Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-14 / 20. szám
csőn minél általánosabb fölkarolását, ezt parancsolóan kötelességünkké teszi a ha- zafiság is, melynek annál hivebben teszünk eleget, mennél nagyobbra fokozzuk a hadi- kölcsön sikerét. Ami már most a ridegen vett üzleti szempontokat illeti, a hivatalos adatokból megállapíthatjuk, hogy az uj hadikölcsön feltételei az aláíróknak biztosítják mindazokat a nagy előnyöket, melyeket a három előző nyújtott, A járadék 6 százalékos és 9720 koronán bocsátották ki. A pénztári jegy 5 és fél százalékot hoz és 92-30 K a kibocsátási árfolyama. Ezenkívül az osztrákmagyar bank a mindenkori kamatlábnál ismét egy teljes százalékkal lombardkölcsönt biztosit ennek a hadikölcsönnek kötvényei számára is. Olyan jövedelmezőség ez, a hozzáfér- hetés, annyira megvan könnyítve s a kölcsönvevő állam akkora abszolút biztonságot képvisel, hogy nemcsak a háború kockáján forgó állami exisztenciák, de saját maga ellen is megbocsáthatatlan bűnt követ el az, aki fölösleges pénzével nem siet a hadikölcsönben úgy a nemzet, mint jómaga legfontosabb érdekének minél hathatósabb támogatási ra. Mi a magunk részéről úgy látjuk a dolgokat, hogy a ránk váró ezt az uj erőpróbát is közmegelégedésre fogja az ország kiállani. És pedig nem azért, hogy jó üzletről is van szó. Azért sem csupán, mert a visszafolyt három hadikölcsön mind ott lüktet ismét gazdasági életünk ereiben, tehát van pénzünk. De lesz sikerünk ismét, mert nemzeti jövönkről van szó. Hogy ezért mennyi áldozatra vagyunk készek és képesek, arról biztatóan tanúskodik az a dicsőséges ezer év, mely már mögöttünk van, de ez a háború is, melyben múltúnkhoz ország-világ tanúsága szerint mindmáig méltóknak bizonyultunk. (2) 20. szám. ________________________ Kü lföldi esetek. Angol mértékletesek, német alkoholisták. Amerikának egyik városában, a mértékletesség! egyesület gyűlésének megtarthatása céljából a nagy vendéglő éttermének igénybevétele iránt tárgyaltak a vendéglő tulajdonosával, aki álmok ködébe s a nagy fekete palást betakarta ót. A férfiú álmodott valamit. Oda képzelte magát nádfedelü hajlékába, az aszony mellé. A oyitott ablakon behallszott az ákáczugás s besütött a virágot, boldogságot fakasztó nyári napsugár. Lágy ezüst hangját hallotta az asszonynak, melybe bele vegyült a madárcsicsergés és gerleturbékolás. Sugárzó szerelem verőféuyes melegével simul az asszony hozzá: az asszonyi test édes varázsa ejti meg, amint lágy odaadással megül ölében. Az asszony szeme olyan, mint egy égdarab, melyre szivárványt fest az eső" csepjeiben megtört napsugár. Két karja remeg, amint öleli öt s rátapasztja lihegő ajkát az ö ajkára. Az álmok homályos birodalmában a két lélek összetalálkozott, a két test összekapcsolódott. Amint igy álmodozik, a végzet kereke egyszere dübörögni kezd felette. Nesz támad. A végtelen 3Íkon egy nagy lompos eb vágtat. Kergeti a végzetet s a végzet űzi az ebet. Nagy füves táblákon, buzavetése- ken át rohan a habfehér eb; szájából hányja a habot, nyelve kilóg, lompos farkával csapkodja a buzakalászt s a búzavirágot. Több már egy órájánál, hogy szakadatlanul rohan; bántja a szomjúság, s mégis mikor átugrik az Éren, nem áll meg szomját enyhíteni a hűs hullámokból. Sietős útja van Éjfélre ott akar lenni a NAOYBÁNYA ÉS VIDÉKE az egyesség megkötése után mondta: — én mindig többre becsülöm a mértékletességi egyesület tagjait, mint az alkoholistákat. — Nem lenne szives ezt a megjegyzését holnapi ülésünkön ismételni? — Dehogy nem, megteszem bármikor és bárhol. A népes gyűlésnek főszónoka az iszákos- ságot ostorozó, tartalmas beszédét következő szavakkal végezte: — Most pedig, kedves barátaim, engedjék m9§, hogy a vendéglő tulajdonosa gazdag tapasztalatainak előadásával erősítse meg állításaimat. A vendéglős lelkes éljenzés közben lépett a szónokok emelvényére. — Tisztelt uraim, kész vagyok őszintén előadni évtizedeken keresztül szerzett tapasztalataimat. Az átlagos alkoholista rendel magának egy pohárka likőrt, a legjobb helyet foglalja el, ott egy óra hosszat ül, valamennyi újságot átböngészi és fiz cent it fizetve távozik. Ugyan kérem gondolják meg hány ilyen vendég köileno, hogy családommal tisztességesen megélhessek. A mértékletességi egyesület tagja, vendéglőmnek hátfő ajtaján surran be, kér egy egész üveg likőrt, hamarosan fizet és rögtön távozik. Ezektől nyerem jövedelmem kilencven százalékát, azért őszinte szívből kívánom: »éljen a mérték- leiességi egyesület és lelkes tagjainak száma növekedjék I» A gyü'és ovatió nélkül oszlott szét. A vendéglős, ha egészen őszinte, elmond- hatfa volna, hogy nemzetiség tekintetében úgy a mértékletességi egyesület tagjainak, valamint az alkoholistáknak legnagyobb része angol é3 német, de a hátulsó ajtón besurranók kivétel néllűl angolok, az átlagos valamint átlagon alóli alkoholisták pedig kivétel nélkül németek. Heti krónika. Nagybányáról sokan azt hiszik, hogy most is a régi, kedélyes, mulatós otthonos kis fészek, ahol lehet minden héten mulatságot rendezni. Kezdünk megint nagyon forgalomba jönni. Az ilyen szabadgondolkozókat bátorkodunk fölvilágosítani, hogy mi is érezzük a háború súlyát, itt is nagyobbára borongós, nyomott a hangulat, a fiatalok innen is elmentek a csatamezőre s igy azok a rendezések korántsem sikerülnek úgy, amint azt némelyek gondolják. A nagybányai férfiak is küzdenek a gondokkal s a nagybányai nőknek is könyezik titokban a szemük, mikor reágondolnak, hogy valaki, aki a szivökhöz közel van, ott nyög a nagy véráldozat rémséges igája alatt, vagy talán már nyögni sem tud, végképp elnémította egy ostoba golyó. szárnyéknál, hol gazdája alszik. Rohan tovább a szélmalom irányában. A malom vitorlájában megfeküdt az alszél. Amint a kutya oda ér, megcsikorog a vitorla, fölébred a szél s meglóbálja kissé, mitől az eb még jobban megijed s erősebb vág- tatásba kezd. Akkor érkezett a szárnyékeié, mikor a férfiú mély álmában az asszony hullámos acélfényü haját halmozta el csókjaival. Erezte a haj erős illatát. A kifáradt eb tajtékos száját oda dörzsölte a férfiú nagy barna kezéhez, amitől egészen nedves lett. A nagy test megreszketett, a csókeső lepergett ajkáról. Még az álomtól mámorosán nézett körül néhány pillanatig, azután fölugrott. — No mi az Bundás? A hűséges eb megnyalta a nagy barna kezet, azután belefogózkodott a fogával a nagy patyolat ingujba s húzta a hatalmas erős embert ki a szárnyékból. Künt ragyogott a hold; a végtelen mezőn sugár és árnyék összefolyt. Ment tévetegen a kutya után. Háta mögött sötétség, előtte valami megfejthetetlen kétség vibráló fénye. Átugrott az Éren; a viz lassú csobogásán kívül az ő dongó lépései neszeitek. Eleven tűz futott végig a bőre alatt. Lelkét valami éles gondolat ekéje kezdte mélyen szántogatni. M ig-meg akadt lába a buja tenyészetben s amint egy-egy Azért csak lassan a testtel, egy-egy háborús estet szívesen látunk, de egyéb mulatságra egyelőre nincsen szükségünk. Páholy helyett hadikölcsönt jegyeztek a héten s Nagybánya megteszi ezen a téren is kötelességét. A Ré8zvónytakarékpénzlárban sürü feliratok hirdetik még az intézet ablakaiból is, hogy itt lehet magyar hadikölcsönt jegyezni s bizonyára a többi intézetek szintén versenyeznek a hazafias fölbuzdulásban. Sok pénz megy el azonban postán is a nagyobb pesti intézeteknek. Ha azt mind összeszámolhatnék, Nagybánya a maga szegénységével sem maradna szégyenben, hiába mondja a régi közmondás: »Nagybánya szegény, de nem mutatja « és bizonyosan nem csalódunk Felsőbányában sem, melyről pedig azt tartja a példaszó, hogy »Felsőbánya gazdag, de nem látszik rajta.« Nekem ehez sem volt szerencsém. 1900 K 5 és fél százalékos állami pénztárjegyet akartam jegyezni, mivel azonban ebből nem akartak csak legkevesebb 2000 K-át elfogadni, hát inkább nem jegyeztem. Mondta ugyan a bankárom, bogy jegyezzek 6 százalékos állami járadékkölcsönt, ebből lehet akár 100 K át is, de én kijelentettem, hogy én nem akarok nyerészkedni az államon, nekem nem kell olyan nagy százalék jövedelem, az nem fér össze az én hazafiasságommal, nem kell 6, elég az 5 és fél is, de 1900 után. Éppen ennyire van szükségem. Az állam azonban csökönyösen ragaszkodván ajánlatához, én sem engedtem s igy, ha csak uj törvényt nem hoznak, ebben a háborúban valószínűen hadi kölcsön nélkül maradok, mint többi szerkesztő társam, akik szintén inkább gondolhatnak a rinozeroszra, mint a hadi kölcsönre. A hét eseményei különben nagyon felzaklatták a mi kedélyünket is. Először Amerika évő- dött velünk, mikor az lecsillapodott, jött a cin- kotai bét gönci hordó rémséges, aljas históriája, melynek szenzációs dicsőségét szívesen átenged- nök pl. a francaiénak, vagy az angol testvérnek; záradékul pedig egy városi közgyűlés jött ma, ahol még egy vonatjáratot kérnek naponta Szat- márról. Ó egek, több vonat jöjjön ide, mint amenyi megy, hát nem fordított állapot-é ez? hogy ide gyűjtse az embereket, a vevőket, a kirándulókat, hiszen már magunk is alig tudunk megélni, tojást, meg tejfölt kapni, egy évben két böjtöt nem igen szeretne élvezni a krónikás. 1916. Május 14. akác mellett elhaladt, azok szomorúan bólintgat- ták csüggedt lombjaikat felé. A szerelmi mámor visszfénye még ott dor- bézolt lihegő ajakáu, nagy szeme úgy világított, mint az esthajnali csillag; vérének minden csöppje kiült az orcájára. A nagy fehérszőrü bundás óriási ugrásokkal haladt előtte. Toronyirányban vezette gazdáját. Mikor a szélmalom mellett elhaladt, — rámor- dult s megvillogott zöldesfényü szeme. Hajnali 2 óra volt, mikor a kis nádfedelü hajlékhoz értek. A nyitott ablakon besütött a hanyatló hold ezüst sugárözöne Az akác öntötte illatját, behúzódott a kis szobába, ráfeküdt a hófehér párnákra, hol édesen aludta boldog álmát a szép asszony, a szélmolnár karjain. Rémes, megőrjítő mosoly cikázott át a férfiú arcán. Az a kép, mely e pillanatban eléje tárult, megdermesztette. A mosoly oda fagyott arcára. Eddig csak a kétely éles kése hasogatta szivét, mo3t a valóság hóhér bárdja sújtott reá. Elfordult. Lehajolt a nagy fehér kutyához, gyöngéden megsimogatta fejét, azután bunkós botjával annak homlokára sújtott. Az eb egyetlen hang nélkül rogyott össze. Kinyújtott nyelve egy-két mozgást tett még, mintha megakarta volna csókolni gazdája gyilkos kezét, azután egy sóhajjal lehunyta szemét. A nagy mahomed. ember ott áilott a hű kutya mellett s lassanként egy csillogó barázda futott végig arcán ............
