Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-02 / 27. szám
(2) 27. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916. Julius 2. lekéssenek, ha netalán valahová „nyaralni“ szándékoznának utazni. Ha nem lenne az egész dolog olyan szomorú, nevetni lehetne rajta ! Mintha az 1914-ik év október hava tért volna vissza. Megindultak a mendemondák: a nagybátyám leányának egyik fia irta ezt meg azt: a sógorom testvérének az anyósa figyelmeztetett erre vagy arra ; a nagynéném unokatestvérének egyik katona ismerőse tudatta, hogy jó lesz enyhébb éghajlat alá vonulni; a sógorasszonyom egyik pesti ismerőse (az ángyom térdekalácsa Szedő) irta, hogy látta a napokban Tisza Istvánt, amint az országház előtt komoran sétált s ingatta a fejét és nemcsak jobbra-balra, de ©lőre-hátra is. Ez mind jelent valamit! És pedig semmiesetre sem jót.- Mindezekből aztán a kishitüek fegyvert kovácsolnak ; terjesztik suttogva a rémhíreket, a mi hadvezetőségünket lepocskondiázzák s kimondják az ítéletet róluk. Csak épen katonáinkat, a hősöket nem bántják; azokról elismerően nyilatkoznak. No hát édes pesszimista hölgyeim és uraim, ennek a szégyenletes dolognak jó lesz végét szakítani! Ez már tűrhetetlen ! Két esztendei diadalmias harcok után ilyen szószátyárkodást űzni, mégsem járja! Diadalmas harcokban lobognak zászlóink a Kárpátoktól Adriáig; fiaink az ellenséges országok barázdáit tapossák s csinálják a történelmet. Apáink, testvéreink most is, mint a háború kezdetekor énekszóval rohannak a halálba, hogy nekünk itthonnmaradottaknak nyugalmat szerezzenek és tisztességes vagy nem tisztességes uton-módon szerzett vagyonúnkat megvédelmezzék. Mindezekért elvárhatja a hős hadesereg, hogy bizodalommal legyünk iránta, ne kételkedjünk megrendithetetlen erejében és vitézségében. A szószátyárkodásból pedig már éppen elég volt. Szedjünk, szederlevelet a hadseregnek. Megszáritva a legkitűnőbb tea. A felfűzött levelek az iskolákhoz szóig ált atandók be. Eddig._a kritika, most már Jön Náni s Szepi a Glavitzky pár. Ők svábul táncolnak, majd meg spanyolán: Pinczi, Gabi Magda és a Jolán. Ilonka bájos verseket ad elő, Majd Sári meg Béla jön s a facipő: Remek s még inkább aktuális, E nótánál is. A művésznőt illeti hála, Hogy szép műsorunk van Péter Pálra. Vele nem nehéz estélyt rendezni, mert Föltétlenül biztosítja a sikert. Fáradt ő a betanítással, És sok egyéb kitanitással, Köszönetünk feléje száll ma: övé a pálma. ____ Me nde-mondák. Összegyűjtötte: R. K. A szigorú nagyherceg. Régi dolog, hogy az ősök és unokák sokban különböznek egymástól. Ki hinné el például, hogy Lujza toszkánai hercegné, a mozgalmas életű asszony, aki operettet is irt, unokája annak a II. Lipót utolsó toszkánai nagyhercegnek, aki legszigorúbban őrködött az udvari etikett betartása felett ? Ferdinánd nagyherceg is sokat szenvedett az uralkodó herceg túlzott szigorúsága miatt. Mikor egy napon asztalhoz ülve, első kanál levesét az ajkaihoz illesztette, a nagyherceg az Külföldi esetek. Furcsa kérdésre meglepő válasz. Paine Tamás angol hires politikus nagyobb számú társaságban azt vitatta, hogy a törvényhozó testület tárgyalásainál, mindig a kisebbség- nézete helyes. Pindar Péter a hires szatirikus, mosolygott a furcsa állításon. Paine észrevette Pindar kétkedő mosolyát, miért is feléje közeledve mondta: — Nemde megengedi, hogy a felvilágosodott emberek száma, úgy aránylik a tudatlanokéhoz, mint húsz, vagy legfeljebb harminc a százhoz. És igy természetes, hogy nagyobb számú társaságban mindig a többség téved. — Abban amit mond, csakugyan van valami, de én mindazonáltal nem vagyok arról meggyőződve, hogy igaza lenne. Ajánlom, hogy a jelenlevőkre bízzuk a döntést. — Szavánál fogom - azután hangosan kiáltotta — kérem szíveskedjenek felállni, akik nekem adnak igazat. Paine maga mintegy jó példát akarván mutatni felállt. Valamennyien felálltak csupán Pindar maradt ülve. — Mint látják — mondta Pindar — véleményem ellenkező. Szemmel láthatólag én vagyok a kisebbség és igy Paine ur állítása szerint, az én nézetem a helyes. Paine bosszúságára az egész társaság helyeslő nevetésben tört ki. Kinek van igaza? Braco lord fösvénységéről volt hires. A jobbágyai által fizetett járulékokat ő maga kezelte, hogy az e célra szükséges munkaerő alkalmazásából származó kiadást megtakaríthassa. A járulékok beszedése alkalmával egyik jobbágynak egyetlen egy fillére hiányzott. A lord visszaküldte azzal- a. szigorú utasítással, hogy a fillért rögtön és okvetlenül hozza el. Az engedelmes jobbágy elhozta a fillért és azt a lordnak nyújtva mondta : — Szívesen fizetek még egy sillinget a birtokában levő arany meg ezüst-pénz megmutatásáért. — Jól van, teljesüljön kívánságod. Az egy sillinget zsebrevágva elvezette a jobbágyot az arany- és ezüst-pénz vashordóinak helyiségébe. Valamennyi hordó tartalmát megtekintve mondta a jobbágy : egész udvar jelenlétében inkvizitori szigorúsággal azt kérdezte tőle : — Igaz-e, amit önről hallottam ? — Mit hallott rólam, fenség ? — Azt, hogy a tegnao délutáni kikocsikázás alatt sajátkezüleg hajtotta a lovakat ? Igaz, vagy nem ? — Tökéletesen igaz, ie nem értem, hogy mit vétettem ez által? — Úgy? Nem érti? - válaszolta az atya, miközben dühében az erei tidagadtak. Hát olyan szamár, vagy olyan parasz, hogy viselkedésének illetlenségét meg sem érti ? így készül ön az uralkodásra ? Tudja mej tehát, hogy a habs- burg-lotharingi ház császáú és királyi családjában még soha senkisem vállalkozott a kocsis teendőire? Ez olyan szégym és olyan botrány, amelynek közelebbi megnevezésére nem találok megfelelő szavakat! Reméiylem, hogy ez most először és utoljára történt Álljon fel az asztaltól és ha még éhes, menjo le a konyhába a kocsishoz enni! Ott van a lelye ! A szegény herceg ug; kiosont a teremből, mintha leforrázták volna . . Egy király, aki nem isméi miniszterét. III. Vilmos porosz király segédtisíje kíséretében gyakori sétákat tett az állatkelben. Egy napon egy úrral találkozott, aki üdvözilte. — Ez az ember olyan ismerős előttem — mondta a király a segédtiztnek. Nem tudja, hogy ki lehet ? A segédtiszt tagadó -választ adou. — Akkor kérdezze mej tőle, hogy lucso a • - parancsolta a király.- Nos mylord, most éppen olyan gazdagvagyok mint Méltóságod.- Hogy hogy ? Mert sok pénzét én is láttam, Méltóságod sem használja egyébre. Heti krónika. Egy zongora vizsgálat és egy műsoros est sok is egy hétre nekünk. Annyi műélvezetben volt részünk, hogy hetekig elélünk belőle. Egy híján húsz előretörő, derék ifjú jövendőbeli művész csillogó zongorajátéka ragadott magával szombaton, csütörtökön pedig 25 szereplő igyekezett kellemessé tenni esténket annak a nagy, hazafias célnak a javára, amelyet mindnyájan igyekszünk pártolni, amennyire csak tőlünk telik. A kedves dalok, gyönyörű számok, bájos, szellemes szavalatok, a majdnem szünetlenül föl- hangzó zene csakúgy ragadták magukkal a közönséget és noha csaknem éjfélig tartott az est, mégis igen rövid volt nekünk. Nem untuk meg, sőt még csak akkor kezdtünk igazán bele jönni a hangulatba, mikor záradékul Józsi zenekara már a színpadon mulattatta az aranyos kedélyű primadonnát. Lapunk más helyén foglalkozunk a műsor leírásával, de itt is szabad elmondanunk, hogy a rendezőséget úgy a külső rendezés, mint az előadottak belső értéke tekintetében teljes elismerés illeti meg. Aki csak tehette, mindenki odaadással, buzgalommal fáradozott az ügy érdekében ezen a napon, a kis gyűjtők, az Ívesek, a szereplők, a rendezők, a szerkesztőségek, több mint két hete, az ő lelkesítő cikkeikkel. De az érdem mégis csak a nagyközönségé, a türelmében, áldozatában kifogyhatatlan derék, hazafias nagybányai közönségé, melynek párja alig van az országban. Csak két hete zajlott le a gyermeknap váratlanul szép eredménnyel s ime a nagy nemzetmentő munkát végező vöröskereszt még szebb eredményt érhetett el Péter-Pálkor. Igazi csoda. A részletek ismertetésére különben még vissza fog térni a krónikás. Felsőbányán a vöröskereszt estély holnap, jul. 2-án lesz. Újból felhívjuk rá a figyelmet. Az aj évnegyed alkalmából kérjük az előfizetések megújítását. Vidékre utalványlapot mellékeltünk, helyben pedig kész nyugtákkal fogja a pénzbeszedő tiszteletét tenni. Ma, amikor mindent készpénzzel kell fizetni, talán fölösleges külön hangsúlyoznunk, mily nehéz a laA segédtiszt engedelmeskedett és jelentette, hogy az az ember, akit a király olyan ösmerősnek talált, Altenstein tényleges közoktatásügyi miniszter.- Azért tűnt hát fel nekem olyan ösmerősnek ! — mondta a király. Hogy a király nem ösmerte fel saját köz- oktatásügyi miniszterét, az könnyen magyarázható. A király szolgálati ügyekben sohase látta a minisztert, mert az összes előterjesztéseket a civil- és katonai kabinetiroda intézte el és a miniszter is a civilkabinet utján juttatta előterjesztését a király elé. A harang legendája. A hívőknek istentiszteletre való egybehivására a harangot a VII. század eleje óta használják. Azelőtt kikiáltók, kürtösök hívták össze a híveket, sok esetben kereplővel jelezték az egyházi szertartás megkezdését, ahogy faluhelyen ma is divatban van. Az első a mai haranghoz hasonló összetételű és alakú harang Kampániában, a nótái székesegyház tornyában nyert elhelyezést. A harang föl- találójául a nagytudásu és jámbor Paulinusz püspököt említi a krónika. A legenda szerint Paulinusz püspök egyszer alkonyaikor gondolatokba merülve sétált az erdőben. A nap leáldozóban volt s a fák rezgő levelein izzott az aranysugár. Ment, mendegélt Paulinusz, mígnem egy tisztásra ért, melyet elborított a temérdek virág. Csodálatos béke lebegett az egész tájon. A püspök önkéntelenül összekucsolta kezét s igy imádkozott: jeiI1 - Ég és föld Ura, adj nekem jelet, hogy ve- ■ D velem maradsz életem utolsó percéig.
