Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
(2) 6. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ellátását, ápolását minden lehető módon fáradhatatlanul javítani. Föl kell itt említenem a felügyelő hölgyek áldásos tevékenységét, kik közül különösen Balezer Györgyné, Bozsenik Béláné, Gurszky Jánosné, és Winkler Miklósné úrasszonyok a háború kitörése óta, nap-nap után soha nem lankadó szeretettel viselték gondját szegény sebesültjeinknek. Szeretném névszerint fölsorolni az önkéntes ápolónőket, kik életük első virágában a háború kezdete óta fáradságot nem ismerve, csodálatra méltó odaadással teljesítették a magukra vállalt, bizony kissé idegenszerü és súlyos honleányt kötelezettséget. Ha tehetném szekérderékkal vinném a most megemlített nemes hölgyeknek a virágot hogy azt áldozatul lábaikhoz rakva hódoljak szép lelkűknek! Fogadják a haza nevében mondott legjobb köszönetünket! Meg kellene még emlékeznem az élelmező bizottságról, a vacsorát rendező urhölgyekről, a fehérnemű javításnál fáradozókról, a harezba vonult hőseinket meleg ruhával ellátó, kedves honleányokról, a nagy számra felgyűlt kérvényező és tudakozódó ügyiratokat elintéző titkári működésről, az irodai —napról-napra terhesebbé váló munkát végző urakról; a városi úgymint kincstári hatóságokról; a helybeli sajtó hathatós támogatásáról, de megkellene végre emlékeznem a nemes város minden lakosáról, kik egy vagy más utón járultak adományaikkal egyesületünk javára. A nagy közönség ugyanis, nem csak a helyben, de a távolabb vidéken lakó is, meleg érdeklődéssel kisérte működésűnket és nem fukarkodott adományaival még akkor sem, mikor e szűkös idők ránehezedtek a megélhetésre. Küszöbön volt a karácson. Mint eddig úgy az idén is szerettük volna betegeinket a karácsonfa örömeiben részesiteni, de a diszi- j tésre hiányzott a szokásos ezukorka! Az ép oly nemeslelkü mint leleményes Hermin néni kiadta a jelszót „gyermekek!“ spóroljatok meg a reggelitektől egy koczkát és meglesz a ezukorka disz“. És ragyogott a karácsonfa, és öröm ragyogót betegeink szemében, feledve lettek a lövészárkok viszontagságai, a pergő tűz borzalmai és áldották azokat a jóságos gyémánt szivecskéket, kik nekik a szeretet ünnepén e boldog perczeket szerezték! De nemcsak kegyes adományokkal, hanem igen sokan fáradhatatlan munkával is járultak segítségünkre. Meghatottan emlékezem meg élemedett korú asszonyságokról, kik ernyedetlen buzgósággal vállalták a bizony nagyon sűrűn j szükségessé vált fehérnemű javításokat; mig más- j kor a család féltve őrzött szemeíénye, ki a mama ! nélkül talán csak a zongora órára járt eddig ; egyedül, most a vöröskeszt folyosóján órák hosszan gépelte a Neubauer Hermin Ö Nagysága által föltalált használhatón apró selyem darabokból készült, de pompásan bevált meleg ujjasokat a kárpátokban fagyoskodó hőseink számára. Hogy a vöröskeresztes hölgyek minő áldásos tevékenységet fejtettek ki, az kitűnik a számtalan hála nyilatkozatból, melyet az itteni ápolásból elbocsátott betegek szóval vagy levélben, a magyar és osztrák birodalom legtávolibb vidékéről is kifejeztek. Az év folyamán a vöröskeresztes hölgyek érdemei felsőbb kitüntetésben is részesültek és a vöröskeszt hadi ékitményes ezüst érmével lettek földiszitve. Magas látogatói is voltak kórházunknak, nevezetesen Gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök Ő Nagyméltósága ; Doberdói Breit József vezérőrnagy, ki mint a hadügyminisztérium kiküldöttje és lovag Kiesling Ottó vezérőrnagy, ki mint a hadvezetőség erre a czélra kinevezett felügyelője gyakran meglátogatott minket. A magas Urak mindnyájan legteljesebb megelégedésüknek adtak kifejezést. Egyesületünk központi pénztára javára Péter Pál napján müvészestélyt rendeztünk, mely hála a szeretetne méltó közreműködők, és úgy a városi mint a közeli vidéki lakosság áldozatkészségének fényesen sikerült. Kissé hosszúra nyúlt jelentésemet mentse ki az a jó szándék, hogyha csak nagy vonásokban is, de meg akartam a tisztelt közönséggel ismertetni hogy mily munkaerők állanak egyesületünknek rendelkezésére és segítségére, hogy Istenben bizva a háború mostani végső erőfeszítéseiben megnyugvással nézhessünk sebesült hőseink további sorsa elé. Külföldi esetek. A londoni szerelmes és a párizsi szende. P. gazdag lord fia, huszonnégy éves korában, ajánló levelekkel ellátva, Párizsba utazott. Mindazoknál, akikhez az ajánló levelek in- téztettek, szívesen látott vendég volt. L. márkinál is felszólították, hogy minél gyakrabban látogassa a családot. A fölszólitásnak örömmel tett eleget, mert a márki szép leánya már az első látogatás al- i kalmával szivébe fészkelte magát. A harmadik látogatás alkalmával a lakásba vezető ajtó küszöbén találkozott a szép leánynyal, aki fölszólította a fiatal embert, hogy rövid sétáján legyen kísérője. Jókedvűen csevegtek mindenféléről, csupán szivének érelmeiről nem merészelt az anglius gavallér beszélni. A bátortalan udvarló észre vette, hogy Nem hallgat, amig nyomják a drukplatnit. Cvájos tölti, ő a leghübb szolgája, Drájos meg a becsapódást vigyázza. Ügyes Jóska formájszter eltalálja ezerszer A balkáni román és szerb gazembert. Egész más már a harcoknak fortélya, Nagyon fontos a gépfegyvernek dolga. Lövünk vele, strájolunk s ha kell érte meghalunk — Nem hiába — bort iszik a masingevehr ab[tájlung. 38. Három heti szabadságra mennek a katonák, Minden szőke s barna leány várja a bakáját, De csak minden tizediknek jön vissza a párja, Lublin alatt közös sírba hullik a föld rája. Erdő mellett kis fakereszt jelzi a síromat, De sajnálom itthagyni a kedves galambomat. Muszka golyó járta át a bánatos szivemet, írd meg pajtás a rózsámnak ne várjon engemet. 33. Esik eső fuj dogál a hideg szél, Egy gépfegyver még száz muszkától sem fél. Oly rendet vág a muszkába, Mint amiiyen rendet vág a kaszával. Szanitéc a marokszedő, Alig győzi szedegetni utána. 40. Levelet hozott a posta. Minden baka a magáét olvassa. Egy bakának a rózsája azt irta a rózsaszínű kártyára. Édes rózsám úgy harcoljál, hogy a cárnak ne maradjon [kozákja. 41. Ennek a kislánynak sarkon van a háza, Sugár jegenyefa van az udvarába. Sűrű a levele, lehajlik az ága, 38-as baka, masingewerhrista. Jár gyakran alája. 42. Felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe, Ott láttam a babám egy kovács műhelybe. Bajonetját hegyezi, csatába akar menni. Zokogva énekeli: Nem jöttél el hozzám, Piros barna kislány, Búcsucsókot adni. 43. Kinek nincsen kutyája, maga ugat este, Kinek nincsen kocsija, gyalog megyen Pestre, Ej, haj, ica-rica-kukorica repce, Megölelem a babám minden szombat este. 44. Magyarország körös-körül füstölög. Ferenc Jóska nagy ágyúja menydörög. Szólnak az ágyuk, ropognak a masingewehrek, Most látszik meg mit ér egy magyar gyerek. Magyar gyerek kőből van kifaragva, Szembe is áll akármennyi orosszal, Akár élek, akár halok nem bánom, Csak a régi szeretőmet sajnálom. Nem a bortól, nem a sörtől búsulok, Budapesti kislányoktól búcsúzok. Szervusz gyerekek, Isten veletek, leányok, Én már többé nem járhatok hozzátok. 1917. Február 11. már a márki lakása felé közelednek. Most vagy soha, gondolta magában. — Mit válaszolna annak az ifjúnak, aki három napi ismeretség után, házassági ajánlattal állana elő? — Azt válaszolnám neki, hogy sohase halassza holnapra, amit tegnapelőtt is megtehetett volna. Ezután hirtelen eltűnt lakásuk ajtaján. Az ifjú meghökkent a bátor válaszra. Szivének érzelmein azonban hirtelenül kezdett uralkodni az angol számitó ész és ahelyett, hogy a biztatólag válaszoló szép leányt követte volna, föltette magában, hogy a márki anyagi helyzete iránt fog érdeklődni. Mivel pedig illetékes helyen kedvezőtlen fölvilágositást nyert, búcsú nélkül párolgott el Párizsból. A francia belügyminiszter és a trónörökös. Malesherbes francia belügyminiszternek XVI. Lajos uralkodása alatt többek között az is feladatai közé tartozott, hogy a bölcsőben : fekvő trónörököst beszéddel mulattassa. A keservesen siró trónörököshöz következő beszédét intézte a belügyminiszter. — Legyen Fenséged úgy saját, valamint Franciaország érdekében a hízelgések iránt mindig oly érzéketlen és süket, mint eme beszédem iránt, melyet Fenségedhez mély alázattal bátorkodtam intézni. A hazaáruló. Midőn az amsterdami kereskedők egyikét azért vonták kérdőre, hogy az ellenségnek lőszert szolgáltatott ki, következő szavakkal mentegette hazafiatian eljárását: — Kereskedő vagyok és ha az ördög szurkot és ként rendelne nálam, feltéve, hogy megfelelő haszon mutatkoznék, még az esetben is kiszolgáltatnám, ha később engem égetne a kiszolgáltatott szurok és kén. De a mentegetődzés mitsem használt, akasz- tóíára került a hazaáruló. A beszélő kő. Párizson alól a Szajnában fekvő egyik sziklát „beszélő kő“-nek nevezik. Ez a szikla évtizedeken keresztül nem látható. Midőn 1755. évben mutatkozott, a hét éves háború következett. Azután nem látták 1870. évig, amely esztendő elég kedvezőtlen volt Franciaországra nézve. A franciák azt hiszik, hogy a szikla inu- tatkozása mindig a reájuk következő szerencsétlenséget jelenti. Kedves olvasóinkat biztosíthatjuk, hogy a a sziklát 1914. évben is látták. 45. Akkor szép a baka, mikor masírozik, Minden csárda előtt nagyot káromkodik : Verjen meg az Isten susztert, csizmadiát, Mért varr a bakának rövid szárú csizmát. 46. Majd fogsz te még barna kislány sírni, Majd fogsz te még énnekem is Írni. Kék ceruzával lesz az adresz Írva, Bánataid lesznek beleírva. 47. Amott alul van egy kis ház, sárgára van festve. Abban lakik, abban lakik egy barna menyecske. Piros firhang az ablakán, félre van az hajtva Arra jár a Mollináry s bekac3intgat rajta. 48. Szép a huszár, mikor az masírozik, Négyesével sorjába, rongyos káplár utána. Beledöglik a lova a nagy sárba. Én meg csak úgy bakásan, csinosan, Überswungom lógósán, Bajnettom pallérosan, Ölelem a babámat, bakásan. 47. Kecskeméti nagy kaszárnya kapuba Kilenc fehér zászló lobog sorjába, Őszi szellő lengeti, Egy anya sem tudja, fiát mire neveli. Arra neveli a jó anya gyermekét, Hogy mikor húszéves, katonának elvigyék.
