Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-21 / 8. szám
Nagybánya, 1915. * Február 21. — 8. szám. XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ■&£ MiisriDEXsr Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. -------— Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: révész crAnsros. Szerkesztősé ff s kiadóhivatal * Eelaőbányai-utca £?ö. szám alatt. =r-r—.....- TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = Az alispán a háborúról. — Ilosvay Aladár alispán jelentése a febr. 18-iki vármegyei közgyűlésen. — A trónörököspár megrendítő tragédiája után gyors egymásutánban fejlődött bonyodalmak a történelem eddig legnagyobb méretű világháborújára vezettek, szintere 3 világrész, küzdőfelei az Ó-világnak majdnem összes népe. A helyzet kényszerűsége monarchiánkat is belesodorfa a nagy há- i borúba, nemzetünknek juttatva a döntő szerepet. A magyar nép ezredéves mulljából meritett bizalommal és önérzettel küzd összes erőinek megfeszítésével. Vitézsége, áldozatkészsége, kitartása és ereje, kiapadhatatlan hazaszeretete megmutatták a világnak, hogy nem az a kimerült, veszni indult faj, amilyennek feltüntetni és elhitetni igyekeztek és kezdték, akik azt érdekükben állónak hiszik, megmutatta államalkotó és fentartó erejét, megmutatta, hogy a monarchia legerősebb legmegbízhatóbb támasza. Annyi vér, annyi áldozat, oly hősies erőkifejtés, oly önérzetes elszántság és vitézség egy nemzettől csakis egy jobb jövőnek lehet záloga, melynek tudatában pillanatig nem hanyatló törhetetlen bizalommal néz fajunk a végkifejlés felé, a legszentebb hazafias kötelesség teljesítésének tudatában, nem szűnő lelkesedéssel vonul hadba, küzd, vérzik, szenved emberfölötti erőkifejtéssel j minden katonánk, érez, áldoz, tűr és büszke önérzettel tekint hozzátartozóira minden itthon maradt. Mintha a megifjodott magyar genius phőnixszárny csattogása volna e szellem, mely áthalja magyar hazánk minden zugát, „Mindent a hazáért“ lett az erkölcsnevelő jelszó, egy zászló alatt testvérekké forrasztva mindent, ami még nem rothadó. Hinnünk kell, hogy uj hosszú századok sorának szól a ma, mert annyi dicsőséges életért, annyi kiömlő hősi vérért háládatlant nem táplálhat a magyarok földje. A létért folyó e szünetet nem engedő harcban másként nem is lehet, mint hogy minden köztevékenységet leköt a háború országszerte és igy vármegyénkben is. Közönségünknek minden tényezője, minden még oly szerényen kis tagja is érzi a kötelességet, amit a nehéz idők rónak reá, megadással (űr, áldoz, nemesebb közszellem hatja át különösen polgárságunkat és népünket, általános az. igyekezet használni és tenni. Az 1914. julius hó 31-én elrendelt általános mozgósítás a vármegye egész lakossága által osztatlan lelkesedéssel fogadtatott. Ezen lelkesedés, támogatva a hatóságok és elöljáróságok körültekintető tapintatos intézkedésével a mozgósításnak zavartalan és gyors lebonyolítását eredményezte. A mozgósítás lezajlása után a hadba- vonultak családtagjainak segélyezése, a sebesültek ápolása és gondozása, a hadsegé- i i Apám halálán. — Irta: Dara Máté. — I. Koporsódhoz jöttem, kiterítve fekszel, Mozdulatlan, némán, lecsukott szemekkel. Rósz álomnak hinném, mit szemeim látnak : Anyám zokogása mondja valóságnak. Anyám zokogása mondja, hogy meghaltál, Minket, szerettidet, árvaságra hagytál. Hosszú, örök útra keltél bucsuzatian, Áldás nélkül hagytál a világi harcban. S hogy tőlünk igy vált el szótlanul a lelked, Velünk fájdalmában még a föld is reszket II. j Simítom homlokod, halovány arcodat, Könyeim patakja mindjobban megárad; Az tehát a vége világnak, életnek : Hideg földbe tesznek, hant alá temetnek ? Itt hagysz, itt kell hagynod minket mindörök- Átváltozol porrá, meg se ujulsz többé ? [ké? Lelked égi szikra, égbe szállt e vissza ? Lesz-e őrző gondod földön hagyottidra ? És vájjon az emlék szelíd esti fénye Vet-e csak egy sugárt gyászunk éjjelébe ? Siratunk mindnyájan: apánk többé nincsen! Reménykedve mondom: ott vau a jó Isten ! III. Csillag égett nyugaton Fényesen ragyogva — Benned az én csillagom Leesett a porba ! Szép. hatalmas büszke cser, Kímélték az évek — Gyenge szélből nagy vihar Éppen ezt tőré meg! Hegy tetején tiszta tó, Szívnek is javulás: Hát csak ezt eltörleni Jött a földindulás ? Megnyugvás és bizalom Segítsetek engem : Félek, összeroskadok Kétségtört hitemben! IV. Nem is messze vittünk, csak a temetőbe, Abba a rád váró, nyirkos sirgödörbe, lyezés különböző módjai foglalták el a hatóságok vezetése alatt vármegyénk lakosságát, amely akciók a lakosság minden rétegében a legmelegebb pártolásra találva, a legszebb eredményeket érlék el. Úgy a pénzbeli gyűjtések eredménye, mint a Vörös Kereszt kórházak részére összeadott természetbeni adományok, valamint a hadba- vonuló katonák és a harctérről visszatérő sebesültek ellátására szolgáló élelmiszerek felajánlása, legfényesebb jeleit mutatták a lakosság — hazafias érzelmektől hevített — áldozatkészségének. A mindvégig megtartott lelkes hangulatnak, valamint a háború eseményei között állandóan megőrzött nyugalomnak és fegyelmezettségnek tulajdoniíhaló a szeptember és október havában az 1894., 1893., 1892. évben született, majd később az 1878 ---1890. évben született népfelkelők sorozásának a legnagyobb rendben való lebonyolítása, de különösen a hadiszolgállatá- sok által a legnagyobb mérvben igénybe vett lakosságnak példásan türelmes magatartása. A vármegye területéről a rendes békelétszámon felül a háború kitörésétől kezdve hadbavonult, a hadsereg részéről 6000, a honvédség részéről 3497, a népfelkelők részéről 2600 egyén, ezen számokban nincsenek benne a november óta besorozottak és behivottak, ezekről biztos számadatok még nem állanak rendelkezésre, de körülbelül a fenti számok *A része és igy a rendes létszámon felül 15—16 ezer ember A hol az életnek útja ketté válik — S nem érkezel vissza soha mihozzánkig! De mi azért várunk, minden órán várunk, Oh, heh kedves vendég lennél te minálunk! Hátha lehető lesz egyszer a lehetlen ? Hátha még az élet fölpezseg szivedben? V. Nehéz-e már a föld, Mi koporsód nyomja? Ép csak mostan rakták Fölötted halomba. Nehéz-e már a föld ? Meghajolva kérdem S mintha engem nyomna: Megtörik a térdem. Átölelem fejfád, Nevedet kiáltom: Föllellek-e még itt, Vagy a túlvilágon? S kérdésimre válasz Kél az égből, földből: Föl lelj ük még egymást: Föltámadunk, föl, föl! VI. Mint a szikla, hitben Voltál rendületlen;
