Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
Nagybánya, 1917: Január 7 I. szám XLIii. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. .!ek. Kir ügyészség AI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ClEC^J-IESXjiEJIKriEE. 3VtX3M"X>E23W T7LA.JS.Á.I:i:KI\AJFB. EEöf: Egész évre 8 K. Eu lelős szerkesztő és laptulajdonos »ÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal = Felső bányai-utca 20. szám alatt \ TELEFON SZÁM : 18, NAGYBÁNYA. Már csak egy nap! F Sok ________ nxrcrtUTm CLJLi L/ 1 múlt eszten dőben Államnak, városnak, hadibizottságoknak, hatóságoknak intézkedéseit, rendeléseit ingyen közöltük a háború eredményének hazafias előmozdítása szempontjából, akkor is, amikor jövedelmünk roh amosan alászállt s amikor minden megdrágult, amire csak szükségünk van. Fővárosi és vidéki lapok közt mind hangosabb és erőteljesebb lett a jelszó, hogy föl kell emelni a dijakat. Mi nem csatlakoztunk az árdrágító áramlathoz, lapunk ára az előfizetésre ugyanaz maradt, ami volt 40 éven át. Nem szándékozunk ez évben sem fölemelni a dijakat, hanem lankadatlan kitartással szolgáljuk ezután is a hazafias közcélt a régi keretekben. Révai Károly a jeles költő, a Petőfi-társaság tagja, továbbra is lapunk egyik szerkesztője marad s a régi munkatársak mind híven kitartanak mellettünk. Úgy a közkedvelt „Külföldi esetek“ cimü rova:ot, mint a már nélkülözhetetlenné vált „Heti krónikát“ folytatjuk. Kétségtelen, hogy a vidéki lapok is igen nagy munkát végeznek most, kitűnő szolgálatot tesznek az államnak intézkedései megismertetésére, népszerűsítésére, I a hazafias szellem, felbuzdulás, adakozás előmozdítására, gyors rendelkezések közvetítésére stb. stb. E mellett a szerkesztés, lap összeállítás gondjai meghatványozódtak. Száz meg száz rendeletbe ütközik az író a maga gondolataival s kénytelen végre is mindenki az állami erős akarathoz szigorúan alkalmazkodni. Ezért az államtól cserébe semmit sem kapunk. Sőt a bélyegkedvezményt is csak a fővárosi lapok élvezik, a drága posta minket sújt legjobban, a magasabb bélyeg-skála a mi kis összegű nyugtáinkat is erősen terheli, szóval a szegény embert az ág is húzza. Csak a közönségtől várhatunk pártolást, hogy fölismeri ebben a fölfordult világban is lapunk na£y hazafias jelentőségét s igyekezni fog tömegesen arra előfizetni. Ismételve kérjük szives pártfogásukat. Előfizetési árak: Egész évre...........................8 K Fé lévre.................................4 K Ne gyedévre. .......................2 K Kü lföldre egész évre . . 10 K Tisztelettel: a NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE szerkesztősége és kiadóhivatala. ivp irwnnrrt in i wmmmmmmmmmmmmmmm Jan. 8“ig lehet hadikölcsönt jegyezni. Jobb későn, mint soha. Aki éppen ezen a napon jut véletlenül készpénzhez, vagy, aki még nem határozott, siessen a döntéssel addig, amíg nem késő. 1916. népmozgalmi adatai. Úgy gondolom senkit sem fog meglepni, az, ha a múlt év népmozgalmi adataiból népességünk csökkenéséről értesül. A háború a lakosság nagy részét elvonja hazulról s országszerte megállította azt a nagyszerű szaporodását a magyarságnak, ami a legerőteljesebb jövendővel biztatott. Hisszük azonban, hogy nemsokára másképp fog állani a dolog s mint egyéb úgy ez is visszatér a rendes kerékvágásba. 181 az anyakönyvi születési bejegyzés és 349 a halálozás. Vagyis 168 az apadás, ami a múlt évi 45 apadáshoz képest nagy visszaesést mutat, i ajdnen kétszer annyi a halottak száma, mint a szülötteké. A születések számaránya havonként következő : December (1915.) fi 2 nő összesen 2 Január 1916. 10 5 15 Február 7 7 14 Március V 12 12 24 Április n 7 9 16 Május n 6 5 11 Junius »» 6 9 15 Julius n 6 3 9 Augusztus yi 10 3 13 Szeptember 8 8 16 IV. Károly. Mi adtunk neked koronát, Hogy szent fejedet fonja át; Örök hűséget esküvőnk, Hogy állunk trónod őreként. Üvöltsön bármily nagy vihar, A magyar őrt áll, mint a fal. Megvédünk Téged, Hitvesed, S jövőnk reményét: gyermeked! Te nyughatsz trónod bársonyán, Mert érted él-hal mindahány. . .. Ám Tőled koronás urunk, Aki előtt ma hódolunk — Csak egyet kíván nemzeted : A szivedet! . . . _____ llévai Károly. A bolgár nemzet és királya. A most élő európai népek között egyike a legrégebbéinek a bolgár nép. Már a VII. században találkozunk vele a Balkán félszigetén, almi először jelenik meg Európában egy finnugor néptörzs. Kétségbe vonhatatlan módon nyert ugyanis megállapítást az, hogy a bolgár nép és a magyar nép egy és ugyanazon törzsből, a finn-e gorból sarjadzott ki. Bámulatos jelensége a világtörténelemnek, hogy az akkor domináló két keresztény vallás milyen ellentétes hatással volt az egyes népek fejlődésére. Mig ugyanis azok a népek, a melyek Rómához csatlakoztak, nemzeti jellegük megtartása mellett szabadon fejlődhettek, addig a bizánci valláshoz csatlakozók csakhamar kivetkőztek nemzeti mivoltukból és többé-kevésbbé elszlávo- sodtak. Éppen ebben állott Szent István királyunk ama sokszor hangoztatott nagy bölcsessége, hogy a magyar faj fennmaradása céljából nem Bizánchoz, hanem Rómához csatlakozott. Nem igy járt el Boris khán, a bolgárok vezére, aki hosszas ingadozó politika után 870-ben nemzetét a görög-keleti vallás elfogadására birta és egyházát a Bizáncban székelő pátriárka fen- hatósága alá helyezte. Ekkor vette kezdetét a bolgároknál az elszlávosodás folyamata, amely napjainkban már hatalmas ruszofil irányzatban csúcsosodott ki. A balkáni népek történetének figyelmes vizsgálatából törvényszerűséggel állapítható meg a következő három fejlődési fok: bizánci vallás, elszlávosodás és ruszofil-irányzat. A Hellének klaszikus népének utódjai csak nevükben emlékeztetnek némileg elődeikre, egyebekben valamennyien szlávok a javából. A Juanoidesek és Nikulaeidesek ma már inkább Jüanok és Nikulaek és nyelvük is inkább szláv, mint görög. Ma már kevesen tudják azt, hogy ezelőtt száz évvel az oláh pap is csak szláv nyelven misézhetett és ha utolsó időben az oláh nyelv tért is hódított, nyugodtan állíthatjuk, hogy előbb-utóbb Öláhország is beleolvadt volna a keleti vallások szláv tengerébe. Visszatérve Bolgárországra, megállapíthatjuk, hogy Oroszországnak akkor, midőn az 1877-iki háborúban Bolgárország felszabaditásáért síkra szállott és a san-stefánoi béke után annak függetlenségét biztosította, kizáróan az volt a célja, hogy a Balkánnak eme legerőteljesebb népét végleg az orosz cárizmus igájába hajtsa. Világosan kitűnik ez abból a küzdelemteljes korszakból, amelyben a felszabadított Bolgárország Kauibars és az ország függetlenségét veszélyeztető többi orosz generálisok ellen élet-halál harcot vívott, amig végre sikerült magát a felszabadító fojtogató karmaiból kiragadni és az ingadozó Battenberg Sándor helyébe alkalmasabb fejedelmet választani. 1887. junius 25 napja uj határkövet jelent Bolgárország történetében. A Koburg Ferdi- nánd herczeg és Kohári Mária hercegnő által 1817-ben kötött házasság utján alapított Ko-
