Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-03-19 / 12. szám

1916. Március 19. NAOYBÁNYA ÉS VIDÉKE 12. szám. (3) Móra Fereno »A háborús gyerekszobából« c. versében a gyermek leiki világába világit be: »A katonák dolgát sem értem én, Csak a könyüt édes anyám szemén, És reszketek, mint a fiókmadár — Uram, a háborút parancsold vissza már . . . . . . S örömöd abba néked lehet-e, Hogy árvával van a világ tele? Ki azt se tudja, hogy 5 árva már ? Uram, a háborút parancsold vissza már! 8»ás» Károly az isteni Gondviselés fájó végzésében való megnyugvást, az apai örömnek, büszkeségnek fájdalomba átmenő, de megnyug­vásban felolvadó érzését örökíti meg »A Túri fiú történetéiben. Kits Menyhértnek legutóbb megjelent kö­tete Í3 sok szép versét tartalmazza, amelyek közül »A censíochói legenda« Schack Melvin melodramatikus zenéjével már országosan nép­szerűvé lett. De ki tudná csak megközelítőleg Í3 hü ké­pál adni háborús költészetünknek ? Csak pár jellemzőbbet említettem fel izeütőnek. De érzem, hogy nem volna teljes az áttekintésünk, ha a sok eredetiséget, jóízű humort, dévajgágot, de mély szomorúságot, is rejtő bakanőtákat emliíet- ienű! hagynám. Egyik bakanóta pl. ilyenformán fest: »Puska ropog a csatában, Ágyuk tüze lobban, Én Istenem, jó Istenem, Mikor leszek ottan ? Szerbiába ütjük majd föl Tábori tanyánkat, Petár király legszebb lánya Mossa a ruhánkat!« A másik pedig a baka Ferencz Jóskájáról bzóI: »Ferenc József levelet irt ma reggel, Masérozni szeretne a sereggel. Ne masérozz, édes öreg királyunk, Te csak nézzed, amit majd mi csinálunk !< A magyar bakát nem hagyja el veleszüle­tett humora, naiv természetessége még a lövész­árokban sem. A lírának ebben a (nagy) termésében ter­mészetesen nehéz most még az eligazodás, az értékelés. Hisz többnyire a pillanatnyi felhevü- lésnek ritmusba szökkenő, rímbe csengő hangja valahány, egy-egy színfolt vonal, vázlat, amelyen a léleknek halk mégrezdülésót, a benyomásoknak frisseségét, üdeségót érezzük. Az értékelést az idő fogja majd elvégezni, megállapítván, hogy mi marad meg mindebből a jövő számára költé­szetül. Végül a fiatal Szávay Zoltán Epilógusának szavaival fejezem be ifsmertetésemet: »Mindent, mi kedves volt szemünk, szivünknek, Hadúr, te adtál ezer év alatt; Most adj erőt, hogy megtartsuk magunknak . . . S erőt adj népednek, Hadúr, erőt! Hogy megvívhassuk rettentő tusánk A minden poklok minden ördögével! Segits, Hadúr, magyarok Istene, Vezéreld, védd és áldd meg a magyart!«*) *) A felolvasás keretében szavalta e! Mike Gyula VII. oszt. lan. Mezey Sándornak »Ének egy bakához,« Farkas Ernő VII. oszt. tan. pedig Szász Károlynak »A Túri fiú története« cimü költeményét. Külföldi esetek. A meg nem történt merénylet. Monk tehetséges angol festőt, művészi lel­kesedése Olaszországba vezette. Úgyszólván éhen- szomjan érkezett Nápolyba, ahol csak nagy ne­hezen tudta dolgát annyira vinni, hogy képes volt igénytelen kicsi műtermet bérelni és fönn­tartani. Mőriy lord utazása alkalmával Nápolyban hosszabb ideig tartózkodván, földijét fölkereste. Társalgás közben a nápolyi politika is szóba került. — Itt előbb utóbb, nagy bajok lesznek — jegyezte meg Monk — Ferdinánd királyt gyűlöli a nép. — Abbólsemmit sem lehet következtetni. Csak egy nemzetet ismerek, amely szabadságát, min­den körülmények között képes megvédelmezni t. i. az angol nemzet. — En úgy tapasztaltam, bogy más nemze­tek sem türelmesebbek. Gondoljunk a francia nagy forradalomra, vagy később Orsini merény­letére, aki pedig olasz volt. — Már az igaz, hogy az olaszok között is ördöngős fickók vannak. Rettenthctlen bátorság kell ahoz, hogy világos nappal néptömeg láttára, rendőrök által körülvéve, merényletet kövessen el valaki. — Az én nézetem szerint, elsősorban nem a bátorság, hanem az indító ok. dönt. — Ezt nem hiszem, vagy talán önmaga is képes lenne ? — Igen. — Jól van. Fogadjunk tehát egyezer fontba. Fogadtak. Másnap reggelén következő tartalmú levél érkezett a rendőrség főnökéhez; Kegyelmes Urí Az összeesküvők egyike vagyok. Sorshúzás folytán a királynak mai sótakocsizása közben, élete ellen merényletet kel! elkövetnem. Az orgyilkosságot, minden körülmények kö­zött, gonosz cselekedetnek tartom ugyan, de ha a sora által reám mórt kötelességet nem teljesí­tem, okvetlenül halálfia vagyok éa a király élete sem lenne megmentve, mert a társulat más tagja, minden skrupulus nélkül durrantaná reá piss- j tolyáf. A veszélyeztetett két élet megmentése cól- | jából arra kérem Excellentiádat, hogy a napila- | pókban és azonkívül illetékes közegei által is j közhírré tenni kegyeskedjék, hogy b királyra sé- j takocsizása közben, a tengerparton pisztolylövés történt, hogy a merénylő a tengerbe ugrott és : valószínűleg életébe került a merénylet, mert i nyoma veszett. A levélnek meg volt a kívánt eredménye. Morly lord, a legközelebb megjelenő lapokat ! olvasva, nem tudott eléggé csodálkozni és a je­lentkező Mönknak rögtön megfizette az egyezer fontot. A művész anyagi helyzete később annyira javult, hogy tiz év letelte után képes volt az egyezer fontot minden megerőltetés nélkül vissza­fizetni, mely alkalommal egész eljárásáról fölvi­lágosította a lordot, akit a művész üzleti szelleme nem lepett meg, mert mindketten ángliusok voltak. Akik brutalitással vádolják a németeket. 1792. évben Verdun-várát a királypártiak ostromolták. Beaurepaire parancsnok, az ostromolt város polgársága által is szorongatva, átadta a várat. A királypárti érzelmű lakosság, nagy öröm­mel fogadta a győzteseket. A hadsereg élén bevonuló vezérnek, a vá­ros legszebb tizennégy leánya virágcsokrokat nyújtott. Hat héttel később Göelhe fordult tnegVer- dunban és az egyik ház ablakában feltűnő szép leányt látva, kérdezősködött róla. Vezetője elmondva a szép leány származá­sát, látható maliéival jegyezte meg: — ő is a tizsnnégyek közé tartozik, kik a bevonuló királypárti&kat csokrokkal fogadták. Ha a köztársaságiak fognak bevonulni, a szép fejecske aligha fogja a nyaktilót elkerülni. A gonosz jövendölés teljesült. Még ugyanazon év október 14-én bevonult köztársaságiak, a királypárti lakosság legnagyobb részót és ezek között a tizennégy szép leányt is kivágeztették. Hol van a földrajzi tévedés ? Japán rendkívüli követeket küldött Párisba, hogy kikötők kölcsönös használata iránt tárgyal­janak. A föltételekre nézve hamarosan megegyez­tek, csak a kikötők megnevezése volt még füg­gőben. — Szíveskedjenek előbb választani — mond­ták előzékenyen a japániak. A francia külügyminiszter Jokohamát Nago- sakit és Fusant választotta. A japánok tudomásul vették a kívánalmat és azzal távoztak, hogy külön tárgyalás után fogják az igénybe venni kívánt kikötőket meg­nevezni. Néhány nap múlva Írásbeli válasz érkezett, mely szerint Japán készséggel megengedi, hogy Franciaország a megnevezett kikötőket használja. Ezzel szemben Japán a havrei, marseillei és sout* bamptoni kikölők használhatását kívánják. Midőn a francia külügyminiszter Suthamp­ton nevet olvasta, saját szemének sem akart hinni, majd hangos hahotában tört ki és vele együtt kacagott az egész minisztérium, mert a Southampton! öböl nem a franciáké, hanem az angoloké. Az ázsiaikat nagy tévedésükről föl kellett világosítani és ezt a hálás feladatot a külügymi­niszter személyesen kivánta elvégezni. A japániak legközelebbi megjelenése alkal­mával, a miniszter ünnepélyesen adta elő, a francia kikölők használatának előnyeit és hatá­sos beszédjének a végén leereszkedő mosollyal jegyezte meg — de a kikötők megnevezésénél földrajzi tévedésben leledztek uraim, mert Sout­hampton Angolországban fekszik — — Azt mi nagyon jó! tudjuk kegyelmes ur — válaszolta nyugodtan a japániak szószólója — de az önök által megnevezett Fusan szintén nem Japánban, hanem Koreában fekszik. Tableau. Gazdálkodás, Az alább felsorolt zöldségféléket már most el lehet vetni, amint a talaj felmelegedett és művelhető állapotba jutott. Mielőtt azonban rész­letesen felsorolnám ezeket, reémutatok b talaj­művelés fontosságára, mert jó terméseredmény eléréséhez nemcsak jó mag és kellő gondozás kell, hanem elsősorban jól megtrágyázott és mé­lyen megművelt (szántott, ásott) ős apróra, egyen­letesre elgereblyézett föld. Ásni közvetlen a vetés előtt szoktunk, lehe­tőleg úgy, hogy a délelőtt felásoít és lépásről- lépésra felgereblyézett földet délután bevessük. Ha az ásást nem követi azonnal vetés, úgy a föld felülete megcserepesedik, hamar kiszárad s a későbbi yetésnál a talaj újbóli megporhanyitása válik szükségessé. A korábban elteregetett trágya teljesen eltakartassék és egyenletesen osztassék el a földben. Kövek, cserepek, káros rovarok, évelő gyomok gyökerei kiszedendők. Az ősszel mélyen felásott és rögösen hagyott talajt most csupán kapálni és gereblyézni kell. — Gyökérfólék atá mélyebben ásunk, mint leve­les növények alá. — Tökéletes ásás és gereblyé- zés megkönnyíti a vetést és később a kapálást. A sárgarépa, petrezselyem és peszternák vetéséről a* előző Bzámban Írtam. Pótlólag annyit, hogy a késői — tehát nem nyári — használatra vetett hosszabb és nagyobb növésű fajták 40 cm. gortávolra vetendők éB ezek részére mélyebb ré­tegű, mélyebben megmunkált földet juttassunk. — A maggal takarékoskodjunk, a tulsürün kelt vetést úgyis ritkitni kell, ami fáradsággal és idő­pazarlással jár. A borsóról is megemlékeztem, mint korai köztes veteményről zöldségsorok közé. Ez a leg­gazdaságosabb módja a sorközök kihasználásának. Egész táblába külön 30 cm. sor- és 10 cm. szem- távolságra vetjük egyesével. Későbbi használatra futóborsót vetünk jövő hónapban 60 cm sor- és 30 cm. fászaktávolságra 3 szemenként és kikelés után két bokor közé száraz gályát tüzünk. Táp­láló értéke mindkét fajtának igen nagy. Mennél többet vessünk 1 Művelésük gyonalálás és kapálás­ból áll. A saláta kövér földet szeret. Vetését mos­tantól kezdve májusig kéthetenként megismétel­jük. — Vethetjük sűrűn, későbbi szétültetésre való palánta nyerése végett és 25—30 cm.-nyire sorokbz. Utóbbi esetben a ritkítás alkalmával ki­szedett salátát szétüitetjük, a megmaradt tövek, mivel több levegőhöz, táplálékhoz jutnak és ren­des kapálásban részesülnek, hamar fejesednek. — Mint köztes növényt ültethetjük hagyma- és káposztasorok közé. Bő öntözést és gondos talaj­munkát kíván. — A nyári vetés nem ajánlatos, mert nagy melegben felmagzik, mielőtt megfeje- sedstt volna. — Vannak sárga, zöld és pettyes fajták. — Főzeléknek kitűnő. A spenót állítólag igen tápláló főzelék. Csak igen tápdu* földben nő nagyra ée nem magzik fel korén. Fajták szerint 30—40 cm. sortávolra vetjük sekélyen húzott barázdába ritká3;sn szórva. A vetést többször megismételjük. Kikelés után tenyérnyire ritkítjuk. — Van sárga é3 zöld spe­nót. — Gyakori kapálást és bő öntözést kíván. Legjobb főzelékeink egyike. A vöröshagyma meleg fekvést és jól meg­munkált tápdus földet kíván. Frissen trágyázni aiája nem szabad. Legismertebb szaporítási módja az apröhagyma elduggatása, de mivel az idén a dughagyma megfizethetetlen, kénytelenek leszünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom