Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-02 / 48. szám
ezen a világon, hogy legyen vidám örömben boldog karácsonunk, melyen harsona harsanna, szent ének zengene a hadak Urának tiszteletére, aki által, akinek kegyelméből meglett, mire várunk, amiért epedünk, kérve amit kérünk: a föld népei békességének áldott nagy adventje. (2) 48. szám. Vármegyei és városi közgyűlés. Csütörtökön, 29-én vármegyei rendes közgyűlés volt, amelyen, mivel választások fordultak elő, rengeteg nagy közönség jelent meg s így zajos élet volt a hagykárolyi szép vármegyeházán. Az eredmény az, hogy a főispánnak bizalmat szavaztak az őt ért támadásokkal szemben. Főszolgabíróul Jeszenszky Bélát választották meg 198 szóval, Luby 83 szavazata ellen. Aljegyzőnek dr. Suszterits Bélát egyhangú határozattal. Szoigabirák lettek: Dienes Sándor Budaházyval szemben dr. Jakó Endre Sikolya Bálinttal szemben, dr. Boer Endre Lázinnal és Thurmannal szemben. Bónis Gáéor StreiCherrel és Madarassyval szemben. Ezután megválasztották a közigazgatási bizottság 5 tagját és az igazoló választmány 9 tagját. A nagybányai városi orvosi választás sürgősségét kimondó közgyűlési határozatot dr. Makray megfellebbezte, ezt a fellebbezést elutasította s Révésznek ellenfellebbezését elfogadta a megye s a közgyűlés határozatát jóváhagyta. Városi közgyűlés pedig ma volt d. e. 10 órakor, szombaton nehány jelentéktelen tárgy- gyal. Csupán a faárak' emelése volt a közgyűlés összehívásának igazi oka. Ez az a végtelen csavar, amelyik még mindig bírja a szorítást. A gyűlés lefolyása ez: 1. A város tanácsa az 1912. évi felülvizsgált gyámpénztárí számadást beterjeszti, azt a gyűlés a maga részéről elfogadta és tovább küldi a belügyminiszterhez. 2. Az erdőtermények árának fölemelésére azt javasolta a városi erdészeti hivatal, hogy egy köbméter tűzifa ára legyen 35-50, egy mázsa faszén ' 37‘50, a polgárság kedvezményes fáját is emeljék 6 K-val vagyis 23 K-ra. Ezenkívül az épületfa árát is tetemesen följebb viszi a javaslat, a melyet a közgyűlés," tekintettel a nehéz termelési viszonyokra elfogadott. 3. A Bérceserdő vadászati jogának bérletére vonatkozó árrverési és szerződési föltételeket valamivel a szögletbe ültették a meghalt Kossá- kot. Mellé guggolt Tárczai, utánna a többiek sorba, mint a múmiák. A viz ugyan itt is majd beömlött a czizmaszáron, de az lett volna nekik legkisebb bajuk. Álmos, bágyadt önmegadással ültek a jéghideg vízben, a fekete sötétségben s lihegve várták a halált. Egyszerre csak Péter fölfigyel. Fejük fölött a gerendázat mögött halk surolódás hangja hallatszott. Talán már ez a kis menedék is be akar szakadni ? Vállat vont. Jöjjön, aminek jönnie kell. Inkább előbb, mint később temesse el őket a hegyomlás. De a horzsolódás csak egyre jobban hangzott, a gerendák meg nem recsegtek. — Emberek! hallják? A három munkás is figyelt. — Meg leszünk mentve azonnal, — suttogott Péter. — Ez a fúró hangja, felülről jönnek. Szegény embereket az őrülés környékezte örömükben. Felállottak. Így hallgatták a szabaditó munka közelgő robaját. Aztán előkeresték a vízből csákányaikat, azzal kopogtatták a gerendákat, egyszer, kétszer; lesve, nem jön-e a mentőktől rá válasz? Felelet-kopogás nem jött ugyan, de a horzsoló csikorgás egyre kivehetőbb lett. Nekiálltak csáknányal a bélés-gerendázatnak s kifeszitettek egy párt. A gerendák loccsanva dűltek a vízbe. A szabaddá lett kőszikla alól még élénkebben hangzott az iménti horzsoló csikorgás. Félrehuzódtak, hogy a beeső kövek s a fúró le ne üssön valakit. Egyszerre nagy csobbanás hallatszott, kődarabok hullottak a vízbe s a fúró bezökkent az üregbe. Körülötte halk nesszel sípolt ki s be a levegő. — Mentve vagyunk, — sóhajtott Péter s a sok fulladozás után lélegzett egy nagyot. A fúró ) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE a tanács javaslata alapján a közgyűlés megállapította s ezek szerint az ártverést meghirdeti. 4—15. A községi kötelékbe következő uj tagokat vettek föl a jelzett díjazás szerint: Szaitz Elemér 300 K Drágos Ágoston "600 K Müller Sándor 100 K Popper Adolf 100 K Kardos Jenő 600 K Muszkái Márton 300 K Pollák Májer 200 K Berger Herman 200 K Friedman Márkus 200 K Rosenberg Ignác 600 K Kremnitzky Álbertné 600 K Rosenberger Mórné 50 K 16. Jónás Róza nagybányai illetőségét a közgyűlés el nem ismerte. Külföldi esetek. A kimondhatatlan keresztelője. Montazet és Bernis együtt végezték Páris- ban tanulmányaikat. A két jó barát a Tuileria- kertben sétálva Pompadour márkinét pillantották meg előkelő táráaságban. A márkiné akkor nem csak Franciaországon uralkodott, hanem egész Európa politikáját befolyásolta. Á márkiné szépsége annyira elragadta Bernist, hogy lángoló költeményt irt róla éS sikerült ezt kezéhez is juttatnia. Nehány nap múlva Bernis meghívást kapott a márkinéhoz. Nadrágja nem volt olyan állapotban, hogy abban elmehetett volna, ezért barátjáét kérte kölcsön. Meg kellett ígérnie, hogy sietni-Jog vissza, mert Montazetnek is bemutatkozó látogatást kellett aznap tennie. Bernis költeménye a márkinő társaságának is tetszett és Bernist a márkinő maga mellé ültette az étkezésnél. Így a megígért időben nem sikerült feltűnés nélkül távoznia, hanem a márki- nétól volt kénytelen engedélyt kérni a távozásra. A márkiné kérdésére, 1 hogy mi ennek az oka, könyörögni kezdett, hogy mentse fel őt a felvilágosítás alól, mert titka kimondhatatlan; de nem kapott felmentést, hanem a márkiné határozott parancsára kénytelen volt távozásának igazi okát bevallani. Erre a márkiné jóízűen kacagva mondta: — Ezentúl ennek az öltönydarabnak a neve legyen: kimondhatatlan. Angol-francia barátság. III. Napoleon tizenkét cm. vastag vaspáncéllal ellátott hadihajót építtetett. Erre az angonyakára rákötötte zsebkendőjét, ahogy a vak sötétségben éppen tudta. Mint a halak télen, a fény kedvéért, a lék köré gyülekeznek, ők is a levegő-árasztó lyuk alá állottak. Még a pokoli sötétséget is a világosabbnak vélték, mihelyt valamicskével jobb levegőt szívhattak. A fúrót a mentők, észrevevén a zökkenésről, hogy üreget ért, gyors robajjal húzták fel. A fojtott levegő egyre javult ez alatt. Néhány perc múlva kötélen egy kis lámpást eresztettek le hoz- zájok. Mint a mennyország éjjeli sötétségéből alászálló csilagot, úgy nézték megdöbbenve, úgy üdvözölték reszkető örömmel a külvilág, a szabadulás ez uj hírnökét, e nyájas kis szentjánosbogarat. Van már levegőjük, van világítójuk. Leakasztották a lámpát, megrántották a kötelet, jeléül hogy föl lehet már húzni. A kötél gyorsan fölsietett s nemsokára egy bádog-palackkal vonult le megint a foglyokhoz. Bor volt benne. Megitták azonnal. Mire egy doboz szardínia leérkezett, szegény, elcsigázott foglyok már be is voltak csípve vígan dudolgattak. Péternek hirtelen eszébe jutott a szegény, jószivü Kossák, aki őt az utolsó falatjával megmentette. Kezében a lámpával a bádog-palackkal oda lépett hozzá. Megdöbbenve látta az elváltozott arcon, hogy csakugyan meghalt. Üveges szeme ijesztően, élettelenül csilogott a lámpa fényétől; karjai meredek voltak. Lefogta szemeit s a menynyire a víztől lehetett kinyújtóztatta a holtat. Aztán látott az evéshez ő maga is. Akkorra már kenyeret is kaptak. Pár perez múlva egy rongyokba burkolt villanyos körtét meg egy telefon-kagylót bocsátottak le hozzájok. A század két legnagyobb csodája, a villámló fellegektől lopott fény és hang leköltözött börtönükbe, hogy vigasztalja s báto1917. December 2. lók is előállítottak hasonló hadihajókat. Triton csavargőzöst kisérletezés céljából hadihajóvá alakították át. Mikor ennek lövetéséhez akartak kezdeni, egy kéjutazó-hajó mutatkozott közelében. Az angolok utasították, hogy azonnal távozzék ebből a körletből. A lövésektől Triton annyira megsérült, hogy csak más hajóval lehetett elvoníatní. Éjfél tájban az angolok egy csónakot láttak a Triton közelében, üldözőbe is vették, de nem sikerült elfoglalniok. A franciáknak azonban sikerült a Tritonról igy nyert tapasztalataikat szaklapjaikban pontosan leírni. A tiaztakezü amerikaiak. Lopeznél, a mexikói köztársaság elnökénél egy német, egy francia éz egy angol jelentkezett egy és ugyanazon bánya használatának engedélyezéséért. Az angol egy csomag bankjegyet hagyott az elnök asztalán. Az elnök visszahívta és figyelmeztette őt erre,'de az angol kijelentette, hogy a pénz nem az övé, ő pénzt nem hozott magával. Az engedélyt az angol kapta meg. Moltke nyugalma. 1870. júliusában egész Németország háborús mámorban élt. Csupán Moltkén nem látszott semmi izgalom, a legforgalmasabb utca egyik kirakatában nyugodtan nézegetett tiroli tájképeket. Egy arra siető tábornok csodálkozva kérdezte : — Kegyelmes uramat tájképek érdeklik, .talán nem is igaz, hogy a hadüzenet megtörtént? Moltke nyugodtan felelt: — De igaz. A mozgósításra vonatkozó intézkedésemet tegnap megtettem. Nehány napig nincs dolgom. • A szép asszony és az óra. ’ Egy ifjú és szép királyné, társaságban találós kérdésekkel szórakozva, azt a kérdést tette fel, hogy mi a külömbség közte és az ingaóra közt. A társaság egyik tagja ügyesen felelte: — Az ingaórára tekintve látjuk az órát, ha pedig Felségedre emeljük tekintetünket, elfelejtjük az órát. Heti krónika. Az egyszeri kis fiú addig kiabálta, hogy „jön a farkas,“ inig végre senki sem hitte, mikor igazán jött. Ilyenformán vagyunk a békével. Most, hogy igazán feltűnt a látóhatáron, nem akarjuk hinni. ritsa őket addig is, mig a kárhozat mélységéből napvilágra szabadulhatnak. A villany lámpa éles fényénél látthatták csak igazán, mily rettentő helyzetben voltak négy napig. Az érces fényű, töredezett szikla a folyosó végén gúnyosan vigyorgott. Hát kellett ez tinek- tek? Minek háborgattok nyugalommban, azért a porszemnyi kincsért amit rejtegetek? A vastag, tömzsi fatörzsek, melyek a folyosót beszakadás ellen óvják, félelmesen görnyedezni látszottak az óriási teher alatt, mint meganyi kairatidok. S mintha mondanák; Siessetek innen! mert már nem sokáig bírjuk visszatartani a beomlani készülő hegyet. Nem látjátok? — félig vízben állunk! Péter megdöbbenve kereste szemeivel Kossák tetemét. Csak az arcza látszott ki még a vízből úgy felnőt az hirtelen. Majdnem szemmellátha- tóan emelkedett, mint a kutban, mióta a levegő feszültsége nem nyomja már vissza. Egy kilyukadt buvárharanghoz hasonlít egyszerre az üreg. Péter ijedten kapott- a beszélő-kagylóhoz. — Halló, halló!! Tárczy vagyok. Az akna végébe szorultunk. A hóviz nagyon emelkedik, siessenek. Kossák meghalt, a három munkás még él. A mérnök leszólt. —- Bontsák ki a felső gerendázatott s ássanak fölfelé jobbra, harmincz szögnyire ferdén. Arra ásnak a mentők is. Közel vannak már. Ne féljenek semmitől, a talaj tiszta kőszikla, nemgfog beszakadni. Péter elmondta a parancsot és rögtön hozzáfogtak a menyezetbe fúrt lyuk tágításához. Szikrázva pattogott és csopogva hullt le darabonként a kemény kőszikla a csákányütések alatt. Mikor elég tágas üreget faragtak már, volt elég hely a gerendázat fölött, felkapaszkodtak oda, felhúzták Kossák tetemét is és kipihenték magukat jóval
