Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-05 / 45. szám
1 Nagybánya, 1916a November 5. — 45. szám. XLII. évfolyam. EEgész évre 8 I . k „ r ügyészség ivatalos *&* ■ t+>. O'* ■ ÍV »- » Fel k A rettenetes drágaság napról-napra jobban fojtogatja a fogyasztókat. Az élelmiszer uzsorások kapzsisága már olyan határtalan, hogy maguk a hatóságok figyelmeztetik a közönséget: ne tűrje tovább a szipolyozást. A kassai ügyészség a minap ezzel a felhívással fordult a közönséghez: Az 1916. évi. IX. t.-c. rendelkezései értelmében: 1. §. Aki a háború idején nyerészkedés céljából, közszükségleti cikkeket anélkül, hogy annak forgalombahozatalá- val hivatásszerüleg vagy hivatásából fo- lyólag foglalkoznék vagy annak forga- lombahozatal céljából való beszerzésére hatósági engedélyt nyert volna, saját házi vagy üzemi szükségletét aránytalanul meghaladó mennyiségben beszerez, aki háború idején nyerészkedés céljából közszükségleti cikket a hatóság rendelkezése ellenére saját házi és gazdasági vagy üzemi szükségletét meghaladó mennyiségben a forgalomból visszatart, valamint az, aki háború idején ily cikkek előállítására (termesztésére) vagy forgalombahozatalára szolgáló üzemét a hatóság rendelkezése ellenére megszünteti vagy korlátozza; A háború és vallás. Tele van a lelkünk a legváltozatosabb hatásokkal: ma nekimelegszik egy-egy édes, tüzes jóhirtől, holnap dideregve, nagy szomorán össze- huzódik; most a dicsőségben - mint sas a napsugárban — szétterjesztett szárnyakkal szálldos, majd a borongós sejtések, az embervesztés fölött érzett fájdalmak ejtik hatalmukba. Embernagyságot bámul s emberaljasságon szomorkodik, nagy erények csodálata és nagy bűnök utálata között mint tűzfalon imfrolyogva jár. Csodálatos kusza összevisszaságban rohanó eseményhullámzás kapja sodrába. Álljunk meg egy jelenségnél. Ma meggyőződéssel hirdetik, hogy a nagy vértengerbe lassan-lassan egy világnézet hanyatlik le; mint tengerbe alábukó nap, lassanként egészen alámerül a bűnök, förtelmek, árulások véres fekete tengerébe a — kereszténység világnézete. Ne tagadjuk. E sötét megállapítástól hiába futamodunk, utánunk kúszik, mint napszálltakor a hegyek árnyéka. Nem akarunk a szemébe nézni, mint a halottak félig nyitott, üveges nézésébe. Inkább elfordítjuk róla a tekintetünket. Az az olvasó közönség, mely e lap hasábjairól annyi értékes gondolatra serkentő impulzust kapott, eljön velem e tetemlátásra. Hátha a leányzó nem halt meg, csak aluszik. Elfogulatlanság nélkül, bátran kinyitott szemmel nézzünk a szemébe. Érveket lehet csoportosítani a keresztény ptulajdonos sl jáíiíos Fflmunkatárs és h. szerkesztő Hé™ fráöLY Szerkesztőség és kiadóhivatal : sss Felső bányai-utca 20. szám alatt —■ TELEFON SZÁM: 18, NAGYBÁNYA. 2. §. aki a háború idején forgalom- zatal végett előállott (termelt) köz.ségleti cikket kellő indok nélkül megsemmisít, értékében lényegesen csökkent, használhatatlanná tesz, rendeltetésétől lényegesen eltérő célra használ fel, alakit, vagy változtat át; 3. §. aki részt vesz oly összebeszélésben, vagy egyesülésben, melynek célja a jelen törvény 1. és 2. §-sában említett cselekmények valamely.ke, vétséget követ el. Az összebeszélés vagy egyesülés miatt nem büntethető az, aki - mielőtt a hatóság azt felfedezte volna és mielőtt az összebeszélésben vagy egyesülésen felül egyéb követtetett volna el — attól eláll és elállását nemcsak tudomásain juttatja társainak, de őket rábírni törekszik, hogy tervüket abbahagyják, vagy pedig az összebeszélést vagy egyesülést a hatóságnál feljelenti. Miután a most idézett törvényes rendelkezések célja a mai kivételes időkben a kereskedők és egyesek részéről kifejtett ama ténykedések megtorlása s meggátlása, melyek a közélelmezés nehézségeit okozzák, a törvény rendelkezésének érvényt szerzendő. Kassa szab. kir. város és Abaujtorna vármegye közönségének figyelmét felhívom arra, hogy mindazokat az eseteket, melyek a most ismertetett törvényszakaszok alapján büntető eljárás alá vonhatók, valamint azokat is, melyek bár ezen törvény rendelkezései alá nem vonhatók, de a város és vármegye lakosságának közélelmezési érdekeit valamely irányban sérelmesen érintik, a kassai ügyészségnél szóval vagy Írásban haladéktalanul beljelenteni szíveskedjenek. Kassa, 1916. évi október hó 12. napján. A kir. ügyészség vezetője. Bizony nem ártana, ha nálunk is többet cselekednék a közönség, mint ameny- nyit panaszkodik! Az ország helyzete és törekíések a Balkánon. A debreczeni ipar és keresk. kamara őszi közgyűlésén Szent-Királyi Tivadar elnök előterjesztésében igen mélyrehatóan nyilatkozott az ország hadi és közgazdasági helyzetéről. Á világháború harmadik évében — úgymond — immár szétfoszlott az érzelmi és romantikus színezéseknek, a lendületes szólamoknak hatása és ereje, - a nyers és puszta tény mered elénk, hogy élet-halálharcot viv minden- rendű erejének végső megfeszítésével a hadba- állitott nemzet és pedig úgy a frontokon, mint a frontok mögött, egyforma lázzal itt és amott, mert azok a messzehordó lövegek sokkal mesz- szebre hatnak el, mint fizikailag megmérhető, elhatnak telitalálatukkal ide be, a fojyó élet mindennemű fészkébe, góczába s a hősök elfolyó vére mellett vérző sebekben reszket egész közgazdaságunk, egész kultúránk, erkölcsi, szellemi világnézet alkonya mellett. Sőt nem is érveket, súlyosabbakat annál: tényeket. El lehet sorolni népek bűneit, uralkodók hitszegését, kegyetlenségeket, melyeknek áldozatai ott hevernek a roinmáégetett kormos falak között, gonoszságokat, melyek nem respektálnak semmi isteni, vagy emberi jogot ... Ma a pokol kapui tárva- nyitva állnak s rajtuk az elszabadult ördögök légiója özönlik ki vérre és könyre szomjazva, kicsufolva imát és kézíördelést, széttépve az emberiességre kötelező lelkiismeret nagy magna chartáját, förtelmek közé taposva az eszeve- szettségében széttépett evangéliom fehér lapjait. Mellőzzük a konkrét adatokat. Aki olvas és akinek lelke megjegyezi az eseményözön- ből kisötétlő fekete történeteket, tudja: miről van szó. Egészen jogos a kérdés: hol van az eredménye a mi huszadik századunk gyönyörű kultúrájának, a templomoknak és iskoláknak, az oktató és gyönyörködtető sajtónak, a szép kultuszára nevelő művészeteknek ? Hol az eredménye az élet értékességére és az élet szépítésére intő vallásos paedagogiának ? Minden vallás paedagogiájánalc. Mert jó, lehet ellentét a mai Európa népei által vallott vallásalakok között, de az ember- jobbitás és életszépités egyetemes programmja minden vallástipusnak, a zsidónak, mohamedánnak, sőt a buddhistának csak úgy, mint a keresztyénnek. Ha az emberek ma olyan alakban mutatják lelkűket, mint aminő a háború bűntényeinek látószögéből látszik, akkor arról, mint a kristálytóban fürdő fekete kacsáról a viz, minden szépség, minden, a vallásos nevelés révén szerzett tökéletesedő hajlandóság, leperegni látszik.- Itt az ember! A vadaknál vérengzőbb, félelmesebb vadállat! . . . És ezt az ujj mutatást, mellyel a háború elénk állítja a minden kulturáltság nélküli vad- állatias embert, a kereszténységhez adressálják keresztények és nemkeresztények. Citálják hol fájdalmas, hol kárörvendő számonkéréssel: ez a te nevelted ? . . . Csak azt a kérdést szegezem ezeknek a kárörvendőknek: ti nem pirultok? Ti nem érzi- tek a vádat? Ti nem rendültök meg e leleplezett, e kultúra álarczát lehajitott emberállat előtt? Nem oda Buda! Ha itt valaki merészel világnézet összeomlásról beszélni, az ne a kereszténységéről beszéljen csupán. Nem. Ez a veszedelmes és felületes koncentrálása a vádaknak és egy csoportban átutalása a kereszténység számlájára egy kissé egyoldalú aktus. Ma, ha egyáltalán szó lehet világnézet-omlásról, (ami megint elfogultság) valamennyi vallásos kultúra összeomlásáról kell beszélni. Ma tehetetlenül áll a háború gyehennájának lángtengerénél valamennyi vallás. A fő reprezentánsok épp úgy levetkezték magukról a vallási kötelességük főpapi palástját, mint a kevés akcióképességü alantasaik. Ma — eltekintve egy-két istenháta- mögötti falubéli prédikátortól - nem akadt valami fő vallásképviselő, aki egy tiszta, őszinte vallásos hangot mert volna száján kiejteni. Ma T
