Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-24 / 25. szám

Nagjybé-i: ya, 1917. Junius 24. 25. szám XLIII, évfolyam. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVI MEGJELENIK MINDEN VASÁÉ Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K ..— Egyes szám 20 fillér. — — — Tek . Kir ügyészség Felelős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. RÉVAI KÍ atalos Debr ,tal: I alatt anya. Vezércikk egy nem kapható, nagyon keresett cikkről. Nagybánya, 1917. jun. 22. Levél a szerkesztőhöz. Tek. Szerkesztő Ur! Tegnap zajlott le a dohányosztás igen nagy érdeklődés, óriási fölvonulás és cse­kély eredmény mellett. Én is, meg a sógorom is, komám is sokat lökdösődtünk, kaptunk tyúkszem ta­posásokat, öklös duccokat, mérgelődtünk, szidtunk mást, szidtak minket is és még sem kaptunk dohányt. A nagy trafikban azt mondják, hogy menjünk a kis elárusítókhoz, a kis elárusí­tók pedig még rosszabb helyre küldenek, kijelentvén, hogy nincs dohány. A baj az, hogy a kis elárusítók min­denféle természetben való szolgáltatásért: tojásért, tejért, vajért, máiéért, kaszálásért, kapálásért adják pompás „maximált" árakon a dohányt a falusiaknak — tisztelet adassék a kivételeknek — s nagybányai úri ember, vagy ha jobban tetszik: polgár ember nem kap egy pofa bagót sem a pénzéért a vá­rosában. Rég megmondtuk, hogy nem jól van ez Így. Ismerem a módját is, ahogy segí­teni lehetne rajta. Tessék jegyet adatni a helybeli adó­fizető polgároknak, ha ezekkel kénytelen az elárusító beszámolni, akkor nem adhatja a fiskalitásnak a drága és ritka csf hanem itt marad a „helyben jó." A közélelmezési hivatal, úgy __ vá llalta is a dolog rendezését. Miért nem adják tehát neki az ügy kezelését? Bizonyos az, hogy mig csak a nagy trafikban adtak dohányt és szivart, sokkal jobb volt az állapot, mióta a kis tőzsdések kerültek bele a játékba, azóta igen sokan nem tudunk hozzájutni, pedig a mi pén­zünk is olyan, mint a másé s ha a magas állam hozzászoktatott minket, hogy füstöl­jünk a javára, akkori most elégítsen is ki s a falusiak menjenek faluba dohányért. A mód nem ne«z. A mai állapot ál­talános elégedetlenséjSk és zúgolódást kelt, kérjük tehát az igaz^á^ágot, hogy a dohány­jegyeket a legsürgősebben hozza be, mert a munkás embernek, 'aj trafik éppen olyan fontos, mint a táplálék. Rendet kérünk a dohánnyal is és pedig Sürgősen.____________ Többen. / ..itT* ''. t niiayti elsüli Mii Hull lm. A népeket irtó, a nemzeteket tipró, az em­beriségnek életerejét sorvasztó világháború alatt a harmadik iskolai évet zárjuk be. Küzdelmes, nehéz esztendő volt ez. Mindenik előtte valónál nehezebb. A nyomornak, a megélhetési küzde­lemnek hatása iskolánkra, tanítványainkra ebben az évben különösen íjjesztő mértékben súlyoso­don. Ez a nemzedék olyan megpróbáltatást állott ki, milyen az emberiségnek életében máskor ta­lán soha sem lesz. Ennek a hatása alól intézmé­nyeink is pár év alatt fognak csak felszabadulni. . és visszave- des mederben takarítanunk. javitaiiuinv ca na azok a rendet­lenségek megs£. "‘észére povptp-háború alatt iskoláinkat is zavartan, ‘pezsdülő élet és szerény munka kell, hogy meginduljon. Rend, fegyelem, hangya szorgalom, nemzeti mélységes szeretet, a magyar nemzet fájának és fajának növelésére, szellemi fensőbbségének szilárdítására lelkes, gon­dos alapozás szükségesek. Ez kell, hogy a neve­léssel foglalkozókat áthassa. Ez kell, hogy felada­tunk legyen! Erre nagyobb szükség van most, mint eddig volt. A beírásokat szeptember 1. 2. 4 napján tartottuk. A tanítást 5-én kezdtük. A beirás ered­ménye eléggé háborús volt. Azonban a felsőbb osztályokba is önként meglehetős számban irat­koztak be. Az iskolától távol maradiakat iskolába járásra nem szoríthattuk, mivel a hatóságnak erre embere nem volt. Az iskolák tanulóinak elhelyezése nehezebb volt az előző évinél. A Felsőbányai-u. iskolának földszinti helyiségeit most is a áll. polgári leány­iskola foglalta el. Ezért a 111. IV. osztályok on­nan kiszorultak. Egyik osztály a Kossuth-u. isko­lának egyik tantermében tanult, a másik a ke­reszthegyi óvodában, kettő pedig dec. közepéig a gazdasági népiskolában, honnan akkor kiszorult, mivel oda hadifogoly munkáscsoportot helyeztek. Dec. közepe után a III. IV. fiúosztály aztán az I. II. osztályok tanítási órája után 10—12 között és részben szerda, szombat délután tanult a saját iskolájukban. A Kossuth-u. iskolának VI. leány­osztálya okt. 10-től dec. 4-ig tantermül a tanítói szobát foglalta el, mert ezalatt az V. VI. leány­osztályok külön tanító vezetés alatt állottak. A tanulók száma az elemi iskolákban 1504 volt, 83-mal több mint tavaly. Az ovódákba 389 kicsinyt irtunk be. Ez az előző évinél 19-cel kevesebb. A tanitótestületben változások voltak. Juhász Kolozsvár.* — Irta: Révai Károly. — Te vagy ma tárgya lelkes énekemnek Kincses Kolozsvár, Erdély csillaga! Szent gondolatim mind oda röppennek A zugó-búgó Szamos partira. Köszöntőm a szép várost énekemmel, Dalos ajkammal, hűséges szivemmel! Jaj, mert én azt még ki sem mondhatom, Hogy Kolozsvárnak mivel tartozom! Egykor öreg ház fogadta magába Az első lépést tanuló fiút; Hol később — mikor megindult a lába — Vakító fénnyel ragyogott az ut. Mint, amikor a nap kisüt az égen: Egy fáklyatenger gyűlt ki a szivében, Ragyogva ott is, hol bujdosva jár A legsötétebb titkos vakhomály. Ott fogamzott az első dal csírája, Ott hajtott lombot a kis sarju ág; Ott nőtt a fának árnya* koronája, S nyílt a legelső illatos virág. Amikor aztán gyümölcse megére: A babért is ott tették a fejére; Mely — ha tán lesz is egykor szebb, nagyobb, — Késő időkig homlokán ragyog! * Mikor a Petőfi Társaság tagjainak sorába választott, felolvasták az Erdélyi Irodalmi Társaság ülésén. Boldog időknek rózsás, hosszú sorján Szép gyermekévim tündérkertje volt. S később is, — mikor mint a bor, kiforrván —• Édes anyaként karján ringatott. Csöndes daloknak méla énekessét, Ha távol is volt, be sokszor keresték! Hogy pazar kézzel sűrűn hintse itt Meleg szivének dalos kincseit! Most — hogy egy fényes koszorúra leltem — Kincses Kolozsvár, feléd fordulok 1 Egy meleg dallal száll hozzád a lelkem S a múlt időkért hálaszót susog. Ahol az első dalt rebegtem lágyon: Az öreg házat ezerszer megáldom! S az édes város minden porszemét, Mely dalaimat szárnyán vitte szét! Vándormadár, ha költözik is ősszel, Mert meleg fészket nyújt neki a Dél, A régi háznak emléke nem vész el, Időnként hozzá vissza-visszatér. Én it jövök most! Szárnyaim lerázzák A csüggedést és lelkem virágházát, — Amelyben bimbó nyilik még elég -- Kincses Kolozsvár, kiöntöm eléd! Levél. Valahol messze ágyuk dörögnek . . . Valahol messze gránátok robbannak . . . Valahol messze, könnyes Isonzó, vérhullámos frontján gyermekarcu, daliás katona hajlik a pa­pírlap fölé . . . Gyorsan rója a sorokat, sietni kell, ki tudja mit hoz a jövő pillanat és valahol messze, szép Magyarország kalászos rónáján, várva várják, a drága levelet. Fekete haja csapzottan hull magas homlo­kára, kicsi, telt ajaka össze szorul; olyan gyer­mek még, hihetetlen, hogy már főhadnagy, blúza baloldalán öt érem kardos szalagját játszva csó­kolgatja a pajzán napsugár . . . * Olasz harctér, 1917. jun. 3. *Édes jó Anyácskám! Vasárnap van, román pünkösd vasárnap 1 Az otthoni gyönyörű vasárnapok szép em­léke leng körülöttem, még fejem fölött olasz re­pülők keringenek és nem messze tőlem az óriási harcok színhelye . . . Mielőtt levelére felelnék, nem szabad egy dologról megfeledkeznem, hogy nagy időket élek át és édes jó Anyácskám jó, derék és bátor haza­fias nevelése nálam igaz és biztos alapra lelt. És mostan, de különösen mostan, nagyon hivatva érzem magamat hazafiságomnak, köteles­ségérzetemnek és energiámnak fokozott értékeit, a szó szoros értelmében érvényesíteni. Élénken elképzelheti, mily örömmel és büsz­kén várom a pillanatot, hogy fölsorolt tulajdon­ságaimnak hasznát lássa szeretett Hazám. Mert nem az élvezetek útját választottam ki magamnak, akkor nem volnék itten, hanem valamely kórház ♦Erdélyi román anyanyelvű aktiv főhadnagy levele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom