Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-09 / 28. szám

TÁRSADALMI HETILAP. ^ Tek. Kir ügyészség 'ÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ’XTIISL 3VCX3STlZ>3E3Kr v-Ajs Egész évr* hivatalos Debr s lapfulajdonos Főmunkatárs és h. szerkesztő IÁ&SOS RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányai-utca 20. szám alatt = TELEFON SZÄM: NAGYBÁNYA, 18. VJUI1UU onuuuo u uv..j _______ Városunk polgármesfér'e a héten ér­tesítést adott ki, melyből megtudjuk, hogy a kormány az idei termést zár alá vette. A termelők nálunk kevés számmal vannak, akik a családtagok után fejenként és havonként 18 kg.-mot tarthatnak vissza magoknak, igy ez az intézkedés minket igen kevéssé érdekel. Sokkal lényegesebb azonban reánk nézve a közlött min. rendeletnek az az intézkedése, hogy okt. 15-ig, aki nem ter­melő, az családja részére vásárolhat búzát, rozsot stb. fejenként és havonként 10 kg.-mot. Az a bökkenő azonban a dologban, hogy csak helybeli termelőtől lehet vásá­rolni. Ezzel a joggal pedig mi Nagybányán nem sokra megyünk, lévén itt a kenyér- magtermelés igen kevés. Lehetséges azonban a dolgon úgy segíteni, ha a vásárlási engedélyt az egész megyére kiterjeszti a miniszter az alispán javaslatára. Úgy tudjuk, hogy polgármesterünk ez irányban már tett is lépéseket. Igen ör­vendenénk, ha az engedély mielőbb meg­érkeznék. Tudjuk azonban, hogy most min­den terménybeli kérdés elintézése nehe­zen, lassan megy, azért kérjük a polgár- mestert, hogy ezt állandóan tartsa nyilván, újból és többszörösen kérelmezzen iránta, mert nyilvánvaló dolog, hogy a vásárlási jog kiterjesztése nélkül a nagybányai csa­ládok nem láthatják el magukat télire ke­nyérmaggal, pedig az volna a legcélsze­rűbb, ha ilyen nehéz időkben, kinek-ki- nek a kamarájában állana a búzája. Egyébiránt az egész rendelet, illetve értesítés a következő: A termelő és a termelővel egy tekintet alá eső munkabér, aratórész, cséplőrész vagy konventió fejében kapott búza, rozs, kétszeres, köles, árpa és zab-felesleg csakis az alábbi mó­dozatok szerint adható el: A termelő 1917. au­gusztus 15. napjáig terjedő időre háziszükséglet címén 400 gramm naponkénti és fejenkénti liszt­adagnak megfelelően búzából, rozsból, kétsze­resből és árpából együttvéve 18 klg.-mot tart­hat meg mindazon személyek után, kik a ter­melő háztartásában rendszerint természetben el­látást élveznek. Gazdasági szükséglet cimén pé­pig a kiszolgáltatandó terménybeli járandóság (ilyenek a cselédek, munkások munkabére, ara­tórésze, cséplőrésze, konventiója) a vetőmag és állatállomány szükséglete vehető számításba és pedig ezen a címen nemcsak a termés helyén, hanem másutt levő gazdaságában felmerülő és ott nem fedezhető szükséglete is. A terme­lőnek és a termelővel - egyfekintet alá eső terménytulajdonosnak saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó részt adásvétel ut­ján csak a Haditermény r.-t.-nak vagy a pol­gármester által vásárlási engedéllyel ellátott fogyasztónak, végre oly kereskedőknek, akik a Haditermény r.-t. által ellátott igazolvánnyal 100 mázsáig terjedő vásárlásra joga van, szabad eladni. Az eladó köteles vásárlásra jogosult által kiállított vásárlási igazolványt megőrizni, ható­sági felhívásra bármikor felmutatni. A termelő a zár alá vett termésnek saját házi és gazda­sági szükségletét meghaladó részével egyébként nem rendelkezik. Azt fel nem használhatja, fel nem őrölheti, fel nem etetheti, fel nem dolgoz­hatja, el nem idegenítheti, sem arra másnak jogot nem engedhet; ki ennek ellenére cselekszik, je­len rendelet büntető szakaszai szerint felelős. Végül köteles a termelő a zár alá vett termésé­nek saját házi és gazdasági szükségletét meg­haladó azon részét, amelyet vásárlásra jogosult­nak nem adott el, 1916. október hó 15-én a Haditermény r.-t.-nak Budapest, V., Nádor-utca 9. szám megvételre felajánlani, miről részére írásbeli elismervény fog kiszolgáltatni, a Hadi­termény pedig köteles a megvételre felajánlott terményeket hatóságilag megállapított legmaga­sabb — a termény minőségének megfelelő ár­ban - átvenni. A termelő termésének zár alá vett részét más törvényhatóság területén levő gazdaságába vagy háztartásába megengedett felhasználás végett csak polgármesteri engedél­lyel szállíthatja el. Aki nem termelő, 1916. okt. 15. napjáig saját házi szükségletére jogosítva van búzát, rozsot, kétszerest, kölest és árpát, ahol lakik kész áru vétel úján közvetítő kizárá­sával bármely termelőtől vásárolni, a polgár- mester által kiállított vásárlási igazolvány által. Azon termelő pedig, kinek termése saját házi és gazdasági szükségletét nem fedezi, polgár- mesteri vásárlási engedély alapján szintén 1916. október 15-ik napjáig saját gazdasági szükség­letére bármely törvényhatóság területén rozsot, kétszerest, kölest, árpát és zabot vásárolhat. A vásárlási igazolvány kiállításáról a lakosság ké­sőbb fog hirdetmény utján értesittetni. A nem termelő 1917. augusztus 15-ik napjáig fejenként és havonként 10 klg. búzát, rozsot, kétszerest és árpát vásárolhat együttvéve mindazon sze­mélyek részére, akik háztartásban természetbeni ellátást élveznek. A visszatartható 18 kiló, il­letve vásárolható 10 kiló búza stb.-ből fede­zendő a vámőrlődij, poriás és korpa A feldol­gozásra szánt, valamint állathizlalásra szükséges terménymennyiség beszerzését külön rendelet fogja megállapítani és az kizárólag Haditermény utján lesz beszerezhető. A saját házi vagy gaz­VIHARBAN, NAPFÉNYBEN. Szemelvények BARTÓK ANTAL költeményeiből. — FENN A STRYPA-VÖLGYBEN. Fenn a Strypa-völgyben havas, zord éjszakán, Golyó tépett sebet egy magyar katonán. Száradt nefelejts van a blúzába varrva, Oltalmazón nyugszik rajta átlőtt karja. Halkan zugnak-bugnak a sötét fenyvesek . . . A fa-koporsóra a göröngyök esnek. Kip-kop, kip-kop, kip-kop csöndesen maradjunk, Hogy a hős fiúnak álmát ne zavarjuk. Álmodik: Az erdő csöndes gyalogutján, Nefelejtscsokorral jön egy ifjú leány. A kis kék virágot a sirhantra teszi, S hogy ki ne száradjon — könnyével öntözi. Százados fejüket meghajtják a fenyők, Csendben, némán szállnak el a sötét felhők. Ott az orosz erdő fagyos magányában, Tovább álmodozik egy honvéd sírjában. TÍZ ÉV UTÁN. Itthonn vagyok ismét — hosszú tiz év után; Kisebzett a lábam a szenvedés utján. Megfásult a lelkem — kérges lett a szivem, Pedig mily vidáman repültem ki innen. Zöld rácsos a kapu — anyám áldó keze Itt simult utolszor meghajtott fejemre. Innen szállt utánnam felzokogó szava: „Fiam beteg vagyok, jöjj mielőbb haza!“ Ha az élet gázol — s ha mind, kik szerettek, Könnyelműn elhagynak, hütlenül felednek . . . Ez öreg roskadt ház egy kicsiny szobája, A megtérő urát mindig vissza várja. Most itt vagyok újra, kopottan, tépetten, Az Élet tüzében százszor megégetten. Itt minden a régi . . . Csak a ház gazdája, A rácsos kapuban a fiát nem várja. Minden olyan mint volt . . . Csak a zöld sirkertbe, Egy kis fakereszttel van több földbe verve. Minden olyan mint volt — mégis tudja Isten. Itt maradni most már semmi kedvem nincsen. AZ ÖREG VÁR. Hajdan erős vár volt — most honvédkaszárnya. Akkor sasok lakták, — ma fecskék tanyája. Villám s ágyúgolyó csapkodta bástyáját; Békés, öreg baka sepri most udvarát. Százezrekkel szemben egy maroknyi sereg, Az egész nemzetért küzdött egykor benned. Érc ágyúid messze elbömbölő hangja A letiport magyar feljajduló szava. Akkor ellenségtől voltál körülvéve, Ma mi megyünk innen az ellen földjére. Hajdan erős voltál s te védted a néped Ma a nemzet erős, — most az véd meg téged. Szent ereklyénk maradsz legendás időkből, Legendás időknek véres tengeréből . . . Nyugodalmas csendben éljed öregséged. Nem ostromol ellen soha többé téged. KORHADT KERESZT. A kis gyalog ösvény fel a bércre vezet. Utszélen pár fenyő, — köztük korhadt kereszt. Előtte térdeplő, — deszkája kivájva. Sok csüggedt embernek száll innen imája. Alattam a völgyben a kiáradt Szamos, Az olvadó hótól vize most zavaros. Felettem a Gutin susogó erdője, Sohsem irtott ormok örökzöld fenyője. A nap lemenőben. Búcsúzó sugárja, A Gutint, a Szamost még egyszer bejárja Egy kis fülemüle vadrózsa bokorból A leszálló napnak vig indulót dalol. Csak a kereszt néma. Csöndben áll, kopottan, Napfényben, esőben egyformán, korhadtan. Körülte az élet zúgva tova rohan, ő egyhelyben marad, szerényen, komoran. Az élet a távolt bár száguldva méri, Ez álló keresztet utói sohsem éri. Minden rohan, törtet, minek közel vége, A korhadt kereszt áll, mert örök az élte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom