Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-14 / 41. szám

Nagybánya, 1917.

Október 14. — 41. szám

XLIII. évfolyam

TÁRSADALMI HETILAP.

' GYBANYAI GAZDASÁGI KGYBSULBT HIVATALOS KÖZLÖNY!

EQ JELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési árálí:

Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre =“=-==-“ Egyes szám 20 fillér.

Lclős szerkesztő és laptulajdonos

RÉVÉSZ JÁNOS

Főmunkatárs és h. szerkesztő

RÉVAI KÁROLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 20. szám alatt

Telefon szám : 18. Nagybánya.

Visszaemlékezés 68 évre.

Hatvannyolc éve múlt annak e hó 6-án, hogy elvérzett az aradi tizenhárom. Lassan- lassan elfogynak azok, akik nagy tanúi, látták a borzalmat és azon frissiben hallottak a vérlázitó gyilkosságról. A szem-, a fültanuk mind kidőlnek. De a gyász a méltatlanul föláldozottakért, a halálukban megdicsőülte- kért nem veszti sziliét, életét, erejét. Ezt a gyászt, mint becses örökséget adjuk át nem- zedékről-nemzedékre, az egymást fölváltó generációk szakadatlan láncolatán át, mind a végtelenségig. Az aradi tizenhárom véréből azonban nemcsak a kegyelet, a hála és a megemlékezés virágai nőttek ki, hanem gyümölcs is: e dicső tizenhárom nem vezette hiába harcba a honvédek ezreit és nem halt meg hiába a bitófán. Az eszme, amelyért elhullottak, föltámadott, feltörvén a koporsót, amelyben csaknem húsz esztendeig halálhoz hasonlatos álmát aludta. És erősebb lett a nemzet elalélt letargiájánál, erősebb az aradi hóhérnál, erősebb a kéznél is, amely jelet adott meggyilkolásukra. Hogy vagyunk, élünk és egy világot fölforgató küzdelemben méltósággal és dísszel állunk meg helyünkön : abban része van az aradi tizenháromnak is. És hogy ma az ezerszámra halálba induló magyar vértanuk oly elszántan, lelkesen, férfiszivvel és dalolva vállalják a korai véget: arra a tizenháromnak példája nevelte katonáinkat.

A mai nemzedék — mely oly önfelál.

dozóan hullatta vérét a hazáért és királyért, a 68 év előtti nagy idők nemes alakjaitól vett példát s midőn áldó emlékezettel fordulunk az aradi tizenhárom megdicsőült szelleme felé, együtt siratjuk meg azokat is, akiknek még friss a hantjuk s még el sem vegyült feloszló tetemük a földdel.

A [Olló éti IlMMs

(Folytatás ős vége.)

18. §. Törvényhatóságok, rendezett tanácsú városok, községek és ezernél több munkást foglalkoztató iparvállalatok, amelyek e rendelet életbelépése előtt a lakosságnak, illetőleg az ipari vállalat alkalmazottainak burgonyával való ellátása céljából úgynevezett termelési szerződéseket kötöttek, kötelesek ezeket a rendelet megjelenésétől számított nyolc napon belül az Országos Burgonyaközvetitő Irodával eredetben vagy másolatban közölni.

Az ezen termelési szerződésekből várható burgonyamennyiség a fél részére csak akkor fog kiutaltatni és ehhez képest a termelő a burgonyát a félnek a szerződés értelmében csak akkor szolgáltathatja ki, ha

a) a szerződés közvetlenül a termelő és a vevő között jött létre és

b) a szerződés a legmagasabb ár tekintetében a rendeletnek megfelel.

A biztosított burgonyamennyiség nem haladhatja meg azt a fejkvóta-mértéket, melyet az Országos Közélelmezési hivatalt vezető miniszter az illető szerződő fél részére megállapított.

A jelen rendelet életbelépése előtt burgonyának adásvétele iránt kötött egyéb ügyletek — ideértve azokat a termelési szerződéseket is, melyeket nem a jelen §. első bekezdésében említett

célból kötöttek — amennyiben még teljesítve nem lettek, hatályukat vesztik és azok alapján teljesítést vagy kártérítést a fél nem követelhet.

A szállítási kötelezettség nem teljesítéséből vagy nem kellő teljesítéséből a jelen rendelet életbelépése előtt keletkezett igényeket e §. rendelkezései nem érintik, a vevő azonban azok alapján teljesítést nem követelhet.

19. §. Ha a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el s hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntendő az, aki a jelen rendelet vagy annak alapján kibocsátott hatósági rendelkezések ellenére:

1. az érett burgányát szándékosan nem szedi ki, vagy a burgonyát kényszeritő ok nélkül a beérés beállta előtt kiszedi,

2. a megszabott bejelentéseket elmulasztja, vagy valótlan adatokat közöl,

3. a burgonyakészletnek a rendes gazda gondosságával való megőrzését és kezelését elmulasztja,

4. a fogyasztást szabályozó hatósági rendelkezést megszegi, az általa ellátandók számát a hatóságnak hamisan vallja be, vagy az ellátandók számában bekövetkezett olyan csökkenést, amely 20 százalékot meghalad az e tárgyban kibocsátott hatósági rendelkezések ellenére nem jelent be.

5. burgonyát a jelen rendelet, illetőleg az ennek alapján kibocsátott rendelet ellenére ipari feldolgozás céliára beszerez, ipartelepére — ideértve a mezőgazdasági üzemmel kapcsolatos ipartelepeket is — beszállít vagy feldolgoz takarmányozására felhasznál vagy elad,

6. vetés céljára visszahagyott, vagy e célra kiutalt burgonyát más célra használ fel,

7. burgonya szállítása iránt vállalt kötelezettségét szándékosan nem teljesti,

8. a tulajdonában álló vagy nála megőrzés céljából levő burgonyát hatósági rendelkezés elA hős botond fája.

Heívanhat apró gyermekszív dobbant nagyot s lelkesedett Botond legendás tettén, betörte buzogányával a bizánczi nagy érckaput. Még az „r“ betűvel birkózó elsőosztályos fiuk és leányok kezében is megállt a palavessző. Csodálkozó öröm sugárzásával tekintettek fel mindannyian a tanító urra, akinek kerek, piros pozsgás arca, szelíd tekintetű szeme ma szintén különös nagy öröm derűjét mutatta, sugározta.

— Fiuk, leányok: édes gyermekeim! Befejeztük mai nap munkálkodásunkat s most egy örvendetes eseményt tudatok veletek: az Úr ismét egy kis egészséges fiugyerekkel ajándékozott meg engernet és a szép magyarhazánkat. Ez már a hetedik fiam. Pár nap múlva, ha egy kicsit erősbödik a fickó, megnézhetitek valamennyien. Most pedig miután ti mindannyian az én szivemhez, az én nagyobb családomhoz tartoztok, megkérdezlek titeket is, milyen nevet adjunk a kis jövevénynek: Isten küldöttjének ? — kérdezte Csoltár Árpád tanító boldog mosolygással a gyermekektől.

Tűzpirosra gyűlt a kis tanítványok arca az izgalomtól, örömtől. Abban a pillanatban valamennyi felmutatta az ujját. S egyik kis leány önkénytelenül elkiáltotta :

— Botond legyen a neve 1

Botond 1 Botond 1 — zúgott, csengett minden gyermek ajakról a hires vezér neve.

Csoltár tanító még boldogabban mosolygott.

— Helyes, jól, van 1 Megnyugszom az én kis népem akaratában, határozatában: legyen |

Botond a csöpp vitéz neve. Hiszem, hogy a kis fiú édesanyukája is helyesléssel fogadja az egyhangú határozatot. Most pedig még azt kell megbeszélnünk, milyen fát ültessenek a mai napnak örömére, a kis Botond születésének emlékére, a többi fiuk fái sorába?

A leányok majdnem mindannyian s a fiuk fele is a körtefa mellett foglaltak állást.

— Helyes édes gyermekeim ebben a határozatban is megnyugszom, körtefát ültetünk a Botond születésének emlékére. A körtefa kellő gondozással, ápolással hosszú ideig él és a mellett szép hasznot is hajt. No, jertek utánnam szép sorjában, párossával a kertbe.

Megidult erre a kis lelkes sereg, elől a vezér a legszebb, a leghasznosabb fegyverekkel: ásóval és kapával munkás kezében. A sok, szép, nemes gyümölcsfa között külön sorban álltak a kertben, fokozatos nagyságban, a kis újszülött bátyainak a fái tele mosolygó, üde gyümölccsel.

— Nézzétek, fiaim, hogy megáldotta az Úr ezeket a kis Iákat is! Várjatok csak, majd ha az uj csemete elültetésével, kostolót tartunk.

Javában munkálkodott Csoltár, mikor a tanítói kert mellett elhaladt a gúnyos természetű Kabók uram s szokása szerint megállt pár percre gúnyolódni.

— No, mi lesz itt? Kinek ülteti azt a sok fát tanító ur? Azt hiszi hogy tán örökké él s tanitóskodik kigyelmed?

— Nem magamnak ültetem, hanem a hazának. Annyival is több lesz a nemzeti vagyon, — felelte a munkálkodó tanító.

— Persze, kell is, hogy szaporodjon a

vagyon. Mint hallom egy honpolgárral is megszaporodtunk. Hányadik gyermek ez már, ha szabad kérdeznem ?

—- Hetedik, Kabók uram, hetedik.

— Tyü, hét gyermek egy tanítónak! Aztán minek kigyelmednek az a sok gyerek?

— Hát biz’ őket is a hazának nevelem — felelte Csoltár egy kis bosszúsággal. Nagy buzgalommal folytatta aztán munkáját, mig csak helyén nem állt a csemete: a kis Botond fája. A gyermekek is igen igyekeztek segíteni az ültetésben s hogy egynek se legyen mellőzése, minden fiú és leány kis ásóhegynyi földet tehetett az uj csemete tövébe.

Tavaszra megeredt a kis csemete. Pompásan kizöldült, uj ágakat hajtott. Harmadik tavaszán már ki is virított, olyan volt, mint egy ragyogó, tündöklő mesebeli bokréta. S az őszön üde, mosolygó gyümölcsöt termett.

Hasonlókép növekedett, virult testben, lélekben a kis Botond, Csoltár tanító legkisebb fiacskája. Több testvér ugyanis nem következett utána, de azért Csoltár évről-évre folytatta tovább is az emlék-gyümölcsfák ültetését, nevelését, a szorgalmas és jó magaviseleíü tanulók nevéhez fűzve. Ilyenkép nemcsak a tanítói és faiskolakert telt meg legnemesebb jó termő gyümölcsfákkal, hanem a falunak minden előbb hasznavehetetlennek tartott domboldalait s egyéb parlagon hagyott földjeit nagy hasznot hozó gyümölcsösökké varázsolta át.

Negyven évig ültetgette Csoltár tanító, a falu atyja a földi paradicsomkert gyümölcsfáit s ugyanaddig nemesítette az Isten kertjének földre