Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-02 / 14. szám
(2) 14. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE í 916. Április 2. Az ifjúság, jól teszi, joga van hozzá, keresi az élet örömeit, de meg kell tanulnia mielőbb, hogy az örömöket maga körében keresse. Szép kilátást — mondja Eötvös — távolban is, de virágot csak közelünkben találhatunk s le kell hajla- nunk, hogy azt leszakíthassuk. Képzelhető-e egy nemes gondolkozásu ifjúra nézve nagyobb öröm, mint ha érzi, hogy a nemzet szociális s közgazdasági életében is jelentősége van már az ő életének, hogy midőn ő még tulajdonképen csak a jövőnek és a jövőért él, már a jelennek is tud szolgálatot tenni. És ezért nem is kell mesz- szire mennie: itt van közel, itt van helyben a kiáltó szükség, mely színes virággá fejlődik kezében, ha örömmel, kész szívvel, meleg kedélylyel hajol le érette a földre. Nagy paedagogiai és szociális jelentősége van a miniszter rendeletének. Bizik a tanuló-ifjuság kedélyvilágának tisztaságában, hogy nemes és hasznos sportnak fogja az tekinteni a gazdasági termelés munkájában való részvételét s az édesanyák szentháromságában a harmadikat, a földanyát is épen úgy szeretni fogja, mint ahogy szereti szülő édesanyját a drága otthonban s szellemi Alma Materét, ezt a másik édesanyát az iskolában. Bizik az ifjúságban, hogy lelkűidének megfelelőleg, vidám örömmel, csillogó jókedvvel fogja végezni a munkát, melyet igy, testi erőinek is fejlesztésére, megszokik és megszeret, hogy ép testben ép lélek lakozzék nála. Hogy pedig a megfogyatkozott nemzeti munkaerő bizonyos mértékig való pótlására, tehát szociális szempontból is igen üdvös e rendelet: arról szinte fölösleges csak szót is ejteni. Adjanak az arra hivatottak munkavezetőket munkába álló ifjú tanulóink elé, bizonyára szorgalmas és tanulékony tanítványok lesznek ezek. Tanárságunk hazaszeretete tündöklő példaként ragyog ifjúságunk előtt. Jól ismerem a tanárok hivatását s tudom, hogy elveszettnek tekintik azt az órát, melyet tanítványuk elmulaszt. De az iskolai törvénynek tegyék most elébe a hazaszeretet parancsát s álljon itt Nagybányán, álljon e hazának minden iskolájában szent jelszó Előtte kusza rendetlenségben hevertek a megkezdett, félbenhagyott novellák. Erőteljesen, de kevés művészettel megirt dolgok voltak ezek. De a szerelmi jeleneteket valami zseniális átér- zéssel tudta megírni úgy, ahogy azt csak kevés, nagyon egészséges és . csodálatosan életre való emberek képesek. Keze alatt játszva, élénkséggel ment a munka. Látszott rajta, hogy ő maga is érzi a forró csókok és ölelések borzongásait. Mást nem tudott, csak ezt és ennek köszönhette nagy diadalát és az ötven-hatvan koronát, amit a lapok tárcáiért küldtek. Tudta ö ezt nagyon jól és ezt akarta kihasználni, hisz művészet nem volt benne semmi, csak egészséges volt, mint egy bajor korcsmárosleány . . . Most az öccse jött be lassan, egy levelet hozott Icának. Ilona néni hívta meg ma estére színházba, a fia is itt van. »A baba huszár!« Ica pár másodpercig mereven bámult a lapra és fejében egy furcsa, esztelen gondolat fogamzott. A baba huszáron, ezen a bájos gyerek- fiún fogja megkeresni az ötven koronát. Később, mikor öltözködés közben újra az eszébe jutott, utálta magát ezért a csúnya, nevetséges gondolatért. Hogyan ? Hisz ez lehetetlen ? Hogy tudna ő ezen a kis hadnagyon ötven koronát keresni, talán meglopja ? Durván fölkacagott. De azért a gondolat mélyen, mániákusan a fejébe fészkelödött, szinte hipnotizálta. Mikor a színházba lépett, már megkezdték az előadást, önteiteo, elegánsan ledobta feiöltőgyanánt a zengő kiáltás: »Salus reipubli- cae suprema lex esto« — ami meg — épen mi tanárok tanítottuk és tanítjuk, azt teszi, hogy az állam jóléte legyen a legfőbb törvény. Gazdálkodás, Palánta kiosztás. A közoktatásügyi miniszter rendelete értelmében a helybeli gazdasági népiskolában nagyobb mennyiségű konyhakerti palántot nevelünk és azokat e hó végén ingyen osztjuk szét a szegényebb sorsú iskolásgyermekek közt, ezáltal is előmozdítói akarván az intenzivebb konyhakertészkedóst oly családoknál is, kik nem képesek a drága magvakat, később a még drágább palántokat beszerezni és meglévő termelésre alkalmas helyöket épen ezért nem tudják gazdaságosan kihasználni. A palitokban elsősorban az iskola tanulói részesülnek, kik munkájokkal amúgy is rászolgálnak a kedvezményre, azután más iskolák növendékei is, ha szabad idejökben: szerdán és szombat délután az iskola kertjében testi erejüknek megfelelő munkákban segédkeznek. Ez alkalmakkor gyakorlati útmutatást fognak kapni bármely iskola tanulói, megtanulják, miként kell vetni és ültetni és miben áll a vetemény további gondozása, hogy haza menve jártasságukat a család kertjében eredményesen felhasználhassák. A káposztafélékhez számítjuk a fejes-, kelés vöröskáposztát, karfiolt és kalarábot. Ezeknek művelése teljesen megegyező. A korai fejes káposztát melegágyban neveljük — vetésének már a múlt hó közepén meg kellett történnie, melegágyba. Úgyszintén a nyári üvegkala- rábnak is — és április közepe után ültetjük ki eső után, előre elkészített ágyásokba a kápósz- tát 40—50 cm., a nyári kalarábot valamivel kisebb távolságra. A késői fejes káposztát, kelt, vöröskáposztát, karfiolt és késői kalarábot most vetjük hidegágyba, mely a szabadföldi vetéstől abban különbözik, hogy esetleges késői fagyok ellen deszkával van körülvéve és szükség esetén betakarható. Bár a káposztafélék a hideg iránt kevésbé érzékenyek, a tartós hideg esőt, vagy a hirtelen fagyot mégis megsinylik. A hidegágyi palánták kiültetésére május első fölében kerül sor, ezek ugyanis őszi termést adnak, nem kell tehát velők sietni. Ültetési távolság fajták, illetve nagyság szerint 60—70 cm. A káposztafélék mélyen megművelt, igen jó erőben lévő földet kívánnak és az ősszel elterített és azonnal beforgatott érett istállótrágyát erőteljes fejlődéssel hálálják meg. Száraz talajban bőven kell öntözni, különösen a kiültetés utáni időben. — Fekvésben nem válogatnak, félárnyas helyen is megnőnek. Művelésűk öntözésben és kapálásban áll. A karfiolnál néhány levelet megtörve a fejre kell hajlitni, amikor a fehér termés fejlődni kezd, hogy fehér színét megtartsa. Ellenségei a földi bolha, hangya és a levéltetű. A bolha már a palántákat támadja meg kiültetés előtt. Ellene úgy védekezünk, hogy a magot kövér földbe féláruyékos helyre vetjük és gyakran öntözzük. így erőteljes fejlődését biztosítjuk, miáltal az élősdiek kártételét inkább kiheverik. Szokták még a palántokat kora reggel hamuval, korommal, vagy mészporral behinteni. A hangyákat a talaj gyakori porhanyitásával és fészkük széthányásával üzztik el. A levélteíve- ket 2%‘°s dohánylug-kivonaltal permetezzük. A burgonya legfontosabb tömeg-élelmicikke- ink egyike, melynek termelését a jelenleginél sokkal nagyobb mérvben kellene felkarolnunk. Korai termelésre ajánlatos a korai rőzsaburgo- nya, későire a bőtermő, nagygumóju fajták : magnum bonum, imperial, hópehely stb. De most nem válogathatunk a fajtákban, legfeljebb az egyes gumókat választhatjuk ki vetésre nagyság éscsi- raképesség szerint. Vetésre sem a nagyon apró, sem a tulnagy nem ajánlatos, legjobb a tyúktojásnál valamivel nagyobb, sok ép szemmel biró gumó. Az igen nagyokat hosszában kettévágva, a vágási lapot rothadás ellen faszénporral vagy hamuval bedörzsölve a lapot lefelé fordítva vetjük el. A burgonya minden talajban megterem, de legtöbb és legjobb termést ad a könnyű kötésű száraz tápdus földben. Mig a nedves földben termett gumók vizenyősek, Ízetlenek és nem télállók. A mély talajmunkát és az érett istállótrágyával való talajjavítást rendkívüli terméssel hálálja m9g. A műtrágyák közül a szuperfoszfát és kálium, valamint ez utóbbit helyettesítő fahamu termésfokozó hatása beigazolódott. Műtrágyák hiányában csupán a fahamu használatára szorítkozhatunk, amiből egy maréknyi szétszórva és földdel összekeverve elég egy fészekbe. Legjobban szereti a napos fekvést. Árnyékban nagy szárat hajt, de gumót annál kevesebbet. A hideg iránt érzékeny, azért vidékünkön április közepa előtt nem tanácsos vetni, — Keveset lehet korábban is vetni, de kibajtás után állandóan, napról-napra felhúzzuk földdel, mert csak a föld feletti rész szokott elfagyni. Vetni fészekbe szokták 60—70 cm, sor- és 50—60 cm. fószektávol- ságra. A fészek mélysége 5—7, cm. Apróbb gumókból tehetünk kettőt is. Művelése abból áll, hogy mihelyt a szár kihajt, a talaj azonnal megporhanyitandó. Amikor a szár araszos magas, ismét megkapáljuk és kissé feltöltjük. Virágzás előtt harmadszor kapálunk és töltögetünk, később csak a gyomokat irtjuk A korai rózsaburgonyát virágzás után megszedhetjük, olyformán, hogy a földet egy oldalra huzva a nagyobb gumókat kézzel kiszedjük és a földet ismét visszahúzzuk, vigyázva, hogy az apróbb gumók le ns szakadjanak. A függöny legördült, a nézőtér kivilégoso- dott. Alulról irigy, dühösködő ábrázatok meredtek a lányra. A közönségesebbre még megjegyzéseket is lett. Utálatosan, durván nevetett. De Ica jól érezte magát, tudta jól, hogy ez az ut vezet felfelé. És mit törődött ö mással, mint a saját karrierjével?] A gondolatai felvidították, nagyot, édeset kacagott, hogy minél jobban hallják, Büszke volt, nagyon büszke szépségének, erejének tudatában. És szép is volt ebben az egyszerű, babos ruhában, fehér kalappal göndör fürtü fején. A baba huszár nézte, nézte, aztán feléje fordult. Látja, én nem tudok olyan hamar szerelemre gyuladni, mint itt a színpadon. A lány befelé nevetett. Igaz ? Egy ideig hallgattak, a baba huszár derülten mosolygott. Egy éppen ilyen nőt láttam Lengyelországban, mint maga. Nagyon hasonlít rá. Ica fölényesen mosolygott. Nem! Ilyen hamar ő nem akart haladni. Ez a ruha babos kék, vagy kék babos ? Valahol hallottam éa ezt és azt hittem, hogy ez egy külön szia. A lányka megint nevetett. Kék alapszín babokkal. Hát maga ezt nem tudta ? Az előadás véget ért, a lámpák elaludtak és lassan kiürült a terem. jét, köszönt a mamának és a baba huszárnak, a kis göndör baba huszárnak mélyén a szemébe nézett. És ebben a pillanatban már tudta, mit fog csinálni ... A fiúnak meg melege lett, bámult . . . bámult a lányra, a vér az agyába tolult és nagy, fekete szemei mámoros tűzben égtek. A nézőtér sötét volt, párás, illatos, telítve szerelemmel. És ebben a miliőben Ica még szebb volt, mint valaha. Göndör haja vállára omlott, arca égett és sötétkék szemei kacéron villogtak. A fiú falta elbódulva, kábuló fejjel. Da a lány átnézett rajta . . , Erős, egészséges idegrendszere volt és agya kitünően működ itt. Hirtelen számot vetett magával. A fiú nagyszerű anyag, bájos mint egy tizenhétéves leány, tisztán, finoman érzéki. Vele lehetne dolgozni I Egyszerűen felhecceli a fiút, felhecceli önmagát és kész a regény. Micsoda szerelmi jelenetek, micsoda báj, legalább hatvan korona. Oldalról, lopvást bámulta a fiút. Szép, finom arc, előre álló húsos ajkak; hisz ez nagyszerű. É3 hirtelen maga is érezni kezdte, hogy elbódul. Nézte, nézte ezt a bársonyos nyakat és eszébe jutott, hogy ez a nyak meleg, nagyon meleg . . . Aztán megkezdték az előcsatározásokat. Gyorsan, biztosan repültek a villamos szikrák közöttük, egyikről a másikra. Először könnyű baráti hangon beszélgettek, azután mindaketten belezavarodtak. A lány valami forró, izgató melódiát fütyült, a fiú hátra dőlt a széken, szemeit behunyta és karcsú, erezett kezei a korlát plüssjébe keveredtek.
