Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

Nagybánya, 1917: Január 7 I. szám XLIii. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. .!ek. Kir ügyészség AI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ClEC^J-IESXjiEJIKriEE. 3VtX3M"X>E23W T7LA.JS.Á.I:i:KI\AJFB. EEöf: Egész évre 8 K. Eu lelős szerkesztő és laptulajdonos »ÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal = Felső bányai-utca 20. szám alatt \ TELEFON SZÁM : 18, NAGYBÁNYA. Már csak egy nap! F Sok ________ nxrcrtUTm CLJLi L/ 1 múlt esz­ten dőben Államnak, városnak, hadibi­zottságoknak, hatóságoknak intézkedé­seit, rendeléseit ingyen közöltük a há­ború eredményének hazafias előmozdítása szempontjából, akkor is, amikor jövedel­münk roh amosan alászállt s amikor minden megdrágult, amire csak szükségünk van. Fővárosi és vidéki lapok közt mind hangosabb és erőteljesebb lett a jelszó, hogy föl kell emelni a dijakat. Mi nem csatlakoztunk az árdrágító áramlathoz, lapunk ára az előfizetésre ugyanaz maradt, ami volt 40 éven át. Nem szándékozunk ez évben sem fölemelni a dijakat, hanem lankadatlan kitartással szolgáljuk ezután is a hazafias közcélt a régi keretekben. Révai Károly a jeles költő, a Petőfi-társaság tagja, továbbra is lapunk egyik szerkesztője marad s a régi munka­társak mind híven kitartanak mellettünk. Úgy a közkedvelt „Külföldi esetek“ cimü rova:ot, mint a már nélkülözhetet­lenné vált „Heti krónikát“ folytatjuk. Kétségtelen, hogy a vidéki lapok is igen nagy munkát végeznek most, kitűnő szolgálatot tesznek az államnak intézke­dései megismertetésére, népszerűsítésére, I a hazafias szellem, felbuzdulás, adakozás előmozdítására, gyors rendelkezések köz­vetítésére stb. stb. E mellett a szerkesztés, lap összeál­lítás gondjai meghatványozódtak. Száz meg száz rendeletbe ütközik az író a maga gondolataival s kénytelen végre is min­denki az állami erős akarathoz szigorúan alkalmazkodni. Ezért az államtól cserébe semmit sem kapunk. Sőt a bélyegkedvezményt is csak a fővárosi lapok élvezik, a drága posta minket sújt legjobban, a magasabb bélyeg-skála a mi kis összegű nyugtáin­kat is erősen terheli, szóval a szegény embert az ág is húzza. Csak a közönségtől várhatunk pár­tolást, hogy fölismeri ebben a fölfordult világban is lapunk na£y hazafias jelen­tőségét s igyekezni fog tömegesen arra előfizetni. Ismételve kérjük szives pártfogásukat. Előfizetési árak: Egész évre...........................8 K Fé lévre.................................4 K Ne gyedévre. .......................2 K Kü lföldre egész évre . . 10 K Tisztelettel: a NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE szerkesztősége és kiadóhivatala. ivp irwnnrrt in i wmmmmmmmmmmmmmmm Jan. 8“ig lehet hadikölcsönt jegyezni. Jobb későn, mint soha. Aki éppen ezen a napon jut véletlenül készpénzhez, vagy, aki még nem határozott, siessen a döntéssel addig, amíg nem késő. 1916. népmozgalmi adatai. Úgy gondolom senkit sem fog meglepni, az, ha a múlt év népmozgalmi adataiból népes­ségünk csökkenéséről értesül. A háború a lakosság nagy részét elvonja hazulról s országszerte megállította azt a nagy­szerű szaporodását a magyarságnak, ami a leg­erőteljesebb jövendővel biztatott. Hisszük azonban, hogy nemsokára más­képp fog állani a dolog s mint egyéb úgy ez is visszatér a rendes kerékvágásba. 181 az anyakönyvi születési bejegyzés és 349 a halálozás. Vagyis 168 az apadás, ami a múlt évi 45 apadáshoz képest nagy visszaesést mutat, i ajdnen kétszer annyi a halottak száma, mint a szülötteké. A születések számaránya havonként kö­vetkező : December (1915.) fi 2 nő összesen 2 Január 1916. 10 5 15 Február 7 7 14 Március V 12 12 24 Április n 7 9 16 Május n 6 5 11 Junius »» 6 9 15 Julius n 6 3 9 Augusztus yi 10 3 13 Szeptember 8 8 16 IV. Károly. Mi adtunk neked koronát, Hogy szent fejedet fonja át; Örök hűséget esküvőnk, Hogy állunk trónod őreként. Üvöltsön bármily nagy vihar, A magyar őrt áll, mint a fal. Megvédünk Téged, Hitvesed, S jövőnk reményét: gyermeked! Te nyughatsz trónod bársonyán, Mert érted él-hal mindahány. . .. Ám Tőled koronás urunk, Aki előtt ma hódolunk — Csak egyet kíván nemzeted : A szivedet! . . . _____ llévai Károly. A bolgár nemzet és királya. A most élő európai népek között egyike a legrégebbéinek a bolgár nép. Már a VII. szá­zadban találkozunk vele a Balkán félszigetén, almi először jelenik meg Európában egy finn­ugor néptörzs. Kétségbe vonhatatlan módon nyert ugyanis megállapítást az, hogy a bolgár nép és a magyar nép egy és ugyanazon törzs­ből, a finn-e gorból sarjadzott ki. Bámulatos jelensége a világtörténelemnek, hogy az akkor domináló két keresztény vallás milyen ellenté­tes hatással volt az egyes népek fejlődésére. Mig ugyanis azok a népek, a melyek Rómához csatlakoztak, nemzeti jellegük megtartása mel­lett szabadon fejlődhettek, addig a bizánci val­láshoz csatlakozók csakhamar kivetkőztek nem­zeti mivoltukból és többé-kevésbbé elszlávo- sodtak. Éppen ebben állott Szent István kirá­lyunk ama sokszor hangoztatott nagy bölcses­sége, hogy a magyar faj fennmaradása céljából nem Bizánchoz, hanem Rómához csatlakozott. Nem igy járt el Boris khán, a bolgárok vezére, aki hosszas ingadozó politika után 870-ben nemzetét a görög-keleti vallás elfogadására birta és egyházát a Bizáncban székelő pátriárka fen- hatósága alá helyezte. Ekkor vette kezdetét a bolgároknál az elszlávosodás folyamata, amely napjainkban már hatalmas ruszofil irányzatban csúcsosodott ki. A balkáni népek történetének figyelmes vizsgálatából törvényszerűséggel állapítható meg a következő három fejlődési fok: bizánci val­lás, elszlávosodás és ruszofil-irányzat. A Hel­lének klaszikus népének utódjai csak nevükben emlékeztetnek némileg elődeikre, egyebekben valamennyien szlávok a javából. A Juanoidesek és Nikulaeidesek ma már inkább Jüanok és Nikulaek és nyelvük is inkább szláv, mint gö­rög. Ma már kevesen tudják azt, hogy ezelőtt száz évvel az oláh pap is csak szláv nyelven misézhetett és ha utolsó időben az oláh nyelv tért is hódított, nyugodtan állíthatjuk, hogy előbb-utóbb Öláhország is beleolvadt volna a keleti vallások szláv tengerébe. Visszatérve Bolgárországra, megállapíthat­juk, hogy Oroszországnak akkor, midőn az 1877-iki háborúban Bolgárország felszabaditásáért síkra szállott és a san-stefánoi béke után annak füg­getlenségét biztosította, kizáróan az volt a célja, hogy a Balkánnak eme legerőteljesebb népét végleg az orosz cárizmus igájába hajtsa. Vilá­gosan kitűnik ez abból a küzdelemteljes kor­szakból, amelyben a felszabadított Bolgárország Kauibars és az ország függetlenségét veszélyez­tető többi orosz generálisok ellen élet-halál harcot vívott, amig végre sikerült magát a fel­szabadító fojtogató karmaiból kiragadni és az ingadozó Battenberg Sándor helyébe alkalma­sabb fejedelmet választani. 1887. junius 25 napja uj határkövet jelent Bolgárország történetében. A Koburg Ferdi- nánd herczeg és Kohári Mária hercegnő által 1817-ben kötött házasság utján alapított Ko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom