Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
(2) 5. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1917. Február 4. elszánt menyecske, az államtitkári napi- dij mellett akar velünk csak szóba állani. 6 — 10 — 20 korona az neki majdnem mindegy. Mond egy árat találomra az illető s ha megadják, mond megint másat, természetesen magasabbat. Mi nagyon jól tudjuk igy magunk között kis városon, hogy ki a cselédnek való, ki a napszámra hivatott, azért rendes összeírást kellene eszközölni s különösen a hadi menyecskék közül az arra valókat kellene kényszeríteni, hogy menjenek napszámba, különben megvonni a segélyt tőlük, a korzózást csak télen gyakorolják s nyáron dolgozzanak. Bámulatos, mennyire érzéketlen a mi népünk az iránt, hogy a földet a legnagyobb erőfeszítéssel meg kell munkálnunk. Nem gondolja meg, hogy ő is éhezni fog, ha elmarad. Van Nagybányának gazdasági bizottsága, annak kellene hétről-hétre a napszámokat megállapítani s az összeirt munkásokat dologra hívni és őket ellenőrizni. Természetesen itt nem gondolunk valami békeidőbeli mérsékelt díjazásra. Meg kell adni a munkásnak a mai árakhoz mért napidiját, de nem kell annak megállapítását ő reá magára bízni, mert akkor jövő ősszel képtelenül magas lesz az élelmicikkek ára. Némelyek kétkedve fogják rázni fejőket s azt mondják, hogy ez nem lehet. Pedig lehet, hiszen a napszám tulajdonképp mindig meg volt állapítva s bizonyos törvényszerűséggel emelkedett kora tavasztól fölfelé, de rendszeresen, szabályosan. Am, hogy valaki most téli időben is az ő erőtlensége, tudatlansága és ügyetlenkedése mellett annyit kérjen egy kis jelentéktelen testi munkájáért, amennyiért mi pl. egy évre való szellemi terméket adunk házhoz hordva, az talán mégsem természetes és rendes állapot. A vezetőkörök tegyenek valamit, mert a földek nagy része munkálatlanul fog maradni. A harctereken nem elég győzni, itt- honn is győznünk kell! Külföldi esetek. A költő és a fályarab. Beaudelaire francia hires költőnek ismeretlen emher ajánló levelet hozott.- Hol volt eddig alkalmazva ?- Könyvelő voltam a párizsi nagykereskedők egyikénél.- Az ottani szolgálatból miért bocsátották el ?- Mert főnökömnek tudomására hozták, hogy gályarab voltam. A költő a gályarabok életmódjáról kérdezősködött. Az idegen egyebek között előadta, hogy a látogatóktól ajándékot elfogadni szigorúan tiltva volt, de neki mindazonáltal sikerült némi pénzösszeget gyűjteni.- Ugyan kérem, mondja el, mily módon?- A látogatókat rendkívül mulattatta a betanított egerek ügyessége. Az enyémet arra tanítottam, hogy halk füttyömre, buvó helyét elhagyva, keresse meg a földön heverő pénzdarabot és hozza nekem.- Magával hozta egerét ?- Mindig nálam van. Beaudelaire egy frankot dobottá szőnyegre. A füttyre előjött az egér, de alig jutott a pénzdarabhoz, midőn a háziúr kandúrja ott termett.- Az Istenért távolítsa el a kandúrját! De már késő volt. A nagy kandúr csakhamar végzett a betanított egérrel. Az idegen magából kikelve közeledett a gonosz kandúr tulajdonosa felé.- Jusson eszébe a gályarabság.- Igaza van. Legdrágább jószágomtól megfosztott ugyan, de uralkodni akarok magamon. A költő ajánlatára pénzintézetnél nyert alkalmazást a volt gályarab és állását becsülettel töltötte be. Ananász és tölgymakk-olvasniány. Crébillon francia sikamlós regények Írója Rousseauval szemben azzal dicsekedett, hogy az ő könyvkiadója egy hónap alatt már a harmadik kiadást rendezi, amig Roussau „Uj Heloise“ jának első kiadása sem talált vevőt.- Természetes - felelte nyugodtan Roussau - nagyon könnyű bebizonyítani, hogy évente legalább százezerszor annyi tölgymakk fogyasztatik el, mint ananasz, de ki fogyasztja? Kényelmes, de kellemetlen. Kóburg Ágoston hercegnek utazó kocsija emberfejhez hasonlított. A kocsi ablakai a csontváz szemgödreihez hasonlítottak. Midőn I. Napoleon Gotha felé közeledett, a herceg eme kocsiját küldte elébe. 10. Lányok, lányok öltözzetek fehérbe, Gyertek ki a nagy kaszárnya elébe; Nyissák ki a nagy kaszárnya rácsos kapuját, Minden leány ölelje a bakáját. 11. Kossuth lova megérdemli a zabot, Kétszer körüljárta Magyarországot. Ha még egyszer körüljárhatta volna, Most a magyar, most a magyar osztrák-magyar nem [voln 12. Szépen szól a 38-as banda, Magyar fiuk masíroznak rajta. Masíroznak idegen országba, Galicia széles határára. Jaj Istenem, hová kell már menni, Mért kell nekem orosz lányt szeretni ? Ha ölelem karjaim lehullnak, Ha csókolom könnyeim potyognak. Zene, zene, zene, zene, zene szól a csárdába, Kihallatszik az utcára Mollináry baka kurjantása. Zene, zene, zene, zene, zene szól a csárdába, Vasárnap várom a bakámat, Hétfőn egy tüzért várok én, A keddi napom egy honvédnak adom És szerdán jön a trén — pfujj, pfujj! — Csütörtökön jön a vörös ördög, Péntekre jut egy szanitész, És szombatra maradnak Akik még hátra vannak, Csendőr, rendőr, finánc és a csősz. 15. Szervusztok lányok, huncut zsiványok, Nagyságos asszony kiszdihant. Vár ránk a muszka — az lesz csak guszta. Vissza jövünk mi pesti sok kis bitang, Mához egy évre, künn a lizsébe, A Weingrubernél ott leszünk, esküszünk, A banda játszik egy Cerkovácit, Amig mi bliccelünk. 16. Ennek a kis lánynak — galambom - rövid a szoknyája. Mondtam az anyjának - galambom — varrjon fodrot [rája Azt mondta az édes anyja nem varr fodrot rája, Akinek nem tetszik a lánya, ne járjon utána. 17. Erdő, erdő sürü erdő, jaj de sürü erdő, 38-as benne a kerülő. Én is voltam sürü erdő kerülője, Annak a kis szőke lánynak igaz szeretője, 18. Söprik a pápai utcát Masíroznak a katonák Száz tizenhatéves barna kis lány Megyen a regiment után. 19. Mikor engem besoroztak virágzott az erdő, Sirt az anyám, sirt az apám mint a zápor eső. Galambom is sírva mondta az édes anyjának, Elviszik a szeretőmet messze katonának. Napoleon nem vette igénybe a kényelmes kocsit, mert alakja kellemetlen érzést idézett elő nála. Kibújik a szeg a zsákból. Üzér az anglius, ha fővezér is. Frigyes svéd király, esztergályos munkával szeretett foglalkozni. Midőn Hamilton angol fővezér tisztelgett a királynál, sajátkezüleg készített dohányszelencét ajándékozott neki. — Mély hálával köszönöm — mondta Hamilton a szelence átvételénél - de hálám men3r- nyivel nagyobb lenne, ha Felséged nem esztergályos, hanem aranymives munkával foglalkoznék. Á mozgószinház megrendszabályozása. Nagybánya még 40 év előtt „civitas“ volt, vagyis köztársaság. Azért a „bányi ember“ nagy szabadsághoz van szokva, abban nevelődött. Minket tehát mindenféle rendszabály, korlát, hatósági intézkedés feszélyez, még akkor is, ha különben bölcs, helyes és elfogadható volna. így vagyunk a mozgószinházzal is. A rendőrkapitány korlátozta az állóhelyek számát s ezt sokan zokon veszik. Pedig a kapitány intézkedése elismerésre méltó, okos cselekedet volt. Lássuk miért? Első sorban az ember piros, meleg vérü, tüdővel lélegző élő lény s igy levegőre van szüksége, már pedig bizonyos számú tüdőn felül a helyiség már nem szolgáltat elég levegőt s a mástdik, harmadik előadásnál sokszor lehet érezni, hogy nem levegő az már, ami ott vibrál a padló és a boltozat között. Másodszor, háború lévén, itt-ott ragályos betegségek is merülnek föl, ezért jobb, ha az emberek összedörzsölődése annyira-mennyire elkerülhető s a tisztább levegő a fertőzés ellen is sokkal erősebbé, ellenállóbbá teszi az embert. Harmadszor a tűzbiztonság hasonlit- hatlanul nagyobb, ha csak 150 néző van a földszinten és 50 — 50 a karzaton, mint ha ember-ember hátán tolong. E tekintetben jobb ha hallgatunk, mert még mindig előnyöket élvezünk. Budapesten ugyanis 20. Megüzenem a jó édes anyámnak.- Ne sirasson hétköznap csak vasárnap Akkor is csak balszemével sirasson, És a jobbal a fiára gondoljon. 21. Már én többet, már én többet csendőr káplár nem [leszek, Kalapomba, kalapomba kakastollat nem teszek: Mert a kókas kukorikol hajnalba: Betyár baka, hol jártál az éjszaka? 22. Jancsi bácsi hegedűje Rantirárom tirárom Veszett volna az erdőbe. Rantitatitatitati, tiraróm: Ha az erdő nem lett volna Rantirárom, tirárom Betyár soh’ se lettem volna. Rantitatitatitati, tirárom. 24. Csikó, csikó, sárga csikó, jaj te sárga csikó! Besorozott katonának az a tolvaj bíró. Uram, uram, bíró uram tekints fel az égre! Odahaza sir a feleségem, meghasad a szive! 25. Van két lovam, mind a kettő sárga, Még az éjjel beugratok nagy Oroszországba,. Hátra nézek vissza-vissza nézek szép Magyarországba Kiért fáj a gyenge szivem, meghasad utána. Incze Gábor.
