Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-09 / 28. szám

van, mert a jótékony célra adott pénz jórészt tanulóink zsebpénzéből gyűlt össze; a háború alatt kisebb tanulóink is úgyszólván teljesen leszoktak a nyalánkságról s a tiz perces óraközök alatt való étkezésele is javarészt megszűntek.

Másrészt a rendkívüli és az egész társadalmat lázban tartó események sokban elvonták tanulóink figyelmét a rendes iskolai munkától; s az intézet tanitásügyében való rendkívüli állapotok és gyakori változások, továbbá a tanulótársaknak évközben is ismételten előfordult sorozása és katonai szolgálatra való bevonulása, s az ilyen bevonulásokkal kapcsolatos bucsuz- kodások, a katonai szolgálatot teljesítő tanulótársakkal való levelezések és társaságok, azonfelül a könnyen megszerzett hadibizonyitványok stb. tagadhatatlanul és szembetűnően károsan befolyásolták tanulóink szorgalmát és fegyelmezettségét, iskolai és iskolán kívül való magatartását egyaránt. A fegyelmi állapot hanyatlására mutat az az állapot is, hogy négy katonai szolgálatra bevonuló VIII. osztályú tanulónak az évvégi bizonyítványában megállapított magaviseleti érdemjegyét a számukra kiállított hadiérettségi bizonyítványban egy fokozattal le kellett szállítani, az illető tanulóktól - a VIII. osztályú tanulók végleges osztályozása után elkövetett, illetőleg ezen végleges osztályozást követő — éjjeli dorbézolás miatt, mely rendőri kihágást magában foglaló duhajkodás gyanújával is kapcsolatos az illető tanulók mindannyian jobb társasághoz tartozó városi családokból valók, s ketten közülök nyolc éven át állandóan kifogástalan magaviseletét és egyre fokozódó szorgalmat és jeles előmenetelt tanúsítottak.

Sok tanulónknak atyja vagy gondviselője is katonai szolgálatot teljesít, a szállásadó helyek is - a nagy drágaság miatt — megfogytak és megnehezedtek; s a tanulók házi irányítását és felügyeletét ezen okok is csökkentették. Az itthonn maradt szülők gondja is megnőtt ; ezért a háború alatt a szülők fiaik iskolai dolgaik iránt még kevesebb érdeklődést tanúsítottak, mint máskor, s még inkább igyekeztek az év végén fiaiknak áteresztését mindenféle okok alapján elérni a tanári karnál, s még kevésbbé akarták megérteni, hogy értéke nem a bizonyítványnak van, hanem a gyermek értelmi és erkölcsi fejlettségének.

A háborúval kapcsolatos egyéb jelenségek. A háború a tanulók létszámában változást egyáltalán nem idézett elő. A háború kitörésekor azt hittük, hogy tanulóink száma lényegesen meg fog apadni; ez azonban nem következett be ; tanulóink száma, a háború előtt való évhez képest, a háború első évében nem növekedett ugyan, de nem is apadt, s a kilépések száma sem volt nagyobb a háború elmúlt két éve alatt, mint az előző években. Sőt a háború második évében, vagyis a jelen iskolai évben ismét és jelentékenyen megnövekedett az I. osztályú tanulók száma, ami nyilvánvalóan az egyszerűbb, főképen a falusi lakosság helyzetében — a háború folytán — előállott nagyobb vagyoni jóléttel áll összefüggésben. Az I. osztályba beiratkozott tanulók nagy száma miatt az idén az I. osztályt — a tanárhiány mellett is - pár- huzamositani kellett. A tanulók száma — az intézetnek 29 éves fennállása alatt — a jelen iskolai évben volt a legnagyobb. A magántanulók számában sem történt semmi változás a háború alatt, Azonban katonai szolgálatot teljesítő tanulóink közül huszonhármán — a 14090 —

1916. vkm. r. alapján — osztályukról magán- vizsgálatot tettek ; ámde ezek a tanulók rendes tanulóknak iratkoztak be, s nem is tekinthetők a szó tulajdonképeni értelmében vett magánta- lóknak.

Az intézet tornatanára a háború kitörése óla katonai szolgálatot teljesít, s fölmentése iránt többször tétetett javaslat, de eredmény nélkül. A tornatanitás tehát immár két év alatt úgyszólván teljesen szünetelt. Hogy pedig ez az állapot nemcsak a tanulók testi fejlődésére káros, hanem bizony a tanulók fegyelmezettségét is rontja, az nyilvánvaló. A nm. vkminisz- térium az 1915/6 iskolai évre tervbe vette, és több helyen életbe is léptette a tanulók katonai kiképzését. Az igazgató megindította a tárgyalásokat ennek a katonai kiképzésnek — mely Nagybányán hivatva lett volna a két év óta szünetelő tornatanitást is pótolni - életbeléptetése iránt, s megtette erre vonatkozólag a a szükséges javaslatokat, Mivel azonban a kiképzésnek katonai előfeltételei Nagybányán hi1916. Julius 9. _________

NA

GYBÄNYA ÉS VIDÉKE

S ányoznak, a nm. vkminisztérium a tanulók ka- j tonai kiképzését nem léptette életbe. Az 130480 — 1915. vkm. rendelet — a tornatanitás pótlásául j — csoportonként és kéthetenként egy-egy dél- ' utáni kirándulást létesített a tanulók számára a ; jelen iskolai év második felében. Ezen kirándulásokat - az összeállított csoportokkal — meg is kezdtük, azonban a téli hónapokban — a cipődrágaság és hiány, s a szülőknek ezen ok- alapján előadott panaszai miatt — kénytelenek voltunk teljesen abbahagyni, s csak a tavaszi hónapokban alkalmaztuk ismét, de az áprilisi és májusi esőzések alatt ezen délutáni kirándulások a tavasszal is csak ritkán voltak megtarthatók.

Qyüjtsünk kőrisbogarat, barackma= got és szilvamagot orvosságok és gyógyszeranyagok készítéséhez a katonáknak. Cim: Hadsegélyző hivatal Budapest, V., Akadémia-u. 17.

Külföldi esetek.

Francia gavallér.

Loison tábornok münsteri kormányzóvá kineveztetvén, Vesztfálián keresztül valóságos diadalmenete volt.

Útközben Schwelm városnak „Medvéhez“ címzett vendéglőjében töltött egy éjszakát és a vendéglősnek feltűnő szép leányát kurtán-íurcsán megakarta csókolni, de Rodenbach a bátor szép leány, csattanó pofonnal hűtötte le a tüzes udvarlót.

A kormányzó ur látszólag tréfának akarta balesetét minősíteni, de rögtön intézkedett, hogy bosszút állhasson a leány erélyes visszautasításáért.

Annát az eseménydús éjszakán francia csendőrök megkötözve kocsiba helyezték és Manster felé szállították.

Már hajnalhasadtakor hire terjedt a leányrablásnak.

Kirchner Adám asztaloslegény, a szép Anna vőlegénye, számos barátjával lóháton és megfelelő fegyverekkel ellátva üldözőbe vette a rablókat.

Hagen, Heidecke, Unna, Kansen községeken át száguldott a lovascsapat; végre Steinfurth közelében utolérték a kocsit. Első dolguk volt a kocsist lelökni a bakról. A kormányzó mellett ülő segédtisztet, aki védelmezni akarta magát, hirtelenül lefegyverezték és a még mindig megkötözött leányt, a megrettent kormányzó ellenszegülése nélkül emelték ki a kocsiból.

Anna, vőlegénye lován szerencsésen érkezett vissza Schwelmbe.

Loison, Napoleon haragjától félve további haragra nem gondolt.

A szép leány elrablásának és megmentésének története Schwelm város krónikájában ma is olvasható.

Érdemes lefesteni?

Konstantin orosz nagyherceg Párisban tartózkodása alkalmával, Bonheur Róza hires állatfestő művésznőnél ebédelt. Társalgás közben fogadtak.^Vesztes a nagyherceg volt.

— És mi legyen a kikötött ajándék - kérdezte a vesztes.

— Valami szép kis állat, amelyet érdemes lesz lefesteni.

— Jól van, meglesz.

A nagyherceg pár nap múlva elutazott Párisból és sokáig nem adott hirt magáról.

Bonheur Róza már a fogadásról is megfeledkezett, de a nagyherceg korántsem.

Három óriási nagyságú jegesmedvét kapott a művésznő. Hogy lefestette-e, vagy nem, arról hallgat a krónika.

Pályaválasztás.

A szatmári kir. tanfelügyelőség fölhivására közöljük e pár sort és ajánljuk a szülők figyelmébe.

A pályaválasztás életbevágó jelentőségű! Mégis lépten-nyomon azt látjuk, hogy nem fordítanak rá elég gondot.

Pályáját mindenkinek úgy kell megválasztania, hogy az necsak megélhetését biztosítsa,

28. szám. (3)

hanem jóleső megnyugvással és benső megelégedéssel töltse el.

Minden szülő a maga és gyermeke érdekében alaposan gondolja meg, hogy melyik pálya lesz fia vagy leánya részére a legmegfelelőbb. Nehogy később jöjjön rá arra, hogy rosszul választotta meg gyermeke pályáját és ezáltal sok fáradságot s drága időt fecsérel el, amivel más, neki megfelelő foglalkozásban messze előre juthatott^ volna.

Életpályául mindenkinek azt a foglalkozást kell választania, amelyre őt testi és szellemi erői hivatottá teszik.

Az igy választott pályán bárki elsőrangú munkaerő lehet s ilyennek megfelelő keresete lehet bármely foglalkozási ágban is.

Legfőbb tényező a pályát választó fiú vagy leány egészsége, szervezete. Gyakran előfordul, hogy egyesek szervezetüket kellőképen nem ismerve, annak meg nem felelő pályára mennek. A nekik nem való munka egészségüket idő előtt aláássa, beteggé teszi őket, úgy, hogy más foglalkozást keil választaniok, ha ez módjukban áll, ha pedig nem, akkor kénytelenek szakmájukban megmaradni és szenvedni. Ennek elkerülése végett szükséges, hogy mindenki pályája megválasztása előtt vizsgáltassa meg magát orvossal, arra nézve, vájjon szervezete nem tiltja-e el attól a foglalkozástól, amelyet egész életén át, folytatni kíván.

A testi alkalmassággal egyenlő jelentőségű, hogy az iskolát elhagyó tanulók szellemi erőiknek megfelelő pályára lépjenek. Aki pl. lassú számoló, az ne menjen kereskedőnek, akinek nincs tehetsége a rajzolásra, ne menjen építésznek, stb. Miután a legtöbben 13 -14 éves korukban választanak pályát és ekkor még szellemi képességeik fejlődőben vannak, azért ebben a tekintetben igen nagy óvatossággal kell eljárni. Föltétlenül szükséges, hogy a szülők állandóan figyelemmel kisérjék gyermekük szellemi képességeinek nyilvánulásaií, már kiskoruktól kezdve. Sok esetben a tanító vagy tanár is igen jó útbaigazítással szolgálhat.

A pályaválasztásnál döntő szerepe van az iskolai képzettségnek is. A legtöbb pálya megkíván bizonyos iskolai képzettséget. Célszerű mindenkinek idejekorán megtudakolnia, hogy a választandó pályához mily iskolai képzettségre van szüksége, nehogy kisebb iskolázottsága útját állja boldogulásának.

Számolni kell a gyermekek hajlandóságával ! Aki arra a pályára megy, amelyhez kedvet érez, az ott nagyobb szeretettel, szorgalommal fog dolgozni, s igy annál inkább van remény arra, hogy kiváló munkaerővé válik. Meg kell figyelni a gyermekek hajlandóságait, szabad idejükben űzött kedvteléseit is, mert ezek adják a legmegbízhatóbb feleletet arra, hogy mihez is van igazán kedvük. Minden szülőnek meg kell ismernie gyermekeit, mert azok sok esetben nincsenek tisztában hajlandóságaikkal. Gyakran azt hiszik, hogy kedvük van bizonyos foglalkozáshoz s rövid idő múlva kitűnik, hogy csak pillanatnyilag tetszett meg nekik, vagy valaki rábeszélte őket. Gyermeke iránt vétkezik az a szülő, aki nem veszi figyelembe gyermeke komoly hajlandóságát s annak ellenére erőszakolja őt valamely pályára.

Tekintetbe kell venni a pálya jövedelmezőségét is! Aki azonban gyermeke boldogságát szivén viseli, annak nem lehet ez az egyedül irányitó szempontja.

Tévedés azt hinni, hogy csakis a nagyobb jövedelemmel járó, a nagyobb társadalmi tekintélynek örvendő pályákon lehet boldogulni.

Aki helyesen akar életpályát választani, annak nem szabad a fölsorolt szempontoknak csak egyikétől vagy csak másikától magát elragadtatnia s a többit figyelmen kívül hagynia, hanem tárgyilagosan mérlegelnie kell az összes körülményeket s csakis ezek alapján szabad határoznia.

A helyes pályaválasztás nemcsak a gyermekek és szülők érdeke, hanem a nemzeté is. Érdeke különösen most, mert a háború az ország szellemi és anyagi termelésének igen sok munkását pusztítja el. Az elkövetkezendő békében pedig a haza fölvirágoztatása mindenkitől megkívánja a legnagyobb munkateljesítményt. Kell, hogy mindenki azon a pályán fejtse ki erőit, amely neki leginkább megfelel, ahol a legjobb, legtökéletesebb, legnagyobb munkát tudja nyújtani, mert csak az az ország lehet naggyá, amely oly emberek munkájából épül föl, akik