentettem, hogy mint „riporter“ veszek részt az ünnepélyes fogadtatáson, azonnal leszólt a bérkocsi tulajdonosához, ki lent sétált az aszfalton: — Ez a hölgy szeretne feljönni a kocsira, mit fizessen érte ? — Nincs hely — volt a rideg válasz. — Én felülök a kocsi tetejére s az én helyemet oda adom neki — pártfogolt újra a bájos gyermek. — Öt korona! Mig pénzt szedtem elő, addig egy élelmes apa már felültette a nekem szánt helyre két csemetéjét, újra lent maradtam s már az ágyuk megdördültek a várban.- Itt a király! Helyzetem reménytelen volt! De ekkor a másik angyal is felült a kocsi tetejére és átadta helyét nekem; persze, most nem teketóriáztam, hanem egy-kettő bent voltam. És igazán hálával gondolok a két leánykára, kik oly jó szívvel segítettek nekem, mert sohasem felejtem el, amit láttam! Sokszor láttam Pesten tömeget. Rendesen kiváncsi, veszekedő, bámész, kiállhatatlan volt, de amit ma láttam, azt még soha! Senki sem veszekedett a másikra, bármenynyire zsúfolt helyzetben volt is és az arcokon meleg szeretet, leikes öröm ragyogott. Mindenki várt, de nem kíváncsian, hanem jó szívvel. Közben beszéltek az uj királyi párról. Mindenki tudott valami kedveset mondani. Majdnem minden második ember — gyermek volt! Kis zászlóval kezökben várták a királyt. Gyönyör volt elnézni igy a nagy tömeg fölött! A sok egyenruha csillogott s ha volt az „ántánt“-nak kémje itt, megírhatja, hogy a nyomor még nem sétál a főváros utcáin. Szép, kövér asszonyok pazar öltözékekben, jókedv, mosoly az arcokon. Fe'elős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY
