Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-22 / 4. szám

(4) 4. szám. 1916. Január 22. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE a foglyokkal szemben történő jó bánásmódot, másrészt elszorul a szivünk olvasva velünk el­követett kegyetlenkedéseket, mely cseppet sem hasonlítható a mi humánus bánásmódunkhoz. Álljon itt a jelentés legérdekesebb része: Első állomása hosszú útjukon a foglyoknak Kurgan városa. Itt osztályozzák őket. Magában a városban 5180, a tartományban 13,180 embert őriznek. A Kurganban őrzött hadifoglyok ellátása elég tisztességes, lakásuk: ócska épületek, mag­tárak barakok. A petropavlovszki fogolytáborban 15,487 katonánk van, ezek közül 7000 magában a vá­rosban lakik. Ellátásuk sokkal jobb, mint Kur­ganban, ugyanazt kapják, amit az orosz katona Lakásuk: barak. Az omszki kerületben 20,000 hadifogoly van. Magában a városban 550 tiszt és 9850 köz­legény. Különösen a tisztek a lehető legkemé­nyebb elbánásban részesülnek. Lakásuk fütet- len régi börtön, fekvőhelyük deszka polcok, meglehetős vékony szalmazsákkal. Ellátásuk meg­felel az orosz katona ellátásának. Mindezek da­cára a foglyok jó kondícióban vannak. Novonikolajevszkben 8947 ember s 219 tiszt várja a szabadulást. A lisztek közül 75 a régebben itt állomásozó ezred tiszti lakásaiban, a többi a városban nyeri elhelyezését. Bend- kívül jól bánnak velük, fogoly közkatonák szol­gálják ki őket. A többi hadifogoly elég szellös barakban van elhelyezve s vasúti munkával foglalkoztatják őket. Most építik az uj barak­kokat. A Tomszk közelében levő fogolytáborban 20,088 ember, köztük 483 tiszt sóvárog haza. Ellátásuk nagyon jó, különösen a tiszteké La­kásuk előtt nagy kertek zöldéinek s ebben spor­tolhatnak is. Innokentijevszkaja közelében 4404 legény­ségi és 175 tiszti foglyot őriznek. Ellátásuk jó, panaszuk ninos, a tiszteknek még kaszinó­juk is van. Csitában 26.185 embert, köztük 505 tisztet őriznek. Az ellátás jó, a tisztaság elsőrendű. Lakásuk barak. A Nikolszk-Ussirijszkban levő 15,000 fo­golynak van a legrosszabb helyzete. Piszkos ba­rakkokban laknak. A bánásmód brutális és tűrhetetlen. Puskatussal dolgoznak úgy a tisz­tekkel, mint a legénységgel szemben. A foglyok parancsnoka egy vérszomjas orosz tiszt, ki a misszió tiltakozására nem is válaszolt. Basdonoljében 8150 emberünk van, köztük 150 tiszt, két táborra osztva. Mindnyájan jó színben vannak és az építkezéseknél segítenek. Krasznojar8zle a legszomorubb fogolytábor. Február és julius közt a kiütéses tífusz 1000 nél több áldozatot szedett. Most közel 6000 fogoly, köztük 800 tiszt van itt. Közülök sokat bánya- és vasúti munkára vittek. Bánásmód jó. A magyar és osztrák hadifogoly tisztek 1 hónapi zsoldja 50 rubel. (3 33 kor-val számítva.) Közli: Diniand József. Heti krónika. Végre akadt egy okos ember, aki ebben a nagy mérkőzésben letette a fegyvert. A világ legelső börziánere, a hadi vállalkozásban meg­őszült Nikita igen jól szokta tudni, honnan fuj a szél. Az ő papírjai most fölmentek s igy ha bár elvesztette is a háborút, végeredményében mégis nyerni fog. »Vivat sequens (éljen aki követi)«, ezt mondta Németország miniszterelnöke s aki utol­jára marad, azt megtépik a kutyák.« (Valószínűen az ángliusra gondolt). Nagybányán már hétfőn általános nagy érdeklődést keltett a fegyverletétel hire s a leg­különbözőbb következtetéseket fűzték hozzá. Szinte vigabban zúgott kedden a vásár s ha lenne mit eladni, magasabb árakat is szívesen adtak volna, jő kedvükben, az emberek. Különösen keresett cikk volt a tűzifa, de épp azért mindössze csak két »laktort« láttunk a piacon, még idegentől sem lehetett venni. Nincs fuvaros, a hegyen adna nekem száz em­ber is szívesen fát jó pénzért, csak hozassam le, de mikor repülőgépre még nem vagyunk mind­eddig berendezkedve. így vagyunk a fatermékekkel általában. Zsindelyt pl. már hetek óta keresek és nem találok. Pedig de sok fedél elromlott két év alatt a városon, amit csak zsindellyel lehet ki­igazítani. Még Felsőbányán sincs, fakanálra is hiába akarok berendezkedni, lassanként kifo­gyunk minden luxus-cikkből. Még azt az élvezetet sem engedheti meg magának az ember, hogy fogat huzasson, mert elmentek, hadbavonultak a fogtechnikusok is. Háború alatt tehát kiki vigyázzon a saját fo­gára, ne egyék csak mamaligát túróval, vagy túrót mamaligával, ehetik azonban túrót ma­maliga nélkül avagy mamaligát túró nélkül. Ezek nem veszedelmesek. A szitát sem küldhetjük a káváshoz, vagy a vízvezeték csöve valahogy ki no lyukadjon pénteken, mert várhatjuk vele az összes fegy­verletételeket a legközelebbi szerencsés napig. De elfogyhatik minden, a jó magyar nép türelme és kitartása még mindig nem fogyott el, sőt újabb és újabb csodákat mível ez a bá­mulatos keménynyaku ország. Odaát azonban z\ntánt-néniéknél annál jobban puhúlnak már s van reménység reá, hogy nemsokára szivarra fog gyújtani a krónikás. Személyi hir. Révai Károly, lapunk fő- munkatórsa e hó 21-én nejével együtt Kolozs­várra utazott. Kinevezés. Pityik írónkét, Pityik György helybeli bányakapitánysági tisztviselő leányát, a gömörmegyei Garamfő nevű községbe, a mi­niszter tanítónővé nevezte ki s az uj tanítónő működését még a múlt héten meg is kez­dette. A sebesültek január 18-án friss ementhali sajtot kaptak ozsonnára. A 80 adag sajtért a hölgyek vacsorapénztára 44 koronát adott ki: A héten a következő adományok érkeztek: j Bócsa Pál névnapi megváltás 5 K, özv. Bitt- sánszky Edéné 8 K, Gálffy Pál névnapi meg- í váltás 10 K, Szűcs Károly 10 K. Eddigi összes bevétel 1229 K 28 f, kiadás 1178 K 06 f. Is- j mételve fölkérjük a hölgyeket, hogy ha valami étellel kedveskedni akarnak a sebesülteknek, szíveskedjenek társulni másokkal. A vacsora kassza lehetően kedden szokta megvendégelni a katonákat, kivételesen egyes ünnepeken vagy győzelmi napokon. Eljegyzés. Madarassy Géza vármegyei ár- j vaszéki ülnök eljegyezte Mándy Irént, Mándy Zoltán földbirtokos leányát Szinérváraljáról. Dr. Baltazár Dezső püspök újévi körleve­lében arra hívja föl a presbyteriumokat, hogy a vak katonák kezébe adandó vallásos iratok költségeinek fedezésére adakozzanak és adomá­nyokat gyűjtsenek. A klasszikus szép körlevél­ből idézzük e nehány mondatot: » . . . Az Ur hatalmának és kegyelmé­nek választott eszközei hős fiaink, vitéz ka­tonáink Az ő sebeik, vérük és szenvedésük a mi nyugodalmunk és szabadságunk váltsága. Hálánkból jusson tehát bőséggel nekik is! De ez a hála ne csak könnyű szó legyen, hanem áldozatot hozó cselekedet is Az ő áldozathozásuk előtt szégyenkezve állhat meg minden mi áldozatunk. Az ő kérésük nekünk parancs legyen. Hiszen az élet és ha'ál véres küszöbétől, az érettürik való küzdelem vészes harctereiről, az érettünk való szenvedés kór­házaiból jön hozzánk a kérés, hogy ne ara­nyat és ezüstöt, hanem a názáreti Jézus ne­vében lelki erőnek táplálékát, evangéliomi tudományt, biztató, buzdító, vigasztaló, építő vallásos iratokat adjunk nekik A szemük világát vesztett katonák is felénk nyújtják kezeiket, hogy olyan irátu olvasmányokat adjunk nekik amiket kezeiknek érzékeivel tudnak kitapogatni. Micsoda hegyek és hal­mok alá kellene rejtőznünk, ha kérésüket nem teljesitenők ? . . . Bizodalmamat vetem a gyülekezetek buzgóságába . . . Lelkűk örö­mében, javaik áldásában adjon az Isten bő­séges jutalmazást. Adjon oltalmat, szabadu­lást, gyógyulást, vigasztalást és békességet a gyülekezetek minden tagjának az uj esz­tendőre . . .« A helybeli ref. templomban jan. 23. és 30. napjain begyülő perselypénz a körlevélben jel zett célra megy. Azonkívül is kér és köszö­nettel fogad kegyes adományokat e hó végéig a ref. lelkészi hivatal (Hid-u 19. sz.) Sioll Gáborné helybeli nőegyesületi elnö­köt súlyos baleset érte a fővárosban, villamos­ról való leszállás közben lábát törte A Herzl féle szanatóriumban ápolják. Helyreigazítás. Révai Károly költőnek múlt számunkban közölt »Páter Bonifác« cimü szép történelmi költeményébe sajtóhiba csúszott be. A 15-ik versnek első sorában »cselédeim* helyett »cselédim,« a 16 ik versnek második sorában »meléhez* helyett »mezéhez« olvasandó. Ezeket ezennel helyreigazítjuk. Sebesülés. Gallért Géza erdőmérnök-hall- gató, hadapród, a bukovinai harcokban srapnel j lövéstől fejsebet kapott. Eddig a lőcsei kór- | házban ápolták. Sebesülése könnyebb termé- I szetü s rövid időn felépül. A főhadnagy tegnap városunkba hazaérkezett. Elveszett a Robert Károly-, Bercsényi- j Vár u czák vonalán a napokban egy pár bogiá­ros fülbevaló, barna ékszertokban »Cs. F. E.« monogrammal. A becsületes megtaláló szíves­kedjék Felsőbányái utcza 20. sz. alá elhozni az ékszert, vagy ha tud róla, felvilágosítással szol­gálni, ahol illő jutalomban részesül. A népfoglalkoztaté tanfolyam iránt nagy közönyösség mutatkozik városunkban. Az ipar­testület, az ügyben, elhatározta, hogy a jelentke­zés határidejét január 25-ig kitolja. Szívesked­jenek addig különösen a gazdák a kerékgyártó tanfolyamra beiratkozni önmaguk érdekében. Ismételve hangsúlyozzuk, hogy a tanfolyam ingyenes. A tisztviselők többen badikölcsönt jegyez­tek a városi pénztárnál. Az utolsó havi részletet decemberben le is húzták tőlük, de az érték­papírt mai napig sem kapták. Mondják, hogy a kir. pénzügyigazgatóságnál késik ez a dolog. Nem tudjuk hol késik az éji homályban, da ha tőlünk pontos lehúzást kívántak, mi is megkívánhatjuk a pontos ellenszolgáltatást. Kérjük az értékpapí­rokat. A lengyel légiók címmel dr. Dabrowski Já­nos csinos kis könyvet irt, amelyet a ' legfőbb len­gyel bizottság adott ki. A számos kitünően sike­rült képpel díszített kis kötet ismerteti a légiók keletkezését, szól a légiókról Lengyelországban, ugyanazokról Magyarországon, Bukovinában. Az utolsó fejezet cime Lengyelországban. Igen sok értékes adatot halmoz föl s a mű rendkívül ér­dekes és tanulságos olvasmány. Az előttünk kü­lönben is nagyon rokonszenves testvérnemzetet, még jobban megtanuljuk belőle szeretni. A mű, bár második kiadást ért, könyvárus utón, ugy- látszik, nem kapható. Jótékonyság. Szabó Adolf ny. kir. erdőigaz­gató ur, kinek házánál pár hét előtt a helyi tűz­oltóság eredményes munkát végezett s elejét vette az esetleges nagyobb veszedelemnek : húsz koronát volt szives a tüzoltótestüielnek adomá­nyozni. A szives adományért köszönetét mond: a parancsnokság. Névnap megváltás. Bocsa Pál névnapi meg­váltás címén a Vörös Kereszt egyesületnek 3 koronát adományozott. Dr. Hosszú Vazul püspök temetése nagy részvét mellett 17-én volt Szamosujváron. Az el­hunyt főpap évek óta betegeskedett, szívbaja rohamosan nagyobbodott s 13-án szivszélhüdés érte. Az egész ország nagy részvéttel vett8 a szo­morú hirt. őfelsége a káptalanhoz a következő táviratot intézte; ő Császári és apostoli királyi felsége mély sajnálattal értesült Dr. Hosszú Va­zul görög szertartásu katholikus püspök ur Ömél­tóságának elhunytáról és megemlékezve az el­hunytnak érdemekben gazdag egybázi és közéleti tevékenységéről, a székesegyházi káptalannak ezen súlyos veszteség alkalmából benső részvé­tét méltóztafik legkegyelmesebben kifejezni. Leg­felségesebb parancsra Darüvári. A magyar kor­mány részvétét Tisza István gróf fejezte ki a következő sürgönyben : Hosszú Vazul püspök el- hunytának megrendítő hírére legmélyebb rész­vétem nyilatkozatával fordulok a főtisztelendő káptalanhoz. Az elhunytban hazája és egyháza erős oszlopot veszített. Igaz fájdalommal gyá­szolja őt minden hű hazafi s a román nép min­den igaz barátja. Kegyelettel fogom megőrizni emlékezetét. Tisza István. A pápa latin szövegű táviratban részvétének adott kifejezést. A kopor­sót d. u. 1 órakor beszállították a templom krip­tájába s ezzel a beszentelés után a temetés vé­get ért. A helybeli Polgári Olvasókör évzáró és tiszt- ujitásal összekötött közgyűlését január 30-án, vasárnap, d. u. 6 órakor tartja meg a kör he­lyiségeiben, melyre a tagokat és az érdeklődő­ket ez utón is tisztelettel meghívja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom