Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-13 / 33. szám
Nagybánya, 1986: Augusztus 13. — 33. szám 3Xj,E30Krj;$SL ÜVEIiKriíIEilKr XT' .A. SEI A. XL IST A JET*. Égési évre : Ív. Negyedévi szám 20 fillér. = celelffs szerkesilC és laplulajdORos RÉVÉSZ JÁNOS RöSR«3*i«3!aa2^tcs^^ Főmunkaíárs és h. szerkesztő RÉWA5 KÁROLY ESSSS^SBSBbssw Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felső bányai-utca 20. szám alatt : TELEFON SZÁM : NAGYBÁNYA, 1». Ő Felsége születésnapja a harctéren! Ezúttal már hartnadizben töltik vitéz csapataink Ő Felsége a király születésnapját, augusztus 18-át a harctéren. Ezen a nagy ünnepen minden jó hazafi szent áhítattal fordul a fölkent aggastyán felé, akinek a Gondviselés megadta, hogy kivételes testi és szellemi erőben lássa a magyar nemzetet ismét világtörténelmi jelentőségre emelkedni. Az itthonmar adottak szerető gondoskodása ezt a nevezetes napot a legméltóbban úgy ünnepelheti meg, ha pénzadományaival hozzájárul ahhoz, hogy hős fiaink odakint a harctéren a hadvezetőség intenciói szerint erre a napra a tapasztalat szerint bevált, hasznos szeretetadományokkal ellátas- sanak. A magyar Vörös Kereszt vállalkozott arra, hogy a hadvezetőséggel egyetértőén ezen a napon a magyar csapatokat bőségesen széretetadomá- nyokkal ellássa. Lássuk el őket olyan bőségben, mint ahogyan azt megérdemlik, akkor amidőn páratlan hősiességgel tartóztatják fel a reánk zúduló ellenséges túlerőt, akkor amidőn aszó szoros értelmében hazánk földjét, hazánk határait védik, A magyar föld bőséges termése be van takarítva és minden nappal közeledünk a győzelem és az áldásos béke felé. Hazafias üdvözlettel Gróf Cselconies Fűdre s. k. v. b. t. t. királyi biztos stb. A polgári iskola háborús éve. — Részlet az értesítőből. — Iskolánk ez évben is meghozta a háború követelte áldozatokat. Kényelmes, szép otthona 2 év óta a Vöröskereszt céljait szolgálja, ő maga a szemben fekvő felsőbányái utcai állami iskolában húzódott meg, hol 4 teremben a négy osztály, az ötödikben a ké?imunka-tanfolyam végezte napi munkáját. A tanún .estidet is __ez ’úóbhj terembe szorult. Igazgató irodája magánlakásán van. Csupán az iskola szertára maradt meg a régi épületben; onnan hoztuk át naponként a szemléltető eszközöket s a kényesebb, összetettebb vegytani és természettani kísérletekre oda jártak át tanulóink. Tornaterem hiányában a tornatanitás az időjárás szeszélyeinek volt kitéve. Szép időben az iskola udvarán végeztek leányaink rend- és szabálygyakorlatokat, téli hideg időben gyakran sétával töltötték be a tornaórákat. Rossz időben pedig testgyakorlás helyett a tanteremben kötés és varrás folyt a hadsereg számára és emellett az újabb háborús irodalom termékeinek olvasásával szórakoztak tanulóink. Általában a nehéz idők járása a gyermek iskolai életére is rányomja bélyegét s az a vidám játszvatanulás komolyabb jelleget ölt. Minden tantárgynál, úgyszólván minden órában szóba jönnek a háborús vonatkozások, minden gondolatunk a háború körül forog. S aztán hol vannak az iskolai élettel kapcsolatos kellemes szórakozások ? A szombatnap utolsó óráját nem várják már növendékeink a régi vágyakozással, mert arról elmaradt az ifjúsági könyvek osztása. Nincs helyük a könyvtár elhelyezésére. S olvasgatásuk csak a köteles olvasmányokra szorítkoznak, vagy a kötőórákon folytatott felolvasásokra. S hova lettek azok a boldog emlékű, játékos tizpercek iskolánk fás, bokros, pá- zsitos udvarán, azok a vidám délutánok nyáron a tenisz-, télen az iskolai jégpályán ? A háború alatt meggyarapodott számmal egyetlen folyosóra szorítva, jó időben az elemi iskola tanulóival megosztott udvaron sóhajtják vissza tanulóink az elmúlt időket s kérdik, visszajönnek-e még azok s mikor? Vissza, valamikor vissza, mert: „hiszünk bennetek, mint gyermek a csodákban, katonák, katonák, magyar katonák!“ S mégis már nem egy gyermek szemében látom meg a borúlátót s elszorul a szivem, mert velük együtt jól tudom, hogy akkor . . . óh, akkor még sokkal szomorúbb lesz a gyermektársaság. — Súlyos idők járnak, imádkozzatok, dolgozzatok és jók legyetek édes gyermekeim ! * * * Iskolánk udvarának most más képe van; a vidám gyermekzsivaj elült. Az utakon mankók kopogása hangzik, a pázsiton tüdőbetegeink sütkéreznek a napon, a fák alatt üdülők szórakoznak s a fehér padokon látogatóikat fogadják. Odabenn 120 ágyon 1700 beteg és sebesült vitézünk nyert már nehéz fáradalmak után pihenést, fájdalmaira enyhülést és sebeire gyógyító kötést. S fehérkötényes, vöröskeresztes ifjú leányok és asszonyok ott, hol néhány SEVCSENKÓ TÁRÁSZ. KRUKRZÜS. Stvcsmkó ezt a vitriolerejü gúnytlovellő költeményét a kaukázusi első orosz hódítások idejében, 1845-ben, a cserkeszek védelmére írta. == FORDÍTOTTA = zempléni Árpád. Hegyek fölött hegyek, felhőkbe öltözve, Bánattal bevetve, hős vérrel öntözve. Prométheüsz bűnhődik ott Ősidőktől olta. Szívét a sas napról-napra Vájta, marcangolta. De az élet tűznedveit Nem bírta kilopni, A hős megélt s félistenül Látod mosolyogni. A Szabadság, az Igazság Lelke el nem veszhet. Tenger mélyén kapzsi Gazság Szántót nem szerezhet. Élő lelket láncba nem ver, Sem az élő igét; Nem rontja meg semmi zsarnok Isten dicsőségét. Óh Isten, veled nem vitázunk, Nem hozhatunk ítéletet. Sorsunk csak sírni, sírni, sírni, Sóznunk a barna kenyeret Vérhullajíással, könyhullással, Jogunk halott, kiszenvedett. Jog, Igazságaimkor ébredsz? S te sujtoló Ég-nagy Mikor térsz már nyugovóra ? Jobb létet, békét adj! Hiszünk Te nagy hatalmadban, Igéd erejében, Igazság, Jog, Béke napja Van immár kelőben. Minden népek, minden nyelvek, Néked meghódolnak, Jön a holnap . . . addig, addig Vérpatakok folynak. Hegyeken túl hegyek, felhőkbe öltözve Bánattal bevetve, vérrel megöntözve. Mi, nagyságos, fölkent urak, Elcsíptük szegény Szabadságot itten, (Meztelen járt s kiéhezetten,) S uszítjuk most. A nép mulat . . . Kergeti egymást terítékre . . . E könyre, vérre, verítékre Itatni lehetne hajtani Az uszítókat seregestül, Lányostul, nőstül, gyerekestül — És aztán bele fojtani! . . . Anyák könyébe, bús szüzek Titkos éjjel sírt szeme harmatába, Apák véres könyébe, özvegyek Forróan égő könytavába. Nem csermely csörg, vértenger árad, Tüzes tenger . . . Éljen-t ezeknek A vezéreknek, pecéreknek S az ebhadnak, mely el nem fárad, - S éljen-t a cárnak! S éljen-t nektek is, kék hegyek, Jég- és hó-koronások! Szabadsághős kis nemzetek Az Úr áldása rátok! Csak küzdjetek, győzelmetek Isten kezéből megjő . . . Erő, Szabadság veletek S az igazság, e legfő! . . . Kenyér és kunyhó vagyonod, Mit nem kény-kedvből adnak. El nem veszik, mert nem lopod, Nem hurcol senki rabnak . . . Mi bölcsek és írástudók, Isten igéjét olvasók A trónustól a börtönig: Malaszttal szívünk eltelik. Aranyba járjunk bár vagy csupaszon, Minket az Ige mennybe von. Jertek hozzánk! Nálunk megtudható: Mibe kerül a cipó ? hogy a só ? . . . Tanuljatok! Templomok, iskolák, Csupa jólét. Mi nálunk van az Isten. Csak cipótok az, mit szemünk ha lát, Vérbe borul; az szálka szemeinkben. Kunyhó, cipó! Be haragszunk miattuk! TÁRSADALMI HETILAP. '7DASÁGTEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE
