Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-04 / 44. szám

(2) 44. szám. Thaisz Péter egy Pesti magyar kereske­delmi Bank részvény ........................ 6440 K, Bern ovics Emilné, néh. Bernovics Emil presbyter emlékére............................. 1000 K, Pla tthy-Kiss testvérek, néhai édesanyjok Kiss Kosztolányi Aranka emlékére . 500 K, Bay Lajos sirfentartás........................ 1000 K, Pla tthy Zoltán néhai kedves neje Simon Juliska emlékére.................................. 300 K, F. K...........................................................100 K, Révész János...........................................100 K, Brad ofka Frigyes.................................. 300 K, Sz . A.......................................................... 1000 K, Be rnhardt Adolf............................................100 K, Bernhardt István........................................50 K, Bernh ardt Imre.............................................50 K, Barna Sándor.............................................50 K, Dr. Barna Jenő...........................................100 K, An dron Szíics Sándorné...............................50 K, Alexy Kornél . ........................................50 K, Mády János fenntartó alap........................100 K, Mády J ános árvaházra .... . . 100 K. Összes ajánlás 11390 K. Megjegyezzük, hogy ez a mozgalom kez­detéül tekinthető s bizonyára még ezután is fog­nak adományok érkezni többektől. A díszközgyűlés Thaisz Péter tiszteletbeli presbytert táviratban üdvözölte. Érdekes, hogy a közgyűlésen nők is vettek részt, akik az evangélikus egyháznak jogosult tagjai, hogy ha az egyház terheihez hozzájárulnak. A gyűlésen Beyer Jenő eltávozott presby­ter helyére Soltész Gyula kir. erdőfőmérnököt vá­lasztották, aki az ünnepélyes esküt nyomban letette. Az egyház a nap emlékéül ingyen telket ajánlott föl az egyetemes egyháznak árvaház céljaira s a gyűjtést az egyetemes szeretetház javára elrendelte. Holnap d. e. 10 órakor istentisztelet lesz. Szólóének és ima a királyért, akinek 4-én lesz a nevenapja. D. u. 5 órakor predikációs istentisz­telet és befejező könyörgés. Az egyház elhatározta, hogy az okt. 28-tól nov. 5-ig történt jubileumi mozzanatokat meg­örökíti s ezzel a lelkészt és Homola László dr. jegyzőt bizta meg. Külföldi esetek. Angolosan. Pelham lord egyszer gyalog ment be Lon­donba közeli birtokáról. Az erdőben egy férfi tengeri nyulat kínált neki megvételre és mikor a' ban mindenkinek megvan a vágya, a terve anél­kül, hogy bárki is tudna erről rajta kívül. Nincs semmi közösség, csak a szent egois- mus közös. A lárma megsüketített, a fény megvakitott, mikor először mentem Pestre. Jobbra-balra bele­szaladt a végtelenbe egy-egy lámpasor, mint va­lami tüzes nyílvessző. Másnap a Kálvin-téren villanyosra várakozva láttam az élet vásárját. A nagy zsibongás megszéditett. Láttam a nagy mozgást és tudom is én hogy’, de kerestem a központját mindennek. Ma már tudom, hogy a bolond futásnak mozgatója a szent egoismus. Ősz van a román hegyek közt, derült, arany­sárga ősz. Milyen nagy különbség van a csendes domb­oldalok és a gyárkéményes, üres telkes, lomha hirdetési táblás külvárosok között, hol fáradtan halad keresztül a vonat. Pedig ezekre a munkás negyedekre is ugyanaz a napfény hull alá. Éle­sen visit ott a gép fütyje, itt valahol egy harmo­nika szuszog, már régen hallom, de csak most hallom meg? Valamelyik baka nem akar neki békét hagyni. A fák már fekete, csipkés köpenyükben vannak. Ismét vége egy szép őszi napnak. —tg­NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE lord erre nem volt hajlandó, pisztolyt rántva elő, lelövéssel fenyegette, ha a nyulat ezer guineáért (25 ezer korona) meg nem veszi. A lord kényte­len volt az összegről váltót aláírni. — Most pedig tanácsolom, hogy lakását annyi ideig el ne hagyja, amennyi a váltóügy lebonyolitására kell! A lord hallgatott az esetről, mert félt, hogy kinevetik. Tíz év múlva a lord egy előkelő ékszer­üzlet tulajdonosában rablójára ismert. Másnap egy kosarat cipelő szolgájával benyitott az ékszer­üzletbe és a tulajdonost irodájában egyedül ta­lálta. Pisztolyt tartott az ékszerész felé és a ko­sárban levő nyulra mutatva szólt: — Ennek a nyúlnak az ára kétezer guinea. Az ékszerész megismerte vendégét, készsé­gesen kifizette a rabolt összeg kétszeresét és csak arra kérte a lordot, hogy ne tegye szerencsét­lenné feljelentéssel .őt és családját. Tiz évvel az­előtt csak az igy szerzett összeggel menekülhe­tett a bukástól. Az eset csak a lord halála után tudódott ki irataiból. Hogy került az oiztrigaszállitó verieci- kóje Rossini dalművének szövegébe? Rossini fiatal korában rendkívül szerette az osztrigát és bár jelentékeny jövedelme volt, soha sem volt pénze. Tacconi csémegekereskedő, kinek Rossini nehány száz arannyal tartozott osztagáért, zak­latta a zeneszerzőt, hogy egyik versecskéjét ze- nésitse meg. Rossininak ez persze esze ágában sem volt. Éppen elkészült legújabb dalművével: a „Gázzá ladra“ (A tolvaj szarkáival, mikor meg­jelenik nála Tacconi a bírósági végrehajtó kísé­retében és követefi, hogy vagy fizesse meg azon­nal tartozását, vagy pedig vegye fel egyik kis versét legújabb zeneművébe. Rossini az utóbbit választotta. így lopta be magát az osztrigaszállitó a „Tolvaj szarká“-ba. Önkéntelen válasz. Mozart mint csodagyermek kezdte pályáját, de ő maga nem sokra becsülte a csodagyerme­keket. Egyszer egy csodagyermek kijelentette neki, hogy nem csak előadó művész, hanem zeneszerző is szeretne lenni és kéri, világosítsa őt fel, hogyan kell azt elkezdeni. — Ahhoz még sokat kell tanulnia és idő­sebbnek is kell lennie! — De hiszen ön már tizenhárom éves ko­rában volt zeneszerző! — Igen. De nem is kérdeztem, hogyan kell azt csinálni! Entente cordiale. Bismark herceget kérdezte leánya, hogy tu­lajdonképen mit neveznek Entente cordiale-nak? Szószerinti értelmét ismered. Hogy a diplo­maták mit neveznek Entente-cordiale-nak, arról a következő példa fog felvilágosítani: Ma reggel az udvaron nézted Dianát, mily élvezettel rágicsál egy csontot. Én a kertből Neró kíséretében jöttem az udvarra. Mihelyt Neró megpillantotta a csontot, Dianá­hoz rohant és veszedelmes marakodás kezdődött, melynek néhány botütéssel vetettem véget. A két ellenfél jobbra-balra menekült, a csont a lábam mellett hevert. Neró és Diana távolról nézték, mikor ra- gadhadtják el a csontot veszedelem nélkül. Ez a valóságos entente. Heti krónika Bár a jóslatok mostanában mindig igen roszul sikerültek, mi mégis előre megmondtuk múlt számunkban, hogy „a háború téli csattanója záradékul nagyon impozáns lesz.“ Azóta nő, foly­ton nő az olasz győzelem jelentősége. Szorul az olasz csizma, nemsokára elvágjuk s a cipőfelső­rész marad csak meg nekik. A mi jóslatunk tehát teljesedésbe ment ala­posan. Nagy az öröm mindenfelé. Nálunk is ki­dugták legalább egy napra az öt zászlót. Nem­csak az esik jól a magyarnak, hogy mélyen tisz­telt szövetségesünk, ki orozva, esküszegően, hü- telenül támadott, most szedi a nyakleveseket, hanem itt a tél, következik a disznóölés ideje, lesz már most riskása a hurkához, az olasz al­földről hoznak eleget. Ez a hurka-kérdés nagy gondot okozott eddig, most már azonban meg van oldva, sőt lesz szalámi és makaróni is. Az olasz ugyan azt mondja, hogy ő örül ennek, mert végre sikerült az ellenséget a síkra kicsalnia. Én azt hiszem, fájó öröm lehet az Cadorna urnák és társainak s ha még egyszer eféle örömnapra virradnának, akkor be is szá­molhatnának bátran a kulcsokkal meg a bőrükkel. A hétnek csupa ilyen szenzációi vannak, így pf. a helybeli nagy betörés, a láposbányai többszörös rablás, nemzetközi bandákra enged következtetni. Szatmár után útba ejtették csendes kis városunkat is. Komoly méltósággal emelkedik ki azonban okt. 31, a reformáció emléknapja, amit nálunk is lélekemelőén ünnepeltek meg a protestánsok. Kedden toronyzene, harangozás és tranzparent hirdette az ev. templomban, hogy lezajlott a 400 esztendő, kezdődik az ötödik. És kiemelkedik befejezésül holnap szeretett ifjú királyunk nevenapja, aki olasz földön üli meg első királyi névnapját, de a szokásos aján­dékot pár nappal előbb kapta meg. Hindenburg eltévesztette a kalendáriumot. Különben a Hadak Istene adjon a zseniális fővezérnek és társainak még több ilyen tévedést, de hamar; azt se bánnók, ha most már nem is olasz, de francia földön. Hiszen a kultur nemze­tek iránt egyformán érezünk s épp oly melegen érdeklődik irántuk, mint bárki más a krónikás. Őfelsége IV. Károly királynak neve- napjára virradunk holnap. Első, mióta fejét Szent István koronájával illették. A templomokban hálaadó könyörgések lesznek ez alkalomból. Imádkozzunk a mindenek Urához, hogy ifjú királyunk nagy győzelmei hozzák meg immár az emberiség által hőn óhajtott békét. Elseje alkalmából a hátralékos dijak beküldését kéri a Kiadóhivatal. Kitüntetés. A király Harácsek László mi­niszteri tanácsosnak a másodosztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta. Kinevezés. Őfelsége a király dr. Gellert Ferenc miniszteri tanácsost pénzügyigazgatóvá nevezte ki. Kitüntetés. Bernhard Arnold számtaná­csosnak, a kolozsvári kutató bányahivatal szám­vevőségi főnökének Őfelsége a király a pénz­ügyi tanácsosi cimet és jelleget adományozta. Hadi árvák helyi alapja. Újabb adományok sirvilágiiás megváltása címén: Agrikola Tinka, Bernhardt Adolfné, Gitta Jusztinné 5—5 K, Kerekes Almica 8 K, özv. Moldován Ántalné Kassáról 15 K, Mladeiovszky Lajos 4 K, Senkálszky Mihály 5 K, Langer Sándor és neje 10 K, Gyalay Gyula és neje 10 K. Eddigi összes gyűjté­sünk a város takarékpénztárába helyezve 1913 K 53 f. Katenai kitüntetés. Ilia István káplárt, ki az olasz homlokvonalon harcol, vitézségéért a II. oszt. kis ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. A helybeli református egyház egyház- fentartó jubiláns alapjára adakoztak: Gönczi Sándor, özv. Dukrét Károlyné 2—2 K, Csordás Ilonka 3 K, Biró Gábor, özv. Iblauer Jánosné, özv. Orosz Lajosné, özv. Schusterits Györgyné, Wiessner Richárdné, özv. Svedák Antalné, Tömöri Bálint 5—5 K, Kovács Ambrus 6 K, Barabás Vilmosné, Bommerszbach Péterné, Oláh László, Kertész Gyula, Derecskéi Sámuel, Szőllősi Fe- rencné szül. Forgács Katalin, özv. Klement Ká­rolyné, Juhász Kálmán, Beregi Sámuel, Vágó Elek, Klement Árpádné 10—10 K, Wienerberger Károlyné 12 K, Incze Géza, özv. Kiss Jánosné, Szabó József, özv. Szebeni Sándorné, Muzsnay 1917. November 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom