Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-03 / 49. szám
Nagybánya, 1916a December 3. TÁRSADALMI HETILAP. — 49. szám. XLÜ. évfolyam. a vt/^cvpAnyai gazdasági egyesület hivatalos közlönye !VtE3G-JEíXjiE33SrXI5L IREXUSTiOjElNr A.3rL.T«Z\ Xs. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; = Felsőbányái-utca 20. szám alatt = TELEFON SZÁM : 18, NAGYBÁNYA. — Nagybánya gyászünnepségei. — Felséges apostoli királyunknak az egész országot gyászba boritó haláláról már múlt számunkban megemlékeztünk. Most csak arról akarunk beszámolni, milyen volt a gyász külső kifejezése városunkban. Belsőképpen, úgy hisszük, őszintén gyászol minden hű alattvalója, mint ahogy illik is meggyászolni az olyan uralkodót, aki a tisztesség, igazság, becsület, szabadság, munka s más egyéb nagy erények igazi megtestesítője. Külsőképpen a gyász egyik főjelzője volt a sok fekete lobogó, melylyel mindenfelé találkoztunk a házakon, Nagybánya utcáin. Ezenkívül a gyászistentiszteletek és iskolai ünnepségek voltak kifejezői az általános hangulatnak. Megjegyezzük, hogy minden gyászistentiszteletre az összes hivatalok és hatóságok megvoltak hiva. Első volt az ág. li. ev. egyházé nov. hó 26-án, d. e. 10 órakor. Itt a hivatalos képviselők nagy számmal jelentek meg. A templom zsúfolásig megtelt feketeruhás közönséggel. Az oltár, szószék feketével volt bevonva. Az ösz- szes csillárok égtek. A gyászbeszédet Révész János tartotta a 21-dik zsoltár alapján. Második Csiky- Lajos theol. professzor istentisztelete volt a vöröskereszt kórházban nov. 26-án d. e. 11 órakor a protestáns sebesültekkel, akik szintén meghatóan emlékeztek meg jó királyunkról. A többi egyházak a temetés napján tartották istentiszteleteiket és pedig következő sorrendben : reggel 8 órakor a gör. kalholikusok, akiknek szép templomában Brebán Sándor esperes tartotta a gyászmisét, természetesen igen nagy közönség előtt. Reggel 9 órakor a róni. lcatholikusok istentisztelete következett, hol Szőke Béla tartott gyászmisét és beszédet. A közönség nem fért be a gyönyörű gyászpompával díszített templomba. A róm. kath. templomban két istentisztelet volt. Reggel 8-kor az elemi iskolák és az egyházközség részére, 9-kor volt a hivatalos íőistentisztelet, melyen a városi hatóságok, hivatalok, a főgimn. és polgári leányiskola tanárkara és növendékei és igen nagy közönség vett részt. A templomot komor gyászpompába vonta Mladeiovszky Lajos vállalkozó. A szentély előtt volt felállítva délszaki növényekkel a gyertyák fényétől körülvett hatalmas katafalk a királynak gyászfátyollal bevont arcképével, előtte piros bársony vánkosokon a korona és kard. Az istentiszteletet Szőke Béla plébános tartotta díszes segédlettel. Műkedvelők Németh Béla főgimn. tanár vezetésével és Zupka Bella En- gesser, Egressy-féle gyászdalokat énekeltek. Mise végén Liszt Ferenc Liberóját adták elő Gurszky Lujza mesteri orgonakiséretével. Az absolutio után Szőke Béla rövid megható beszédben méltatta a jóságos öreg királyt. Az istentiszteletek sorrendjében 11 órakor az izraeliták emlékistentisztelete következett szintén az összes hivatalok részvételével, ahol Fuchs Benjamin főrabbi mondta a gyászbeszédet. Befejezte a templomi gyászünnepségek sorát a reformátusok istentisztelete, a temetés órájában, délután 3 órakor. A tágas templom teljesen lepve volt gyásztisztességet tevő közönséggel. Soltész Elemér magas szárnyalásu imát mondott, melyet a hívek állva mondtak el magukban a lelkipásztor után. Már a múlt héten kezdődtek a harangozások s egész csütörtök délutánig tartottak 2 — 3 ízben minden toronyban a nagy halott tiszteletére. A temetés órájában is harangoztak a róm. kath., gör. kath., ág. ev. templomokban. Megjegyezzük még, hogy a temetés napján reggel 7 órakor is volt az evangélikusoknál könyörgés. Az izraeliták közgyűlést tartottak, hol megemlékeztek a boldogult nagy királyról s 5000 K-ás alapítványt tettek nevére, melynek kamatát minden évben egy helybeli, jól tanuló, jó magaviseletii fiúnak fogják kiadni. Egyszersmind a miniszter- elnök utján az uj király előtt kifejezték részvétüket nagy elődje halála fölött, valamint ünnepélyes hűség fogadásukat és hódolatukat küldték az uj királynak: IV. Károlynak. A város falragaszokon hívta föl a közönséget a temetés napján ünneplésre, minden munkától való tartózkodásra s elrendelte, hogy délelőtt 9 órától délután 5 óráig minden üzlet zárva legyen. Ami meg is történt azzal a különbséggel, hogy egyesek este sem nyitottak ki. Istentiszteletek után iskolai ünnepségek következtek. Az elemi iskolákban a tanítók, tanítónők megmagyarázták nov. 30-ikának szomorú jelentőségét. A polgári leányiskola a Kaszinó nagytermében gyülekezett össze 10 órakor, mivel iskolai helyiségük jelenben kórház céljaira szolgál. Itt az iskolai dalkar szép gyászdala után A pusztai templom. Ott van a tengersik róna közepette, Haragos századok harczolnak felette Az lerontá tornyát, ez fergetegével A templomhajónak hátulját dönté el. Éltünk: elenyésztünk. Ez az egész élet. Egy kis szikra, mely e fagyos földre tévedt. Évek után uj év, századokra század, A jövőre ismét egy újabb kor támad : S amit egyik épit, lerontja a másik, Hol az imádkozott, ez vigadva játszik. S az a repkény ottan a külső oldalban S az a mohanép is fohászkodik abban. A szentegyháznak meg vézna tető-karja Szinte reszket, mintha mozdulni akarna, Mintha egy világot tartana ölelve, Mintha most is buzgó népe volna benne. Két oldala áll még, mint a test csontváza S esd az időnek, hogy kímélje, ne bántsa. A vén idő hallgat, de ráül a romra S hol legépebb a fal, ott kezdi és bontja. Tejfehér uszályu felhők járnak-kelnek, A szent hely romlásán dörögve könyeznek: Te vén idő, tudd meg, hogy az Istent bántod, Mikor e szent helynek falait rongálod. Meg is szakad néha e templom romlása, Tovább megy az idő, hogy hát ne is lássa ; De emberek jőnek, kő kő után dobban S egész szekerekkel viszik tova onnan. így, mit tűrni látszik idő és természet, Azon emberektől nincs semmi kímélet. Egyikét fösvénység ördögei küldték, Másikát sarkalá az égető szükség. De áll azért a rom, mint a múltak váza, Az eltűnő élet képeit példázva. Ide is eljárnak gond nem űzött népek, Virágarczu lányok, gyorsvérü legények. S honnan egykor a hit az egekbe szállott, Ott most szilaj nóta kergeti a tánczot. De ha jön az éjjel és a világ csendes, Még csak a denevér s a bagoly se repdes, A mint a kétszarvu hold fellép az égre : Lassanként gyülemlik a szentegyház népe. Lágy szellem-alakok véget'ien csoportja Csengő énekléssel vonul be a romba. S az, a ki ezt látja, az a pásztorember Térdre esik némán, igaz érzelemmel. Megújul az oltár, palástos szolgája Isteni hitéből lángokat rak rája. Régi imádságát lemorzsolja szépen S egy sincs köztük, ki meginogna hitében! A dal pacsirtája is ide száll reggel, Itten imádkozik vidám, meleg kedvvel, Dura Máté. Fehér szalag. Kapucziner Gyula önkéntesnek Dienstfrei-a volt. Sokat töprengett, hogy mivel töltse el az időt. Eszébe jutott, hogy boldog civilkorában a szürke délutánokat vagy valami felolvasáson, vagy pedig ebben vagy abban a könyvtárban szokta elcsapni. Otthagyta a szentmihályi barakktábort, átsétált a kopár erdőn, hol önkénteskedése első heteiben annyit ábrándozott. „Hová lettek azok a vágyak, mivé lettek rózsaszínű reményeim . . . , elsárgultak és lehulltak a fák leveleivel.“ Borongó gondolatokkal utazott be Budapestre. Egyenesen az egyetemi könyvtárba tartott, elolvasandó Darvin: A fajok keletkezését. Miért akarta megtudni, hogy az ember alsó karján felfelé és a felsőn lefelé nőnek a szőrszálak, erre igazán nem tudott volna feleletet adni. A könyvtáblából távozni akaró lapokat nagy figyelemmel és érdeklődéssal forgatta, mindazonáltal volt még ideje arra is, hogy az öreg Fe- renc-rendi könyvtár igazgatóról gondolkozzék. Elöiizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. , ■ - Egyes szára 20 fillér. — -—:----— Felelős sz erkeszlő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁ&GS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAIKÁROLY A temetés napján.
