Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-04 / 23. szám
(2) 23. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916. Junius 4 rok ősi erényeit felélessze s azokkal mint pai- zsokkal lássa el az egyéneket. Azt óhajtja, hogy a magyarnak szive legyen nyílt, bátorsága erős, önbizalma gőg nélkül való. Azt akarja, hogy „értelme figyelmes legyen, hogy elhagyja, ami erényeit eltékozolja, vétkeit táplálja.“ A tiz évvel ezelőtt ezekben megjelölt célt igyekeztünk szolgálni állandóan s a jelen évben is. A beírásokat szeptember 1. 2. 3-án tartottuk meg. Negyedikén tanítani kezdtünk. A beírások eredménye a háború okozta belső rendnek megzavarása miatt nem olyan, mint békében lett volna. Még többen maradtak távol az iskolaköteles korú gyermekekből ebben az évben, mint azelőtt. Sajnos, ennek az orvoslására nem volt eszközünk. A benépitési kényszert rábeszéléssel igyekeztünk helyettesíteni. A tanulók elhelyezése a tavalyi volt. A Felsőbányai-u. iskola I. II. osztályai saját iskolájuknak emeleti helyiségeiben a III. IV. osztályok közül a fiuk a gazdasági ism. iskola két tantermében, a leányok a Kossuth-u. iskolában voltak elhelyezve. A Kossuth-utcai iskola V. VI. osztályai összevonva voltak elfoglalva. A tanulók száma az előző évihez képest is csökkent. Elemi iskoláinkba összesen 1421 tanulót irtunk be. Az előző évinél ez 90-nel s a békés 1913 — 14. iskolai évinél 198-cal kevesebb. Ez a háborúnak a következménye. Több szülő anélkül, hogy iskolás korú gyermekét otthon rendszeresen elfoglalná, hanyagságból visz- szatartja az iskolától. Ezért lézengő gyermekek is voltak városunkban. Az iskolába járók közül pedig többnek a magaviseleté olyan volt, hogy az apa házi szigorának hiánya érzett belőle. A háborúba távozott apának erélyét jó volna már itthon tapasztalni! A három kisdedóvóba 408 kicsinyt irtunk be. Az előző évinél tizeneggyel kevesebbet. Mint máskor, most is a Hunyadi-u. óvó volt a legnépesebb. Itt a kicsinyek 175-en voltak. Ez szükségessé teszi, hogy a negyedik óvónői állás szervezését a háború után megvalósítsuk. Óvónőink már az 1913-14. tanév elejétől 1914. aug. első hetében töltött egy heti szünidő kivételével három éven át megszakítás nélkül munkálkodnak. Hazafiságból, panasz nélkül teszik. A tanítótestület a háború állandó hatása állott. Benedek József, Lakner Ernő és Suta Gyula tanítók a mozgósítás óta hadban vannak. A tanítótestületben változás történt. Glan- zer Malvin a Borpatak-telepi iskolától a veresvizi iskolához helyeztetettBorpatakra Ferenczy Laura neveztetett ki. 0 azonban egész iskolai éven át szabadságon volt s a helyét Szabó Gizella oki. tanítónő töltötte be. Betegsége miatt egész éven át nem taníthatott az elhalt Czárich Ida s febr. 14-én kezdve komoly betegsége miatt az év végéig szabadságon volt özv. Lehrner Ferencné. A Czárich helyén Szász Emma buzgólkodott igyekezettel, a véd százados, szuronyroham közben estem el, a másik lap szerint a csernovici kórházban haltam meg, szóval ahány újság van Pesten, annyiféleképen emlékezett rólam meg. Azt is megtudtam, hogy a Kaszinó, mint alapitó tagról gyász- jelentést adott ki, de meggyászolt a Balassa irodalmi Kör, az „Otthon“ irók és hírlapírók köre, néhány asztaltársaság stb., stb., szóval ismerőseim közül, aki csak gyászolni tudott, az való- szinüleg mind engem gyászolt. Ennek a szegény embernek biztosan az esze meghibbant, affeletti örömében, hogy megnősült — gondoltam magamban, mikor a szerkesztőség ajtaján bekopogtattam, mert tudtam, hogy biztosan itt találom s itt csíphetem nyakon. Sajnos, se nyakon nem csíphettem, se itt nem találhattam, hanem helyette legalább 25 kiváncsi arcot láttam felém meredni, kik kórusba énekelték: Itthon vagy öreg, hát nem estél el!?“ Erre aztán orruk előtt úgy bevágtam az ajtót, hogy az ablaküveg bizonyára darabokra tört és rohantam le a lépcsőn, végig az utcán F. Imre barátomhoz s már előre őrültem, micsoda vad kéjjel fogom füleit megcibálni. A Király utca sarkán ép beakarok fordulni, midőn valakinek úgy neki rohantam, hogy csepp híján fel nem döntöttem.- Na, mért nem vigyáz kérem! - szólt felém az illető gorombán. Hátra nézek s egy csendes szitok hagyta el számat. Lehrnerné tanítványait ápr. 26-ig Bányai Ida és Szász Emma félnapi tanítási renddel foglalták el s attól Hajdú Erzsébet old. tanítónő tanította. Beteg volt még Fejes Antal is, kinek osztályát előbb a megfelelő párhuzamos leányosztállyal összevonva foglalták el s ápr. 26-tól Sólyom Ferenc ref. vallástanitó vezette. A tanítás ez iskolai éven át megszakítás nélkül folyt. A tanulók szegénysége, a háborús szegénység és szükség a gyermekek közül többet elvont az iskolától időnként, ami a mulasztások számát emelte. A mulasztásoknak egy része most is a szülő hanyagságából eredt. A tanításban mindazt értékesíteni óhajtottuk, amit a tanterv, a rendkívüli idő, a világot átható háború megkívánt s amit a gyermekek lelkének tartalmasabbá tételéhez helyesnek véltünk. Az a sokoldalú apró reáhatás, amely a nevelésnek n^pról-napra kínálkozó részlete, figyelmünkben volt. Az emberi nemes tulajdonok, az ismeretnyujtásnak forrásai, a természetnek némi megismerése érvényesültek munkánkban. Az emberi lélek egészséges épületét akartuk építeni. Mindenféle reánk váró nemes célt szolgálni akartunk. Az „Állatvédő egyesület“ gyermeknaptárát tanítványaink nehány száz példányban megszerezték. A Zsófia gyermekszanatórium egyesületnek a Felsőbányai-u. iskolások 15 K 71 fül. gyűjtöttek. A József főherceg szanatórium egyesületnek a Kossuth-u. iskola 32 K 60 f., a a veresvizi 10 K 90 f-t hozott össze. A háborús gyűjtésekre gondunk volt. Tanítványaink utján nagy mennyiségű rongyot, szederlevelet, gummi és rézhulladékot gyűjtöttünk. A katonák karácsonyára a Kossuth-u. iskola tanulói 68 K 34 f., a Felsőbányai-u. iskolában 58 K 30 f s a veresvizi iskolában 18 K 62 fillért gyűjtöttek. A Hunyadi-u. óvoda a katonák ka- rácsonára 40 K, a helyi sebesülteknek 40 K, a vakkatonáknak 120 K, a veresvizi óvoda a vöröskereszt helyi fiókjának 27 K-t adott. A Kossuth-u. tanítótestület a hadifoglyokat gyámolitó és tudósitó hivatalnak 10 K, a gyermekvédő ligának 9 K-t juttatott. A kárpáti falvak felépítésére a Kossuth-u. iskola tanítóitól 101 K 27 fill, a Felsőbányai-u. iskolásoktól 100 K 42 f, a veresvizi iskolásoktól 55 K gyűlt. A veresvizi iskola ez 55 koronát egy alkalmi gyermekelőadás utján hozta össze, amely a Juhász Mária, Glanzer Malvin és az Alexy igazgató fáradozásainak eredménye. A kereszthegyi és Hunyadi-u. óvodák e célra 3-3 koronát gyűjtöttek. A katonai melegítőket tanítónőink az év folyamán is kiváló buzgósággal készítették s tanítványaikkal is köttették. A tanitóözvegyek és árvák javát célzó országos adakozásban mint testület résztvettünk. Havi háborús adományunknak felét szept. és okt. hóban még a helyi hadsegélyzőnek adtuk 73 K 81 f. összegben, másik felét s aztán novemberen kezdve a havi teljes adományunkat a hadban elesett tanítók özvegyei és árvái részére küldtük. A tanitóözvegyek és árvák javára ez — Imre . . .! Megfordul. — Kovács, te vagy az? — Nem, hanem a tulvilági szellemem, akit te eltemettél. Mosolygott; ergo nekem is mosolyognom kellett. Nevetett, én is nevettem, aztán azt mondta: Gyere öreg egy pohár sörre, ahol mindent megtudsz és megindult, miután nagyon természetes én is megindultam. Magától értetődik a vendéglő felé. A harmadik korsó sör megoldotta nyelvét: — Azt elmondta Kohutné, hogy megnősültem, de azt ugyebár nem tudod, kit vettem el. — Nem, azt ép most fogom megtudni. — Karolát. A te Karoládat, akivel jegyben jártál s akit, mióta behívtak, elhanyagoltál, sőt az eljegyzést is nem létezőnek tekintetted. — Gratulálok kedves komáin — szóltam kacagva! — Köszönöm. Tudom, hogy a dolog érzékenyen nem, érint, mert hisz Karolát sohasem szeretted. Én szerettem és feleségül vettem, amiért ugyebár nem haragszol rám ? — A világért sem. Hozzon még két korsóval! — szóltam a pincérnek. De mi a macskának hireszteltétek el, hogy elestem ? — Karola kívánságára történt. Én ellenkeztem, de ő nem akart máskép a feleségem lenni. Mindenki tudta, hogy veled jegyben járt. évben júliusig 399 K 46 f, a háború kezdete óta 839 K 46 f-t adtunk. Ezenkívül a kereszthegyi óvoda karácsonyi előadásának jövedelmét 75 K-t, a Hunyadi-u. ilyen alkalmu ünnepélyének jövedelméből 50 K-t adta e célra. A hadikölcsön jegyzése alkalmával tanítványainkat buzdítottuk arra, hogy szüleiket kötvények vásárlására kérjék. Ilyen módon 3-400 korona csekély jegyzésről tudunk. A tanulók össszeadott filléreiből a Kossuth-u. iskola a III. hadikölcsönből egy drb 100 kornás kötvényt vásárolt 97 K 10 fillérért. Éhez a tanulóktól 51 K 57 fillér gyűlt be s 45 K 53 f-t a segélyezésre nyújtott pénzből vettünk. A IV. hadikölcsönből is egy drb 100 koronás kötvényt vettünk, amelyhez 66 K 50 fillért a tanulók adtak össze s 31 K-t a Kossuth-u. isk. tanítótestületének pénzéből tettünk. A veresvizi iskola meggyüjtött kis pénzéből a IV. hadikölcsönnél egy drb 100 koronás kötvényt vásárolt. Itt említem meg, hogy tanítótestületünk tagjai az I. hadiköcsön alkalmával 7350, a Il.-nál 2500, a Ill.-náll 3000 s a IV.-nél 400 K-t jegyeztek. Ez, a 13250 kor. morzsa a nagy tömegben, de az ilyen morzsákra is szükség van. A hadsegélyezést is támogattuk. Testületünk tagjai közül egyesek a háború kezdete óta adakoztak e célra, a többség 1915. jan.-tól októberig befejezőleg 325 K 36 fillért adott a helyi hadsegélyzö pénztárába. A bőkezűen adakozó Czárich Ida azután is adta megszokott segélyét e pénztárba minden hónapban. A hadimunkából testületünk kivette a részét. Egyik a helyi hadsegélyzö pénztárát kezeli, két tag a helyi vöröskereszt kórháznál irodai teendőket végez, többen a katonai összeírásokat, a város tisztaságának egészségi ellenőrzését, a gabonafölösleg megállapítását, a gabona és lisztszükséglet megállapítását teljesítettük. A közért tettük. A tanulók segélyezése szűk keretben most is megvolt. Szegény tanítványaink istápolását némileg a társadalom segítése lehetővé tette. Külföldi esetek. Borravaló. I. Lajos bajor király, a tudomány és természet nagy kedvelője, minden nyáron több hetet töltött Tengernseen. Ott éppen úgy, mint a vidéki hegyilakók, rövid zubbonyt, térdig érő nadrágot, hosszú harisnyát, vastag talpú erős cipőt, kicsi kalapot viselt. Egyesegyedül indult a hegyek közé. Előtte több hölgy igyekezett a gyalogösvényen fölfelé. Az útnak körülbelül a felén voltak, midőn az egyik hölgy megszólította: — Jó ember! nem vinné podgyászunkat föl a hegyre ? — Nagyon szívesen. Mit szólt volna a világ, ha ennek dacára másnak lesz a felesége ? Megindult volna a pletyka és össze-vissza beszéltek volna mindent. így, mivel ismerőseink téged halottnak hisznek, sen- kisem találhat benne semmit, ha Karola vén lány nem akart maradni s másnak nyújtotta kezét éS . ; . — És üres erszényét - vágtam rá gyorsan. — Sajnos igaz - felelte barátom - de én szivét akartam mondani. — Ne hidd azonban kedves barátom, hogy én a ti kedvetekért álnév alatt fogok Pesten bujkálni, ha háború után' végleg visszajövök. — Nem, erre nem is lesz szükség. Előfordult már számtalanszor, hogy valakit halottnak hittek s 8-10 hónap múlva tudták csak meg, hogy él. Mért ne fordulhatna elő ilyen eset nálad is ? Megmarad a „jó“ hírnév is, csak éppen a látszat kedvéért te neheztelhetek hogy az asz- szonyka férjhez ment, mert hősi halottnak hitt. — No nem. Ezért nem neheztelek sem rá, sem rád, csak ép az ejt gondolkodóba, hogy mi minden előre nem látható dologra jó a háború. Hogy mennyire nem nehezteltem barátomra, ezt először is azzal bizonyítottam be, hogy éjfélig söröztem vele, másodszor pedig azzal, hogy amikor elváltunk egymástól „kézcsókom kértem átadni őnagyságának.“
