Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-11 / 10. szám
RSárcius li. — 10. szám TÁRSADALMI HETILAP. ’ * I GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELEKTIK. H&EÜKTIOIKSiKr Egész évre 8 K. _ Egyi Felelős szerkesztő és laptulajdonos RÉGÉSZ JÁftlOS Főmuakatárs és h. szerkesztő RÉWA! KÁROLY nr"- n Sxerkesrtös-ég és SciacSóhivaiíaS = Felső bányai-utca 20. szám alatt ■ TELEFON SZÁM : 18, NAGYBÁNYA. Gazdasági uj-év. Megenyhült a lég, a hó rohamléptekkel iramodik tova, kezdődik a gazdasági esztendő. Talán a legnehezebb, ami ránk vár. Minden tudásunkat, akaratunkat és odaadásunkat össze kell szednünk, hogy megálljuk helyünket ebben a nehéz időben. A város is tegye meg a magáét. A gazdasági községi intéző bizottságot már megalakította. Föltesszük a város elöljáróságáról s a háromtagú bizottságról is, hogy a maga részéről mindent el fog követni arra nézve, hogy a tavaszi gazdasági alapvető munkákat még fokozottabb mértékben végezzék el, mint tavaly, de elvárjuk a nagyközönségtől is, hogy a hatóságot és bizottságot működésében támogassa, ne hátráltassa, hanem inkább jóakaratuan és készségesen segítse minden intézkedésében. Számba kell venni a munkaerőt s ha nem elég, ki kell rendelni a közerőt. Ki kell rendelni pedig nemcsak kézi, hanem igás szolgáltatásra is. Lehetővé kell tenni, hogy a maga gazdasági munkáját a legrövidebb idő alatt ki-ki elvégezhesse, aztán segítsen a többinek. Az 1915: XIII. t.-c. a személyes szolgáltatások tekintetében a korhatárt megszüntette, igy minden munkaképes egyén kirendelhető. Akik a katonai szolgálat alól fölmentést kaptak, azoktól méltán meg lehet követelni, hogy erejüket buzgalommal fordítsák az ország javára. A pénzügyminiszter a hadsegélyek leszállítását, sőt megszüntetését is megengedi, ha az asszonyok mezei munkát dolgozni nem akarnak. Ahol lehet, a gépek munkáját igénybe kell venni. A tehenek is jármozandók, ha a szükség kívánja. Nem az a fő, hogy mindenféle gazd. munka az eddigi szokás rendje szerint elvégeztessék, hanem, hogy a kevésbbé lényeges munkák elhagyásával azokat a munkákat végezzük el, amelyek a termés előkészítése érdekében szükségesek, Igyekezzenek a munkások szerződni, mert igy többet kapnak, mintha kirendelik őket. Mindenesetre elsőrendű követelménynek tartjuk, hogy a tanács a napszám, szakmány és igák után követelhető bért állapítsa meg, mert képtelenül magas munkabéreket maximált terményárak néni bírnak meg 's ä gazda, ha földje munkálása nem fizetődik, kénytelen parlagon hagyni azt. Az áll. iskolai gondnokság az iskolai tanulókra nézve már tegnapelőtt gondoskodott arról, hogy mehessenek hernyót szedni, ez is nagy szükséglet ma, amikor rémséges mennyiségű hernyó fenyegeti a gyümölcsösöket. A hadsegélyes asszonyok is össze- irandók. Akik mezei munkára mehetnek, érezzék azt a kötelességet, hogy ha jó segítség az állam pénze, legyenek ők is odaadással segítségére az államnak. Mert akármiféle táplálékul alkalmas terményt állítunk elő a haza földjén bárhol és bárkinek területén, azzal háborúnk sikerét, hadseregünk győzedelmét mozdítjuk elő. Itt ma tehát nem lehet és nem szabad úgy beszélni, hogy én X.-nek vagy Y.-nak nem mozdítom elő a boldogulását, terménye szaporítását, mert minden embernek csak egy gyomra van, abba annyit raktárolhat koronként, amennyit a természet megenged, többet nem, ha tehát több termése van a gazdagnak is, más eszi meg azt, nem ő. Miniszter, alispán, polgármester, bizottság megteszi a magáét, sőt már meg is kezdte intézkedéseit a tavaszi munka érdekében. Ismételjük, érezze át a nép is azt a nagy kötelességet s ne őrült napszámok lelketlen kizsarolására használja föl a munkaidőt, hanem a közös nagy cél jó lelkű előmozditására. Föl tehát a munkára egyesült erővel! Gazdasági munkák. Magvak beszerzése. A kerti termeléshez szükséges vetőmagvakat mielőbb szerezzük be. Mivel a tavalyi vetőmagtermelés alig fogja fedezni a szükségletet, megtörténik, hogy egyikmásik keresettebb vetőmag nem lesz kapható. Ne ragaszkodjunk azért bizonyos megszokott fajtákhoz, hanem saját házi szükségletünk és a termelési tényezők — fekvés, talaj, öntözhető- ség, értékesítés stb. — figyelembevételével állapítsuk meg a termelés rendjét és főként a Mennek a harangok. — Irta \ liévai Károly. — Levelet irt nelcüuk magyarok királya, Szive melegével pecsétet telt rája; Az volt írva abban a drága levélben:- Fiaim, magyarok! A harangot kérem! — S megkondulnak sorban mindenik toronyban, Muzsikás a hangjuk, mint a mikor tor van; Készülődnek messze, daliás nagy útra, „Hirvirágot szedni gyöngyös koszorúba.“ Mennek diadalmas, véres harcmezőre, Ahol honvédfiuk rohannak előre! Mennek, hogy kinek tán megássák ott hantját, Maga mellett hallja faluja harangját. Mai naptól kezdve nagy üresség bámul Omladozó tornyok széles ablakábul ; Csakis néhanapján a zugó szél tér be Belefogóz/codni csüngő kötelébe. Búsan hallgatom most. a harangok szóját, Kicsinynek és nagynak búcsúi gingallójdt. ügy érzem, c hangtól csak erőstül lelkem, S mind nagyobbá válik az én honszerelmem ! Galambtábor száll a tornyok fedelére, Hogy a búcsúzókat utjokra kisérje; Ha nem lenne erős magyar lélek bennem, Talán záporeső fakadna szememben! Nem siratom őket! Más se’ sírjon senki! Minden kis harang a győzelmet jelenti! Majd ha visszatérnek virág közé fonva, Ezer áldás melleit visszük a toronyba! Levelet irt nekünk magyarok királya, Viszik a harangot daliás útjára. Vigyétek, vigyétek harci dicsőséggel, Ellenségeinket azzal temessék el! A békehölgy. Robogott a vonat. Kőbányától meg sem állott Nagykátáig. Lámpa nem égett, csak a havas fehér éjszaka és a holdvilág küldték be hozzánk fényüket. A fülkében hatan ültünk. Két harctérre visszatérő szanitész zászlós, egy apa önkéntes fiával és egy lehetetlen ruházatú nő. Ruhája régi módi és különben is ócska. Sötétpiros viaszosvászon kalap, világoskék gum- miköpenyeg, zöld alj és egy rózsaszín blúz. A félhomályban nem láthattam pápaszemét, de félek, hogy az fakeretes volt. Melle beesett, kézfején a csontok sírtak ki a bőr alól. A zászlósok beszélgettek egymás dolgairól, az önkéntes bóbiskolt, apja pedig, ki egyike volt ama jó alakoknak, akik a vonaton, utazás alatt valahogy megtudósodnak és megintelligen- sedetteknek érzik magukat, figyelem nélkül arra, hogy ki hallgatja, állandóan povedált. A nő, jól láttam rajta, hogy már a Keletinél, melynek világosságában megtarthattam a ruhaszemlét, már ekkor meg akarta kezdeni a csevegést, negédes hangon kötött velem barátságot. Furcsa egy teremtés volt valóban! Nem ismertem, sokat beszélgettem vele és mikor Debreczenbe leszállt, az ismeretlenségen kívül még titokzatossá is vált előttem. Beszélgetésünk tárgya az volt, hogy miért nem tartanak nálunk békemozgalmakat és propagandákat, holott az egész világ nyüzsög ezektől, még Bécs- ben is vannak ilyenek. Óriási antimilitárista szája volt őnagysá- gának, minden áron meg akart győzni engem, később pedig az egész társaságot, elveivel. - Itt a háború ! Irtja áldozatait. Mikor az egyén már felszabaduló útjára indult, mikor kezdték valamibe venni, most jött el vasigájával a háború. A keresztes háborúk zászlaira a Megváltó képét festették, a Szentföldért vezetik meghalni a felvilágosulni akarókat; a mostani háború jelszavai is dicsők, magasztosak az eszmények.
